2016. április 29., péntek

Geneva Lee: Royals Saga 01 - Royal Passion

Valami könnyed kis limonádéra számítottam megspékelve a modern királyi családok „magánéletével”, ehelyett leginkább egy „szürke ötven árnyalata újra”-t kaptam, még silányabb verzióban.


Clara épp végez Oxfordban (elképzelni sem tudom, h szerezhetett ott diplomát;)), amikor megismerkedik egy titokzatos idegennel, akit aztán napokig nem tud kiverni a fejéből. Amikor a barátnőjével kivett londoni lakást megszállják a fotósok, akkor derül ki számára, h az angol trón várományosával keveredett szenvedélyes csókcsatába. Kapcsolatuk futó kalandnak indul és a herceg óva inti magától a lányt és egyértelművé teszi, ő nem képes szerelemre és komoly kapcsolatra. Ennek megfelelően a könyvet dominálják afférjuk naturalisztikus leírása és a pőre szóhasználat, sok részletében kísérteties hasonlóság a Szürke 50 árnyalatával, de még annál is közönségesebb és unalmasabb. Időnként teljesen értelmetlenek a párbeszédek, amiket pont ezért nehéz követni és az egész borzasztóan idegesített a bugyutaságával és az igénytelenségével. A vége aztán megint egész elviselhető lett és egy kósza pillanatig eljátszottam a gondolattal, h folytatom, mert a sok szexleírástól eltekintve érdekelt volna, h hogy folytatódik a történet - ami persze finoman szólva sem kérdés - így szerencsére gyorsan észhez tértem, bár van még 5-6 része, biztosan nem fogom elolvasni, teljesen agysejt gyilkos:S.

2016. április 24., vasárnap

Váradi Júlia: Saul útja - A gondolattól a világhírig

Hirtelen felindulásból vettem meg és olvastam el mindjárt ezt a könyvet. Szerintem maga az ötlet jó, ez tényleg egy olyan film, olyan siker és olyan alkotók, akik megérdemelnek egy könyvet, ami a filmről és róluk szól, de…Én egy kicsit másként valósítottam volna meg.


A könyv felépítése jó, interjúkat olvashatunk az alkotókkal, nem csak a rendező-forgatókönyvíró Nemes Jeles Lászlóval, a főszereplő Röhrig Gézával és az operatőr Erdély Mátyással, akik az utóbbi időben jobban előtérben voltak, hanem a sound designer Zányi Tamással, Rajk László díszlettervezővel, Vági Zoltánnal, a film történész szakértőjével, Sípos Gábor producerrel és a filmet támogató Magyar Nemzeti Filmalap vezetőjével Havas Ágnessel is. A beszélgetéseket olvasva tényleg egy kicsit összeáll a kép, hogyan forgatták a filmet, milyen nehézségekkel küzködtek, milyen apróságokra figyeltek. Érdekes részletekbe tekinthetünk be például a filmben oly fontos hangot illetően: Zányi nem is feltételezett kalandos hangfelvételekről mesél, csupa olyan kis részletről, amik talán külön-külön nem olyan fontosak, de együtt fontos szerepet játszanak. A beszélgetésekben szinte mindenki elismerően mesél a projekt atyjáról, Nemes Jelesről, aki zárkózottsága, érzékenysége miatt talán sokszor furának tűnik a sajtóban, de az biztos, h nagyon érti a dolgát és a filmkészítésre tette fel az életét. Sok újabb meghökkentő és sokkoló információ derül ki a Sonderkommandoról is a könyvből, ezt a vonalat erősítik az interjúk közötti részletek Dr. Nyiszli Miklós Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban c. könyvéből, ami a film egyik alapja.
Ami nekem nem tetszett, h ezek az interjúk nem ehhez a kötethez készültek, hanem többségük a szerző Klubrádión futó, Dobszerda c. műsorában hangzott el. Alapvetően ez nem lenne baj, de ha már készül egy ilyen könyv, talán érdemes lett volna frissebb interjúkat beletenni, vagy legalábbis azokat is, mert érdekesek persze a 2015. májusában (Röhrig) és júliusában (Nemes Jeles) készült beszélgetések, de szerintem elég sok mesélnivaló lett volna azóta is. Persze simán el tudom képzelni, h ez nem volt lehetséges, mert „agyukra ment” már a sok interjú - a rendező például nem tűnik egy nyilatkozós fajtának - ami oké is, de olvasóként érdekelt volna. Meg hát fontos és érdekes a film keletkezése, alapgondolata, de szintén izgalmas a fogadtatása, hisz ez alatt a jó néhány hónap alatt nagyon sok impulzus érte az alkotókat, rengeteg díjat, elismerést zsebeltek be, számolatlanul vettek részt fesztiválokon, közönségtalálkozókon itthon és külföldön egyaránt. Szerintem ezzel együtt lett ez egy kerek történet, pont ezért szívesen olvastam volna minderről, persze nem szenzációhajhász, bulvár dolgokra gondolok, csak ha a könyv borítóján ott virít az Oscar-díj 2016 felirat és a hátlapján a rendező az aranyszobrocskával mosolyog, akkor talán illene, h szó is essen erről is. Így egy picit belecsúszik szerintem az "Oscarral mindent el lehet adni" kategóriába, sajnos. Szóval ez nekem egy amolyan 1. résznek tűnik, a gondolattól a film leforgatásáig, a világhír jöhetne a 2. részben, ami nyilván nem lesz.
A másik dolog, h a könyvben több kép szerepel a Golden Globe-díj utáni sajtótájékoztatóról, amikor az asztalon jól láthatóan ott van a díj, ezek alatt következetesen az áll, h a Cannes-i Nagydíj után készültek a fotók. Ez apróság, de bosszantó és ha már készül egy könyv ugyebár…

2016. április 21., csütörtök

Fábián György: Szent László-vér

Tavaly olvastam az újságíró-író első könyvét, a Mária -fegyvert és most erős déjá vu-m van. Persze ez nem csoda, hisz ez a történet is Győrben játszódik, ugyanazok a főszereplők: a rámenős újságíró Farkas, egykori kedvese a vörös, dögös MI6 ügynök ír Angelica, az ex-vatikáni ügynök Andrea és párja a nyugalmazott Fabiani őrnagy. A téma is történelmi/szakrális ezúttal is, most Szent László lovagkirály és a Győrben őrzött hermája köré szőtte az akcióregényét Fábián György. Az első néhány fejezetben ugrálunk a helyszínek és az évszázadok között, elég nehezen körvonalazódott nekem, h mire is akar kilyukadni…


Az események 2015. június 27-én szabadulnak el, a körmenet napján, ami minden évben a Szent László hermával kerül megrendezésre Győrben. Alapvetően a hét vezér vérszerződésétől indulunk és a génsebészetig jutunk, a kettő elegyéből pedig az jön ki, h akár újraéleszthető lenne az Árpád-ház. Persze mindez rendkívül rafináltan és szövevényesen van tálalva, a regény ezúttal is tele van akcióval, hisz a tét óriási és a felkentek serege nem válogat az eszközök között.
Tetszettek a történelmi részek és ismét kimondottan izgalmasnak találtam, h a történet a szülővárosomban játszódik, pluszt adnak az ismerős helyszínek és az, h jó néhány szereplőre könnyedén rá lehet ismerni, bár ugyanez időnként kicsit bohózatba is vitte számomra a dolgot pl. a Szúnyog szigeti golyóálló üveges házat elég nehezen tudom elképzelni mosolygás nélkül;).
Ahogy a Mária-fegyvernél, itt is túlzottnak tartottam az akciót ebben a sok szálon- , és sok korban játszódó, nagyon összetett és bonyolult történetben. Ráadásul, mintha ez még nem lenne elég, fejezetenként ugrálunk térben és időben, ezt nagyon nehezemre esett követni. Ami még picit zavart, h nagyon összemosódnak szerintem a történelmi tények a legendákkal és kitalációkkal, persze tudom, ez egy fikciós regény, de talán belefért volna a végén egy gyors áttekintés nagy vonalakban a valós történelmi tényekről, feltételezésekről és szabadon kitalált részekről.
Mindezek ellenére, összességében tetszett ez a pörgős történelmi-akció regény.
A könyvért köszönet a book&walknak!

2016. április 17., vasárnap

Grégoire Delacourt: Vágyaim listája

Véletlenül bukkantam a könyvre és a borítót látva és a fülszövegbe beleolvasva rögtön tudtam, h meg kell vennem, ezúttal nem csalódtam.


Jo 47 éves egy francia kisvárosban él a férjével (aki szintén Jo), 2 gyerekük már nem él velük. Nincs oka panaszra, a férje becsüli, nem csalja, jól megvannak, van egy kis rövidáru boltja és a kézimunkáról blogot vezet, amit nők ezrei olvasnak, ez Jot is meglepi. Az életében minden rendben, de nem egy idillien tökéletes család, pl. a gyerekeivel nem túl szoros a kapcsolata…Jo hirtelen 18 millió eurót nyer a lottón, de ugyanúgy folytatja az életét, nem mondja el senkinek, még a férjének sem, fél és ahogy az idő múlik, egyre nehezebb elmondani. Tart attól, h a sok pénz felboríthatja viszonylagos boldogságát, hirtelen elkezdi félteni mindezt a gazdagságtól. Rájön, h nincsenek nagy vágyai, akár mindent, amit szeretne, meg tudna venni most is, ő nem az a fajta ember, aki a pénztől boldog és akit csak a nagy dolgok tudnak boldoggá tenni.
Szerintem izgalmas a témafelvetés, mert az ember vágyakozik dolgokra, álmodozik róluk és mikor hirtelen nyakába szakad a „boldogság” vagy legalábbis az eléréséhez szükséges pénz, Jo is kételkedni kezd abban, h ezek a dolgok boldoggá vagy legalábbis boldogabbá tennék – közhely, de igaz, h az igazán fontos dolgokat nem lehet pénzért megvenni. Szintén tanulságos, h az egyszerű, nyugodt kis életét, a maga hétköznapi örömeivel és bánataival elég jónak tartja és nem akarja megváltozatatni, feladni a fényűző élet és a csillogás miatt. Azt hiszem ezt ilyen józansággal, ahogy Jo felismeri, manapság nagyon kevesen ismernék fel, ezt mutatja a történet alakulása is.
Nagyon izgatott, milyen irányba megy el a regény, mit csinál a pénzzel Jo. Számomra meghökkentő fordulatot hozott a történet és a két Jo sorsának alakulása, a végére nagyon összeszorult a torkom- és a szívem. A szerző egyszerűen- , de gyönyörűen- olvasmányosan ír. Jot, a főszereplőt nem lehet nem szeretni és ezt az édes-bús történetet nem lehet elfelejteni.
Számomra itt minden passzolt: a csodálatos borító és a különleges, elgondolkodtató, mélyen megérintő tartalom, ami egy kis megállásra és elgondolkodásra készteti az embert ebben a mai, pénz uralta világban és arra késztet, h értékeljük az élet apró örömeit. Nálam felkerült az abszolút kedvencek közé, csak ajánlani tudom!
A pénz nem adhatta volna meg nekem azt, ami már megvolt, és amit végül lerombolt: a boldogságot. Igen, boldog voltam. Nekem ez volt a boldogság. Nem volt tökéletes, inkább hétköznapi, kisszerű, de az enyém volt. Mindenestül.

2016. április 14., csütörtök

Don DeLillo: Cosmopolis

A könyv felkerült a 2016-os várólistámra, magyarul és németül is megvolt már egy ideje, végül németül került sorra. Sajnos erről sem tudok túl sokat – és túl jót:S – írni, nekem fura volt, nem igazán a stílusom.


A 28 éves hihetetlenül gazdag, lelkiismeretlen tőzsde spekuláns Eric Packer egy áprilisi napját követjük nyomon New Yorkban. Extravagáns – hogy ne mondjam őrült – életét leginkább a limójában éli a sorfőrje és a testőrei körében. Minden nap megvizsgálja a saját orvosa, akár a kollégái előtt is a kocsiban pl. a prosztatáját is, de hát mit várjunk egy olyan embertől, aki egy kápolnát akar a lakásába költöztetni, ahol egyébként többek között már egy cápa is él:O. A cél ezen a napon tulajdonképpen csak a fodrász, de útközben benéznek pár szeretőjéhez, felvesznek egy-egy gyors megbeszélésre a limóba pár kollégát, állandóan dugóban állnak, abszurd szituációkba keverednek, hullákon át „gázolnak”, miközben a jen árfolyamának alakulását követik és a biztonsági emberei állandó fenyegetettségről és veszélyről tájékoztatják a sikerei csúcsán álló szupergazdag Packert. Ahogy a történet közben már érezni lehet, a főszereplő a halálába rohan és valóban, végül kiderül, a könyv utolsó napját követte végig. Irónikus módon gyilkosa egykor neki dolgozott és azért akarja megölni, mert neki mindene megvan, amiért érdemes élni és meghalni.
Don De Lillo 2003-ban megjelent és irodalmi mesterműként ünnepelt regénye kiméletlenül mutatja be a „pénzkultúrát” és a szupergazdagok teljesen irreális fertőjét. Packer számomra értelmezhetetlen személyiség, ahogy az általa folytatott párbeszédek is azok, ez nyilván rányomta a bélyegét a könyvre.

2016. április 10., vasárnap

Lasha Bugadze: Der Literaturexpress

A fülszöveget elolvasva, na meg persze a cím miatt kaptam kedvet, hiba volt…


A grúz író Zaza, akinek egyetlen elbeszélés kötete jelent meg eddig, az is mérsékelten sikeresen, meglepő ajánlatot kap: további 99 íróval együtt utazhat az irodalomexpresszen, h olyan városokban tartson felolvasást, mint Madrid, Lisszabon, Párizs, Büsszel, Frankfurt, Moszkva, Varsó vagy Berlin. Ez számomra nagyon jól hangzott, naivan azt gondoltam utazás irodalommal kombinálva, ebből csak valami jó sülhet ki, hát tévedtem.
Ehelyett egy unalmas összevisszaság lett belőle, semmit nem tudunk meg a városokról, ahol vannak, keveset az írókról konkrétan és általában is, akár lehetnének pékek vagy mérnökök is, nagyon idegesítőnek találtam. A figurák is irritáltak, neurológiai esetek… Zaza az elutazás előtt szakít a barátnőjével Elenával, az út során pedig belehabarodik a görög Helenába, aki bár férjezett, de ez nem akadályozza abba, h fejeket csavarjon el, ezzel a szállal bíbelődik a szerző elég sokat. Nekem sajnos egyáltalán nem tetszett a grúz író szatírája, ami elvileg egy páneurópai roadtrip akar lenni, hát…

2016. április 3., vasárnap

Micaela Jary: Sterne über der Alster

Amint befejeztem az első részt, máris kezdtem bele a folytatásba.


Ahogy az I. világháború a végéhez közeledik, egyre egyértelműbbé válik, h az élet a Dornhain lányoknak is nagy változásokat tartogat. Apjuk, az úriember, a letűnt kor sikeres hajózási vállalkozója, nem lát más kiutat nehéz helyzetéből, mint az öngyilkosságot, magára hagyva lányait és édesanyját. Ez tehát tényleg a nők regénye, amikor hirtelen a társadalmi átalakulás kellős közepén egyrészről új elvárásoknak kell megfelelniük, másrészről hűnek kell lenniük neveltetésükhöz is. Ez utóbbi továbbra is béklyóba köti őket és a szerelmi háromszög tovább örlődik, valamint újabb botrányok fenyegetik a jóhírű családot. Valójában mindegyik lány élete egy helyben toporog, de a regény végére körvonalazódni látszik, h mi és ki hozhatja el számukra a boldogságot. Pont ezért kicsit csalódott voltam, mert a szerző nem zárta le igazán a történetet, sejteni lehet a legtöbb szereplő esetében, h mi lett a sorsa, de konkrétumokat nem tudunk meg, több száz oldal végigolvasása után, kár ezért szerintem.
Ennek ellenére tetszett a történelmi regény 2. része is, mert nagyon jól ábrázolta az I. világháború utáni hamburgi helyzetet, ezzel nem csak a szereplőket, hanem a történelem egy szeletét is közelebb hozta. Ebben a részben már nyílik a perspektíva, többet foglalkozik a szolgálókkal, az ő körülményeikkel, reményeikkel, jogaikkal, a kommunista eszmék elterjedésének árnyékában.