2017. február 25., szombat

Sophie Kinsella: Schau mir in die Augen Audrey

Számomra ez egy meglepő történet volt Kinsellától, na nem, mintha nagy szakértője lennék az írónőnek, de mindenesetre nagyon más volt, mint az eddig tőle olvasott chick litek.


A Turner család életébe pillantunk be, Audrey által. A tinilány nem jár iskolába, szociális fóbiája van, depresszív epizódokkal, az iskolában történt vele valami, de ennél konkrétabb nem derül ki, de ez elég is. Nem tud még a családja szemébe se nézni, ezért mindig napszemüvegben van, ez „védi” a tekintetektől, terápiára jár és komoly problémát jelent számára, ha ki kell mennie az utcára, vagy másokkal kell érintkeznie. Mindez persze a családjára is rányomja a bélyegét, anyja tulajdonképpen mindig épp az idegösszeomlás előtt áll, hisz nem csak a lányáért aggódik, hanem a fiáért, Frankért is, aki a kissé neurotikus anya szerint számítógépfüggő. Az apa és a 4 éves Felix inkább csak a történet mellékszereplői. Audrey állapota rohamos fejlődésnek indul, amikor bátyja egy barátja feltűnik a színen. Linusszal minden olyan egyszerű és szépen lassan szerelem szövődik közöttük. El is uralkodik a lányon a hurrá optimizmus, ami azért még egy kicsit korai.
Fontos témák, sok tanulság, nagyon jól kitalált és megírt, szerethető szereplők, a történet végére mindenki leküzdi a démonjait és helyreáll a világ rendje.

2017. február 20., hétfő

Julica Jungehülsing: Ein Jahr in Australien

Egy újabb könyvet olvastam az Ein Jahr in… sorozatból, Stockholm, Koppenhága, New York és Rio de Janeiro után ezúttal Sydney következett. Nem is értem, miért nem a város neve szerepel a címben, mert a szerző konkrétan Sydneyben töltött egy évet.


Ezúttal is újságíró a szerző, aki német lapok szabadúszó tudósítójaként költözik Sydneybe, ahova először egy munka miatt kerül és nem csak a kontinensbe szeret bele, hanem a szörfözésbe és egy izraeli származású ausztrál világutazó pasiba is, ez már elég ok, h elhagyja Hamburgot. Ezúttal szerintem sikerült megtalálni az egyensúlyt a magánélete- és a város, az ország leírása között. Megismerjük egy picit Julicát is, az ő hétköznapjait, de rajta keresztül sok mindent megtudunk Ausztráliáról, ahol 2 ember él négyzetkilométerenként, ezzel a föld legmagányosabb kontinense és Sydneyről, aminek az Indiai - óceán van az egyik, a Csendes - óceán a másik oldalán. A hamburgi nőt sok minden rácsodálkozásra készteti: itt a kikötő nem egy kulissza a város szélén, mint Hamburgban, hanem a város szíve, ami mindenhol jelen van. A várost 240 kilóméternyi tengerparttal zárja körül a víz, dokkok, nemzeti parkok, strandok, sziklás partszakaszok. A világ legszárazabb kontinense ez, de ha esik, akkor úgy igazán, de észak németként leginkább az euforikus ausztrálok reakciója lepte meg, akik oda és vissza voltak az esőtől. A Bondi Beachen lakó és szörföző újságírónő egy ausztrál barátnőjével elvégez egy vízi mentő tanfolyamot is, itt ismerkedik meg a legtöbb ausztrállal, de egyébként nemzetközi a csapat, még magyar is van. Tipikus garázsvásárokon és lomtalanításokon szedi össze sok cuccát, a szilvesztert a híres sydney tűzijátékkal ünnepli és sok apró érdekességet tud meg a multifunkticonális tejes ládáktól a Melbourne Cup izgalmain át sok mindenről. Mivel az író német nő, nem maradhatott el a csinosabban öltözött ausztrál nők „meg nem értése/fikázása”, mert hát a német nők legendásan, khm, khm praktikusan öltözködnek és mindenki gyanús, aki ezt nem így teszi.
Egy hosszabb kirándulást tett Arnhem földre, meglepte, h előtte kérdezgette az ausztrál ismerőseit, de még az ő többségük sem volt ott soha, őt viszont teljesen lenyűgözte, alig akart visszamenni Sydneybe. Ez a terület Ausztrália egyik legfélreesőbb része, jelenleg az őslakosok felügyelete alatt áll – melyeknek köszönhetően a mai napig élénken élnek a hagyományok. Földrajzi fekvésének, éghajlatának, növény és állatvilágának, valamint kulturális hagyományainak köszönhetően Arnhem föld a kontinens egyedülállóan színes és változatos szeglete. Az itt élő őslakos csoportok hagyományai az emberiség egyik legősibb tradícióját képviselik.
Végül megállapítja, h az egyetlen nagyobb hibája ennek az egyébként jól sikerült kontinensnek, h pár ezer mérfölddel/km-el távolabb van a kelleténél a többitől és ír a Sydney szindrómáról is, vagyis, hogy aki egyszer megismeri a várost, nem akarja többé elhagyni. Kíváncsian várom a nagy kalandot és azt is, nálam is jön-e majd a Sydney szindróma;).

2017. február 16., csütörtök

Audrey Carlan: Calendar Girl – ersehnt

A 4., befejező kötetre nagyon megváltozott a történet. Mia immáron nem eszkortlány, túl sok minden történt, itt már inkább it-girlnek mondanám.


Az újságok is felfigyeltek a minden hónapban más pasi oldalán feltűnő csinos nőre, sztárocska lett belőle. Bár álma az volt, h színésznő legyen, októberben elvállal egy munkát, egy tv-s doktor hívja a műsorába, h forgasson rövid kis sztorikat. Wes segítségével kiteljesedik ebben a munkában, a magánéletük is rendben van, de nehézségekkel tarkított. Kissé szokatlan módon elég hosszan követhetjük a szerelmes mindennapjaikat, holott általában az a bevált séma, h több száz oldalon epekednek, meg se vele, se nélküle, aztán a happy end 2 oldal alatt le van tudva, ez itt üdítően másként volt. Viszont ez a kötet – talán ezért is - már nem túl izgalmas, talán a végére, decemberre tartogatott egy meglepetést Carlan, de én valahogy az elejétől sejtettem, h ez lesz az előrelátható vége.


Összességében nem tudom, mit gondoljak a sorozatról. Az ötlet tetszett, általában a megvalósítás is – bár akad bőven kritizálnivaló is – de szerintem kár, h nem vitte végig az eredeti ötletet. Ezt egyébként a történet alakulása abszolút magyarázza, valahogy mégis hiányérzetem maradt. Pedig az utolsó néhány oldalon még a főszereplők néhány évvel későbbi életébe is bepillanthatunk, szóval nem ilyen szempontból;).
Ami nekem nem tetszett, h bizonyos szituációkat a szerző túlidealizált, pár szereplőt undorítóan tökéletesre gyúrt (Max) és néhány témát, egyszerűen a szőnyeg alá söpört, miután pörgött rajtuk egy sort (Mia szülei). Tetszettek viszont a főszereplők, különösen Miát kedveltem meg, aki mindenképpen nagy fejlődésen ment keresztül, nagyon sok minden történt vele ebben az egy évben, szóval valahol modern „fejlődésregény” is, meglepő módon.
Biztos vagyok benne, h ezzel a kasszasikerrel is folytatódik az utóbbi idők tendenciája, és előbb utóbb ebből is film lesz.

2017. február 12., vasárnap

Audrey Carlan: Calendar Girl – begehrt

Mia fél éve dolgozik Calndar Gilrként, 600 ezer dollárt törlesztett már apja adósságából, de ahogy júliusban Miamiban kiderül, az, h az előző hónapban kis híján megerőszakolták, mélyebb nyomot hagyott benne, mint hitte.


Az ügyfél ezúttal egy latin hip-hop sztár, akinek videoklipjében kell a megközelíthetetlen csajt alakítania és aki elég egyértelműen kikezd Miával, amint meglátja. Ám a dologból nem lesz semmi, mert a legkisebb közeledésére is újabb és újabb képek bukkannak fel a lány fejében arról a bizonyos éjszakáról. Itt is inkább arra koncentrál, h elsimítsa a sztár életében lévő problémákat, segít, ahol tud. Közben van ideje gondolkodni, rájön, h az otthon, ami hiányzik, az valójában Wes otthona és Wes. Kicsit meglepődtem, h amikor Mr. Január meglátogatja a szülinapján Miát, mindketten kiterítik a lapjaikat és monogám kapcsolatot kezdenek. Szerintem ezt Carlan helyében a legtöbben még húzták volna kb. decemberig.
Augusztusban Mia Dallasba megy, h egy fiatal olajmágnás húgát alakítsa, akit ugyanúgy hívnak, mint őt, ráadásul ugyanakkor is született. Amikor Maxnak még ugyanolyan szokatlanul zöld szeme is van, mint Miának, már nem ártana gyanakodnia a csajnak, de persze nem teszi. Úgy tűnik nem mehetnének jobban a dolgai, hisz kiderül, h valóban testvérek, ezzel a világ egyik legnagyobb olajtársaságának 25%-a lesz az övé+ egy szuper báty. De persze azért szembesülni anyja múltjával nem könnyű. Ráadásul egy pillanat alatt összecsapnak a hullámok a feje felett az idill után: apja állapota rosszabbodik, újabb pénzzavarba kerül, nem tud törleszteni, így úgy tűnik újra ki van szolgáltatva apja zsarolójának, aki őt akarja. Majd mikor kiderül, h a valahol Ázsiában forgató Wesnek nyoma veszik, végképp kilátástalan a helyzete. Ekkorra már tényleg megállta a helyét a sztori, az aktuális havi történet nélkül is. Több nyitott kérdést hagy az utolsó felvonásra, kíváncsian vártam, mit tartogat még a szerző Mia számára.
Gondolom magyarul ez majd csak a 3. negyedévre fog megjelenni.

2017. február 8., szerda

Audrey Carlan: Calendar Girl – berührt

A Calendar Girl 2. részében, vagyis az év 2. negyedévében Mia, a luxus eszkortlány először Bostonban játssza egy baseball sztár barátnőjét. Ezt tényleg csak játssza, ezúttal több okból sem keveredik kapcsolatba Masonnel, de barátságba igen. Ebben a hónapban tetszett Mia nekem a legjobban, végre megismerjük egy kicsit az embert a szexi lány mögött, önzetlen, jótékonykodik, talpraesett.


Májusban aztán tulajdonképpen fürdőruha modellként és nem is eszkortlányként van rá szükség Hawaiin, a hónapot a szamoai modell kollégájával, az adonisz Tai-jal folytatott szenvedélyes viszonya teszi felejthetetlenné, mármint Mia számára. Nekem inkább kicsit az volt az érzésem, a szerző minden hónapban igyekszik túllicitálni saját magát, ami a pasik felépítését és izomzatát illeti. Nem gondolnám, h teljesen átlagos egy six pack, viszont az utóbbi időben ez már sok könyvnél feltűnt, h ez már-már amolyan „alapfelszereltség”. Audrey Carlan még ennél is tovább megy és Tai leírását olvasva, én egy jól megtermett izom- ill. hústornyot képzelek el.
A június Washington D.C.-be szólítja Miát, egy idős lobbista barátnőjeként kell segítenie egy jó ügyet, a hangsúly ismét a lány emberi oldalán van, aki segít másoknak. Viszont itt szembesül először a munkája negatív oldalával, ügyfele fia félreérti Mia feladatát és kis híján megerőszakolja. Két egykori ügyfele menti meg ill. siet a segítségére és továbbra is van valaki, aki egyre inkább a szívébe lopja magát, hol néhány sms-sel, hol némi telefonszexszel;). Szerintem Carlan mindenképpen bele akart csempészni pár szexjelentet – telefonszex, álom - ha épp az aktuális hónapban nem volt, pedig szerintem a történetnek ekkor már nem volt szüksége erre, a szereplők „életre keltek” és egyre inkább elkezdett „élni” az egész. Alig vártam már, h megtudjam, h folytatódik a főszereplőnő élete.
A 2. rész magyarul márc. 1-jén jelenik meg.

2017. február 4., szombat

Audrey Carlan: Calendar Girl – verführt

Teljesen véletlenül bukkantam a sorozatra és rögtön bele is kezdtem. A 4 kötetből álló sorozat – ami az USÁ-ban hatalmas sikert aratott – mindegyik része 3-3 hónapot ír le. A New York Times szerint „Egy olyan szerelmi törtnét, mint a Pretty Woman, csak még forróbb”. Van benne valami…


Nekem minden napra egy hónap jutott, így gyorsan végeztem az első résszel és ugyanilyen leosztásban (1nap-1hónap) olvasom továbbra is a köteteket.
A 24 éves Mia kényszerhelyzetbe kerül: apját 1 millió dolláros tartozása miatt a lány volt pasijának emberei úgy összeverték, h kómában fekszik és még cudarabb dolgok következnek, ha nem fizetnek. A lány egyetlen lehetősége, h elfogadja nagynénje ajánlatát és eszkortlány lesz, vagyis calendar girl. Minden ügyféllel egy hónapot tölt 100 000 dollárért, ez idő alatt náluk lakik, a kísérőjük, azt a szerepet játssza, amit neki szánnak és bár szexuális szolgáltatás nincs a szerződésben, de nem kizárt a lány beleegyezésével, plusz pénzért.
Nyilván a szolgáltatás ára már garantálja, h Mia 1 éve teljes luxusban teljen, de nagyon kíváncsi voltam, miért kell ezeknek a dúsgazdag, jóképű adoniszoknak pénzt fizetni egy nőnek, de Carlan elég jó válaszokat ad, mindenkinek megvan a maga oka, miért akarja Miát.
Januárban a szőke szörfös forgatókönyvíró életébe és ágyába csöppen és már rögtön az első hónap után felmerül, h nála marad, a férfi az adósságát is kifizetné, Mia végül mégis tovább áll, de Weshez szoros kapocs fűzi. Ez viszont nem akadályozza meg abban, h februárban beleugorjon a következő kuncsaft, a francia művész ágyába is, miközben sokat tanul magáról, szerelemről, szeretetről. Márciusban egy olasz famíliát kell meggyőznie, h ő az – egyébként meleg – egyetlen fiú és étteremlánc örökös menyasszonya, helyette azonba inkább Tonyt győzi meg mássága vállalásáról és közben barátokra talál megbízóiban. Az én favoritom is Mr. Januar volt, Wes és nagyon reméltem az első kötet elolvasása után, h még találkozunk vele, teljesült a kívánságom;).
Minden hónap egy új férfi, egy új város, új élethelyzet, új döntések – jó ötlet, izgalmas megvalósítás. Elmerülünk mi is a szuper gazdagok és szuper szépek világában a hús-vér Miával, aki természetes telt idomaival, emberi hibáival nem a szokásos „tökéletes cicababa”, szókimondó, érzelmes, humoros, megkedveltem. Persze már csak a téma miatt is, van jócskán szexleírás, időnként már kicsit sok is volt, de azért nem a Szürke 50 árnyalata, szerencsére.
Az első rész már magyarul is megjelent, sajnos más borítóval, ami szerintem még olcsóbb és közönségesebb tartalmat sejtet, legalábbis számomra, nekem sokkal jobban tetszett pl. a német címlap.