2013. szeptember 27., péntek

Catharina Ingelman-Sundberg: Wir fangen gerade erst an

Azt, h Svédországot, a svédeket és mindent, ami svéd szeretek nálam alap. Így az, h a svéd szerző könyve olvasásra kerül, nem volt kérdés, csak a mikor. Tovább csábított, h azzal hirdette magát a könyv, h hasonló Jonas Jonasson sikerkönyvéhez, ami nekem is nagyon tetszett. Most viszont nagyot csalódtam.


3 idős nő és 2 idős pasi, mindannyian már 80 körül egy idősek otthonában élnek, mióta viszont új tulajdonosa van a helynek, egyre rosszabbul megy a soruk. Egy, a svédországi börtönökről szóló tudósítás után érlelődik meg bennük az elhatározás, h be kell jutniuk nekik is, mármint a börtönbe;), merthogy ott emberhez méltón élhetnének.
Ennek érdekében megszöknek az öregek otthonából és meg sem állnak Stockholm legelegánsabb szállodájáig, a Grand Hotelben vernek tanyát. A terv az, h itt lopnak a tehetős vendégektől annyit, amennyiből majd jobban tudnak élni. Igazán rosszul nem jöhetnek ki a dologból ugyebár, mert ha elkapják és sittre vágják őket, az is jó, méghozzá nagyon. Végül aztán a Nemzeti Múzeumból lovasítanak meg 2 képet, egy Monet és egy Renoirt. Bár néhány baki becsúszik, de végül minden jól sikerül és a rendőrség teljesen el van hűlve, micsoda profikkal van dolguk, nem is sejtik, h a jelek sokszor nem profizmusról, sokkal inkább amatörizmusról árulkodnak. Ezután váltságdíj, bénázások, majd az áhított börtön, a szabadulás után újabb turpisságok, némi szenior l’amour és főleg kombinálás és keverés össze-vissza… Sajnos nagyon sokszor borzasztó vontatottnak éreztem, meg kissé erőltetettnek is, bár az alapötlet épp elég idióta, vagyis tetszett;), de a megvalósítás nem, megszenvedtem vele. Régen olvastam már ilyesmit, ami ennyire idegesített és irritált:S.

2013. szeptember 23., hétfő

Ralf Schulte: Der zugeteilte Rentner

A tartalmát félig elolvasva, nagyon megfogott a történet: Egyszer csak felbukkan a nyugdíjas Maximilian az orvostanhallgató Claranál, h ő a neki kiosztott nyugdíjas, akiről az állam legújabb döntése értelmében gondoskodnia kell. A lány persze köpni, nyelni nem tud, a hivatalba siet, ahol nem nagyon tudnak mit kezdeni a problémával, így az idős úr beköltözik. Majd mindenhol szétpakol, mindent széthagy, összeken, tönkre tesz, hangosan hallgatja a tv-t, inzultálja a szomszédokat, a tacskója nélkül egy lépést sem tesz, ráadásul, mivel konkurenst lát a lány barátjában még össze is ugrasztja őket, h a srác ne jelentsen veszélyt a szállására. A lány több, mint 40 pontos listát állít össze neki, mi az, amit nem tehet, csak sajnos ezután úgy áll a helyzet, h Maximilian minden egyes életjelével vét valamelyik ellen, nem nehéz észrevenni, h akárhogy is igyekszik, jelenléte nem kívánatos az egyszemélyes háztartásban.


Közben az olvasó számára kiderül, h szó sincs állami intézkedésről, az öreg úr egy nyugdíjas otthonból szökött meg és mivel nem volt hova mennie, kiszemelte a lányt. Clara minderre úgy jön rá, h egy körözési cetlit talál, bemegy a hivatalba, h jelentse, tudja hol van ez a személy. Ki is jönnek „begyűjteni”, de még sincs szíve átadni az öreg urat nekik. Maximilian aztán végül mégis bevonul, a tacskóját hagyja csak a lánynál, gyógyszerekkel tömik, mikor Clara meglátogatja - mert számára is megmagyarázhatatlan módon hiányzik neki - megdöbben, mennyire elhagyta az életkedve, ereje, megszökteti, spontán, akciófilmekbe illő jelenetek közepette. Aztán a vége happy end, talán egy kicsit abszurd módon is happy.
Többet vártam a regénytől, kikarikírozza az idős-fiatal ellentétet, amit persze időnként nem is kell karikírozni. Felvet problémákat, de igazából nem nagyon tárgyalja, vagy oldja meg őket, a probléma felvetésnél nem jut tovább, kár érte. Persze legalább elgondolkodtatja az embert: én hogy reagálnék, h becsöngetne, a nekem „kiosztott” nyugdíjas, h gondoskodjak róla? Az ország és a nyugdíjbiztosítás helyzetet elnézve, nem is annyira utópisztikus felvetés…Másrészről nem is kell ilyen messzire menni, hisz sokszor a saját, idős szülőkről való gondoskodás sem egyszerű kérdés. A téma mindenképp megér egy kis elgondolkodást, hisz napjainkban az idősek és fiatalok között szerintem általában egyre nagyobb az űr, a felgyorsult életnek, a modern technika gyors fejlődésének, a közfelfogás változásának köszönhetően. Így aztán úgy voltam vele, h végre egy könyv, ami nem ugyanazzal foglalkozik, amivel 500 másik, ez igaz is, de mégsem tudta igazán teljesíteni az elvárásaimat.

2013. szeptember 18., szerda

Yann Martel: Pi élete

Nehéz erről a könyvről bármit is írni, amit még nem írtak meg róla, valószínűleg nem is fog sikerülni. Régóta a képzeletbeli várólistámon volt, majd idén az igazira is felkerült.


Először is megismerkedünk hősünkkel, Pi Patellel, aki egy indiai kisvárosban él a családjával. Van egy állatkertjük, aminek apja az igazgatója, ezen kívül a fiú különös ismertetője, h egyszerre gyakorló hindu, keresztény és muszlim.

Mit keres a fia a hindu templomban? – kérdezte a katolikus pap. - Látták a fiát a katolikus templomban, amint keresztet vetett – mondta az imám. - A fia muszlim lett – mondta a pandit.

Mikor a kilátástalan indiai helyzet miatt a család úgy dönt, Kanadában szeretnék folytatni életüket, eladják az állatok nagy részét, majd a többivel 1977. június 27-én útnak indulnak a Cimcum japán hajó fedélzetén. Útközben a hajó elsüllyed és Pi-n kívül egy ember sem éli túl a katasztrófát. Már eleve a hajótörés nem kevés izgalmat ígér, az pedig, h a fiúnak egy tigrissel, egy zebrával, egy orángutánnal és egy hiénával kell megosztania a mentőcsónakot az óceán közepén, pláne. Kezdetét is veszi a sakkjátszma a tápláléklánc különböző szereplői között, minek következtében nem sokára már csak két túlélő marad: Pi és Richard Parker, a bengáli tigris. Elképesztő kalandok, gondolatok, félelmek, kétségek, dilemmák, álmok elevenednek meg a könyv lapjain. Harc a falkavezér szerepéért, játszma a túlélésért, együtt vagy egymás ellen harcolva a tigrissel?

Egy részem nem akarta, hogy Richard Parker egyáltalán elpusztuljon, mert ha elpusztul, akkor magamra maradok a kétségbeeséssel, s az félelmetesebb ellenség egy tigrisnél is. Ha volt még bennem élni akarás, azt Richard Parkernak köszönhettem.

227 napot, több mint 7 hónapot élt túl a fiú ebben az elképesztő helyzetben, ekkor Mexikó partjainál kötöttek ki Richard Parkerrel. Mikor a kórházban fekvő Pi-t meglátogatják a japán hajózási társaság munkatársai, elmeséli nekik a történetét, nem hisznek neki. Ekkor elmeséli mindezt másként, állatok helyett emberekkel…Melyik történet a hihetetlenebb, szörnyűbb és főleg melyik igaz?


Egy nagyon izgalmas és magvas gondolatokkal teli könyv, ami nagyon jól egyensúlyoz a borotvaélen: soha nem túl sok, hanem pont elég. Bár foglalkozik a vallásossággal, mégsem lesz szájbarágós, nem akar „téríteni”. Humoros, de nem viszi el ebbe az irányba, inkább csak oldja a megfelelő pillanatban a feszültséget. Sok benne a szörnyűség és a hátborzongató leírás, mégsem ez ugrik be a regényről elsőre.
Bár nagyon tetszett, be kell vallanom, időnként elég nehéz volt elképzelnem ezt a csónakot, amiben ennyi minden történt, amiben ennyi minden maradhatott észrevétlen. Voltak a történetnek olyan részei is, főleg az eleje, ami nem nagyon tetszett, de aztán magával ragadott – volna, ha lett volna időm – ez az elképesztő történet.
Ez Yann Martel második regénye, 2001-ben jelent meg, 2002-ben elnyerte a Booker-díjat. A szerző a regény megírása előtt hosszabb időt töltött Indiában, mecseteket, templomokat és állatkerteket látogatott, majd Kanadában vallási, etológiai kutatásokat végzett, katasztrófa- és hajótörésekről szóló történeteket olvasott. A kutatásai után két éven keresztül írta a regényt, ami az1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz  listára is felkerült. 
2012-ben Ang Lee forgatott a történetből 3D-ben filmet.

2013. szeptember 12., csütörtök

Kajsa Arnold: Reservierung for Lucky One

Ebben a könyvben könnyedsége mellett a rövidsége vonzott, épp valami pár órásra vágytam csak, jókor jött.
Alinát elhagyta a barátja: a szemüveges, 24 éves, tapéta designer lány ugyanis szerinte unalmas, prűd, ezért meg is csalja. A csaj dacból úgy dönt, indulhat a kaland: 5 nap Párizs egyedül!


A vonaton foglalt helyén, egy fickó terpeszkedik és csak nehezen hajlandó odébb ülni, együtt utaznak, flörtölnek, beszélgetnek Henninggel. Odaérve is hamar egymásba botlanak persze és nem nehéz megjósolni a történet kimenetelét. Nem vagyok Párizs rajongó, de Lily és Henning pár napos kalandozása a városban mégis olvastatta magát, az ember hirtelen kedvet kap egy kalandhoz, pár gondtalan naphoz, romantikához és tulajdonképpen pár oldal után máris készen áll az utazásra!
Bár abszolút tucat történet, egy laza kis pár órás olvasmány, könnyed, gondtalan kikapcsolódás, végülis tetszett, nem is vártam többet. Semmi extra, egy romantikus, kedves, egyszerű kis történet, ami akkor, amikor olvastam nagyon jól esett, mert pont ez kellett.
A cím egyébként arra utal, h a lány foglalt helyén ült Szerencsés Henning:), így hívják ugyanis a fiút, Henning Glück;).

2013. szeptember 8., vasárnap

Paula Mclain: A párizsi feleség

Ernest Hemingwaynek és első feleségének, Hadleynek a története a regény, a valóság és a fikció keveredése.
1920-ban ismerkedik meg Chicagoban a 28 éves, csendes Hadley, a nála fiatalabb, jóképű, tüzes fiúval, aki író akar lenni. Rövid ismeretség után összeházasodnak és máris Párizsban találják magukat, ahol Ernest tudósítóként dolgozik. Persze ez csak a kenyérkereset, közben fáradhatatlanul ír és megismerkedik a kor híres művészeivel, Gertrude Steinnel, Ezra Pounddal, Scott és Zelda Fitzgeralddal. A művészek szabados világa azonban nem az ő világuk, annak ellenére sem, h ők is kiveszik a részüket a partykból, utazásokból, italozásból, mulatozásokból. Sokat utaznak Spanyolországba, bikaviadalokra is, ami a szárnyait bontogató író egyik szenvedélye, később írt is egy remek könyvet a témáról (Halál délután), nekem nagyon tetszett.


Hadley teljesen ki van szolgáltatva a férjének, tőle függ, ráadásul 8-9 évvel idősebb is nála. Szívszorító olvasni helyenként, mennyire nincsen saját élete, ambíció, tervei.

Újra és újra megesküdtem, hogy soha nem fogok a munkája útjába állni, főként a kapcsolatunk kezdetén, amikor a karrierjét a sajátoménak tekintettem, és úgy hittem, az én szerepem, mi több, sorsom az, hogy segítsek neki az érvényesülésben. De egyre inkább megértettem, hogy fogalmam sem volt arról, mit jelentenek ezek az ígéretek.

Fiúk megszületése után egyre inkább féltékenységgel és önbizalomhiánnyal kell küzdenie a feleségnek, hisz Párizs tele van csábítással, aminek Hemingway, csak eleinte tud ellenállni. Mikor feltűnik Pauline a színen, a sikkes Vogue szerkesztő, mindkettőjükkel jó barátságba kerül, majd beleszeret Ernestbe. Egy darabig szinte hármasban élnek, a szerető mindenhova velük megy, mindenki számára nyílt titok mi folyik, majd Hadley megelégeli ezt. Még mindig szereti a férjét és örökre szeretni is fogja, de…Közben Hemingway lett az író megtestesülése a Szajna bal partjáról, pont az a fajta művész vált belőle, akitől a kezdetekben irtózott.
Végül Hemingwaynek még további 3 felesége lett, mígnem főbe lötte magát, Hadley viszont boldog házasságban élte le hátralévő életét.
A cím arra utal, h ő volt az íróval korai, párizsi éveiben. A regény nem csak egy szerelmi történetről ír, hanem kicsit beleláthatunk egy korszakos nagy író „keletkezésébe”, a kétségeibe, a kemény munkába, ahogy kapcsolatokat sző, ahogy rászorul eleinte mások véleményére, ahogy csakis egyedül tud dolgozni, ezenkívül egy letűnt korba is bepillantást kapunk, a dekadens, nagy művészektől hemzsegő csodás 20-as évek Párizsába.
A pár életének fontos mozzanatait a megismerkedéstől a szakításig, a feleség szemszögéből írja le a könyv, a férj Hemingway, csak néhány rövid, dőlt betűvel szedett fejezet erejéig „jut szóhoz”.
Igazából, bár tetszett a könyv, de sokszor elég vontatottnak éreztem, összességében viszont érdekes olvasmány.

2013. szeptember 4., szerda

Susanne Fröhlich:Familienpackung

Olvastam a sorozat első két részét, amikben a szerző a babavárás, a szülés és a pár éves aprósággal töltött mindennapok izgalmait írta le. Ezúttal az immáron házas, két gyerekes anya Andrea mindennapjaiba pillanthatunk bele. A lánya, Claudia nem sokára iskolás lesz, a kicsi Mark pedig ovis.
A nő elhatározza, h megváltoztatja az életét, több izgalmat, szexet, elismerést akar, na meg karcsúbb combokat, mindezt persze lehetőleg azonnal. Célja elérése felé bohózatba illő jeleneteken át igyekszik a kissé szerencsétlen, nagyszájú, de időnként tesze-tosza, mégis szerethető főhőnsönk, alaposan megnevettetve az olvasót.


A valós idő mindösszesen pár nap, amit felölel a könyv, de visszatekintések révén beavat a 2. gyerkőc születésének történetébe, az első négyesben töltött nyaralásuk kalandjait is feleleveníti, meg persze az esküvőjüket, Mark születése után.
Semmi extra történet, a kisgyerekes családok mindennapjaiba enged bepillantást, humorosan megírva, mindenféle rózsaszín buborékok, meg flikk-flakkok nélkül. A szereplők üdítően őszinték és egyszerűek, cukormáznélküliségük nagyon jót tesz a regénynek.
A sorozat első részéből tavaly készült film Németországban. Egyébként a 3. résszel még korántsem értem a végére a történetfolyamnak, ami összesen 6 részből áll.