2015. december 29., kedd

Nyáry Krisztián: Merész magyarok

Irodalmi nagyjaink szerelmi történetei és igazi hősök után Nyári Krisztián ezúttal merész magyarokról ír. A 30 személy között akadnak ismert személyiségek, de sok olyan megrendítő élettörténettel rendelkező emberek is, akiknek tettei nem nagyon kaptak nyilvánosságot eddig.
Több világháborús és 56-os, forradalmi hősről is ír Nyáry, akiknek többsége embertelen időkben épp emberségével tűnt ki. Engem most mégis inkább az ismeretlen hősök helyett a jól ismertek eddig – számomra – homályban maradt történetei érintettek meg jobban.


Hajós Alfrédé, aki nem csak Magyarország első újkori olimpiai aranyérmét szerezte meg, hanem később építészként is maradandót alkotott, Takács Károlyé, a félkezű sportlövő olimpiai bajnoké, aki elképesztő akaraterőről és kitartásról tett tanúbizonyságot. Budapest két fontos felvirágoztatójának történetét is nagy érdeklődéssel olvastam: Podmaniczky Frigyes egy alkalommal szétnézett az egykor gyorsan fejlődő fővárosban, ami lehangoló látványt nyújtott – így élete fő céljául Budapest felvirágoztatását tűzte ki és tartotta is magát ehhez. A fővárosi közmunkatanács vezetőjeként 3 évtized alatt megépített Európa egyik legszebb fővárosát. Még nála is sokkal kevésbé ismert Gudbrand Gregersen, a norvég-magyar építőmester, aki nélkül ma máshogy nézne ki Budapest, az Országház, a Keleti- és Nyugati pályaudvar, a Mátyás-templom, a 19. században az ország legnagyobb vállalkozója lett, magyar nemesként és a legnagyobb budapesti adófizetőként halt meg.
Elképesztett három magyar „márkához” kapcsolódó élettörténet, Richter Gedeoné, aki a magyar gyógyszeripar megteremtője, a világszerte legismertebb magyar vállalat megalapítója, vállalkozó és tudós, gyára sorra kapta a nemzetközi elismeréseket, működése nélkülözhetetlen volt a magyar gazdaságnak, de a tulajdonos zsidó származása egyre inkább hátrányt jelentett, végül nem messze lakásától lőtték a Dunába. Belga leányvállalata önállósította magát, abból nőtt ki a Janssen, ami ma a világ egyik legnagyobb gyógyszergyára.
Fadlallah el Hedad Mihály – a bábolnai gyerekek Fagylaltka bácsija – Szíriából származott, 14 évesen került Magyarországra egy véletlen folytán és életét a bábolnai arab ménes tökéletesítésére szentelte, megtanult magyarul és a bábolnai méneskari tábornok lett, ő tette nemzetközileg ismerté, az akkori világ legjobbjává a bábolnai ménest.
Nem kevésbé érdekes Fischer Mór Herendijének története vagy Löw Lipóté, a hazafias főrabbié valamint a feltalálóké, Csonka Jánosé és Irinyi Jánosé, akik fontos találmányaikat „kótyavetyélték” el, bár nevükre még mindig emlékszünk, de a hírnév és az elismertség inkább csak haláluk után jött.
Persze női sorsokról is olvashatunk, például Steinschneider Lillyről, az első magyar pilóta kisasszonyról, vagy az erős nővérekről, Zichy Antóniáról és Karolináról, az erős nőkről, egy legendás történelmi alak mögött. Sosem hallottam még Bédy-Schwimmer Rózsáról, akinek kezdeményezése volt a legnagyobb szabású akció az I. világháború befejezésére – békehajó, utasainak kellett volna békekötésre bírni a szemben álló feleket – a női egyenjogúságért harcolt, csakúgy, mint előtte Teleki Blanka, a magyar nőképzés megteremtője, a szabadságharc legfontosabb női szereplője.


Persze nem újdonság, de nagyon feltűnő, h ezek a merész magyarok származásukat tekintve a legkevésbé magyarok sokszor, érzelmeik szempontjából viszont annál inkább. Magyarként éltek és cselekedtek, ezzel teljesen jogosan kaptak helyet a 30 merész magyar között.
Szerintem ez a könyv abszolút beleillik az eddig megjelent Nyáry írások sorába, minden szempontból, akinek azok tetszettek, ez sem fog csalódást okozni. Nekem ez volt a második könyvem a szerzőtől, még mindig nem tudom, hányadán állunk egymással, bár a történetei érdekesek, sokat adnak, mégsem tartoznak a kedvenceim közé, magam sem értem, hogy van ez.

2015. december 24., csütörtök

Boldog karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden erre látogatónak és olvasónak!


Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.

/Csitáry-Hock Tamás/

2015. december 23., szerda

Amy Silver: All I want for Christmas

Ez volt az utolsó könyv a 2015-ös nagy olvasási kihívásomból (egy könyv, ami karácsonykor játszódik) és számomra ez lett „a” karácsonyi könyv! Évek óta mindig próbálkozok magamat karácsonyi témájú olvasmányokkal hangulatba hozni az ünnep előtt, de ez eddig csak hellyel-közzel sikerült, a legtöbb könyv, amit a témában olvastam, vagy valamilyen csodára bazíroz, vagy annyira bugyuta és egyszerű, h csak na, most viszont nagyon meg voltam elégedve.


A regény 3 nő összefonódó története. Bea a Honey Pot Café tulajdosa, a férje olasz, ő is imádja az olasz konyhát és kávézójában is itáliai finomságokat kínál. Van egy 1 éves fia, Luca, akivel egy borzasztó nehéz és tragikus időszakon vannak túl. A karácsony előtti időszak tele van számára fájó emlékekkel, de végre kilábal a gödörből és igyekszik a munkába és a fiába temetkezni. Mindenki mondja neki, h 2 év után végre megérdemli a boldogságot, de ő mást vett a fejébe, ám ezúttal a karácsony már újra egy boldog és elégedett Beára talál.
Chloé sikeres ügyvéd, a munkája révén ismerkedik meg és keveredik viszonyba Michaellel, akinek viszont családja van. Persze a szokásos szöveg: a házassága rossz, csak a gyerekek miatt vannak együtt, el fognak válni. A nő viszont lassan rádöbben, h ez nem lesz így és nem is akarja, h így legyen. Keresi magát, az útját, elgondolkodik, miért nincsenek barátai, miért olyan a viszonya a családjával, amilyen stb. Persze rögtön feltűnik 2 férfi is a színen, aki szívesen csapná neki a szelet.
Olivia, a három nő közül az, akinek boldognak kellene lennie: tehetős családból származik, 3 éve van együtt Kierannal, akit nagyon szeret és aki megkéri a kezét. Karácsony előtt érkezik hozzájuk a férfi családja, templomi esküvőről, gyors egymásutánban születő 3 gyerekről beszélnek, míg a barátnői keveselik Olivia eddigi életében a férfiakat. Mindez szöget üt Liv fejébe, elbizonytalanodik pro és conra listát ír a házassággal kapcsolatban, kalanodokon töri a fejét.
A regény elején egy véletlen folyamán ismerkedik meg a 3 nő és a rövid idő alatt barátnők lesznek, mindhármuknak szüksége van barátokra. December 14-től indul a sztori és 25-án fejeződik be, minden fejezetet más aspektusból olvashatunk, vagyis Bea, Chloé és Olivia szempontjából.
Nagyon tetszett, mert a stílusában könnyed és humoros, a szereplők nagyon jól ki vannak találva, igazi személyiségek, nagyon emberiek, tele gondokkal, hibákkal. Mindhárom főszereplőnő sorsa érdekes, mindegyiknek más a problémája és mindegyik happy enddel zárul, de ez a „jófajta happy end”, nem a cukormázas, rózsaszín, hanem egy annál sokkal hihetőbb. Imádom az olyan könyveket, mint amilyen ez is, amiknek hangulata van, ez tényleg egy karácsonyi ráhangolódós olvasmány.
A szerzőnek, ha jól láttam, eddig még egy könyve sem jelent meg magyarul, kár érte.

2015. december 20., vasárnap

Ashley Bloom: Merry Christmas, Holly Wood

A menő stílusikon és divatújságíró, Holly Wood, karácsonyra igyekszik haza a szüleihez, akiket már 3 éve nem látott, amióta elindult szerencsét próbálni New Yorkba. Karriert csinált, ismertségre tett szert, de nincsenek barátai, az elmúlt években csak kalandjai voltak és a családjával is nagyon meglazult a kapcsolata. Mikor talpig márkás és méregdrága göncökben megérkezik a reptérre, autót bérel, h a szüleihez menjen, de a nagy hóesésben elakad és egy Loveland nevű kis helyen köt ki.


Az első házban, ahova bekopog laknak Bakerék, akik szeretettel fogadják, náluk marad. A házaspárnak van egy fia, Logan, aki bútorokat készít, veszetten jóképű és nagyon nem érdekli a nagyvilági, elkényeztetett Holly. A nő viszont rövid idő alatt elkezdi értékelni az otthon melegét, az egyszerű és számára már-már elfeledett dolgokat. Gyorsan megismeri és becsülni kedzi Logan életét és a férfit, akiről persze kiderül, h nem csak egy kis noname asztalos, hanem menő bútorokat készít sztároknak is, így jól keres és Holly csilli-villi életébe is jobban beleillik;). Mert persze erre fut ki a sztori, nem túl meglepő módon, elvégre az ember lánya nem véletlenül köt ki Lovelandben;). 2 nap elég Bakeréknél, h teljesen felforgassa Holly életét és átértékeljen sok mindent.
Bár nyilván egy kis bugyuta chick-lit, de nagyon találó, ahogy az egyik szereplő elmélázik azon, h manapság az emberek többsége már nem tudja értékelni az otthon melegét. Mindenki el akar menni, minél messzebbre, h ott keresse a boldogságot, ahelyett, h körül néznének a saját házuk táját.
Az igazi boldogságot nem lehet megtalálni, azzal, hogy az ember körbeutazza a világot, mert az igazi boldogságot csak a szívében találja meg az ember.

2015. december 18., péntek

Emma S. Rose: Herausforderung Liebe

Már jó egy éve a karácsonyi mappámban lapult, jó értékeléseket kapott az amazonon és a tartalmát tekintve is ígéretesnek tűnt, így ezzel a könyvvel kezdtem idén a karácsonyi hangolódást.


Az első csalódásom az volt, h német a szerző és az egész. Ez alapvetően általában nem zavar, sőt, de most valahogy igen, mert már teljesen elkészültem valami jó kis angol vagy amerikai sztorira.
Elég unalmas: Lucy szakított a barátjával, Andréval, mert az beleavatkozott az életébe és felvette a kapcsolatot a lány anyjával. Most karácsony előtt vergődik, de az ünnepre minden kezd jóra fordulni: meglágyul a szíve André iránt, amiben komoly szerepet játszik az iránta érzett szenvedély, sőt még az anyjával is felveszi a kapcsolatot. Szilveszterre végképp helyükre kerülnek a dolgok, lezárja magában a múltat és új lapot nyit a kapcsolataiban.
Voltak benne részek, amik tetszettek, de sokszor vol az az érzésem, h keresi a stílusát, a hangját a szerző, nem tudja maga sem, mit akar, milyen történetet akar. Fura volt összességében, h bár tulajdonképpen Lucy minden problémájának alapja az anyjával való viszonya, de az nem derül ki, pontosan mi is történt közöttük.
Bár az egymásra találás és a szeretet itt is fontos szerepet kap - mint a karácsonyi témájú könyveknél általában - de itt elmarad a megszokott pátosz, meglepő józansággal és tárgyilagossággal ír, ami azért picit meglepő. Pont ezért valahogy nincs is igazán nagy jelentősége annak, h épp karácsony van, mert a hangulat számomra egyáltalán nem jött át, így nem a legjobb választás volt „hangolódós olvasmánynak”.

2015. december 10., csütörtök

Kiera Cass: Die Kronprinzessin

Miután a szerző 3 köteten át húzta Maxon herceg és America párválasztós-castingos egymásra találását, itt a történet 4. része. Ugrunk az időben 18-20 évet, de a séma ugyanaz marad. Maxon és America uralkodnak már jó ideje és hallatlan népszerűek, sikerült eltörölniük – legalábbis látszólag – a kasztrendszert is Illeában. Van 4 gyermekük, 3 fiú és egy lány, a koronahercegnő Eadlyn, aki mindössze 7 perccel idősebb ikeröccsénél Ahrennél.


A lány igazi szépség, de emellett elkényeztetett fruska is és mivel az országban nem mennek jól a dolgok, a szülei egy újabb castinggal akarják szórakoztatni a népet, vagyis férjet keresnek a 18 éves trónörökös hercegnőnek, akinek ehhez cseppet sem fűlik a foga. 35 fiatalember jön, de ő nem akar szerelmet, férjet, házasságot, nem akarja, h valaki beledumáljon az életébe és majd a kormányzásba, mielőbb le akarja tudni az egészet, arra tesz ígéretet az apjának, h 3 hónapig húzza, de ha nem talál rá a szerelemre, nem kell férjhez mennie. Eadlyn ismerkedik és játszadozik a jelöltekkel, de itt más taktikát folytat a szerző, mint az első castingnál, a koronahercegnő, közel sem olyan szimpatikus és tökéletes, mint a szülei, eléggé el van szállva magától és ezt elég sokszor meg is kapja, ráadásul a nép sem nagyon szereti. Van egy-két jelölt, aki akarata ellenére kicsit megdobogtatja a szívét, de ami jó, h nem lehet olyan egyértelműen látni, h kit fog választani, mint a szüleinél, bár volt egy erős sejtésem, h ki lesz – „játékon kívüli” - befutó.
Naiv módon teljesen váratlanul ért, h egyszer csak vége szakadt, gondolom ebből is 3 könyv lesz…

2015. december 6., vasárnap

Eowyn Ivey: Das Schneemädchen

Egy barátnőm mesélt a könyvről még pár éve, de ő tényleg mesél a könyvről, amit én nem szeretek, ezért nem is olvastam akkor, mert tudtam, mi vár rám. Mára viszont elfelejtettem, ráadásul, mikor a 2015-ös olvasási kihívásom kapcsán az utóbbi évek Pulizter-díjas alkotásait böngésztem, rábukkantam újra. A regényt 2013-ban jutalmazták a díjjal. Meg aztán az is tetszett h a szerző neve olyan, mintha a Gyűrűk Ura egy hőse lenne;).
A regény tulajdonképpen a szovjet Sznyegurocska meséjének, a Hópelyhecskének "újra mesélése".


Mabel és Jack az 1920-as évek elején Alaszkában élik keserves és magányos telepes életüket. Nincs gyermekük, halva született és ez megpecsételte egész életüket. Azért költöztek ide, h elkerüljék a boldog családokat, a kisbabákat, a gyerekeket, a száradó gyerekruhát, a gyerekzsivalyt, ami mind-mind fájdalmasan emlékezteti őket a saját veszteségükre. Fejük felett lebeg a bárd, túlélik-e a kegyetlen telet, tudnak-e élni a földjükből. Egy alkalommal az első hóból magukat is meglepve boldogan hóembert építenek, pontosabban egy kislányt, ami reggelre eltűnik, de aprócska lábnyomok vezetnek el tőle és eltűnik Mabel sapkája és kesztyűje is. Először meguknak és egymásnak is alig merik bevallani, h egy kislányt vélnek látni, aki nagyon hasonlít a hóleányra, eleinte csak figyeli őket, majd időnként eljön hozzájuk, velük van egy kicsit. Fainának hívják és amint eltűnik a hó, vele együtt eltűnik ő is. Mabel emlékszik gyerekkorából egy mesekkönyvre, amiből anno apja mesélt, a nővére elküldi neki, de oroszul van, tehát a szerző teljesen beleszövi, regénye részévé teszi az eredeti mesét. Telnek az évek, Faina velük tölti a teleket, úgy megszeretik, mintha a lányuk lenne, de nem marad náluk, hívja a természet, a hegyek. Persze ebből a történetből sem maradhat ki a szerelem, ami végül megpecsételi a lány sorsát.
Egyrészről egy nagyon szépen megírt, megható történet, érdekes bepillantani az alaszkai létbe, de másrészről viszont nem nagyon tudom hova tenni, mert alapvetően jobban szeretem az olyan regényeket, ahol kapok valami racionális magyarázatot a történtekre. Persze sokféle képpen lehet inerpretálni a könyvet, tipikusan az a fajta mű, amit többféle képpen lehet magyarázni. Ami viszont engem zavart, h bár a regény 2. felének egyértelműen Faina áll a középpontjában, nem lesz belőle igazi karakter, megmarad mesealaknak a valóságban, valódi emberek között. Ezáltal aztán a valódi életet átszövi a mese, a maga hősével együtt, ami – legalábbis számomra – egy fura elegyet alkotott.
A regény magyarul A hóleány címmel jelent meg.

2015. december 1., kedd

David Safier: Mieses Karma hoch 2

A regény első része 2010-ben, amikor olvastam felkerült nálam az év legjobban tetszett könyvei közé, így aztán persze, hogy érdekelt a folytatás. Arra számítottam, h azt folytatja, ahogy az általában lenni szokott, de nem ez a helyzet. Helyette ezúttal más szereplőkkel írja le kb. uazt, mint az 1. részben. Na jó, ez így azért talán egy kicsit túlzás, de alapvetően erről van szó. Safier pesze továbbra is szórakoztatóan ír, na de mégis…


Daisy sikertelen színésznőként tengeti az életét Berlinben, iszik, nem veti meg alkalom adtán a drogokat és rendszeresen az egy éjszakás kalandokat sem. Élete lehetősége lenne, h Marc Barton oldalán domborítson - ha csak pár másodpercig is - egy James Bond filmben, de elpuskázza az alkalmat és mikor beugrik a sztár kocsijába, h kimagyarázza a helyzetet, együtt halnak meg egy közlekedési balesetben, majd születnek újra mindketten hangyaként, emberi életük viselt dolgai miatt. Ezután jön a már az első kötetből jól ismert karma gyűjtés, miközben hangyaként részt vesznek Daisy temetésén és ott sokkolja őket, amit látnak: Barton világszép felesége rástartol Jannisra, Daisy haverjára. A tragikomikus a dologban, h a lány csak hangyaként döbben rá, h nem csak ő jelentett többet a srácnak egyszerű barátnál…Hangyalétük csak rövid kis intermezzo, ezután aranyhalak lesznek, majd kismadár fiókaként születnek újjá, aztán csigaként és ekkor már pattognak a szikrák a két csiga, Daisy és Barton között. A reinkarnációs létra-mászás közben találkoznak Casanovával, Einstennel, egy ősemberrel, Bob Marleyval, Jesse Jamesszel és Daisy anyjával is. Önzetlenül nagy jót tesznek csigaként, ezért Buddha a Nirvanaba akarja juttatni őket, ami minden lélek célja, de Daisy még nem is élt, először halként, majd madárként érezte, milyen is élni.

…a legnagyobb hiba, amit az emberek a halálos ágyukon megbánnak, h nem éltek…
Buddha kivételt tesz velük, újra emberi alakban születnek újjá és ebben a megszokott – és egyben őrülten szokatlan- testben is hajmeresztő új kalandok várnak rájuk, na meg persze a szerelem. A vége elég szentimentálisra sikeredett, túl csöpögősre. Safier valahogy azt sugallja, h ha eltöltesz egy másik emberrel (vagy lélekkel;)) egy kis időt, átéltek együtt ezt-azt, akkor tuti, h a végén nagy szerelem lesz a vége, ami azért elég nagy baromság…Persze rengeteg könyv szól erről, de itt valahogy nagyon nem passzolnak ehhez a szereplők, nem „vettem be”. A másik, amit eléggé furcsálltam, h Buddha többször is arról beszél, h ők különlegesek bla, bla, bla…miért is? Szóval megint nem tudom eldönteni, az én ízlésem változott-e meg, vagy ez egy jóval gyengébb könyv, mint az első, ami kétségtelenül Safier legsikeresebb regénye volt és ami 7 éve, 2008-ban, egy csapásra híressé tette, ez a 2. rész nem hiányzott szerintem.


A cím (Pocsék karma a négyzeten) először azt hittem arra utal, h ez a második rész, nyilván arra is, de leginkább arra, h most a négyzeten élvezhetjük a történetet, mert egy pár reinkarnációs kalandjait követhetjük nyomon.
Az egykor Safier-témában oly lelkes Ulpius-ház már régen felhagyott a német író regényeinek kiadásával, így kíváncsian várom, lesz-e magyar kiadása az itthon is sikeres Pocsék karma folytatásának.