Paul Auster: Die Musik des Zufalls

A várólistámon volt ez a regény, ami 1990-ben jelent meg és rajta van az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is. Egy véletlen találkozás áll a regény középpontjában két ember között, ami nem várt fejleményekhez vezet.

A tűzoltó Jim Nashe, amilyen váratlanul és gyorsan jut egy örökséghez, olyan gyorsan el is tapsolja. Épp „visszafelé tart a régi életébe”, amikor felvesz egy random stoppost, ezzel mindkettőjük sorsát megváltoztatva. A fiatal srác, Jack Pozzi, szerencsejátékos és nemsokára már azzal a közös tervvel érkeznek két milliomos birtokára, h felültetve azokat elnyerjék a pénzüket. A terv viszont visszafelé sül el, Nashe-nek és Pozzinak le kell dolgozniuk adósságukat azzal, h egy falat építenek. A két különböző személyiségű főszereplő másként éli meg ezt a helyzetet, másként keresik a kiutat és végül sorsuk is másként alakul. A vége számomra meglepő volt és sok kérdést hagyott megválaszolatlanul. Paul Auster történetében a véletlen nemcsak szerepet játszik, hanem magához ragadja az egyetlen főszerepet. Tetszett a történet, az elbeszélés stílusa, a szimbólumok, a kiszabott büntetés, időnként már-már példabeszéd érzésem volt, de nem a „szájbarágós”, rossz értelemben. Belengi az egészet valami baljós hangulat, ami csak fokozza az izgalmat. Az egyszerűnek tűnő történet mögött komoly gondolatok rejtőznek, rengeteg válaszra váró kérdéssel. Ez volt a második könyv, amit Austertől olvastam, az elsőhöz hasonlóan tetszett.