2019. május 31., péntek

Marlen Haushofer: Die Wand

Néhány éve hallottam erről a regényről először, kb. amikor megfilmesítették, azt hittem a könyv is akkor jött ki, most meglepve láttam, h az még 1963-ban íródott.


A regény a 40 éves névtelen hősnőnk egyes szám első személyben íródott elbeszélése, aki az unokatestvérével és annak férjével egy hétvégére a hegyekbe utazik a vadászházukba. Este az unokatestvéréék elmennek egy vendéglőbe és mikor a főszereplőnk reggel felébred, még mindig nincsenek otthon. A keresésükre indul, szembetalálkozik a kutyájukkal és előbb-utóbb mindenhol falakba ütközik. Úgy tűnik történt valami, ami a láthatatlan, üveg falakon kívül – ami körbeveszi a vadászházat - az élet csíráját is eltüntette, úgy tűnik csak ő és a falon belül élő állatok maradtak életben.
Így kezdődik a női Robinson Crusoe története, aki aztán évekig él a civilizációtól teljesen elvágva, egyedül. Egy tragikus esemény után, a történteket mintegy feldolgozandó dönt úgy, h megírja az egyedül töltött idő krónikáját, ez tulajdonképpen a regény, ami akkor ér véget, amikor elfogy a papírja. Tetszett ez a leírás, a lelkében végbemenő folyamatok, a gyakorlati dolgok, ahogy hasznosítja a rendelkezésére álló dolgokat, ahogy megoldja nem csak a saját, hanem az állatai étkezését is.
Ami viszont nagyon nem tetszett, h teljes homályban marad, hogy került oda a fal, mi történt a külvilággal és az is, hogyan fejeződik be névtelen hősnőnk története. Ránk bízza, mi történt, ennek megfelelően számos interpretáció született, van aki erős társadalom kritikát lát bele, mások a feminizmust, mindenki saját magának értelmezheti így az eseményeket.
A regény magyarul is megjelent A fal címmel.

2019. május 22., szerda

Paul Archer&Johno Ellison: Drei Freunde, ein Taxi, kein Plan

3 angol barát, akik az egyetemet éppen befejezték egy „black cab”-bel vagyis egy tipikus angol taxival akar eljutni Londonból Sydney-be. A meglepő célkitűzésnek nincs igazán oka vagy magyarázata, egyszerűen csak megtetszik nekik az ötlet és elhatározzák, h Guinness rekordot kerekítenek belőle. Persze ha lúd, legyen kövér, az egyenes út Londonból Sydneybe se lenne éppen rövid, de egy magára valamit is adó taxis nyilván a lehető leghosszabb utat választaná, így tesznek ők is és útba ejtenek konkrétan minden olyan országot, ami kicsit is érdekli őket és ahova szerettek volna eljutni.


A tervezést és felkészülést nem vitték túlzásba, e-bay-en(!) vettek egy taxit, azt kicsit felkészítették a túrára, igyekeztek szponzorokat szerezni és máris indulhatott a móka. Nyugat-Európa országai után Skandináviába és az Északi sarkkörhöz, majd Oroszországba mentek. Aztán következett – a teljesség igénye nélkül- Irán, Kína, Nepál, a Mount Everest, India, Thaiföld, az ausztrál Outback, számos veszélyes szituáció, sok érdekes kaland, vicces történet és sok-sok újdonság a különböző országokról és kultúrákról. A 3 srác végigbulizta a világot, rengeteg új ismerősre, barátra tettek szert, sokszor couchsurfingeztek, összesen több, mint 100 embert vittek magukkal hosszabb-rövidebb távokon, néha -20 fokban, máskor meg +60 fokban küzdötték át magukat a világon. Bár Sydney volt a cél és ezt vártam már én is nagyon, erről konkrétan semmit nem ír, mert addigra már hála egy tehetős szponzornak annyira azzal vannak elfoglalva, h Hannah-val, a taxival az USÁ-ban folytassák a kalandozást, így is lesz, megvalósul a visszaút is Amerikán, Izraelen és a Balkánon át.
Majd 450 nap, 50 meglátogatott ország és mindössze csak 6 büntetőcédula után visszaértek Londonba, ahol minden kezdődött. A taxióra 69 715 km után több, mint 79 ezer fontot mutatott, 20 ezer fontot gyűjtöttek a Vörös Keresztnek és végül két Guinness rekordra is futotta ( a leghosszabb taxiút és a legmagasabb pont (Tibetben 5225m), amit valaha egy taxival közelítettek meg).
Az út közben – ahogy ez ilyen mamutprojekteknél szokás – folyamatosan blogoltak is, alapvetően ebből született a könyv is, amit a 3 srácból kettő írt. Érdekes volt végigkövetni őket a keresztbe-kasul a világon, de valahogy nem igazán ragadt magával, nagyon sok időre volt szükségem, míg végre a végére értem. Jó volt, de annyira nem az én stílusom.

2019. május 16., csütörtök

Anna McPartlin: Die letzten Tage von Rabbit Hayes

A lányát egyedül nevelő Rabbit rákos és lassan az utolsó stádiumba ér. Az utolsó 9 napját követi nyomon a regény, amiben ő és a számára fontos emberek, a családja és a barátai szemszögéből ismerjük meg a tragikus jelent, de fel-fel villan a múlt is.


Rabbit élete nem volt soha fáklyásmenet, nem hasonlított rózsaszín lányregényre, de a tragédiák és néhány rossz döntés dacára boldog élete volt. Amikor eljön a búcsú ideje, az őt szerető emberek mind megjelennek az ágyánál, így átérezhetjük a szülők, testvérek és barátok tragédiáját, a közös vívódást, h mi legyen a 12 éves Juliettel, aki még mindig vakon bízik az édesanyja felépülésében.
Egy igazán szívszorító történet, búcsú az édesanyától, a lánytól, testvértől és baráttól. McPartlin ezúttal sem kíméli hőseit, cukormáz, illúziók és sablonok nélkül szövi sorsukat, a 4. könyve után ezt továbbra is az írónő egyik jellemzőjének érzem, ahogy a jó stílust, a komoly problémák tematizálását és a jól kidolgozott szereplőket is.
Ezúttal hangoskönyvként hallgattam meg McPartlin művét.

2019. május 11., szombat

Ulrika Renk: Die Australierin

Ez egy trilógia első része, amivel már régóta kacérkodtam, idén feltettem a várólistámra, h végre sorra is kerüljön. Mióta 2 éve sikerült eljutnom Ausztráliába és teljesen lenyűgözött a kontinens, nagyon érdekel és szívesen olvasok róla.


A történet Hamburg mellett kezdődik, ahol a kis Emilia cseperedik. A családja, apja és nagybátyja hajóépítéssel foglalkozik, jómódú család, de a szülei élvezik a természet közeli, egyszerű életet Hamburg közelében, míg a nagy hamburgi tűzvész elpusztítja a nagybátyjáék házát és azok is hozzájuk költöznek. Majd egy családi, üzleti döntés után Emilia szülei Angliába költöznek az öccsével, Juliusszal egy évre, de Emmát a nagybátyjáéknál hagyják, h folytathassa Németországban az iskolát. Az évek telnek, a nagynéni előkelő ifjú hölgyet nevel Emiliából, aki az évek során elhidegül továbbra is Angilában élő szüleitől és lassan eladósorba kerül.
Családja akarata ellenére a híres író, Lessing egy rokonához, egy hajóskapitányhoz megy hozzá és bár tisztában van vele, h ő nem fogja tudni neki a megszokott hamburgi pompát adni, mégis a szívére hallgat. Miután a családja hallani sem akar róla a frigy után, a férjével megy hajózni, gyorsan teherbe is esik és a háborgó tengeren ad életet a kislányuknak, Emilynek. Bár a fiatal házaspárnak tetszik a közös kaland, de mindketten aggódnak, hogyan tovább, ha nagyobb lesz a lányuk…A változó világban jó lehetőségek adódnak Ausztráliában, a 19. század végén még mindig új, felfedezendő kontinensen. Sydneybe költöznek, ahol aztán sorra jönnek a gyerekek, de a család eleinte még nem adja fel a hajózást, Emilia a gyerekekkel együtt sokszor elkíséri a férjét az új vizekre. A hamburgi évek és az első hajós kaland után a szerző már nem meséli olyan részletesen a történetet, inkább akkor kapcsolódunk vissza újra, amikor a főszereplők 2. lánya, Minnie kerül hasonló helyzetbe, mint anno az édesanyja: beleszeret valakibe, akinél a szülei jobbat szánnak neki, ő is a szívére hallgat, de az ő sorsa nem alakul olyan jól, mint Emiliáé.
Tetszettek az Ausztráliáról felvillantott részletek, az őslakosok szokásai, ezekről szívesen olvastam volna többet is. Összességében sokkal jobbnak találtam a részletes elbeszélést, ne igazán értettem, miért kellett bele egy kb. 20 éves ugrás. Ami meglepett, h az utószóból kiderült, h a történet alapja valós, egy olvasója kereste meg vele a szerzőt, aki persze azért élt a művészi szabadsággal. A trilógia további 2 része Emilia gyerekeinek és főleg unokáinak sorsáról szól.

2019. május 4., szombat

Laura Barnett: Variációk egy párra

Érdekes a koncepció, a főszereplő Eva, zsidó szülők gyermeke, akinek egyetemista élete egy pillanata megváltoztatja az életét ill. 3 különböző variáció villan fel, hogy folytatódhat Eva élete. Az egyik variációban együtt marad jóképű színész barátjával, az ígéretes tehetséggel, Daviddal, a másikban elhagyja azonnal Jimért, de amikor rájön, h az ex-étől terhes visszamegy hozzá és a felesége lesz, a 3. variációban pedig Jim felesége lesz.


Ezek után ezt a 3 alapfelállást követjük éveken át, pár évente kapcsolódunk vissza a történetekbe, gyakran pl. egy kerek születésnap vagy egy haláleset révén, ami a szereplőkre minden variációban hatással van. Evának előbb-utóbb mindegyik konstellációban lánya születik (majd két variációban utána fia is) és előbb utóbb mindegyik helyzetben boldogtalan…de mindegyik történetben fontos szerepet játszik az életében Jim. Elgondolkodtató, h egy-egy jelentéktelennek tűnő döntés, esemény mennyire meg tudja változtatni az ember életét, pontosan ezzel játszik el az első könyves szerző, ezt szövi egy életen át tovább. Bár a regény első felében kicsit nehezen tudtam követni a 3 „különálló” történetet ugyanazokkal a szereplőkkel, de aztán a második felére már túllendültem ezen és nem jelentett problémát. Az egyedi ötlet remek megvalósítással is párosult szerintem.
Összességében egy egészen más könyvet kaptam, mint amit a borító és a cím sugallt, nem egy mézes-mázos romantikus sztori, hanem egy nagyon emberi, hihető történet, tele hétköznapi problémákkal és hősökkel, ami mély és elgondolkodtató, nagyon tetszett, a potenciális „újra olvasandó” listába került. A könyvet nem sokkal a megjelenése után vettem meg, felkerült az idei várólistámra, így került végre sorra.