Angela Murinai: Ich bin aus Ungarn - Magyarországról jöttem

2 súlyos családi tragédia után dönt úgy a negyvenes évei végén járó szerző 2018-ban, h ott hagyja Magyarországot és két majdnem felnőtt fiával Németországban kezd új életet. Tudja, h nem lesz egyszerű és valóban nem az, munkahelyek, lakások, vélt-vagy valós barátok, iskolai- és nyelvi nehézségek, félreértések, szerencsétlenségek kísérik az útjukat, de mindezek ellenére egy pillanatig sem fordul meg a fejében a visszatérés, mert a nehézségek ellenére is érzi, tudja, jó döntést hozott. Ez valóban a szerző saját története, nem fikció. Érdekes, megrázó, informatív, mégis…valahogy nem tudtam megbarátkozni a szerzővel, nekem túl sok volt, túl okos, túl mindent tudó, nem volt szimpatikus, na, nincs ezen mit szépíteni.

A cím megfogott és a fülszöveget elolvasva is úgy gondoltam, érdekel Murinai története, de valahogy mégsem azt kaptam, amit vártam. Talán inkább arra számítottam, h itt is, mint oly sok könyvben, amit olvastam, ahol külföldiek írnak egy másik országban történő beilleszkedésről, itt is rácsodálkozásokról, interkulturális különbségekről és hasonlóságokról lesz szó, de nem. Itt – szinte – mindkét ország kapcsán kizárólag negatívumokról volt szó. Közben mind Magyarországgal, mind Németországgal kapcsolatban írt olyan dolgokat, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni… Ezenfelül bőven akadtak olyan döntések, tettek, amiket nem is értek, amikkel abszolút nem tudok azonosulni. Szerintem a cím is félrevezető és miért kétnyelvű? A könyvből egyértelműen az derül ki számomra, h a nyelv azért nem megy valami hű de jól, nem értem, miért kell ez a magyar piacra, azt meg pláne nem, h ha 2018 óta él Németországban, miért „németesen” írja a nevét, pláne a Magyarországon megjelenő könyvénél? Egyébként most olvasom, h 2014-ben Gumiszoba címmel blogot indított Murinai, ebből született az első könyve 2021-ben, 10 okom a haragra címmel, ami saját bevallása szerint egy erős feminista írás.