A német Nadine Hamburgból költözött a Nagy Almába és egy évig, októbertől szeptemberig élt és dolgozott ott. Nagyon sok érdekességet, újdonságot megtudtam New Yorkról, persze előjönnek a szokásos sztereotípiák és a már mindenki által jól ismert dolgok is, de általában ezeknek az alapjára, okára is rávilágít.
Nagyon olvasmányos volt, számomra tökéletesen megtalálta az összhangot a dolgok között: volt egy kis történelem, de nem annyi, h unalmassá váljon, voltak benne személyes dolgok, de mégsem az írónőről szólt a könyv, hanem a városról, a pulzáló metropoliszról, a múzeumba illő metrójával, sportőrült lakóival, a hatalmas parkjával, időnként a prűd amerikaiakról, máskor a prűd európaiakról. Arról, h az odalátogatót, pláne, aki hosszabb időre érkezik, beszippantja az 500 galéria, 200 múzeum, 150 színház, 18 000 étterem, a 468 metróállomás, a 14 000 sárga taxi (yellow cab), a kultúra, glamúr, jótékonyság hármasa és az állandó nyüzsgés. Ahogy egy év után a város és az időközben megtalált szerelem, Nadine-t sem engedték vissza Hamburgba.
Hajmeresztő és szívmelengető történetek, időnként meghökkentő közvetlenség, köznapi, mégis érdekes témák: ünnepek (hálaadás, karácsony), lakáskeresés, mosodák, randizási szokások, sport, közlekedés, kultúra, építészet, vásárlás, gasztronómia stb.
Kicsit útikönyv, de mégis személyesebb annál és sokkal inkább a kulisszák mögé enged látni, bepillantást ad a ny-iak életébe, mindennapjaikba és mivel nagyon szeretem az ilyen könyveket, igazán tetszett.
