Ernst H. Gombrich: Eine kurze Weltgeschichte für junge Leser

Újdonsült ismerősöktől kaptam ezt a hangoskönyvet, meg is lepődtem rendesen és kíváncsian kezdtem bele. Általában fiatalabbnak néznek mindig, mint amennyi vagyok, de azért ezt talán mégis túlzás… a könyv ill. hangos könyv ugyanis gyerekeknek szól;). DE ennek ellenére is tetszett!
Annyiban szól gyerekeknek, h időnként tanítóbácsisra veszi a hangot, kérdéseket tesz fel, utal arra, h bizonyos dolgokat már biztos hallottál, ezek időnként idegesítettek, de ugyanakkor, ha ezt mondjuk órán egy csapat gyerek hallgatja, tök jó!


Nem találja fel a spanyolviaszt persze, mégis középiskola óta nem hallottam pl. Mezopotámiáról, a főníciaikról, spártaiakról, jó volt kicsit feleleveníteni és újra rácsodálkozni az ősember „találmányaira”, a kőkorszakra, majd az egyiptomiak vívmányaira, a hieroglifáktól a piramisokig. Hallani újra Bábel tornyáról, az athéniakról, a görögökről, az Olimpiákról, Marathonról, Delphiről és azokról a mondásoknak, kifejezéseknek eredetéről, amik mindkét nyelvben előjönnek (spártai nevelés, drákói szigor). Volt szó az ezer évvel ezelőtti Indiáról, Buddháról, a nirvánáról, persze Kínáról is és a képírás érdekességeiről. Majd jött Nagy Sándor uralma és helyes kis történetek róla, nem maradt ki persze a Római Birodalom, Julius Ceasar hódításai, a provinciák világuralma, majd Brutus sem…aztán a tündöklés után a bukás, a kereszténység elterjedése, a hunok, akik meglepték Európát Attilával az élen. Érdekes volt Mohamed próféta története és az iszlám kialakulása is, erről nem sok mindent tudtam, majd következtek a frankok az elbeszélésben Pipinnel, Nagy Károllyal, aztán a germán törzsek, sőt még mi magyarok is szóba kerültünk, persze, csak mint fosztogató, gyilkos csürhe banda:S.
Ahogy az eddigi hangoskönyveket, ezt az 5 Cd-t is sütés-főzés közben hallgattam, méghozzá nem is akárki, hanem Chrisoph Waltz tolmácsolásában. A Németországban nagy sikernek örvendő könyvnek van folytatása is Hörbuch formátumban is, a reneszánsztól napjainkig.

Alessandro Baricco: Ohne Blut

2 könyvét olvastam eddig Baricconak, a Selymet (2x is) ill. a Novocentot, tetszettek, így ez meg várólistára került.
Már előre bocsátotta az író, hogy a történet teljesen fiktív, a nevek csak a dallamuk miatt spanyolosak, nem utalnak, se térre, se időre. Nekem ilyenkor mindig az a fixa ideám, hogy ez azt is jelenti, bárhol, bármikor történhetne, ill. történhetett volna mindez, most is ez volt az érzésem.


A történet nem éppen vértelenül kezdődik, hisz egy leszámolásba csöppenünk, ami nagyon hasonlít a Becstelen brigantyk kezdő jelenetére, szerintem aki látta a filmet, annak rögtön ez ugrott be. Lassan összeáll a kép, hogy miért akarják megölni az apát, aki kislányát elrejtette, fiának pedig a lelkére kötötte, hogy meneküljön. Nem minden történik azonban terv szerint, Ninát felfedezi Tito, a „banda" 20 éves tagja, de nem árulja el. Ez a találkozás örökre meghatározza életüket, mert nem „csak” megölik a családját, hanem búcsúzóul még a házat is felgyújtják.
Kb. 50 évvel később kapcsolódunk vissza a történetbe, mikor egy idős hölgy lottót vesz egy öreg árusnál. Nina Titónál. Mindketten felismerik a másikat. Beszélgetésükből megismerjük a múlt történéseit az egyik ill. a másik fél szemszögéből, amik csak alig néhány pontban egyeznek.
Egyszerű, rövid történet, de feszültséggel teli. Ezt találtam a legizgalmasabbnak eddig Baricco könyvei közül, olvastatta magát, érdekelt, hogy ér véget ennek a két embernek furcsa, közös sorsa, ami még gyerekkorukban kezdődött és végigkísérte életüket, melyben nagy szerepet játszott a gyűlölet, a halál, a bosszú, a megtorlás. Számtalan fontos és nehéz kérdést vet fel, amik már évszázadok óta aktuálisak: Mikor ér véget a háború azok számára, akik részt vettek benne? Mikor ér véget a bűnösöknek és mikor az áldozatoknak? Mennyi szörnyűséget lehet elkövetni egy ’igaz ügyért’?
A háború végtelenségéről jobban és többet mesél Baricco ebben a kis könyvben, mint más 1000 oldalon. A történetből lehetne több száz oldalt írni, de neki sikerül ebben a néhány oldalban elmondani mindent, ami szükséges.
A cím (Vér nélkül) a múltban játszódó szál tekintetében eléggé disszonáns, de egészében mégsem éreztem annak. Vértelenül címmel még 2003-ban jelent meg magyarul („bírom magam”, mikor olvasok valamit németül, amiről még sosem hallottam, majd mikor a blogbejegyzést írom, kiderül, h jééé, ez megjelent magyarul is:S).

Hanna Dietz: Männerkrankheiten

A könyv „lexikonszerűen” foglalja össze azokat a dolgokat, amikben a pasik általában szenvedni szoktak;). Szinte csupa sztereotípia, amit az ember lánya vagy hallomásból ismer, vagy minden nap tapasztal;). Közbe-közbe jó volt elolvasni pár szócikket belőle, arra pont jó, ha az embernek mindig csak 10 perce van, nagyon belemélyedni nem sokszor támadt kedvem;).


A jó öreg borosta vírustól, halálos náthától vagy magányos farkas szindrómától kezdve a modern kor „betegségeiig”, mint pl. konzolitis, vagyis a játékkonzol függőség vagy a megapixelmánia is helyett kapott pl. a zöldségintolerancia, az utolsószó mánia és a bevásárló blackout (aka az oké, h be be kell vásárolni, de MIT?) mellett.
Volt azért néhány nagyon frappáns, amit különösen találónak – és igaznak;) – éreztem, ilyen volt a maszkulin figyelem deficit zavar - bár látják a legkisebb különbséget a régi és új S Klasse között, de a nőjük új frizuráját, szemüvegét, ruháját nem veszik észre. Ász a monotasking is, a női multitaskinggal szemben;), csak úgy, mint a futballitis, amit szerintem így a foci eb idején nem kell ecsetelni;).
Bár férfibetegségekről volt szó, azért volt, amiben magamra is ismertem, pl. momentán a futballitisben is egy kicsit, na meg a használatiutasításaverziónál teljesen . Ez nálunk családi vonás, nálunk csak a beházasulók olvasnak használati utasítást, én sem teszem soha;), hja, a felfedezés öröme, na meg az elvesztegetett idő…
Szóval egy nagyon gyorsan olvasható és még gyorsabban feledhető irományról van szó, örülök, h nem kellett pénzt adnom érte:), bár ezt valószínűleg úgysem tettem volna meg.

John Irving: Árvák hercege

A könyvből készült filmet még jó pár évvel ezelőtt láttam, nagyon tetszett, de bevallom nem is gondoltam rá, hogy egy regény az alapja. Mikor az 1001 könyvről írtam derült csak ki számomra, h így van, fel is került mindjárt az elolvasandók listájára és így több, mint 2 év múlva végre sorra került. Hiába, hosszú a lista;).


Az események St. Coud’sban indulnak, ahol Dr. Wilbur Larch vezetésével árvaház működik. Itt angyalt vagy árvát csinál az orvos, van két segítője, Angela és Edina nővér, akik a gyerekek anyjai szinte. Homer Wells is egy árva kisfiú, többször kerül nevelőszülőkhöz, de végül mindig visszakerül az árvaházba. Mikor idősebb lesz a doktor mellett – aki szinte fiaként szereti – „orvos” lesz, segédkezik neki. Közben szenvedélyes és szenvedős kapcsolatba keveredik a szintén árva, brutális Fabrykával.

…Homer Wells nem kapott választási lehetőséget sem inassága, sem pedig Fabry tekintetében. Ő és Fabry arra volt kárhoztatva, hogy egymás párjává legyenek, mert nem volt senki más, akivel párosulhattak volna. A társadalomban számított volna, hogy illenek-e egymáshoz vagy sem; viszont St. Coud’sban nem osztott, nem szorzott, hogy nem illettek egymáshoz.

Mindent megváltoztat, mikor feltűnik a gyönyörű pár, Wally és Cuncy, akik szintén el akarják vetetni a babájukat. Homer rögtön beleszeret a lányba és elhagyva az árvaházat velük tart, új életet kezd. Utána Fabry is elhagyja addigi otthonát, így már 3 szálon folynak az események, amik csak ritkán keresztezik egymást.
A legérdekesebb számomra Homer, Wally és Cuncy hármasa volt, ami igazi szerelmi háromszöggé lesz, de olyanná, ahol mindenki képes alárendelni a saját érdekeit, érzelmeit a másiknak, mert nem csak a 2 férfi szereti Cuncyt, hanem ő is mindkettőjüket ill. Homer és Wally is gyorsan egymás legjobb barátai lesznek. Nagy áldozatokra képesek egymásért, a másik javát gyakran helyezik a sajátjuk elé, idővel egy családdá kovácsolódnak.
Dr. Larch nem tudja igazán elengedni Homert, olyan értelemben, h folyamatosan mesterkedik, de mindig a fiú érdekében, így alakítva életén. Emellett a háború is beleszól a történetbe és a szereplők életébe, leginkább Wallyéba, akinek távolléte alatt fontos dolgok történnek, majd tolókocsiban, nemzőképtelenül tér haza.
Több évtizeden keresztül követjük a szereplők sorsát, tulajdonképpen Homert, aki árvaházi kisgyerekből „orvos” lesz, majd szerelmes férfi, apa és végül visszatalál a gyökereihez, az életében mindig fontos szerepet játszó Dr. Larch apafigurájának hála.
Sok minden történik, hisz elég vaskos olvasmányról van szó, de ezek nem csak egyszerű történések, hanem igen gyakran súlyos erkölcsi probléma felvetések is: abortusz, örökbefogadás, faji megkülönböztetés, családon belüli erőszak. Ezek mellett fontos szerephez jut még az árvaság, a szülői szeretet, a homoszexualitás és a barátság.

Végig szurkoltam Homer Wellsnek, h találja meg a megérdemelt és áhított boldogságot és bár ez nem sikerült maradéktalanul, de legalább közben megőrizte önmagát, nem gyalogolt keresztül embereken, szíveken önös érdekből, hanem hű maradt magához és mindahhoz, ami fontos és ezt rendkívül tiszteletre méltónak találom.
Az Árvák hercege, igazi régi vágású regény, de a szó legjobb értelmében. Nincs benne semmi technikai flikk-flakk, de nincs is szüksége rá, bőven elég a tartalom, a remek elbeszélés az érdekes és szerethető szereplők. Egy abszolút nyomot hagyó és újra olvasandó könyv, helye az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán megkérdőjelezhetetlen.


Lasse Hallström regényből készült filmdrámáját 1999-ben mutatták be. Máig emlékszem Michael Cainere, a doktor szerepében, csak úgy, mint Charlize Theronra és Tobey Maguirere. Két Oscart is nyert a film, Caine a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, ill. a regény írója John Irving a legjobb adaptált forgatókönyvért.

Janne Teller: Nichts: Was im Leben wichtig ist.

Először a német Myselfben olvastam a dán írónő könyvéről, fel is jegyeztem magamnak, majd meglepődve láttam, h magyarul is megjelent, mégis németül olvastam végül. Megint egy olyan ifjúsági regény, ami azonban legalább annyira felnőtteknek is szól, de a szereplők 13-14 évesek.


Erősen spoileres!
Minden Pierre kijelentésével kezdődik, miszerint semmi nem jelent semmit, ezért nem érdemes bármit is tenni. Ezzel olyannyira sokkolja osztálytársait, h azok elhatározzák, bebizonyítják neki ennek ellenkezőjét. Úgy döntenek, összegyűjtik mindazokat a dolgokat, amik fontosak, amiknek jelentőségük van, létrehozva belőlük a „Fontos Dolgok Halmát”, amivel majd meggyőzik Pierret. Ártalmatlanul indul a dolog, pl. régi fotókkal, de mivel értelemszerűen önként senki nem akar megválni a számára igazán fontos dolgoktól, változtatnak a módszeren. Mindenki a másiktól kérhet valamit a halomra, ami szerinte a másiknak fontos és hát a gyerekek pontosan tudják, mi a másik gyengéje…Így kerül a fontos dolgok közé Agnes, a mesélő zöld szandálja, egy hörcsög, a dán zászló (amit a dán trónörökös gyerek figurájától követelnek, aki szintén az osztálytársuk), a formalinban lévő kígyó a suliból, örökbefogadási papírok. 4 hónapig serényen „dolgoznak” a hegyen, de igazából nem csak Pierre miatt, hanem saját maguk miatt is:h bebizonyítsák önmaguknak is, h az életnek, az életüknek, van értelme. Van értelme mindig újra és újra folytatni az élet nevű mókuskereket. Közben rájönnek, h hatalmuk van egymással szemben, hisz azt kérhetnek a másiktól, amit csak akarnak, annak teljesítenie kell kívánságukat. A kör ördögi, hisz miután ők megváltak egy számukra fontos tárgytól ők kérhetnek a soron következőtől valamit, így rögtön „meg is bosszulhatják” saját veszteségüket. Ennek megfelelően egyre jobban elengedik a képzeletüket, elindul a lavina, minek következtében az egyik lány halott testvérének kiásott koporsója, imaszőnyeg, az egyik lány ártatlansága, egy kutya feje, a jézus szobor a templomból, az utolsó gyerek ujja kerülnek a fontos dolgok közé, hisz minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme…
„Hiába” derül ki aztán mindez, meglepő módon a gyerekek simán megússzák, sőt egy new yorki múzeum több millió dollárt ajánl a „műalkotásért”, újságírók szállják meg a dán kisvárost az újsütetű hírességek miatt, épp csak a céljukat nem érik el: Pierret nem hatja meg mindez. Azzal provokálja őket, h ha mindez valóban fontos lenne, jelentene nekik valamit, nem adták volna el…Mennyibe kerül a hörcsögöd, az ártatlanságod, az ujjad…? Pierre felnyitja a szemüket, csak azzal nem számol, h osztálytársai, már nem ismernek határokat, így meg kell fizetnie.
A történet egy igazán megrázó és provokatív parabola a felnőtté válásról, az élet értelméről és arról, meddig mennek el az emberek a semmitől való félelmükben. Ugyanakkor társadalomkritika is van benne, hisz megdöbbentő, milyen könnyen napirendre térnek a dolgok fölött nem csak a gyerekek, de szüleik és a társadalom is, sőt sztárként kezelik őket. Időnként a mesélő lány teljesen érdektelen hangja is sokkolóan hatott rám.
Sok szempontból hasonlít a témában már-már klasszikusnak számító A hullámra (amiből kivételesen a film klasszisokkal jobb, mint a könyv, legalábbis szerintem).
A könyv magyarul Semmi címmel jelent meg és bár a borítója erősen kapcsolódik a tartalmához, ezúttal mégis jobban tetszik a német egyszerűsége, ami engem valahogy jobban megfogott és felkeltette a figyelmemet és hát igen, nem állít valótlant a harsogó matrica, valóban brutális és bátor könyvről van szó.

Waris Dirie:Schmerzenskinder

Kicsit meglepődtem, mikor olvastam,h ez a könyv a Wüstenblume folytatása, de mivel érdekelt, hogyan folytatódik Waris élete azután, h anya lett és felvállalta a harcot a női körülmetélés ellen, rögtön belekezdtem.
Nem azt kaptam, amit vártam. Eltűnt az a személyes hangvétel, ami megvolt az első könyvben, ez az írás teljesen a nők megcsonkításával és az az elleni harccal foglalkozik, leginkább dokumentarista módon. Waris immáron Bécsben él és rájön, h a körülmetélés problémája Európában is rengeteg nőt érint, az itt élő afrikaiak révén. Körüljárja mi a helyzet Franciaországban, Angliában, Németországban, Ausztriában, miközben sok nőt ismerünk meg, akik szintén áldozatul estek. Sokan közülük levélben, e-mailben vagy különböző fórumokon fordulnak Waris Dirihez és osztják meg vele ill. velünk tragikus történetüket. Európában a probléma az, h az afrikaiak elszigetelve élnek, megőrizve saját nyelvüket, kultúrájukat és egy idegen országban a hazai szokások még fontosabbá válnak, különleges rangot kapnak, legyenek bármilyen kegyetlenek.
Ez a hagyomány, ezt látták…. A nagyanyámat, az anyámat is körülmetélték, engem és a testvéreimet is, én a lányomat, miért ne? A legrosszabb, h a nőknek a saját anyjukat kellene kikiáltani bűnösnek, belátni, h ő tette ezt velük, ez nagyon nehéz, hisz ezzel elismernék bűnösségüket, helyette inkább homokba dugják a fejüket, alávetik magukat a szüleik vagy férjeik akaratának. Vagy jelenlegi lakóhelyükön keresnek valakit, aki a lányokon végrehajtja a csonkítást, vagy afrikai vakációjuk alatt végeztetik el.
Borzasztó egy egész könyvön keresztül olvasni a problémáról, persze tudom, ez egy kellemes gond a tárgyalt problémához képest, de valószínűleg nem olvastam volna el, ha tudtam volna, h csak erről szól.


Nagyon jól leírja az első könyvben ezt a nálunk ismeretlen problémát, az ember megdöbben, megretten, elszörnyed, ehhez igazán sokat nem tesz hozzá a második könyvben.
A másik dolog, ami a közepétől feltűnt és aztán már idegesített is, h ez leginkább egy afrikai, ázsiai probléma, mindenesetre jellemzően nem európai. Persze ennek ellenére szörnyű, embertelen és elítélendő. DE egy idő után már tényleg irritált, h azt vizsgálta, mi a helyzet Franciaországban, Angliában és Németországban, ezeken az országokon kérte számon, miért nem rendezik a bevándorlók helyzetét körülmetélés ügyileg, miért nem lépnek fel szigorúbban, miért nem törődnek az egésszel jobban, sőt egy helyen eleve azon háborodik fel, h kvázi miért nem fogadja be jobban Európa az afrikaiakat, na azért ez nekem már kicsit sok.
Nyilván az érintett nők, nincsenek abban a helyzetben, h egyedül szálljanak szembe a hagyományokkal, szokásokkal, elvárásokkal, szükségük van a segítségre. Nekem azonban az jött le, Waris Dirie Európában kampányolt, ami persze fontos, de a fő probléma továbbra is Afrikában van, nem lehet megoldani a problémát azzal, h ő európai nagyvárosokat jár be. Lehet, h belátta, ezt ott képtelenség megváltoztatni, olyan mélyen benne van az emberekben, a kultúrában, h ott nem lehet harcolni ellene, akkor viszont másként kellene kezelni azokat az embereket, akik Európában fáradoznak az ügyért. Helyenként az jön le, mintha a szerző azt gondolná, a „gazdag országoknak” semmi más dolguk és feladatuk nincs, minthogy arról gondoskodjanak, h eltöröljék az afrikai országokban a női körülmetélést. Az afrikaiak találták ki és csinálják még mindig ezt a szörnyűséget, így minimum furcsának találom, h Európát és az európaiakat támadja.
A kényes témából fakadóan egyértelmű, mit illik és mit kellene erről a könyvről írni, a fenti okok miatt mégsem tudom megtenni ezt, mert sok mindenben nem értek együtt a szerzővel.
A szándéka természetesen dicséretes, h felhívja a figyelmet egy valóban szörnyű problémára és felvegye a harcot ellene. Az viszont sajnálatos, h nem tud igazi megoldási javaslatot felmutatni, az egymásra mutogatás köztudottan nem az ugyanis. Az érintett nők sorsa persze magával ragadó, de szerintem az okokat nem a megfelelő helyen keresi a szerző.

Waris Dirie: Wüstenblume

A regény a szerző saját életének leírása. Waris Dirie Szomáliából származik, nomád családból, ahol a család legfontosabb tagjai az állatok, leölésük pazarlásnak számít: a tejük miatt tartják őket ill. cserealapot jelentenek. Pásztorként élnek, állandóan vándorolnak, sehol sincsenek tovább 3-4 hétnél, esténként összegyűlnek a tűz mellett és beszélgetnek, nevetnek, megpróbálnak bizakodók lenni és vidámak, senki nem panaszkodik, jajgat, mert minden erejükre szükségük van a túléléshez. Már ez nagyon meglepő, hát még a többi…Warist 4 évesen (!!!) erőszakolja meg az apja egyik barátja, 5 évesen elvégzik rajta a kegyetlen, rituális női körülmetélést, melynek következtében, csak egy heg marad ott, ahol a női nemi szervek voltak előtte. Már maga a tény, h ilyesmi létezik sokkoló, a naturalista leírás olvasása pedig egészen elképesztő és megdöbbentő volt.


13 éves, mikor elszökik a családjától, apja egy idős férfihoz akarja hozzáadni, akitől 5 tevét kapna a lányáért. Csodával határos módon kerül Szomália fővárosába, Mogadishuba, ahol megtalálja rokonait, majd pár év múlva jön az újabb csoda: az írni, olvasni nem tudó lány Londonba kerül. Nincs csomagja, hisz semmije sincs, amit magával vihetne, egyedül repül, akkor lát életében először fehér embert és wc-t, egyiket sem tudja mire vélni. 4 évig dolgozik a nagybátyjáéknál a brit fővárosban, mialatt egyetlen szabadnapja sincs, mégsem akar visszatérni a családjával hazájába. Számos nehézség, névházasság és munka után révbe ér és ismert modell lesz, majd találkozik valakivel, akinek végre meg tud nyílni, mindenféle értelemben.
Egy alkalommal, már ismert modellként a Marie Claire újságírónőjével nem a szokásos semmiségekről cseveg, hanem elmeséli a megcsonkítását, ezzel lavinát elindítva: tv-showk, dokumentum film, az ENSZ jószolgálati nagykövete lesz (1997-2003), létrehozza saját alapítványát.
Afrika 28 országában jön elő a probléma, eddig 130 millió nőt érintett, évente 2 milliót, napi 6000-t, őrület… A beavatkozást teljesen primitív módon, érzéstelenítés nélkül borotvapengével, késsel, ollóval, üvegdarabokkal, éles kővel hajtják végre a tanulatlan idős asszonyok, a sivatag kellős közepén a porban, ezzel örökre „megbénítva” az áldozatokat, nőiségükben megcsonkítva.
Sok barátja félti Warist, h a vallási fanatikusok áldozatává válik, mivel felemeli szavát a népe és az ellen, amit sok fundamentalista szent rituálénak tekint. Mindezek ellenére egyáltalán nem tagadja meg a hazáját, büszke a származására és úgy érzi boldog gyerekkora volt, ahol sok tekintetben jobb dolga volt, mint a fejlett országok gyermekeinek. Bár persze nagyon becsülendő, h síkra száll a szörnyűségek ellen, a baj az, h azokhoz, akiket igazán érint, nem nagyon hiszem, h eljut mindez: se a könyv, sem a felhívások, az ENSZ akciók. Ők annyira elszigetelten, a civilizáción kívül élnek, fogalmuk sincs arról, h ezt másként is lehetne, nincs alternatívájuk.
Ez a könyv viszont még nem csak a női megcsonkításról szól, hanem egy szomáli kislány nem mindennapi történetét meséli el: a nomád életmódtól egy keresett modell fényűző életig. Közben betekinthetünk az afrikai életbe, ahol már a legkisebb kislányok ártatlanságára is veszélyt jelent minden férfi. Majd együtt utazunk Warissal, időnként hamis útlevéllel, máskor barátokkal, helyenként kilátástalanul, máskor reménnyel telve, bekukkantunk a párizsi, milanói, londoni és new yorki modellvilágba, megismerve többek között a bakfis Naomi Campellt is.
Időnként kissé idegesítő volt Waris, a tudatlan, mégis tudálékos, naiv és akaratos kislány, aki helyenként saját maga rohant a vesztébe, de ez csak még emberibbé tette. A könyv címe a főszereplő/szerző neve, ami sivatagi virágot jelent.
A szerzőnek eddig 5 könyve jelent meg, ez volt az első regénye, amiből 2009-ben film is készült. Magyarul A sivatag virága címmel adták ki.