2020. március 31., kedd

Beth O’Leary: Az ágybérlő

Érdekes alapfelállás, kiszámítható, mégis nagyon szerethető történet. A cím és a borító alapján nem voltak túl nagy elvárásaim, csak mivel a konstelláció érdekesnek tűnt, kezdtem el olvasni és a jelenlegi helyzetben, valami könnyedet akartam olvasni. Ehhez képest felülmúlta a várakozásaimat, sokkal jobban megírt, szerethetőbb, mint gondoltam.


A könyvszerkesztő Tiffynek nincs pénze, pasija és ennek folyományaként már otthona se. Az éjszakai műszakban betegápoló Leonnak bár van barátnője, mégis egyedül él és mivel neki is kell a pénz, kiadja a lakását, vagyis az ágyát és Tiffy lesz az ágybérlő. Ők ketten sosem találkoznak, bár egy lakásban élnek, sőt egy ágyban alszanak, de míg a nő normál munkaidőben dolgozik, addig a pasi kizárólag éjjel, így pont ellentétes időben vannak otthon. Mégis gyorsan összeszokott csapattá válnak, amikor az egyik főz/süt, hagy a másiknak is, a bútorokra, ide-oda ragasztott üzeneteken keresztül kommunikálnak egymással és szépen lassan egymás életének fontos részei lesznek, megismerik egymást, anélkül h személyesen találkoztak volna. Aztán amikor egy véletlen folytán mégis egymásba botlanak, egyre inkább foglalkoztatni kezdi őket a másik.
A szerző két főhősének személyiségét elég jól kidolgozza, szerethető, de esendő embereket kreál, akiknek csetlés-botlása sokszor szórakoztató, máskor megható. Persze ez a történet is happy enddel végződik, de olyannal, aminek az ember örül. Pláne azután, h azért le kell küzdeniük ezt-azt előtte. Ami nekem tetszett, h ezek valódi problémák, nem az ilyen regényekből ismert „kreáltak”, ezáltal hihetőbb és életszerűbb lett számomra a történet.

2020. március 27., péntek

Petra Hülsmann: Wenn’s einfach wäre, würd’s jeder machen

Hangoskönyvként hallgattam, elég sokáig tartott, szórakoztató, de persze korántsem világmegváltó.
Annika fiatal földrajz-ének tanárnő, Hamburg egyik előkelő gimnáziumában. Sokként éri, amikor a tanév végén áthelyezik az egyik problémás negyed középiskolájába. Mivel mindenáron vissza akar kerülni az előző sulijába, rájön, h valami nagyot kell alkotnia.


Musical szakkört hirdet a hátrányos helyzetű/menekült/problémás fiataloknak és mikor rájön, h ez nagyobb meló lesz, mint gondolta, meggyőzi egykori osztálytársát és reménytelen szerelmét, a közben színházi rendező Tristant, h segítsen neki. A pasi rá is áll, csakúgy, mint a szomszéd Sebastian, aki a díszletekért lesz felelős. Anni aztán igazi szerelmi háromszögbe csöppen, egyre inkább vonzódik Sebastianhoz, de a benne élő 16 éves Annika, az irányába immáron nem közömbös, Tristan karjaiba lökné, nem könnyű a döntés – bár nem is igazán kérdéses;). Ahogy egyre jobban megismeri a suli problémás diákjait, egyre inkább megszereti őket, a szívéhez nőnek, aggódik, törődik velük. A végén, nagy nehezen azért minden szinten beüt a happy end.
Hülsmann egy kicsit túlzásba esett ezúttal, nagyon túlnyújtotta ezt a történetet szerintem, igyekezett elég sok drámát belevinni, de ez elég átlátszóra sikeredett. Összességében kellemes kis limonádé, ami ideig-óráig elfelejteti az emberrel a jelenlegi helyzetet.

2020. március 21., szombat

Adrien Bosc: Morgen früh in New York

Egy elég rövid kis könyv, ami egy igaz történetet dolgoz fel, egy 1949-es repülőgép szerencsétlenségét. 1949 október 27-én fedélzetén 48 utassal Párizsból szállt fel egy új Lockheed Constellation gép New York irányába.


Fedélzetén utazott a kor híres francia bokszbajnoka, Marcel Cerdan, aki nem mellesleg Edith Piaf szeretője is volt, a híres hegedű virtuóz, Ginette Neveu, a Disney Manager Kay Kamen és még sokan mások. Miközben a stewardessek válogatott finomságokat szolgálnak fel, a hangulat remek. De hirtelen az Azori-szigetek fölött megszakad a géppel a rádiókapcsolat. A kétségbeesett kereső akció végül sikerrel zárul, a kisgépet a Monte Redondo hegynél találják meg teljesen összezúzva, senki nem élte túl a katasztrófát. A kisregény nem csak a katasztrófára, hanem az áldozatokra is fókuszál, az élettörténetükre és néhányuknál a haláluk utáni megpróbáltatásokra is. A könyv első fele engem jobban lekötött és érdekelt, a második fele szerintem gyengébbre sikerült.

2020. március 16., hétfő

Franziska von Au: Wo Ja Nein bedeutet

Ez egy amolyan kisokos, h mit szabad és mit nem idegen országokban, kultúrákban. Rengeteg témát jár körül, amik jól jöhetnek, ha az ember az adott országokba utazik, vagy egyszerűen csak érdekesek és szemléltetik, milyen nagy különbségek vannak a világban.


Van szó az étkezésről, az ajándékozásról, az öltözködésről, tabukról és tabu témákról, a közlekedésről és még nagyon sok mindenről. Szerintem sokszor féligazságokat fogalmaz meg, amik bár igazak, de csak egy-egy területen, nem feltétlenül egy egész országban vagy olyan extrém esetekről ír, amik normális halandó életében nem fordulnak elő, szerintem arra megy, h megdöbbentsen, ennek érdekében nem riad vissza egy kis csúsztatástól sem. Kuriózumokra utazik, szóval szerintem átsiklik egy csomó – bár kisebb, de a való életben fontosabb – dolog fölött. Teljesen random, h adott témában melyik országok sajátosságait taglalja, ami szintén azzal lehet összefüggésben, h általában azokat emeli ki, amik megfelelnek a szenzáció hajhászásnak.
Persze voltak benne érdekességek, de leginkább azok a részek domináltak, amikor oldalakon keresztül teljes blődségeket ecsetel, mind pl kézjeleket, vagy a monokini és nudista szabályokat a világ strandjain.

2020. március 13., péntek

Jonas Karlsson: A számla

Svédországban vagyunk, ahol a 39 éves főhősünk, aki részmunkaidőben egy videotékában dolgozik (és sehol máshol), hirtelen kap egy óriási összegről szóló számlát. Először azt hiszi, valami félreértésről van szó, de gyorsan kiderül, h nem.


Bizony ennyit kell fizetnie. Hogy miért? Mindenért. Minden átélt élményért, megélt pillanatért, természetben töltött óráért, egyszóval mindenért, amit eddig természetesnek vett. Már csak azért is meghökken a több millióról szóló összegen, mert az élete meglehetősen szürke, alig vannak emberi kapcsolatai, nincs pénze, karrierje, de soha nem vágyott többre ennél. Mégis, az összeg egyre csak emelkedik. Számomra ez a könyv legnagyobb tanulsága…ahhoz, h az ember boldog legyen – ami alatt nem a rózsaszínű, cukormázat értem, hanem inkább a csendes, de állandó elégedettséget – nem biztos, h óriási dolgok kellenek, nem biztos, h minden ember attól boldog, h mindig többet, jobbat, mást akar, mint amije van. A főhősünk is ilyen, bár mindenki más szürkének, unalmasnak és szánalmasnak tartaná az életét, ő elégedett vele, kielégítik ezek az apró örömök és a tudományos számításokból is – az én értelmezésem szerint - ezért jön ki egyre nagyobb és nagyobb összeg.
Tetszett, érdekes a téma felvetés, elgondolkodtatja az embert. Nagyon gyorsan olvasható, egyébként sem túl vastag könyv, ráadásul nagybetűs, egy délután alatt simán kiolvastam. A pár éve hirtelen felindulásból megvett regény idén a várólistámra is felkerült.

2020. március 9., hétfő

Charlotte Lucas: Dein perfektes Jahr

Kb. ezer éve az elolvasandók között volt a könyv, onnan került fel a várólistámra.
Két szálon futnak az események, egy részről megismerjük Hannah-t, aki épp most alapította meg a barátnőjével a saját vállalkozását, egy privát óvodaszerűséget, amit azonnal megrohamoznak a szülők. A nő szereti a pörgést, tettre kész mindig, ezért egyre gyakrabban kerül összetűzésbe az utóbbi időben kicsit lelassult barátjával, a munkáját elvesztő újságíró Simonnal.


Derült égből villámcsapásként éri őket, h Simon halálos beteg, akinek kb. egy éve van hátra, de ő már most feladta az életéért folytatott küzdelmet. Hannah szeretne valahogy segíteni neki, visszaadni az életkedvét, ezért előre „megtervezi” számára a következő, tökéletes évét, innen a cím. A határidő napló, tele kedves figyelmességekkel, apró programokkal, nagy eseményekkel, bölcs mondásokkal, egy véletlen folytán mégsem Simon, hanem Jonathan életét változtatja meg, akihez kerül. A jómódú, elvált férfi eleinte minden követ megmozgat, h megtalálja a napló tulajdonosát, de mivel semmire nem jut, feladja. Az élete egy csapásra megváltozik, ahogy napról napra kezdi olvasni a kalendáriumot, ami a saját élete átgondolására készteti. Közben Hannah kétségbeesetten keresi nem csak Simont, hanem az elveszett naplót is, amitől azt reméli, elvezeti a barátjához is.
A két szál egyre sűrűbben keresztezi egymást, majd végül találkozik, sőt „össze is gabalyodik”. A végén még megpróbálkozik egy – meglehetősen gyengére sikerült - csavarral a szerző, de happy endtől persze semmi sem menti meg hőseinket.
Nekem az volt az érzésem, h elég nehezen indult be a történet, de aztán egyre jobban keveri a kártyákat a szerző és csak beindul a regény. Elég sok hasonló tematikájú könyvet olvastam az utóbbi években, ez sem tudott sok újat hozni.

2020. március 5., csütörtök

Catherine Ryan Hyde: Heimweh

Tavaly olvastam először a szerzőtől és mivel nagyon tetszett a regénye, nem volt kérdés, h lesz folytatás.
Catherine Ryan Hyde ezen könyvének középpontjában is gyerekek állnak, a tini Carly és húga, Jen. Az egész történet tulajdonképpen az ő útjuknak a krónikája, keresztül-kasul az Egyesült Államokon. Nehezen derül ki, miért is jöttek el az anyjuktól és ki is az a Teddy, akiben Carly feltétel nélkül bízik és akihez menni akar.


Mivel nincs pénzük, gyalog vágnak neki a több ezer kilométeres útnak és még nem is tudják, hova is mennek. Sokszor cselhez, egy kis fondorlathoz kell folyamodniuk a túlélés érdekében, de a lányok mindent pontosan vezetnek, h hova és kinek kell majd alkalom adtán visszajuttatni a pénzt az elcsent apróságokért. Minden egy csapásra megváltozik, amikor a szinte vak öreg indián hölgy, Dolores rajtakapja őket, h tojást akartak lopni tőle. A kemény és szigorú nő, ott tartja őket, h ledolgozzák a kárt, de ezzel megmenti az életüket, hisz ételt és szállást ad nekik. A két nővér útjai aztán elválnak egymástól, a forrófejű Carly egyedül vág neki a szinte reménytelenül hosszú útnak, miközben életre szóló leckéket kap emberségből, felelősségből, barátságból és emberismeretből. Szüksége is volt erre, h megértse a körülötte zajló dolgokat és a húgát, mert bár ő az idősebb, mégis Jen sok szempontból a bölcsebb és érettebb. Ismét egy szívbemarkoló és elgondolkodtató történet a szerzőtől, ami nagyon tetszett, bár kíváncsi lennék a folytatásra, h alakul a két nővér sorsa.