Anne Labus: Das kleine Altstadthotel

Teljesen rászoktam a hangoskönyvekre, itthoni sütés-főzés, takarítás közben nagyon szeretem ezeket hallgatni a spotify-n, ezt is ott hallgattam. A 40 éves Inga házassága már régen nem az igazi, de a kegyelemdöfést az adja meg neki, h rajtakapja a férjét egy másik nővel.

Egy barátnőjéhez megy, aki egy kis panziót vezet. Itt ismerkedik meg egy idősebb nővel és annak a fiával Stefannal, akivel rögtön érdeklődni kezdenek egymási iránt. Először a pasi szinte ostromolja, de Inga bizonytalan, hisz még el sem vált, nem biztos benne, h máris egy újabb kapcsolatba kellene beleugrania. Némi bonyoldalom után egy kis bonni belvárosi hotelben köt ki, h kisegítse Stefan szüleit a családi vállalkozásban. Stefan viszont egy együtt töltött éjszaka után telejsen megváltozik és hirtelen egy másik nő tűnik fel az életében. Na ezek után még hallgatni is kellemetlen volt, ahogy Stefan szülei rá akarják erőltetni a fiúkra Ingát és ő is saját magát. Inga persze tökéletes, mindenben segít, mindent megold és az egész nagyon „életidegenné” vált ezáltal, legalábbis nekem, de lehet, h én vagyok túl földhöz ragadt:). A vége persze idill a köbön, de nem kicsit meseszerűen, amiért nem nagyon tetszett nekem. Ami szintén fura volt, h a főszereplőnő 40 éves, de sokszor úgy viselkedik/gondolkodik, mintn egy 20 éves, ez is időnként furán hatott.

Guillaume Musso: Das Mädchen aus Brooklyn

Olvastam már néhány könyvet a szerzőtől, de mindig felemás érzéseim voltak a regényei kapcsán. Azt kell mondjam, h most utána olvastam, mit írtam anno az általam olvasott két könyvéről és ma sem írhatnám le mindazt, amit gondolok az egészről jobban, mint akkor, erre is jól illik.

Egyrészről briliáns, másrészről borzasztóan túl konspirált, egyszerűen túl sok, minden értelemben és ezáltal részben elveszti – legalábbis az én szememben – a hitelességét. Az ötletei, a történetei eleinte teljesen beszippantottak, élvezettel olvastam őket, most is hasonlóan alakult, az elején azon kaptam magam, h csak falom az oldalakat és kombinálok, h miiii vaaaan? A krimiíró Raphael nem is sejti, milyen lavinát indít el, amikor csendes, visszahúzódó mennyasszonyát, Annát a titkairól faggtja nem sokkal az esküvőjük előtt. Amint a nő mutat neki egy képet, minden megváltozik – mondjuk nem csoda, mert a képen 3 szénné égett holttest van - Raphael elviharzik és mire visszamegy, Anna már nincs ott. Egyik pillanatról a másikra átvált a történet egy hajmeresztő krimibe, sorra bukkannak fel a nevek, amiket Anna használt, valamint több százezer euro, régi és új halálesetek, egy new yorkban élő család és a szálak az amerikai elnök jelöltig érnek. Nagyon szövevényes, nagyon túl van tolva, de ezt legalább lehetett követni és olvsás közben kombinálni. Tetszett, h miután alapvetően sikerül a végére járni a dolgoknak és kiszabadítani Annát, amikor az ember már azt gondolná, h most jön a „boldogan éltek, míg meg nem haltak”, tesz még bele Musso egy nem várt csavart, ha nem is kicsit erőltetettet. Szóval egyrészről olyan volt, mint az eddigi általam olvasott könyvei, másrészről ez összességében tényleg tetszett minden „hibája” ellenére is.

Anna Regeniter: Ein Jahr in London

Újabb rész az általam nagyon kedvelt Ein Jahr in…. sorozatból, ami ezúttal Londonba kalauzol. Pont amikor ezt olvastam, november közepén lettem volna az angol fővárosban, sok év után újra, de hát az sajnos nem jött össze, helyette maradt ez a könyv. Ebben a sorozatban mindig egy német él az adott városban egy évig valamilyen okból kifolyólag és hónapról-hónapra beszámol az ott átélt kalandjairól. Többségében nem zártam a szívembe különösebben az eddigi szerzőket, valahogy mindegyik elég sótlan nőszemély volt, de ezúttal Anna szimpatikusabb volt nekem.

Német tanárként érkezik a városba és szeptembertől egy általános iskolában tanítja a nyelvet, de a könyv az augusztusi lakáskeresésével kezdődik, ami elég horrorisztikus. Végül sikerül találnia egy kis szobát és a lakótársai személyében még barátokra is talál, na és az sem semmi, h kiderül, Jude Law – akivel a szupermarketben is találkozik – a szemközti házban lakik. Nagyon viccesek az anekdoták a németül tanuló angol gyerekekről, bár ha jobban belegondolok, azért ijesztőek is. A szerző örömmel veti bele magát a metropolisz életébe, ismerkedik, barátkozik, quiz estekre és pubokba jár, igazi angol karácsonyt ünnepel, járni kezd egy angol fickóval és persze minden adandó alkalommal az időjárásról értekezik, egy csésze tea társaságában, ez elkerülhetetlen. Elég nagy közhely az angol tea, de hát tényle, úgy tűnik, ez mindenféle problémára a megoldás, ennek megfelelően 200 millió csészével isznak belőle Nagy-Britanniában, minden nap! És hogy miért isszák tejjel? Aki már ivott igazi angol fekete teát tej nélkül, tudja;). A szerző egy hirtelen lehtőségnek hála még a Buckingham palotába is eljut és bár az eseményen végül nem maga a királnyő, hanem „csak” a walesi herceg van jelen, azért ez így sem rossz. Az élete aztán tavasszal nagy furdulatot vesz, miután Anna úgy érzi, igazságtalanság éri a suliban, felmond, egy ideig csak tengődik, de azért ez a drága Londonban nem sokáig tartható, korrepetál, de végül valóra válik az álma, egy kis helyi lapnál kezd dolgozni újságíróként és a végén már a jövőjét tervezgeti a tősgyökeres angol Jake-kel, talán Manchesterben. Tetszett és – naná – kedvet kaptam Londonhoz is újra, bár jelen helyzetben bárhova szívesen utaznék, de egyelőre marad a könyvekkel, filmekkel utazás.

Andrea Petkovic: Zwischen Ruhm und Ehre liegt die Nacht

Erre a könyvre nagyon-nagyon-nagyon kíváncsi voltam és bár majdnem 8000 ft-ba kerül, komolyan játszottam a gondolattal, h megrendelem. Fel sem merült bennem, h spotifyn is meghallgathatom, így amikor véletlenül megláttam nagyon meglepődtem és megörültem.

Egyrészről azért érdekelt, mert egy profi női teniszező írta és nem titkoltan a saját életéről, élményeiről, ha nem is teljesen a valóságnak megfelelően, vagyis azt vártam, h egy kicsit bepillantást enged a kulisszák mögé valaki, aki bár volt top 10-es, de az élményei feltehetőleg mások, mint Agassinak vagy Federernek, akikről eddig biográfiákat olvastam. A másik dolog, ami miatt mindenképp el akartam olvasni, az Andrea Petkovic személye. A női teniszt nem követem különösebben, így őt sem, de tudtam kiről van szó. Viszont az, h Petko mennyire vicces, intelligens, alternatív, könyvmoly csak az utóbbi időben tudatosult bennem. Ráadásul boszniai származása miatt érdekes gyerekkora is volt a darmstadti sorház rengetegben. A könyvet felváltva olvassa a szerző és egy másik nő, arra nem igazán jöttem rá, h van-e valami logika abban, h ki mit olvas. A különbség viszont elég nagy kettőjük között, Petkovic, bár talán időnként kicsit modoros, mégis egyedi hangja és stílusa, valamint szenvedélyessége miatt sokat hozzátett az élményhez. Bár eleinte szépen sorban halad, megismerjük a Boszniából származó családját, betekintést nyerünk a kis Andrea gyerek- és tini éveibe, de már közben is fel-felbukkannak későbbi események, sztorik és ez egyre inkább így lesz, kicsit összegabalyodik az időrend, az ilyesmit én nem nagyon szeretem általában, most is így volt. Külön fejezetekben mesél a 4 GS tornáról és a Fed Kupáról, ezen kívül tele van érdekes, szívszorító és vicces történetekkel. Nagyon érdekesnek találtam, ahogy a tenisz lélektanáról beszélt, a félelmekről, amik a pályán időnként sakkban tartják a legjobbakat is. Ez tényleg egy mentális sportág, mindenki tehetséges, mindenki fit, általában nem ez dönt. Érdekes volt számomra az is, h az ő „két élete” mennyire különbözik: egyrészről élsportoló, aki az ideje nagy részében edz, szinte minden héten máshol versenyez, másrészről viszont rengeteget olvas, szívesen forgolódik zenészek és művészek között. A vége meglehetősen líraira – hogy azt ne mondjam lilára – sikeredett, alig akartam elhinni, h itt a vége, nekem jobban tetszett a köznapi Andrea, a megfogható elbeszélések, mint a kissé elvont filozofálgatások, amikből azért szintén kijutott. Összességében viszont nagyon tetszett, szenvedélyes, intelligens, vicces és emberi. Lassabban haladtam ezzel a hangoskönyvvel, mint általában szoktam, mert egy szót sem akartam elszalasztani, ez azért szerintem sokat elmond.

Natalie Rabengut: Nur vier Wochen

Olvastam már a szerzőtől, aki általában elég pikáns, erotikus történeteket ír (de azért többnyire a jó ízlés határain belül), most sem volt ez másképp. Annika sikeres ügyvéd, akit a munkáján és azon kívül, h az apja végre bevegye a családi ügyvédi irodába társnak, más nem nagyon érdekel. Ennek megfelelően borzasztó csalódott, amikor az apja azzal magyarázza a döntését, h még nem teszi meg társnak, mert nem szeretné, ha nem lenne élete, ha a munka miatt nem menne férjhez, vagy nem lenne gyereke. Bár ezer éve együtt van a barátjával, de ezt a kapcsolatot csak a megszokás és a kényelem tartja össze, így az fel sem merül benne, h hozzá menjen. Helyette inkább a fejébe veszi, h az első szembejövővel fog összeházasodni, legalábbis pár hét erejéig, h ezzel idegesítse az apját.

A sors úgy akarja, h a kiszemelt, a kigyúrt, agyontetovált Boris, aki minden éjszakát más bárban tölt és úgy tűnik, egy teljes hárem dongja körül. Nem kimondottan illik Annikához, legalábbis első blikkre, de minél inkább „zaklatja” házassági ajánlatával a pasit, annál inkább kiderül, h a különbség kettőjük között nem is olyan nagy. A fegyelmezett ügyvédnő, kezdi felfedezni az életet és azt, h mi minden maradt ki neki eddig. Pattognak a szikrák a két főszereplő között, akik végül 4 hétre tényleg össze is házasodnak és meglehetősen jól megértik egymást az ágyban és az asztalnál is. Persze nem egy könnyed limonádéról lenne szó, ha nem szőtt volna bele a szerző még egy csomó ilyen-olyan kis bonyodalmat, konfliktust és drámát, meg pár kisebb csavart. Összességében egy turbulens, szórakoztató, gyorsan olvasható történet.

Jókai Mór: Sárga rózsa

Gondoltam pár év után ideje újra olvasnom valamit Jókaitól, most a blogban utána kerestem, 6 éve olvastam tőle utoljára, úgyhogy tényleg itt volt az idő! Ez a kisregány Jókai egy késői, talán kevésbé ismert műve, 1892-ben írta.

A történet a Hortobágyon játszódik és a középpontjában egy szerelmi háromszög áll. A csikósbojtár, Sándor és a gulyásbojtár, Ferkó, gyerekkoruk óta jó barátok, de aztán közéjük áll a szerelem és a féltékenység, Klárika miatt. A lány a hortobágyi csárdában dolgozik, ott terem a kertben - a Hortobágyon egyedül - a sárga rózsa, ezt adja a lány szerelme jeléül először Sándornak, majd Ferkónak. Ezek után aztán van itt minden, mérgezés, ármány, babona, pletyka, sodró történet és jól megírt szereplők. Mindemellett pedig ott van a Hortobágy, a történet egyik főszereplője, izgalmas tájleírások, a pusztai élet mindennapjai, a délibáb és a tájszavak. Mivel ez csak egy kisregény, itt elmaradnak a Jókainál megszokott hosszabb lélegzetű merengések, leírások (a Hortobágyon kívül), a nagy íróhoz képest meglehetősen pörgős a történet. Nem mondom, h a kedvenc Jókai regényem lett, de tetszett.

Jojo Moyes: Nächte, in denen Sturm aufzieht

Mike Angliából egy kis ausztrál településre repül, h a cége átvegyen egy kiszemelt kis családi panziót. Az élet itt egészen más, mint amit a menő üzletember ismer. A férfi „inkognitóban” becsekkol a panzióba és lassan megismeri a szép, de hallgatag és meglehetősen magának való Lisat, a lányát és a nagynénjét, akik a kis hotelt üzemeltetik. Ahogy az lenni szokott, ahogy megismeri ezeket az embereket, hirtelen kétségei merülnek fel, h helyes-e az, amit terveznek…

Egyre jobban tetszik neki Lisa és az, amit eziránt a nő iránt kezd érezni, végleg rádöbbenti, h a kapcsolat, amiben élt, nem teszi boldoggá. Jojo Moyes, ahogy általában, úgy most sem, adja könnyen a happy endet, előbb szembe kell nézniük a múlt hazugságaival és a jelen intrikáival, méghozzá elég durvákkal. Érdekes, fordulatos, érzelmes regény, de azért kicsit „túl van írva”, legalábbis így, h hangoskönyvként hallgattam, olyan érzésem volt, mintha egy végtelen történetről lenne szó.

Michelle Marly: Mademoiselle Coco und der Duft der Liebe

Néhány éve olvastam egy Coco Chanel életrajzot, a könyv elején ezért erős de ja vu-m volt. De ahogy pörögtek az oldalak, egyre inkább lett ez Coco parfümjének a regénye, mint az ikonikus divattervezőnek, ahogy egyébként a cím is ígéri.

Mikor Coco nagy szerelme, Boy meghal, a nő rögeszmésen kezd ragaszkodni ahhoz az ötlethez, amit ketten találtak ki, egy Chanel parfümhöz. Valami olyan tökéletes illatot akar, ami más, mint a megszokottak. Rögtön tudja, h megtalálta, amikor megérzi és onnantól kezdve ennek az illatnak a nyomában van. Egy érdekes keletkezés története ez a legendás Chanel No 5.-nak, amiből megtudjuk, miért így nevezte el, hogy született meg a dizájn, a színek és az üveg miért olyan lett, amilyen és arról is esik szó, miért ilyen drága. Aztán a hangsúly újra a szerelmi életére tevődik át, először egy házas orosz zeneszerzővel próbálja feledni élete szerelmét, majd egy jóvágású Romanovval, akiben sokan a következő cárt látják. Kicsit homályban marad itt is, mi a valóság és mi a fikció, ami engem kicsit mindig zavar.

Benedek Ágota: rumbarumbamm

Egy újabb könyv, ami a tavaszi „karantént” dolgozza fel, méghozzá a hazait, napló formájában. A könyv a forgatókönyv író szerző blogbejegyzéseiből született, amiket 65 napon át írt, március 16-tól május 17-ig.

Benedek Ágotának eszméletlen szövege van, régen röhögtem ennyire jót és sokszor könyvön. Egyben magamon is nevettem, mert a "karantén” sok ismerős eleme köszön vissza a naplójában. Bár meglepő volt, h még néhány hónap távlatából is sok mindent elfelejtettem már. Olyan szempontból is érdekes, h újra szembesültem vele, milyen naiv/tudatlan volt akkor az ember, na meg olyanból is, h bár a helyzet már lassan hónapok óta sokkal rosszabb, mégis, szinte tabu még mindig a többség számára sajnos mindaz, ami tavasszal a csapból is folyt:(. Persze nem csak a karanténról és a koronavírusról van szó, a szerző el-elkalandozik, vicces gyerekkori történeteket oszt meg, meg egyéb más anekdotákat, bár azért ezek között voltak olyanok, amiket nem tudtam teljesen követni, illetve időnként az volt az érzésem, h túl sok – kellemetlen – információt tudunk meg az életéből Összességében viszont egy remek humorral megírt, szórakoztató olvasmány, amit nagyon gyorsan lehet olvasni.