Rachel Joyce: Ein ferner Duft wie von Zitronen - Eine Weihnachtserzählung

Egy újabb rövid kis karácsonyi történet a spotifyról.

Binnynek még 5 órája van, h mindennel végezzen karácsonyig, de semmi kezdve az egészhez. A város tele, a háza szétesőben, a gyerekei elégedetlenek és mindennek Oliver az oka, aki elhagyta, ráadásul gyereke lesz egy másik nőtől. Érthető módon a nő nincs cseverészős hangulatban, ezért menekül be egy ismerős elől egy üzletbe, ahova egyébként sosem menne be, de váratlanul békét, vigaszt és barátságosságot talál itt és egy kis citromillatot, ami a régi szép időkre emlékezteti. Nem igazán karácsonyi- vagy arra hangoló történet, ettől függetlenül érdekes.

Sarah Morgan: Lichterzauber in Manhattan

A Manhattan trilógia – ami később még jó pár kötettel bővült – 3. részében a karácsonyi forgatagban, a 3. barátnőre, Evára talál rá végre a szerelem. A 3 lány közül ő a legromantikusabb, legcsajszisabb, mégis, már nem is emlékszik rá, mikor volt utoljára kapcsolata. Igazi csupaszív, jótét lélek.

Már ez első két kötetben is többször felbukkan Mitzy, a 90 éves nagymama, akinek unokája a sikeres és nagyon sármos thriller szerző, Lucas Blade. Mitzy megbízza Evát, ill. a cégüket, h díszítse fel Lucas lakását, amíg ő nincs otthon és főzzön neki egy csomó mindent, h legyen majd mit ennie. A jóképű unoka utálja a karácsonyt, okkal, hisz a felesége pár éve akkor halt meg, azóta még befelé fordulóbb, cinikusabb és gyanakvóbb lett. A new yorki hóviharban sok pakkal érkezik Eva, aki úgy tervezi, pár napra bekuckózik a menő, üres lakásba, h elvégezze a feladatokat, de meglepetésére Lucas otthon van és le is teríti a betörőnek hitt Evat. Együtt töltenek pár napot, beszélgetnek és bár egyértelmű a vonzalom, mégis vitával válnak el. Az író viszont rá kell, h jöjjön, h a régen várt ihlet a karácsonyra esedékes könyvéhez bár megjött Evával, de ahogy a lány elment, úgy ment az ihlet is vele. Az Urban Genie 3 gráciája jó üzletet köt a kőgazdag pasival, karácsonyig Eva nála lesz, onnan dolgozik és „szolgáltatja neki az ihletet”. Eva meg azt kéri, h vigye el Lucas a Snowflake bálba, ahova minden vágya eljutni és ahova a pasinak a meghívója ellenére sincs esze ágában sem elmenni. Ahogy Morgannal már megszokhattuk itt is sok minden lappange a felszín alatt a csodaszép, okos és jómódú főszereplőknél, de azért nagy nehezen csak sikerül legyőzni minden akadályt és ezúttal sem marad el a – szokás szerint csöpögős - happy end.
Ez a rész kimondottan tetszett, talán a karácsonyi feeling miatt is, meg valahogy az volt az érzésem, h jobban ki volt találva, mint a többi.

Boldog karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden erre látogatónak és olvasónak!

Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.

(Weöres Sándor)

Zsuzsa Bánk: Weihnachsthaus

Sokat hallottam már a – nem véletlenül – magyar nevű szerzőről. A Németországban ismert író 1956-ban disszidált magyar szülők gyermekeként született Frankfurtban. Kétnyelvűen nőtt fel. Publicisztikát, politikaelméletet és irodalmat tanult Mainzban és Washingtonban. Az egyetem után szerkesztőként dolgozott, 2000 óta szabadúszó író.

Ezt is a Spotify-n hallgattam, a hangoskönyvet maga a szerző olvasta, amit nagyon pozitívnak találtam. 2 barátnő története ez, egyiküknem sem volt könnyű élete, az egyikük pár éve két kisgyerekkel megözvegyült, a másikuk korán anya lett, a lánya apjával csak egyszer találkozott. A sorscsapások és nehézségek közepette a barátságuk megmaradt, mindig számíthattak egymásra a kritikus szituációkban. Közösen vezetnek egy kis kávézót és néhány éve együtt vettek egy kis házat is, amit hétvégi házként szeretnének használni a felújítás után. Az az álmuk, h egyszer ott ünnepeljék a karácsonyt, mindannyian, együtt. Semmi nem utal arra, h idén ez sikerülhetne, egészen addig, amíg felbukkan valaki, aki kezébe veszi a dolgokat és akit – úgy tűnik – az égiek küldtek.
A maga nemében tetszett, nem esik túlzásokba, nem akar túl sokat, nem egy turbulens, giccses karácsonyi történet, sokkal inkáb valami meghitt, érzelmes történetekkel.

Daniel Glattauer: Der Karpfenstreit: oder Die schönsten Weihnachtskrisen

Hát ez egy nagyon fura kis valami volt. Spotifyn hallgattam, talán egy gyenge órácska volt.
A szerző arról elmélkedik, h a karácsony sok egyéb mellett arra is remek alkalmat ad, h az ember veszekedjen egy kicsit. Aztán felsorol egy csomó okot, ami alkalmat adhat erre és hát tényleg, valószínűleg mindenki talál köztük olyat, ami nála is lehet, vagy akár volt is már vita tárgya: kit hívjunk meg, ki mit kap, mit főzzünk, énekeljünk, stb. Hosszasan kitér az osztrákok szent karácsonyi sütijére, a vaníliás kiflire, aminek számos variációja van és persze a fogyasztók között is rengeteg típust lehet megkülönböztetni.

A végén, amikor a Glattauer által írt szövegnek vége, elénekelte a pasi, aki olvasta – inkább rosszul, mint jól;) – a könyvecskében említett dalokat, gondolom pont azért, h kicsit tartalmasabb, vagy legalábbis hosszabb legyen. Nekem az egész nagyon fura volt, nem tudtam hova tenni az elejétől a végéig.

Várólista 2020

Idén már 10. éve, hogy Lobó meghirdeti a várólista csökkentést, ezúttal is vele tartok. Eddig minden évben sikeresen teljesítettem a kihívást, aminek 2020-ban ezekkel a könyvekkel vágok neki:

Andreas Eschbach: Der letzte seiner Art
Charlotte Lucas: Dein perfektes Jahr
David Ebershoff: A 19. feleség
Edit Wharton: Sommer
Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai
Jonas Karlsson: A számla
Karin Engel: Die Kaffeeprinzessin
Kazou Ishiguro: Napok romjai
Lauren Graham: Egy nap talán
Lauren Willig: Ashford Park
Nelson Mandela: Der lange Weg zur Freiheit
Visinger István: A Nobel-díjas kém

Petra Schier: Suche Weihnachtsmann-biete Hund

Rövidke kis karácsonyi történet, eléggé felejthető.

Julia és Daniel mindketten egyedülállóak és a nővérük ill. barátjuk unszolására a tél kezdetével végre rászánják magukat, h feladjanak egy társkereső hirdetést. Nem akarnak online ismerkedni, hanem inkább kézzel írt leveleket szeretnének kapni. De a Mikulás és egy rövid kis áramszünet megtréfálja őket és a nő kapja a Daniel hirdetésére jelentkező hölgyek levelét és fordítva. Így ismerkednek meg és egy idő után feltűnik nekik, h sokkal jobban érdeklik egymást, mint bárki, aki a hirdetésre jelentkezett. Elsőként a Mikulás szúrta ki ezt és Daniel kutyájának, Nicknek a segítségével igyekszik erre ráébreszteni a főszereplőket is. Sikerrel is járnak, Julia és Daniel egy pár lesznek, de az idillnek gyorsan vége lesz a karácsonyi forgatagban elsodródnak egymástól, majd néhány félreértésnek köszönhetően elmérgesedik egyre jobban a dolog. Persze nincs karácsony happy end nélkül – legalábbis az ilyen könyvekben – a vége ismét idill a köbön.
Nem is lett volna ez egy rossz sztori, ha a megvalósítás nem lett volna ennyire gyenge. A nyelvezete iszonyú idegesítő volt, olyan szófordulatokkal, amiket élő ember nem használ, az egész döcögött, szinte fájt olvasni.

Sarah Morgan: Ein Sommergarten in Manhattan

A Manhattan trilógia 2. része a 2. barátnő, Frankie románcával folytatódik. A barátnőivel közösen alapított rendezvényszervező cégben Frankie felelős a dekorációért és főként a virágokért, hisz kertész, szenvedéllyel szereti és űzi a szakmáját. Ő amolyan fiús-, magának való lány, aki mindig nadrágban van, karatézik, nem hisz a szerelemben és nem is érdekli, ahogy a pasik sem.

Persze gyorsan kiderül, h nem feltétlenül ilyen lenne, ha az élet nem arra tanította volna, h nem szabad belemenni semmilyen kapcsolatba, mert annak csak fájdalom lesz a vége. Ennek megfelelően igyekszik elbújni, nem feltűnni. Azért van, akinek ennek ellenére is megakad rajta a szeme, a barátnőjének – az előző rész főszereplőjének – Paignek a bátyja, Matt már jó ideje szeretne többet a lánytól, mint barátságot, de fogalma sincs, hogy kezdjen neki a visszahúzódó és érzékeny Frankie meghódításának. Végül egy közös munka során kerülnek közelebb egymáshoz és együtt sorra legyőzik a lány démonait, amik az évek során hatalmasra nőttek benne. Hosszú-hosszú idő után együtt mennek vissza gyerekkoruk színhelyére a Puffin szigetre is, tetszett, h Sarah Morgan ez alkalomból apró kis epizódszerephez juttatja a Puffin trilógia főszereplőit. Összességében viszont a történet semmiképpen sem lett a kedvencem, kiszámítható, szinte nincs benne más, csak a szokásos Morgan sablonok, amik azért így a 3. trilógiáját olvasva már kezdenek unalmasak lenni. Jót tett volna valami eredeti, valami meglepő a történetnek. Ezzel együtt a szereplők továbbra is cukik és New York minden könyvnek jól áll, itt sincs ez másként.

Julie Peters: Ein Weihnachtsbuchladen am Meer

Valami karácsonyit akartam hallgatni a karácsonyi süti készítés közben és erre bukkantam a spotifyn. A regény egy több részes sorozat 3. része, de attól függetlenül is érthető és követhető volt, h nem olvastam/hallgattam az első kettőt.

Frieke első babáját várja a német Spiekeroog szigeten és annak ellenére, h boldog gyermeke apjával, Bengttel, úgy érzi sötét felhők gyülekeznek a feje fölött. Bengt hallani sem akar a házasságról ráadásul pont a szürke, depresszióra serkentő november végén hagyja magára a gondolataival Friekét egy konferencia miatt. A barátnőinek hála a kismama gyorsan karácsonyi lázban kezd égni, dekorál, sütit süt, köt és elkezdi szervezni a karácsonyt, amit a családjaikkal és barátaikkal akar ünnepelni a szigeten. Ráadásul – amolyan adveni naptárként – egy ismeretlentől minden nap levélke várja, amit eleinte egyáltalán nem tud hova tenni. Lassan aztán körvonalazódik a kép és Frieke legvadabb álma válik valóra karácsonykor.
A címe (Karácsonyi könyvesbolt a tengernél) kissé félrevezető, mert konkrétan Frieke könyvesboltjáról esik a legkevesebb szó, de hát ez a sorozat a német Jenny Colgan koppintás, így gondolom muszáj volt. Aranyos kis történet, de az ilyeneknél mindig örülök, h nem olvastam, hanem hallgattam, miközben valami mást csináltam, így „kiegészítésként” tökéletes.

Marie Tiéche: Mein Jahr am Nordpol

A brit szerzőnő a Spitzpbergákon található kis város, Longyearbyen egyik pubjában találkozik a német professzorral, Hauke Trinksszel, aki spontán meghívja a következő expedíciójára. Ennek keretében egy évet kellene egy 20 négyzetméteres kis kunyhóban együtt tölteniük, társaságuk egymáson kívül csak 2 husky lenne az örök jég birodalmában a Spiztbergáktól északra és az őrült tervre a nő igent mond.

A nem mindennapi kaland előkészületeibe pillanthatunk bele először, majd Marie nagyon személyes leírását olvashatjuk a közös, izgalmas, veszélyes, őrült és boldog együtt töltött évükről.
A 40-es éveiben járó Marie és az 50-es évei végén járó Hauke között bár több is lesz, mint barátság, mégsem megy el a regény ebbe az irányba, bár ír az együttélés nehézségeiről is ilyen extrém körülmények között. Nekem nagyon tetszett, h nem csinált romantikus limonádét a dologból, hanem végig az Északi-sarki expedíciójukra koncentrál. Az is tetszett, h nem a tudományos oldalát mutatja be, hanem inkább az emberit, a főzés nehézségeit, a készleteik feltöltését, a szabadidejük kitöltését.
Már szeptember elején leesett az első hó, leggyakoribb látogatóik a jegesmedvék voltak, időnként a kunyhójukban is tomboltak a mínuszok, átvészelték együtt a sarki éjszakát (polar night), azt a végtelennek tűnő időszakot, amikor a nap nem emelkedett a horizont fölé és egész nap szinte sötét volt. A nehézségek-; és annak ellenére h az expedíció elején alig ismerték egymást, csodás évet tölt Marie és Hauke együtt, feltalálják magukat, aktívak maradnak, minden problémát megoldanak és egyre inkább kezdik sajnálni, h az idő olyan gyorsan megy. Tele élményekkel és tapasztalatokkal hagyják el a kis kunyhójukat és intenek búcsút egymásnak, h ezután a mindent megváltoztató élmény után egyedül találják meg az útjukat és magukat. Végül mégis újra egymás mellett kötnek ki, mert azt, amit egymásban találtak nem lehet figyelmen kívül hagyni. Érdekes, érzelmes, izgalmas, nem mindennapi történet.

Sarah Morgan: Schlaflos in Manhattan

Paige, Frankie és Eva 6 éves koruktól a legjobb barátnők, immáron nem Puffin Islandon (Sarah Morgan a sziget nélkül úgy néz ki semmit nem ír) hanem New Yorkban élnek és egy helyen is dolgoznak, egy rendezvényszervező cégnél. Paige nagyon keményen dolgozik és a hőn áhított előléptetéséhez már azt hiszi nagyon közel van, amikor mindhármukat kirúgják.

Némi kétségbe esés és huza-vona után saját céget alapít a három barátnő, ahol nem csak rendezvények szervezésére vállalkoznak, hanem minden más apró-cseprő dolog elintézésére is. Keservesen indul a dolog, de a lányok segítségére siet Jake, Paige bátyjának a barátja, akivel Paige-nek is komoly múltja van. Egymásba is gabalyodnak és innentől kezdve a súlypont erre kerül, már csak említés szintjén kerül elő a munka és a cég. A vége túl kiszámítható, túl rózsaszín és túl sok, de a könyv első háromnegyede kimondottan szórakoztató volt.
Amellett, h csak úgy izzik Paige és Jake között a levegő, érdekes volt – ha nem is biztos, h reális – betekinteni a lányok cégének beindításába, tetszettek a szereplők, a párbeszédek, időnként jó poénok is voltak benne. Persze Sarah Morgant nem túl nehéz kiismerni, ő sem veti meg a sablonokat, de a könyvei mégis szórakoztató kikapcsolódást jelentenek nekem. Kíváncsian várom, hogy folytatódik a barátnők története.