2014. február 25., kedd

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

Olvastam már a 16 nyelvű tolmács egy könyvét és mivel tetszett, nem volt kérdés, h erre is sor fog kerülni. Ahogy az, ez a könyve is tele van tippekkel, tanácsokkal, anekdótákkal. Ebben a könyvében bukkantam rá újra arra az idézetre, ami kapcsán először találkoztam Lomb Katóval:

Azért tanuljunk nyelveket, mert a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni.



Ezt vannak, akik vitatják, én egyetértek vele, bár persze a cél a helyes nyelvtudás, de az odáig vezető rögös úton is ki kell próbálni, merni kell megszólalni, gyakorolni élesben is.
A módszere továbbra is: az érdekes olvasmány oldaláról megközelíteni az idegen nyelvet. Bár ezzel alapvetően egyetértek, de a magam részéről nem tudom elképzelni, h ki tudnám spekulálni szépirodalmi olvasmányokból pl. a főnév- és igeragozás rejtélyeit. Ugyanígy érdekesnek, de hajmeresztőnek találtam, h az orosz-angol szótárt nézegette, mert az sok mindent elárult, pl. hogy hogy alakulnak egymásból a szófajok. Hasonló módszerekkel tanult meg teljesen egyedül japánul, szóval működik a dolog.
Nagyon sokszor kérdezik tőlem is barátok, ismerősök, tanítványok, a mai világban, mikor az idegennyelv már alap elvárás, mikor kezdjen a gyerek nyelveket tanulni, Lomb Kató szerintem remek választ ad:
0-6 év között az új nyelvi benyomások gépies felvétele történik, amikor a ’miért’ még fel sem vetődik. 6-12 év között a ’miért?’ már felmerül, de a ’mert’-et még nemigen érti meg az agy, teljesen egyetértek.

Gyermek és felnőtt képességei pozitív és negatív irányban térnek el egymástól. A gyermek automatikus, a felnőtt logikus.

Érdekesnek találtam azzal kapcsolatos elmélkedését is, mennyire másként viszonyulnak nyelvükhöz a bennszülöttek, országuk-, és nyelvük nagyságától függően, ha hirtelen idegenek kezdik beszélni.

Kitől remélhetjük – az erre hivatott pedagóguson kívül – tévedéseink javítását? Tapasztalatom szerint a kis nyelvek képviselőitől. Nekik még újdonság, hogy anyanyelvüket ’kinnszülöttek’ is beszélik, magyarán mondva, hogy rosszul beszélik. Misszionáriusi hévvel figyelmeztetnek minden elkövetett hibára.

Annak ellenére, h a könyv első kiadása 1970-ben jelent meg, most sem éreztem azt, h idejét múlt lenne. Persze vannak benne mára elavult dolgok, de a lényeg nem az. Többször is eszembe jutott egy-egy ma már kicsit megmosolyogtató módszert olvasva, mennyire élvezné Lomb Kató ezt a mai szabadságot, h oda és akkor utazol, ahova és amikor akarsz, az internet által nyújtott végtelen lehetőségeket, hírek, feladatok, gyűjtemények tekintetében, a skype lehetőségeit, a külföldi újságok, rádió- és tv adások, film, zene áradatát, a különböző mobil alkalmazásokat, használjuk ki ezeket helyette is, hisz mindezek kiválóan alkalmasak idegennyelv tanulásra és gyakorlásra is;)!
A borítón stílszerűen Bábel tornya látható, jó választás volt Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzéseihez.

2014. február 20., csütörtök

Adriana Popescu: Lieblingsmomente

Ez annyira nem stílusom, de adok a szerzőnek még egy esélyt, mert a kíváncsiságomat mindenképpen felkeltette. – ezzel fejeztem be az első könyvéről, amit olvastam a blogbejegyzést, most megkapta azt az újabb esélyt, de eljátszotta;).


Layla meséli a történetet, aki fotósként dolgozik partikon és van egy kis cége. Megismerkedik a kidobóember, pincér és biciklisfutár - de irodalmi diplomával rendelkező (na persze) Tristánnal - akivel mágnesként vonzzák egymást, mégsem lesz köztük semmi, hisz a lány együtt él a jól fésült, pénzügyi tanácsadó barátjával Oliverrel és a fiúnak is van barátnője, akivel távkapcsolatban él. Mindezek ellenére lépten-nyomon egymásba botlanak és Laylanak, mintha elmentek volna otthonról, mikor Tristannal van, mégsem csinálnak végül semmi tilosat, bár sok „kedvenc pillanatot” élnek át együtt – innen a cím. A lány ad még egy esélyt Olivernek, aki a regény során egyre érzéketlenebbé, önzöbbé és egositábbá válik, semmibe veszi a barátnőjét, lenézi a munkáját, de minden megbántását megbocsátja neki Layla, legalábbis egy darabig, de lassan túl nagy lesz a kontraszt a két férfi között és az egy percig sem kérdés, h melyikük vonzza a lányt.
Layla rengeteget filózik, ami önmagában nem lenne gond, ha lenne füle-farka, eleje-vége mindennek, de nagyon nincs… sokat áradozik Stuttgartról is, de olyan idiótán, h ez is idegesített. Ráadásul mindent olyan részletességgel ír le, mintha legalábbis fontos lenne, pedig nem…elég komolyan veszi magát. Olyannyira sok a mellébeszélés és kevés a történés, h nagyon idegesített szinte végig és egy idő után már tényleg csak a párbeszédeket olvastam az egyebeket nem, de nem maradtam le semmiről. Ez is ritka, h kb. a borító és a cím tetszett még leginkább;).
Szóval hiába kapott a regény 5 csillagot amazonéknál (168 értékelő), nekem – most már egyértelmű – nem jön be Adriana Popescu stílusa.

2014. február 15., szombat

Guillermo Martinez: Luciana B. lassú halála

Egyáltalán nem szeretem a krimiket és nem is szoktam olvasni, de Guillermo Martinez Oxfordi sorozat c. könyve teljesen lenyűgözött, ezért vettem meg évekkel ezelőtt ezt a könyvét is, mégsem került elolvasásra. Ennek szerettem volna véget vetni azzal, h felkerült a várólistámra és milyen jól tettem, ez a regénye is remek!


A 30-as író keze gipszbe került, épp mikor elkészült a regényével, így „kölcsönkapja” a nagy író, Kloster titkárnőjét, az első éves egyetemista, gyönyörű és határozott Lucianat. Érdekesnek, majd lenyűgözőnek találja a lányt, akit az utolsó napon megcsókol, de az felhívja rá a figyelmét, h van barátja és csak azért engedett a csóknak, mert a férfi annyira akarta.
10 év telik el, mikor egy vasárnap reggel Luciana telefonál, találkozót kér és csak annyit mond, a dolog Klosterrel kapcsolatos. A nő meghízott és megöregedett, nem is kicsit, szörnyen néz ki és egy még szörnyűségesebb történetet mesél el, az életét, amióta nem találkoztak.
Miután visszatért Klosterhez az bepróbálkozott nála, ami felháborította a lányt, ezért szexuális zaklatásért bíróság elé citálta és onnantól kezdve elszabadult a pokol. Barátja, szülei és a bátjya mind különös esetek áldozataivá váltak, senki nem talált azonban összefüggést közöttük, csak a kissé rögeszmésnek tűnő Luciana, aki retteg, h két élő családtagjára is hasonló sors vár.
Segítségre kéri a fiatal írót, aki - bár azonnal rossz érzése van - belemegy. Egy készülő regény ürügyével keresi fel a sikeres írót és nyílt lapokkal játszva elé teszi mindazt, amit a lánytól megtudott és várja az író változatát a történtekről, ami természetesen egészen másként fest.
Mikor Luciana mesélt vele éreztem és hittem neki, mikor Kloster volt soron, vele voltam, megkérdőjeleztem a nő szavait, inogtam erre-arra, forogtak a fogaskerekek, mi is lehet az igazság.
Sajnos aztán a történet mintha kicsit kicsúszott volna a szerző kezéből, legalábbis számomra a vége már nem volt olyan izgalmas, ráadásul én jobban szeretem a konkrét, racionális magyarázatokat, itt viszont inkább kissé misztikus, elrugaszkodott irányba ment el a dolog. Olyan szempontból hasonlít az Oxfordi sorozatra, h itt is matekozik egy kicsit, a véletlent és annak szabályszerűségeit boncolgatja és bár a vége nyitott, de a történet lezárul.
A történet és az elbeszélés mód nagyon tetszett, izgalmas volt, helyenként már-már letehetetlen, de számomra csalódást jelentett a nem egyértelmű befejezés.
Ha a borító nem is feltétlenül, de a cím tökéletes összhangban van a tartalommal.

2014. február 10., hétfő

Kerstin Gier: Ein unmoralisches Sonderangebot

Elég sokat olvastam már Kerstin Giertől, de ez a könyve eddig teljesen elkerült, pár hete viszont mindenhonnen ez köszönt vissza (pedig még 2004-ben jelent meg), remek kritikákkal karöltve.
A bogaras, raplis, zsugori és meglehetősen érzéketlen Fritz Gaertner előszeretettel terrorizálja a lányát, két fiát és azok családját. Főleg a fiaival elégedettlen, akik nem a megfelelő feleséget választották, a munkájuk nevetséges, ráadásul még egyiküknek sincs gyereke.


Pont ezért áll elő az öregúr egy meglehetősen erkölcstelen ajánlattal: a fiai, Oliver és Stephan fejenként 1 millió eurót kapnak, ha 6 hónapra feleséget cserélnek…Ettől a fél évtől azt várja, a párok belátják, sokkal inkább összeillenek ebben a fordított felállásban.
Persze ilyenkor szerintem automatikusan felteszi magának a kérdést az olvasó, hogy döntene ő, elfilózhat azon, belemenne-e egy ilyen cserébe, csak hát ki lenne hajlandó állni az 1 millát;)?
A testvérek mindenesetre elfogadják az ajánlatot, biztosak a győezelmben. Olivia azonban már pár nap után gyanakszik, h Brad Pitt kinézetű férje, Stephan összeszűrte a levet Jennifer Aniston –szerű sógornőjével, akivel a házat 6 hónapig megosztja. Látszik, h a könyv régi, mert Olivia, meg olyan Angelina szerű, ahogy leírja;), de ennek akkor még nem volt szerepe;). A vége tényleg az, h a jóképű férj megcsalja a kertész Ollit, aki elkeseredettségében és kétségbeesésében elcsábítja a sógorát, akivel ugyebár éppen együtt él. Ez az éjszaka aztán mindenki életét megváltoztatja, és tulajdonképpen bejön az öreg Fritz jóslata, ha nem is 100%-osan, szóval tulajdonképpen happy end a köbön, mindenki megkapja, amire vágyik.
Igazából olvastatja magát, szórakoztató, de ennek ellenére annyira nem tetszett…immáron 10 éves a könyv és tényleg kicsit porosnak éreztem, ami alapvetően valószínűleg hülyeség, lehet, h csak bebeszéltem magamnak, nem tudom. Ami még kicsit fura, h a könyv 2. fele a szereplők karakterének alakulásával nagyon átlátszó, ahogy egyre jobban megismerjük Olivia férjét, Stepahnt és sógorát, Olivert egyértelmű hol fog végződni a történet.
A könyv, Felettébb tiszességtelen ajánlat címmel, magyarul is megjelent.

2014. február 6., csütörtök

Louise Young: Drágám, tudatom veled

A regényben két pár kapcsolatának és sorsának alakulását követhetjük nyomon az I. világháború vérzivataros időszakában.
Riley és Nadine gyerekkoruk óta ismerik egymást és bár kamaszkorukra egyértelműen gyengéd érzelmeket táplálnak egymás iránt, a fiú egyszerű- és a lány előkelő származása miatt, többről szó sem lehet. Riley elkeseredésében bevonul, hogy az épp kitört I. világháborúban szolgálja Angliát. Nem tudja mi vár rá, pár hónapra számít, ahogy mindenki.
Szolgálat hossza: egy év, vagy a háború időtartamára. A háború időtartamára, természetesen. Nem akart egy egész évet tölteni a hadseregben.
De a háború elhúzódik, Riley pedig vívódik magával és Nadinehoz fűződő reménytelen érzéseivel. Miközben őt előléptetik a bátorsága, remek viselkedése miatt, Nadine önkéntes ápolónőnek áll.


A másik szálon Locke őrnagy, Riley felettesének életébe pillanthatunk bele, aki gyönyörű, tökéletes és szerető felesége mellől kerül a frontra. A férfit megbénítják az átélt szörnyűségek, amik hatására elhidegül nejétől és családjától, de Julia, a felesége kétségbeesetten harcol a maga módján a férjéért.
A háború alaposan megváltoztatja a világot és hőseink életét is: bár a fiatal szerelmesek bevallják egymásnak érzéseiket és talán a megváltozott, háborús helyzetben lenne esélyük a közös boldogságra, Rileyt immáron kapitányként súlyos sebesülés éri, melynek során elveszti az állkapcsa nagy részét, de az orvosa azon fáradozik, h valami groteszk módon új arcot kapjon.
Föl fogják nyitni a sebemet. Meghámozzák a fejemet, kinyújtják a bőrt, oda, ahol az állam volt, és becsúsztatnak egy darabot a bordámból, hogy legyen az az állkapcsom. És, magától értetődően, ezért még hálás is legyek.
A férfi minden kapcsolatot megszakít Nadinnal, nem akarja, h szánalomból legyen vele és nem akar kolonc lenni a lány nyakán. Mindkét pár küzd magával, az érzéseivel, a nehézségekkel, de végül, mire a háborúnak vége újra egymásra találnak. Valamennyi karakter jól felépített, hús-vér ember, tele emberi gyarlósággal.
Két teljesen különböző szituáció a két szál, más karakterek, más problémák. A legnagyobb különbség a két nő között van szerintem: Nadine önálló, erős, modern nőként, ápolónőként vesz részt a háborúban és soha nem adja fel Riley iránti érzelmeit, legyen bármilyen kilátástalan is a helyzet. Julia a megváltozott körülmények között is a törékeny, gyenge nő szerepét játssza, görcsösen ragaszkodik szépsége és fiatalsága megőrzéséhez, ezzel akarván egykori életét visszakapni, ami lehetetlen.
Nagyon kevés könyvet olvastam még, ami az I. világháborúval foglalkozik, már csak ezért is érdekesnek találtam, ezenkívül pedig az írónőnek sikerült az egyéni sorsokat tökéletesen beágyazni a világtörténelem eseményeibe. Történelem, dráma, tragédiák, szerelem - remek keverék, olvasmányos regény, köszönet érte a book&walk-nak!

2014. február 4., kedd

Blogszülinap!

Ma 4 éves a blogom, szinte hihetetlen! Ebben az időszakban 350 könyvről írtam és 360 bejegyzés született. Ezekből a számokból is látszik, nálam nincsenek különböző rovatok, csak sok-sok könyv és terveim szerint ez marad is így!
Tavaly a blog elérte a 100 000-es látogatottságot, ami számomra hatalmas öröm volt, jelenleg 107 ezernél járunk.


Ez alatt a 4 év alatt az 5 legnépészerűbb bejegyzés ugyanaz maradt, mint tavaly 3 év után(1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz, Kerstin Gier: Smaragdgrün, Andre Agassi: Open, Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben, E. L. James: Shades of Grey I.) A top 10 legolvasottabb posztban a 6. helyen áll a Kindle Paperwhite-ról írt bejegyzésem, ami állandó népszerűségnek örvend. A legfrissebb írás a legnépszerűbbek között Timur Vermes botánykönyve, az Er ist wieder da, a 8. helyen tanyázik.
Szóval ezen kis összegzés után itt a blogon, minden úgy fog folytatódni, ahogy eddig is volt, sok-sok-soook német és magyar könyvvel, remélhetőleg minél jobbakkal. Remélem a blog rendszeres- és alkalmi olvasói továbbra is velem tartanak!