Leon Uris: Exodus

Már régóta készültem elolvasni ezt a könyvet és nem sokkal aztuán, hogy szeptember 2. felében egy néhány napos izraeli utazásról hazaértem, bele is kezdtem. Aztán jött október 7-e, az Izrael elleni támadás napja és az egész könyv ismét új megvilágításba került:(.

Leon Uris lengyel zsidő bevándorlók gyermekeként született Amerikában, apja az első világháború után Lengyelországból Palesztinába emigrált, majd onnan később az USÁ-ba. A könyv 1958-ban jelent meg és 50 nyelvre fordították el. A regény címét az Exodus nevű hajóról kapta, amin 1947-ben több mint 4000 zsidó menekült próbált eljutni Palesztinába, a történet első felében ez a hajó áll a középpontban. A név azonban az Exodus könyvére is utal, ami a zsidók Egyiptomból való kivonulását és az ígéret földjére való visszatérését írja le. A regény ott kezdődik, h vége a 2. világháborúnak és sok zsidó igyekszik, igyekezne Palesztinába, ott remélnek végre nyugalmat, békét, ott akarnak új életet kezdeni. Palesztina ekkor a britek fennhatósága alatt áll, akik viszont nem akarják, h az országot európai zsidók árasszák el. A főbb szereplők révén megismerkedünk a háború előtti és alatti német és lengyel helyzettel és főszereplő, Ari ben Kaanan családja révén pedig Izrael/Palesztina történetét ismerjük meg az 1900-as évektől kezdve. A szereplők révén bepillantunk a koncentrációs táborok borzalmába és a cionizmus kezdeteibe is. Leírja Tel-Aviv alapítását is, amikor Jaffától északra megszereznek egy földet, ami leginkább homokból és narancsligetekből áll, itt alapították meg Tel-Avivot, a tavasz dombját, az első tisztán zsidó várost 2000 év után. Rengeteg nehézség, harc nem csak az arabokkal és a diplomációval, hanem a természettel is, de megmutatkozik az elképesztő eltökéltségük is, h Izrael az ő földjük és lesz, ami lesz, ők ott fognak élni.

„A zsidókban évszázadokon át élt a vágy, hogy visszatérjenek atyáik földjére, és újra nemzetté váljanak. Az elmúlt évtizedekben tömegesen tértek vissza ide. Visszahódították a sivatagot, felelevenítették ősi nyelvüket, településeket alapítottak, városokat építettek, és egy folyamatosan növekvő közösséget alkottak, saját gazdasági és kulturális élettel. Békét keresve jöttek ide, de eltökéltek, hogy megvédik magukat.”

„A diaszpórából, a száműzetésből, mindenhonnan jöttek a nemkívánatosok a világnak erre az egyetlen kis pontjára, ahol a zsidó szó nem szitokszó.”

Szívbe markoló és borzasztóan aktuális volt sok szituáció sajnos a regényből, ami egyébként történelmi események mellett, sok kitalációt is tartalmaz. Sajnos még ebből a könyvből is kiderül, mennyire problémás volt az elejétől kezdve az ország alapítása, persze ehhez elég a térképre is ránézni. Nagyon összetett a könyv és hosszú, nekem is nagyon sokáig tartott az olvasása (bár főleg más okokból). Szerintem, akit a téma érdekel, annak mindneképpen érdemes elolvasnia.