Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony - újra!

Jó pár évvel ezelőtt olvastam már ezt a könyvet és nagyon tetszett, aztán most néhány hónapja megvettem antikváriumban, h meglegyen papír formátumban is. Akkor még nem sejtettem, h hamarosan – legalábbis valamennyire – aktuális lesz, mert Izraelbe utazom. Sokszor tükrözik az olvasmányaim azt, hova készülök legközelebb, most is így volt ez. Ez az első eset, amióta írom a blogot, h olyan könyvet olvastam újra, amiről írtam itt már bejegyzést, de ez már csak akkor esett le, amikor javában olvastam a könyvet. Nem olvastam el, mit írtam róla anno, csak amikor már készen voltam ezzel.

Sári zsidó családból származik, de soha nem voltak vallásosak, ezért aztán ő is keveset tud zsidóságáról. Épp kicsit elveszett egyetemista, amikor megismerkedik egy fiúval, Belgával, akibe rögtön belezúg és akiről nem csak az derül ki, h zsidó, hanem az is, h ő rég elfeledett gyerekkori szerelme. Tőle reméli a boldogságot, a válaszokat a kérdéseire és még oly sok mindent, de nem kapja meg, semmit sem kap. Csak még nagyobb káoszt, bizonytalanságot, kritikát. Az egyetlen pozitív, h Belga elviszi Izraelbe, ahol még sosem járt. Ez az utazás sorsfordító Sári életében, felkelti az ösztöneit és az érdeklődését a gyökerei, a vallása iránt. Ráadásul már Budapesten, egy fájó, de logikus szakítás után megismerkedik egy nagyon karizmatikus férfivel, aki a zsidó miszticikzmusról, a kabbaláról tanítja. Neki is köszönhetően kerül újra Izraelbe, ahol immár nem turista, hanem tanulni érkezik egy jesivába. A 2000-es évek legelején vagyunk ekkor, a 2. intifáda alatt. Sára is ott van az egyik pokolgépes merényletben, amikor elveszti a férfit, aki miatt Izraelbe ment. Bár sokként éri mindez, nem megy haza, mert boldog ott, hasonlóan gondolkodó emberekre talált és áldásként élte meg, h Jeruzsálemben lehet. Minél többet tanult, annál szabadabbnak érezte magát, a sábátot már nem lemondásként élte meg, hanem látta, h ritmust, lélegzetvételnyi szünetet hozott az életébe. Tetszettek a zsidó hagyományok, a vallás érdekességei, de talán ami legjobban tetszett, azok az egyszerű „elvek/tanítások” voltak, pl. h ajánlott a sábáti asztalnál egy olyan vendég, akit egyébként nem szívesen hívnának meg– az emberség, jóság, az összetartás és összetartozás lenyűgözött. Na meg persze az a túlélő ösztön, amiről a zsidó nép évezredek óta tesz tanubizonyságot. Tele van a regény, elgondolkodtató és mély gondolatokkal.

A nyugati civilizáció ellátja az embereket mindenféle felesleges információval, de erkölcsi értéket nem ad. Arra csak a vallás képes. Sok függ azonban a vezetőktől és az egyes hívek lelkületétől. Persze nem lesz mindenki automatikusan jó ember attól, hogy betartja a vallási szabályokat. A zsidóság legalább törekszik arra, hogy erkölcsösebbé és felelőségteljesebbé tegye az embereket. Nem hagyja, hogy gyónással kibuújjanak a vétkeik alól. A cselekvéseikkel válthatják meg a világot, ezért kötelező a jóra törekedniük.

Tetszett az is, h sok ősi zsidó szabály vagy szokás esetén Sári ugyanúgy rákérdez a lényegükre, kételkedik, megvan a véleménye, ahogy legtöbbünknek. Útkeresés ez és tényleg úgy tűnik, h Sári a helyére kerül, megtalálja zsidósága révén önmagát, helyét a világban. Időként kínkeservesen, de – megtalálja önmagát, először önmagát, aztán a szerelmet. Nekem nagyon tetszett a szerelmi történet is, bár el tudom képzelni, h ezt esetleg sokan már túl soknak találták (az egybe eséseket, korábbi utalásokat stb.) Az persze azért érdekes végkifejlet, h minden jel egy ortodox életre utal, érdekes lenne/lett volna a könyv folytatása, mert azért ezt a legkevésbé sem képezelem könnyűnek.

Biztosan tudtam, hogy ő a bashertem. Nem volt kitörő érzés, sem leküzdhetetlen erotikus vonzalom, sokkal inkább a hazatérés biztonsága.

A bashert szó jelentése "sors". Gyakran használják isteni elõre elrendelt házastársra vagy lélektárs értelemben. Csak ajánlani tudom a regényt, amiben egy modern nő, keresi a gyökereit és a vallásában találja meg. Nem lesz fanatikus, sem elvakult, sokszor kétkedik, logikát keres és nem talál, mégis látva a sok jóságot, emberséget, összefogást ő is átadja magát a vallásnak. Teljesen beszippantott a könyv, ezért fel is került a kedvenc könyveim listájára.