2015. augusztus 30., vasárnap

Graeme Simsion: Das Rosie-Projekt

Jajj, hát végig nagyon örültem, h van ennek egy második része is! Több barátnőmtől is hallottam a könyvről és elég nagy a médiafelhajtás is körülötte, így már régóta tervben volt, valahogy éreztem, h ez jó lesz és nekem is tetszeni fog, így amolyan „jutalom olvasmányként” tartogattam egészen mostanáig.


Don 39 éves, sportos, rendkívül intelligens genetika professzor az egyetemen, de meglehetősen furcsa életet él. A szokásai megszállott rabja, az élete az utolsó percig be van osztva, emberi kapcsolataiban rendkívül korlátolt, hiányzik belőle a szociális kompetencia.
A fejébe veszi, h házasodni akar, ezért belekezd a feleség projektbe, összeállít egy kérdőívet, amivel ki akarja szűrni a dohányzókat, a későket, a nem elég intelligenseket stb. véletlenül akad a hálójába Rosie, aki rögtön az elején az alkalmatlan partner kategóriába kerül, hisz dohányzik, késik, iszik, ráadásul pultus egy homokos bárban, ami este 9-kor nyit. Viszont egy genetikai probléma mégis érdekessé teszi a szórakozott professzor számára. Rengeteg kalandot élnek át emiatt együtt, ezért a feleség projekt kicsit háttérbe is szorul és közben nagyon jól érzik magukat együtt. Közben akad egy jelölt, aki 100%-ig alkalmas a kérdőív szerint, de a való életben a legkevésbé sem.
így van ez: az embernek van egy álomszerű elképzelése, vagy egy nagyon is racionális, mint Don esetében az ideális partnerről, lehet, h még találkozik is valakivel, akire ráillik mindez, mégsem történik semmi, másba, aki a szöges ellentéte az álompasinak/nőnek, meg rögtön belehabarodik az ember, minden észérv ellenére. Pontosan ez történik itt is, na persze nem ilyen egyszerűen. Nagyon turbulens a történet, de a végére azért Don rájön, h bár teljesen irracionális, szereti Rosiet, pont ezért szerelem ez.
Amit sajnáltam, h egy utolsó fejezetben elég gyorsan elintézi a következő néhány hónapjukat, talán mindenki másnál ez elég lett volna, de náluk? Szerintem kb. egy könyvnyi sztorit tartogattak volna az első közös napok, hetek, hónapok, kár érte.
Imádtam a sztorit és főleg a főszereplő Don alakját! Igazi szórakozott professzor, aki egyrészről borzasztó intelligens, rendkívül sok tudományos kérdésben kompetens, de az élet egyszerű dolgaival, az emberi érzelmekkel hadilábon áll, szinte életképtelen. Nem élvezi az élet egyszerű örömeit, a megszokások és a racionalitás vezérli. Mindebből egy nagyon szeretnivaló, kedves és sokszor esetlen figura keveredik, akit egyszerre csodál és sajnál az olvasó.
A szerző, az ausztrál Graeme Simsion IT-tanácsadó és ez az első könyve, ami rögtön az év eladási slágere lett 40 országban. Rendkívül filmszerűen ír és persze szórakoztatóan, így nem csoda, h állítólag Jennifer Lawrence megszerezte már a megfilmesítés jogait.
Magyarul is olvasható már A Rosie projekt címmel, a második részt viszont egyelőre még nem adták ki Magyarországon.

2015. augusztus 27., csütörtök

Kylie Kaden: Der Sommer mit Kate

Francesca és Jack kisgyerek koruk óta ismerik egymást, nagyon jó barátok. Mikor a gimi utolsó évében felbukkan a gyönyörű Kate, duójukból hármas lesz, Jack összejön az új osztálytársnővel, Frannek pedig a legjobb barátnője lesz. Mikor befejezik a gimit néhány barátjukkal kempingezni mennek, itt Kate elmondja Frankinek, h babát vár Jacktől, ez utóbbi pedig azt osztja meg a lánnyal, h ott akarja hagyni Katet, mert őt szereti. Ám a beszélgetésből, Kate soha nem tér vissza, keresik, de semmit nem találnak. Kétségbeesés, félelem, bizonytalanság, gyanú…majd a bizonyosság, mikor megtalálják a lány holttestét. Ezek az események örökre megváltoztatják Franki és Jack életét, elszakadnak egymástól.


Jó pár évvel később a 30-as Franki egyedül él, mióta szakított a vőlegényével, magányos és nem túl boldog, mikor a szomszédba az ezer éve nem látott Jack költözik, ráadásul a családjával. Mindkettőjük élete másként alakult Kate halála után, mint ahogy tervezték, vagy szerették volna, közös titkukat nem fedik fel, de újra elindul köztük valami, a régi barátság, az egykori érzelmek. Az egykor történtek a jelenben is alaposan felforgatják az életüket, rájönnek, h le kell zárni a múltat ahhoz, h végre belekezdjenek a jelenbe, tiszta lappal. A végén a két egykori szerelmes, akiknek be nem teljesedett szerelme újra fellobban, végre egymásra talál.
A történet első fele párhuzamosan játszódik a jelenben és a múltban, de nagyon lassan adagolja az információkat, a visszatekintések elég hosszúak és helyenként unalmasak is. A második felében viszont felgyorsulnak az események és a végére került bele még egy csavar is, így egy igazán kellemes, helyenként izgalmas és humoros, érzelmes olvasmány kerekedett belőle. Tetszett, ahogy leírja Franki érzelmeit és ahogy a nő veszi az akadályokat, megoldja a problémákat és nem omlott az első adandó alkalommal Jack karjaiba.

2015. augusztus 24., hétfő

Juli Zeh: Spieltrieb

A 2015-ös nagy olvasási kihívás kapcsán került a látószögembe a könyv (egy könyv, ami egy gimnáziumban játszódik), ami egy elég megúszós kategória egyébként szerintem, de nekem ezzel a választással kicsit sem lett az. Nem gondoltam, h ennyire meg fog gyűlni vele a bajom. Alapvetően végigrágom magam mindenen, nem szoktam abbahagyni könyveket (pont ezért az egyik legnagyobb fejtőrést ez a kategória jeleni a kihívásban is - egy könyv, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig), de ennek a végigolvasásához nagyon meg kellett erőltetnem magam. Szóval majdnem az abbahagyott könyv kategóriában került fel a listára, szerintem, ha nem a kihíváshoz olvasom, amit teljesíteni szeretnék, nem olvasom végig…


Az események 2 iskola évet ölelnek fel, a szótlan, nagydarab 14 éves Ada és épp iskolát váltott. Távolságtartó, de gyakran vannak provokatív megjegyzései, véleménye, nem túl közlékeny teremtés, de meglepő dolgok foglalkoztatják (Schröder újraválasztása, Irak…) úgy érzi okosabb az osztálytásainál, sőt a tanárainál is, ennek ellenére sem okoskodó, hanem valóban értelmes lány. Az első év elég eseménytelenül telik, ez gyorsan megváltozik, amint felbukkan az új osztálytárs, a félig egyiptomi és már 18 éves Alev. Ő Ada abszolút szellemi partnere lesz, de vele ellentétben extrovertált és rögtön vezéralak lesz belőle. Ada is keresi a társaságát, a fiú pedig olvasmányokkal látja el, többek között a játékelméletről. A fura párosból a lengyel származású német- és tesitanárral, Smutekkel lesz még furább trió. Alev kívánságára/utasítására Ada elcsábítja a tanárukat, akit nem nagyon kell győzködni és a fiú „felügyelete” alatt és kamerája előtt minden péntek délutá folytatják pásztoróráikat.
Szerintem már ennyiből is eléggé jól látszik, h nem mindennapi könyvről van szó, sok elmélkedéssel, filozofálással és tömérdek olyan eseménnyel és szereplővel, akikkel abszolút semmit nem tudtam kezdeni. Túllépik az erkölcs-, az emberi együttérzés – és a megszokott viselkedés határait és a két fiatal a tanárukat választja zsarolásuk céljává ezzel egy aljas játékba kezdve, ami a szexről, a csábításról és a hatalomról szól.
Az egész történet talán jobban működne rövidebb formában, az 500 oldal nem volt túl olvasóbarát, különösen az első felének eseménytelensége volt idegörlő.


A címe (Játékösztön) számomra nem találó, mert mindaz, ami a regényben történik szerintem jóval túlmegy egy játék keretein.
A regény 2004-ben jelent meg és már 2006-ban bemutatták színházban, 2013-ban film is készült belőle, sőt ugyanebben az évben Brazíliában minisorozatként mutatták be.

2015. augusztus 20., csütörtök

Kiss Gergő: Életem a játék

Végre egy könyv, amivel gyorsan haladtam! Szeretek önéletrajzokat olvasni, de persze csak általam kedvelt emberekét és Kiss Gergőt mindig is nagyn szimpatikusnak találtam, nagy melák, csibész, kisfiús mosollyal és hihetetlen nagy vizilabda játékos. A könyv a 2015-ös nagy olvasási kihívásomba is bekerült a „memoár” kategóriában.


Nagyon érdekes és csodálatra méltó elolvasni a történetét, ahogy időnként 6 csapatba játszott, idősebbek között is rendszeresen már gyerekként, alázattal és szorgalommal végezte az edzéseket, a legfiatalabb játékosként került aztán a válogatottba és ott sikert sikerre halmozott, úgy, h 21 éves korában derült ki, h nyitott gerinccel született.Tetszett, h fontosnak tartotta azt is, h tanuljon, h gondolt a sportkarrierje után időkre, elvégezte a jogi egyetemet, de nem álszent, bevallja, h 5 év helyett 7 év alatt. A hatalmas sikerek után is kitartott a felesége mellett, akivel 19 éves koruk óta vannak együtt, ez is példamutató és ritka is manapság. Nagyon sokszor ír róla és a lányaikról, ebből is látszik, milyen fontos számára a családja.
Érdekes volt, ahogy a többi játékosról ír, egy-egy nagy meccsről, győzelemről vagy kudarcról, mindig izgalmas dolog egy picit a kulisszák mögé tekinteni. Pont ezért szívesen olvastam volna többet az olimpiákról, kicsit fura volt, h kb. 2 oldal volt egy olimpia, mindez 270 oldalnál…Érdekelt volna az az élmény, amit egy olimpia ad egy sportolónak, pláne egy olyannak, aki aztán úgy lesz 3-szoros bajnok, h a 3 olimpiai döntőjében 8 gólt lő.
Nagyon szimpatikus, értelmes sportolóról van szó, aki tisztelte annyira az adott kultúrát és országot, ahol élt és játszott, h megtanulta a nyelvet (olasz, szerb-horvát), sok minden érdekli és nem akarmilyen sportpályafutása befejeztével is tele van tervekkel és ötletekkel.
Ami még lenyűgözött, h – legalábbis a könyv alapján – nem is alakulhatott volna másként a sorsa, egy percre sem merült fel, h nem a vízilabda az ő útja és tántoríthatatlanul követte már gyerekként megálmodott céljait, h jogász olimpiai bajnok lesz.


A végére az kicsit idegesített, h ő is ill. sok a könyvben megszólaló barátja, ismerőse mondja azt, h mindent tudnak egymásról, azért ez ilyen tömegben szerintem kicsit fura, ill. a végén szerintem imitt-amott kezdett elcsúszni a fényezés irányába, de ez olyan szempontból egyáltalán nem baj, h neki azért van mit;).

2015. augusztus 17., hétfő

Vámos Miklós: Szitakötő

Rég olvastam már Vámostól, olyannyira, h a blogon még nem is szerepel, pedig egy időben nagy kedvenceim közé tartozott. Ez a regénye 2012-ben jelent meg, hozzám most jutott el.


Az 50-es években 5 fiú és 3 lány egy hízótáborban találkozik és megalakítják a nyolcak szövetségét és ezzel valóban életre szóló barátságuk kezdődik el. Fejezetről fejezetre telnek az évek, újabb tábor, majd immáron tinik, együtt katonák a fiúk, szerelmek és kalandok szövődnek közöttük, megházasodnak, gyerekeik lesznek, karriert csinálnak, elhagyják az országot, elválnak, újra házasságot kötnek, tönkre mennek, jönnek a betegségek, majd az első haláleset. Nem csak a nyolcak életét lehet jól nyomon követni, hanem a magyar társadalom és történelem alakulását is és Vámos nem hagyja ki egy-egy évtized legjellegzetesebb eseményeit sem. Az utolsó fejezet nem tetszett, akkor már 2026-ban vagyunk, ez szerintem felesleges volt.
Az író maga is ehhez a generációhoz tartozott, amelyik élete kb. felét a rendszerváltás előtt és ugyanennyit már utána élt. Az elbeszélésben ötvözi a napló- és levélformát, így minden fejezetben más mesél. Sajnos időnként elég nagyokat ugrunk, így bizonyos eseményeket eléggé elnagyol és főszereplőivel sem bánik kesztyűs kézzel, akik addig a középpontban álltak, 2 mondattal kiírja őket a sztoriból, ezért helyenként azért kár.
Annyira nem tetszett ez a könyve, így megint az jutott eszembe, vajon miért nem? Vámosnak ez a regénye talán gyengébbre sikerült, mint az előzőek, amiket olvastam és nagyon tetszettek, vagy én változtam meg az utóbbi jó pár évben, mióta utoljára olvastam tőle valamit. Nem tudom…

2015. augusztus 9., vasárnap

Lucy Clark: Der Sommer in dem es zu schneien begann

Nagyon sokat dolgoztam az utóbbi időben, meg sokminden össze is jött, de végre újra befejeztem egy könyvet!
Igazából valami könnyed nyári olvasmányra vágytam, de meglepetésemre egész mást kaptam ettől a könyvtől. Olyannyira, h a 2015-ös nagy olvasási kihívásomba is bekerült, méghozzá a dráma kategóriában. Bár nem a szépirodalom egy klasszikus drámája, mégis az, a mai értelemben, sőt már sokkal kevesebb is annak számít…


Eva Londonban él és bába, a férje az ausztrál Jackson, 2 éve vannak együtt. Jackson tragikus körülmények között meghal, horgászás közben a viharos tenger magával ragadja, holttestét nem találják meg. Eva magába zuhan és Ausztráliába, Tazmániába utazik, ahonnan a férje származott. Megismeri végre személyesen is apósát és sógorát, de még nem is sejti, h további tragédiák várnak rá. A hangulat baljós, gyülekeznek a jelek és az utalások, h Jackson korántsem az volt, akinek Eva gondolta. Lassan kiderül, h minden az első szótól az utolsóig, amit a férje magáról mesélt valójában nem vele, hanem a 2 évvel fiatalabb öccsével, Saullal történt, ő tanult tengerbiológusnak, őt inspirálta erre egy könyv stb. Ezen kívül is elhallgatott sok mindent Eva elől, túlságosan is fontos lett neki, félt, ha megtudja róla az igazat, elveszíti. Miközben a nő igyekszik az igazság végére járni, mindig maga mellett tudhatja a sógorát, Sault, aki bár eleinte ellenséges vele, de a csapások elviselésében Eva igazi támasza és lassan gyengéd érzelmeneket kezdenek táplálni egymás iránt. Saul már tudja, h Evat akarja, a nő viszont bizonytalan…azért szeretett bele Jacksonba, mert az Sault alakította, vagy azért szereti Sault, mert Jacksont látja benne. Mindennek tisztázására felbukkan végszóra a halottnak hitt Jackson is, fény derül a titkokra, az érzésekre, vágyakra, Eva végül nem meglepő módon Tazmánia és Saul mellett dönt.
Hihetetlen csapásokat mér a főszereplőjére Lucy Clark és hatalmas dilemmák elé állítja, igazából nem tudom meglehet-e csinálni ilyet a való életben, valószínűleg igen, ez azért elég félelmetes…Nagyon fordulatos és izgalmas regény, de szerintem nincs igazán jól megírva, a szereplőket, különösen Evat egyáltalán nem hozta közel hozzám, nem ismertem meg, annak ellenére sem, h ő a főszereplő. Talán a téma miatt, de nem olyan könyv, ami valamiféle jó érzést adna az olvasónak, amit jó, kellemes lenne olvasni.
Nem értem a címet sem teljesen (A nyár, amikor havazni kezdett), pont a cím és a borító miatt számítottam valami könnyed limonádéra és bár azt nem bánom, h nem az lett, de meglepett.