2016. június 29., szerda

Jo Platt: Die Bücherfreundinnen

Megint egy könyv, ami magával ragadott, nem feltétlenül azért, mert felejthetetlen remekmű - már a fülszöveget félig elolvasva elég egyértelmű volt, mire fog kifutni a történet - de mégis.


A cím kicsit félrevezető (Könyves barátnők), mert bár a regény szereplőit tényleg a könyves klubjuk köti össze, de a történetet ez csak nagyon lazán szövi át. A főszereplők viszont tényleg a könyvklub tagjai, többségük már régóta jóban van, van néhány újabb tag és egy férfit is felvettek a köreikbe, Jont, aki elhunyt barátnőjük, Lydia férjeként régóta jó barátjuk. A könyvek tulajdonképpen csak apropóul szolgálnak a találkozásra, egy kis iszogatásra, eszmecserére, arra, h kifaggasság Alice-t, mi újság pasi ügyben és meghallgassák Sophie legújabb hódításainak történetét. Mindkét szingli lány orra előtt van a nagy Ő, mégis az egész könyvön keresztül csetlenek-botlanak, mire egymásra találnak. Mindezt viszont olyan lefegyverző bájjal adja elő a szerző, h a sokszor átlátszó történetvezetés ellenére boldogan olvastam. Már csak azért is, mert nem csak a szokásos rózsaszín love story a könyv, hanem a szerelem és a szeretet sok arcát megmutatja. Emberi kapcsolatok állnak a középpontban, barátságok, de főleg szerelmek, frissen bimbózóak, pislákolóak, eltitkoltak, csalódást okozóak, tiltottak, boldogságot adóak és ez szép, tetszett.

2016. június 24., péntek

Stephanie Lehmann: Vintage Love

Nagyon tetszik a budapesti Vintage Garden, meg persze maga a stílusirányzat is, leginkább ezért tűnt fel ez a könyv. Végülis a vintagehoz olyan sok köze nincs, de egy kellemes kis olvasmányt kaptam.


Amanda túl a harmincon már évek óta a nős Jeff szeretője. Bármennyire is emészti magát emiatt, nem képes pontot tenni a kapcsolat végére. Igazi örömet vintage üzlete jelent csak számára, ahol régi, használt, érdekes ruhadarabokat és lakberendezéi tárgyakat árul. Mikor egy idős hölgy eladja neki régi holmijait, rábukkan egy naplóra, aminek olvasásába lelkesen veti bele magát.
A fiatal Olive apjával érkezik New Yorkba, az elkényeztetett lány dolgozni akar, de ez a 20. század elején nem is olyan egyszerű. Mikor apja hirtelen meghal, nehéz helyzetbe kerül, egyedül kell szerencsét próbálni.
Fejezetenként váltakozva olvashatjuk a két nő sorsát, amik persze a végén összefonódnak.
Érdekes kontrasztban állt a 20. század eleje a jelennel és főleg a női sorsok alakulása, változása, időnként elképedve és felháborodva olvastam Olive történetét, h mi mindent nem szabadott és illett akkoriban egy nőnek, a két nő életének alakulását figyelve jól látszik az a hatalmas út, amit egy évszázad alatt megtettünk, mi nők. Meglepő módon így aztán bennem leginkább ez a kicsit feminista dolog maradt meg leginkább a könyvről.

2016. június 19., vasárnap

Alison Grey: Liebe im Trinkgeld inbegriffen

Nem voltam teljesen képben a köynv tartalmát illetően, ez elég gyorsan kiderült, eléggé meglepett az első oldalakon, h itt egy női szerelmi történetről lesz szó.


A jó családból származó leszbikus Madison éli világát: partik, egy éjszakás kalandok, pénzszórás, de amikor a nagyanyja kilátásba helyezi, h felelőtlen viselkedése miatt kihagyja a végrendeletéből úgy dönt ideje megkomolyodni, legalábbis látszólag. Felcsíp egy pincérnőt, a fiát egyedül nevelő – hetero - Sherryt és ráveszi a rossz körülmények között élő, állandó anyagi nehézségekkel küzdő nőt, játsza el a párját, játszák el együtt a családot. Így is lesz, Madisonhoz költöznek és hát nagyon nehéz kitalálni mi lesz a vége…
Feltételezem, h a leszbikus szállal akarta kicsit „újszerűvé” tenni az egyébként nem túl eredeti sztorit, de szerintem nem nagyon sikerült. Ugyanazokat az elcsépelt dolgokat hozza, mint az ilyen „pretty woman” jellegű történetekben általában, mindez gyakran megspékelve párbeszédekkel, amik közben a falat kapartam…Szóval nem igazán tetszett.

2016. június 13., hétfő

Kathleen Tessaro: A parfüm titka

Nem is hallottam még a könyvről, egy barátnőmtől kaptam kölcsön és meglepve jöttem rá, h már olvastam valamit a szerzőtől. Egy váratlan örökség izgalmas története az alcím, ami meglehetősen pontosan foglalja össze a könyv tartalmát.


Minden második fejezetben az 1927-es New Yorkban vagyunk, ahol a 14 éves árva Eva egy hotelben kezd szobalányként dolgozni. Ezzel párhuzamosan 1955-ben Párizsban zajlanak a másik fejezetek, ahova az angol Grace azután utazik, h váratlanul levelet kap egy ügyvédtől, h egy számára ismeretlen nő nagy vagyont hagyott rá, de ki ez a nő, miért őt tette meg örökösének?
Evában egy különleges nőt ismerünk meg, aki sokakat megbabonázott, sokra volt hivatott és bizonyos értelemben sokra is vitte. Grace viszont tele van bizonytalansággal önmagát illetően, mindig is fügött valakitől, szép és fiatal nőként a ráosztott szerepet kellett mindig játszania, de most ez az örökség mindent megváltoztathat.
Le droit de choisir. A választás joga. A mondat újra meg újra eszébe jutott. Korábban senki sem beszélt neki a függetlenségről. Nőként egész életében fügött valakitől. Eleinte a családjától, aztán a férjétől. De most ez az idegen felkavarta az állóvizet, azt kérte, hogy döntsön, vállaljon felelősséget.
Grace nem adja fel, mindenképpen ki akarja deríteni, ki volt ez a nő és mi köze hozzá. Nyomozásának hála a két nő sorsa lassan összeér, kiderülnek a múlt titkai és a fiatal nő igazi választás előtt áll, úgy folytatja az életét, ahogy elvárják tőle, ahogy eddig tette, vagy mer élni a felkínált lehetőséggel és a boldogságot választani.
Gyorsan olvasható, jól megírt olvasmány, alapvetően nem nehéz kitalálni, mi a történet titkának nyitja, de még így is szolgáltat egy-egy meglepetést a szerző. Belengi az egészet valami titokzatosság, amire rásegít néhány múltból felbukkanó szereplő. Bizonyos értelemben - ahogy végig követjük Eva sorsát - egy történelmi kalandozásnak is részesei vagyunk, a 20-as évek New Yorkjától a II. világháborús Párizsig jutunk.

2016. június 9., csütörtök

Mhairi McFarlane: Es muss wohl an dir liegen

Már a szerző általam olvasott első könyve is tetszett, de ezért teljesen oda meg vissza vagyok és ez nálam elég nagy szó! Ha őszinte akarok lenni, az eleje nagyon tetszett, aztán volt egy fázis, ahol kicsit uncsi volt, de el lehet képzelni, h milyen lett, ha ennek ellenére mégis imádtam!


A vadítóan vörös hajú Delia már 10 éve együtt van a pasijával, Paullal. Minden rendben velük, már sokszor beszéltek a házasságról, de aztán a nő úgy dönt, kezébe veszi az irányítást és „megkéri” a férfi kezét, nem is sejtve, h ezzel egy lavinát indít el. Nagyjából minden valamire való chick-lit így kezdődik: szakítás a pasival, kirúgják/felmond a melóban, ám az első csavar akkor jön, amikor Delia emiatt – főleg előbbi miatt – még töri is a fejét és itt szembesülünk először a makacs valósággal. 33 éves, az életéből 10 évet „áldozott” a Paullal való kapcsolata építgesésére, házasság, gyerek, boldog élet reményében, bármi is történt, nem tudja eldobni ezt a 10 évet valakivel, akibe talán nem halálosan szerelmes, de szereti, úgy érzi a másik fele, az otthona. Mindenesetre Londonba megy egy barátnőjéhez, önálló életbe kezd, PR-esként kezd dolgozni és közben egyre tűnnek fel a pasik az életében: a fura és nyomulós főnöke, egy arogáns szépfiú újságíró, egy teljesen asszociális IT zseni és Paul is végig a nyomában lohol, mert vissza akarja kapni. A vörös démon mindenkit megbabonáz, méghozzá úgy, h vörös démánsága mellett egy teljesen normális, hús-vér nő, gátlásokkal, komplexusokkal, hibákkal, amik valódi egyéniséggé teszik, pont ezek különböztetik meg a tucatkönyvekben szereplő kirakatbábuktól. Általában eléggé lehet látni már az elején, h kivel kapja meg a főhős a happy endet, itt ez elég sokára derül ki, mert a szerző nagyon jól rejtegeti Adam valódi karakterét Delia és az olvasó előtt, de az azért feltűnik, ahogy adják a kontrát egymásnak és pattognak a szikrák az oldalakon. A végére még tartogat egy számomra meglepő csavart, majd egy utolsót, amit nagyon is elvártam.
A szereplők fantasztikusak!!! Adamet az ajtóm elé, vagy az utamba, de azonnal! Te jó ég, hol van a világon ilyen cuki pasi? De esetlenül tökéletes, nem nyálas, vagy behízelgő, aki mindenben remek, hanem emberien és őrülten szerelmes, megmagyarázhatatlanul.
Sokszor a regényekben abszolút nem értem, miért esnek szerelembe a szereplők, mert nincsenek kidolgozva a karakterek, a cselekmény stb., de itt egy remek példa, h nem kell megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, h miért lesz valaki szerelmes, amikor az ember ezt a történetet olvassa, át tudja érezni és meg tudja érteni az érzelmeket és a vívódást. Mert vívódik egymással a realitás, a „neked ez jár, legyél vele elégedett” és az álomszerű boldogság „hogy jövök én ehheze”. Delia először még át tudja verni magát és a sok szempontból kényelmesebb megoldást választja, de amikor újra lehetőséget kap, h döntsön, már biztosan tudja, másodszorra már helyesen kell döntenie…
Az utóbbi hónapok legjobb olvasmánya volt számomra, imádnivaló szereplőkkel, igényes történetvezetéssel és stílussal, sok-sok nevetéssel és sírással. Volt benne talán néhány – számomra – feleslegesnek tűnő epizód és a közepén azt gondoltam, indokolatlanul nyújtja, mint a rétegtésztát, de a végére be kellett látnom, h ez pontosan így volt jó. Sajnos magyarul nem jelent még meg, de mivel a szerző előző könyve igen, remélem meg fog, csak ajánlani tudom!

2016. június 4., szombat

Stephen Fry: Hazudozó

Már régen hallottam a könyvről, hosszú ideje várakozott olvasásra, most a várólistámról olvastam el.


A címszereplő Adrian Healey életét követjük nyomon a nagyrészt nem lineáris regényben. Adrian, a szélhámos hazudozó, hol internátusban tanuló diákként, hol már cambridgei egyetemistaként, hol tanárként bukkan fel. A történetet a valóság látsztata, a hazugságok és a fikció mellett homoszexualitás, plágium, sőt gyilkosság is fűszerezi. A fiú személyes sorsát taglaló részek mellett rendszeresen feltűnik egy másik, egy kémregény, amit eleinte elég nehéz hova tenni, de a végén csak belekeveredik a főhősünk a kémes sztoriba is, ám ezúttal őt vágják át, méghozzá alaposan. A szerző anyai nagyszülei a ma Szlovákiához tartozó Nagysurányból származtak, műveiből ritkán hiányzik ezért a magyar szál, most sem kell hiányolnunk.
Rendkívül eredeti, tele angol humorral, angol sztereotípiákkal, nyelvi leleményekkel ez a hazugsággal dúsított fikció némi önéletrajzi ihletéssel. Nekem egy kicsit túl szövevényes volt, ez a több szál, ugrálás tér- és idő között, főleg olyan – sokszor követhetetlen – módon, mint itt, nem az esetem, de a végére meglepő módon összeállt a kép.
Ez az angol humorista, író, színész, regényíró, filmkészítő és televíziós személyiség első regénye, ami 1991-ben jelent meg, magyarul viszont csak 2010-ben.