Christian Berkel: Ada

A német származású Ada 9 éves, amikor anyjával 1954-ben visszatérnek Buenos Airesből Berlinbe. Gyorsan rájön, h ebben az országban minden más, nagy a különbség a latin temperamentum és a német fegyelem között. Hamarosan egyesül a család és összeköltöznek a lány apjával, majd megszületik az öccse is.

Nem csak Ada felnötté válását követjük nyomon, hanem a világ eseményeit is, a berlini fal építését, a hidegháború eseményeit egy olyan családban, ahol nyilvánvalóan sok minden történt a múltban, amiről mindenki csak hallgat. Persze ez nem túl nagy csoda, hisz az anya félig zsidó, az apa pedig a nácikat szolgálta…De ezeken kívül is számos fontos témát tematizál a szerző: abortusz, vetélés, homoszexualitás. A fiatal NSZK-ban Ada a múlt könyvét keresi, amiből a felnőttek egy fontos fejezetet kitéptek, hisz a szülők generációja nem véletlenül akar hallgatni a náci időkről. A szerző – feleségével együtt - Németországban ismert színész és mindketten több könyvet is írtak már. Csak a regény befejezése után derült ki számomra, h ez a könyv egy trilógia második része, a harmadik rész még nem jelent meg. Így már kicsit érthetőbb számomra, h miért olyan homályos a befejezés, fel is villant valamit abból, h folytatódik a címszereplő élete, meg nem is. Bár egyáltalán nem volt zavaró, h volt ennek egy előzménykötete – amiről nem is tudtam – mert a múlt releváns eseményeit elég jól felvázolja. Összességében érdekesnek és jól megírtnak találtam, kicsit sajnálom, h lemaradtam az első kötetről, így nem hiszem, h azt még elolvasom.

Ferenc Máté: Ein Weinberg in der Toskana

A szerző szülei 1956-ban hagyták el, vele együtt, az országot, ő már kanadai állampolgár, ennek ellenére elég sokszor hivatkozik magyarságára, Kanada nem nagyon kerül szóba. Ez a regénye Toszkána hegyei címmel jelent meg 2007-ben.

A művészházaspár, Candace (festő) és Ferenc (író) Máté 1987-ben úgy döntenek, h kisfiúkkal Toszkánában telepednek le. Mivel szeretik a kihívásokat, nem apórázták el: egy 13. századi remetelakot és birtokot vásároltak, ezt alakították át először gyönyörű otthonná, majd jött a kalandvágyó pár új ötlete. Ferenc a fejébe vette, h bort akar készíteni, kvázi a semmiből, hisz nem értettek ehhez, soha nem foglalkoztak ilyesmivel. Ennek ellenére sok-sok kaland után eljutottak oda, h birtokukon a mai napig készítenek borokat, nem is akármilyeneket, több remek, díjnyertes boruk van. A könyv igazából nem regény, legalábbis nem egy összefüggő történet, inkább egy történetfüzér, meghökkentő, érdekes, de legfőképp és leginkább megmosolyogtató törénetek gyüjteménye, toszkán mindennapjaikról, a ház keresés és felújítás viszontagságairól, na meg persze arról, hogyan váltak borkészítővé. Sok-sok tájleírás, toszkán ételek és életérzés egy kis humorral fűszerezve, szerintem ez nagyon jól hangzik, ennek ellenére annyira nem tetszett nekem, talán mert a stílusa nem illeszkedett a tartalomhoz, nem tudott olyan könnyed lenni. A könyv egyébként az idei várólistámon volt, már jó ideje kinéztem magamnak, pont az a tény keltette fel a figyelmemet, h egy magyar (nevű) szerző könyvét Toszkánáról németül olvasni izgalmas lenne:).

Tilly Tennant: Die kleine Waffelbäckerei am Meer

Sadie tanárnőnek készül, de egyre több jel mutat arra, h nem ez a neki való munka. Fel is adja a dolgot, helyette inkább úgy dönt, megmenti imádott nagyszülei gofrisütödéjét és ezzel – nagyapja halála után – a nagymamájának is újt cél ad.

Szerető, de nála mindent mindig jobban tudó családja ellenzi az ötletet és a lánynak rá kell jönnie, bizonyos szempontból igazuk is van, nagymamája már nem a régi, ő pedig nem nagyon ismeri ki magát a vendéglátásban. Tovább bonyolítja a helyzetét, h hosszú idő után úgy tűnik, álmai férfija – akinek ő kötött útilaput a talpára - újra szabad lesz, de Sadie már egyáltalán nem biztos benne, h újra kellene kezdeniük, mert felbukkan a sármos idegen, Luke is a színen, aki azzal indít, h hajóval „elüti” a lányt. Összességében egészen aranyos volt – én hangoskönyvként hallgattam – de kicsit olyan se füle, se farka történet ez, mindenesetre a könnyed, nyári, tengerparti feelinget azért többnyire jól hozza.

Jo Thomas: Ein Sommer wie kein zweiter

Az angol Ruthie épp nincs a toppon, amikor „véletlenül” megvesz egy kis házikót Olaszországban. Mivel semmi nem marasztalja éppen Angilában, úgy dönt, belevág a nagy kalandba. Odaérve viszont konstatálja, h a ház óriási, egy óriási romhalmaz, ráadásul az épp elhunyt nagypapa a család tudta nélkül adta el neki, így az olasz família – akik egyben a szomszédai is – minimum rossz szemmel néznek rá. Különösen a jóképű Marco avatkozik lépten-nyomon a dolgaiba, majd nagyvonalúan feleannyiért, amennyiért Ruthie vette, megvenné a birtokot. Ez persze felháborítja a nőt, de lassan már nem lát más kiutat.

Közben viszont kezdi megismerni a Pugliai régiót, a szomszédait, a falu lakóit, kezd beilleszkedni, kezdi felvenni az olasz ritmust. Az élet rákényszeríti arra, h talpraesett legyen, interneten eladja a még el sem készült olivaolaját, így a célja végül az, h ott maradjon a szüretig. Mire az értékes nedü üvegekbe kerül, minden megváltozik körülötte, az olaszok befogadták, ő beletanult az olivabogyó termesztésbe és szüretelésbe, otthonra talált és arra az emberre is, akive megoszthatja mindezt. Cuki kis történet, jópofa szereplőkkel, kevéssé meglepő love story-val.

Zadie Smith: Swing Time - Egymásnak születtünk

Kölcsönkönyv, ami már egy éve nálam volt, épp ideje volt már elolvasni. A barátnőm, akitől kaptam, nagyon ajánlotta, neki nagyon tetszett és bár tetszeni többnyire nekem is tetszett, nem lett a kedencem.

A történet középpontjában két lány barátsága áll, akik mindketten vegyes házasságból születtek, a név nélküli narrátor apja, míg barátnője anyja fehér. A két lány a tánciskolában ismerkedik meg, ez is köti össze őket és félvérségük. Aztán az élet gyorsan elsodorja őket egymástól, a tehetségesebb Tracey profi táncos lesz, míg a narrátor egy világsztár éneke-táncosnő asszisztense lesz. Az életük nem is alakulhatna különbözőbben, hisz Tracey-nek nem sikerül a nagy áttörés, helyette 3 különböző férfitól születnek gyerekei, szegénységben él és dühös a világra, míg a narrátor abszolút luxusban éli az életét, köszönhetően a munkaadójának. Furcsa helyzetbe kerül aztán, amikor Aimée, a világsztár egy gambiai faluban alapít iskolát, emiatt többször is járnak ott, hisz egyrészről a narrátor rádöbben, h ez az ő népe, másrészről viszont a jótékony sztárt képviseli, kivülálló. Aztán a sors különös fintora révén a két egykori barátnő útja újra keresztezi egymást, de számomra nem igazán derült ki, lehet-e jövője a barátságuknak, nekem nem úgy tűnt. Furcsa, h sokan ezt a barátság könyvének tekintik, szerintem nem az, legalábbis én úgy értelmeztem, h egy gyerekkori barátság – mint oly sok esetben – nem élte meg a felnőttkort. Nekem az sem nagyon tetszett, ahogy ugrál az idősíkok és a történet szálak között és igazából nem értem a címet sem, szóval nekem kissé talányos maradt ez a regény.

David Safier: Miss Merkel: Mord auf dem Friedhof (Merkel Krimi, Band 2)

Ebből a „sorozatból” valószínűleg végtelen számú részt lehetne írni, az már más kérdés, hogy van-e értelme. Miután a nyugdíjas Angela Merkel bravúrosan megoldotta új lakóhelye gyillkossági ügyét az első részben, azon kapja magát a másodikban, h alig várja, h újra hasonló történjen, amire a kisvárosban meglehetősen kevés esély mutatkozik. Hát erre nem egy újabb hullába botlik Putinnal ( a mopszával:D) sétálva? Dehogynem!

Azonnal beleveti magát a nyomozásba és az egész nagyon hasonlóan alakul, mint az első rész – nem csak azért, mert sok szereplőt onnan már ismerünk – mindenki gyanús, csavar-csavar hátán etc. Őszintén itt már végképp nem is tudtam (akartam?) a kimondott „sztorira”, a nyomozásra koncentrálni, egyszerűen nem érdekelt, ki a gyilkos (ami azért egy kriminél gáz). Megelégedtem a helyzetkomikummal, a nem kevés politikai humorral, a felolvasó Merkel utánzásával, számomra ezért érte meg végighallgatni, a nyomozósdi nekem csak amolyan mellékszál volt. Kicsit olyan érzésem van, h kb. azért is született ez a második rész, mert Safiernek eszébe jutott még egy csomó, eddig le nem csapott magas labda, meg Merkel poén, de kellett kreálni hozzá egy történetet is.