Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

Elvileg a Nyughatatlanok trilógia részei egymástól függetlenül is megállják a helyüket, hát nem tudom, még úgy is, h rögtön az első rész után kezdtem ezt, vagyis a 2. részt olvasni, volt bennem jó pár kérdőjel, főleg eleinte. Ráadásul kicsit olyan szempontból is csalódtam, h az első rész elég meglepően ért véget, ennek valamiféle folytatását reméltem, vagy legalábbis azt, h a zárójelenetnek lesz jelentősége a folytatásban, de egyiket sem kaptam meg.

Az első részben már megismert kisfiú, Fülöp ezúttal a mesélő, aki közben fiatalemberré cseperedett ebben a hideg-rideg, furcsa magyar-skót családban és akiről közben végérvényesen kiderült, h süketnéma. Az első kötet főszereplői, a szülők immáron csak mellékszereplők felnőtt gyermekeik életében, a középpontban Matild és Fülök állnak, akik Franciaország városai ill. a magyar vidék és a főváros között keresik a szerencséjüket és boldogulásukat. Bizonyos szempontból folytatódik az első részben elkezdett család története, más szempontból viszont több – fontosnak tűnő – történetszálat teljesen ignorál. Nincs igazi csúcspontja a regénynek, nyugodtan folytatódhatott volna még, vagy akár előbb is véget érhetett volna. Nem igazán lett a kedvencem.