Katharina Herzog: Wo die Sterne tanzen

A sorozat befejező, 4. részéről is kb. uazt tudom leírni, mint az előzőekről, sőt…Itt még követhetetlenebbnek találtam a történetet, ez már nem csak kettő, hanem 3-4 különböző időben játszódott, szerintem ez egyértelműen inkább hátrányára, mint előnyére vált a könyvnek, amit ezúttal is spotify-n hallgattam.

Nele szülei még kisgyerekkorában elválnak és egyre több időt tölt nagyanyjánál a német Juist szigeten az Északi-tengeren. Itt életre szóló barátságokat/szerelmeket talál, musical táncosnő lesz, New Yorkban él és a Broadway-n táncol, kislánya születik, majd nagymamája halálakor visszatér a szigetre. Közben állandóan vívódik magával és kb. mindenkivel, a családjával, a szerelmeivel, de persze a végén minden szinten teljes lesz a happy end. Ami ebben a részben engem különösen irritált, h a főszereplő az a fajta nő, akit az életben sem tudok elviselni: mindig nyavalyog, mindig rá kell tekintettel lenni, mindenki az ő kegyeit keresi – számomra teljesen érthetetlen módon – minden az „ölébe hullik”, szóval rosszul voltam tőle, ez különösen rányomta a bélyegét számomra erre a könyvre.

Mary Kay Andrews: Sommerprickeln

Annajean életében nagy változások következnek, miután elvált és eljegyezte egy másik férfi, akivel egy másik városban akar új életet kezdeni, épp volt férje esküvőjén próbálja bizonygatni magának, h túlvan Masonon, mikor annak balkézről származó kislánya rosszul lesz, ezzel meghiúsítva a frigyet a nagy intrikus Celiával.

Ez az esemény aztán mintegy varázsütésre felnyitja Mason és Annajean szemét is, h továbbra is szeretik egymást és összetartoznak és kisebb-nagyobb nehézségek árán sikerül is kiiktatni a képből a mesterkedő Celiát, megmenteni a döcögő családi vállalkozást és minden, időközben felmerülő apró-cseprő problémát. Nagyon nehezen jutottam ennek a végére, pedig nem tudok rá semmi igazán „terhelőt” mondani, talán csak annyit, h a szereplők tökéletessége ill. tökéletlensége egy idő után elég idegesítő volt, szóval eléggé fekete-fehér karaktereket kaptunk a szerzőtől. A cím miatt én egyértelműen valami könnyed nyári olvasmányt vártam, de ebben igazából a nyár nem nagyon kapott fontos szerepet.

Miriam Collée: In China essen sie den Mond

Meglepődtem, amikor ennek a régóta a Kindle-ömön várakozó könyvnek a fülszövegét elolvastam, ugyanis ez is az Ein Jahr in… sorozat tematikájára épít, bár nem ahhoz tartozik. A hamburgi házaspár Tobi és Miriam 3 éves kislányukkal Shanghaiba költöznek, ahol a családfő expatként fog dolgozni, vezető beosztásban. Ennek megfelelően házat, kocsit kapnak sofőrrel és élvezhetik az expat lét minden előnyét.

Először úgy érzik, nem a világ másik végén kötöttek ki, hanem inkább a holdon. Megtapasztalják, mit jelent a kínai luxus; a zöld – szín és a természet – hiánya; az elképesztő légszennyezés, aminek következtében a nemdohányzók tüdeje 5 év Shanghai vagy 2 év Peking után, olyan, mint a dohányosoké; hogyan „hirdetik” a kínai szülők állítólag jól szituált, képzett és sikeres gyerekeiket és még sok-sok kínai sajátosságot.

„Az utazás Kínában egy relatív új jelenség és egy fontos státusz szimbólum; aki megengedheti magának, büszkélkedik vele. Ennek a következménye, hogy a kínaiak számára a „nyaralás” szó mindenekelőtt egyet jelent: mutogatható fotók hektikus, fárasztó és eszméletlen drága beszerző körútját.”

Az életüket takarítónő, babysitter, kínai tanár könnyíti meg, ez sokszor mégis inkább nehézségnek tűnik a „szabadidős stressz”, vagyis a jóga, a kávézgatás a többi expat feleségegel és a masszázs közepette. Olyan helyekre (bárokba, éttermekbe) járnak, amik a világon bárhol lehetnének; egymás között maradnak (persze ennek több oka van, sokszor nem saját döntés) és olyanokkal barátkoznak, akikkel Németországban biztosan nem; az adott ország lakóit előszeretettel titulálják butának, fejletlennek, aranyosnak stb. Az első év vége felé rájönnek, h ennyi idő után a Kína képük sokkal árnyaltabbá vált, mint amikor a német sajtóból tájékozódva felkerekedtek, pontosan „tudva” mindent erről a hatalmas országról és lakóiról, mert olyan egyszerű több ezer km-ről megítélni egy országot és annak lakóit, de egészen más megismerni őket, az életüket, a történelmüket és a történetüket, valamint a véleményüket. Hosszú évek óta dolgozom Magyarországon élő expat családokkal, így jól ismerem ezt az itthoni közeget, így különösen érdekesnek találtam a könyvet és főleg azt, h mennyi hasonlóságot találtam, függetlenül attól, h Kínában vagy Magyarországon élő németekről van szó (kb. az összes fent említett expat dolog így van itt is) .

Katharina Herzog: Der Wind nimmt uns mit

A 4 részes regénysorozat 3. része nem jöttem rá, h kapcsolódna bármilyen módon is az első kettőhöz, mindenesetre itt is egy fiatal nő nyomoz az anyja múltjában és ismét egymást váltja múlt és jelen.

Maya a világot járja nagyon sikeres utazós bloggerként, influenszerként, mióta egy véletlennek hála kiderült, h az, aki felnevelte és akit anyjának hitt, nem az anyja. Eleinte élvezi az utazgatást és azt, h ezért még csak fizetnie sem kell, de egy idő után egyre inkább munkát, kötelezettséget lát benne és egyre kevésbé tudja értékelni az életét. Egy éjszakára összegabalyodik a szintén világjáró Tobival, aminek súlyos következményei lesznek, hisz pár hét múlva kiderül, h Maya várandós. Bár határozott elképzelései vannak a babáról, mégis szeretné megtalálni Tobit, h ezeket vele is közölje, de ez nem is olyan egyszerű. Végül a szálak pont oda vezetik, ahova soha nem akart eljutni, a Kanári – szigetekhez tartozó kis La Gomerára, ahol az őt adoptáló és felnevelő Karolina is él és Maya nem is sejti, h ez lesz élete legfontosabb utazása. Továbbra sem vagyok elájulva a sorozattól, bár ennek legalább a története, meg talán a szereplői is picit jobban tetszettek és érdekeltek, mint az előzőé.

Katharina Herzog: Zwischen dir und mir das Meer

A 4 részes regényfolyam 2. része szintén az Északi-Fríz Amrum szigeten folytatódik, méghozzá Lena és családja történetével, akinél az 1. rész főhősei megszálltak.

Egy titokzatos fiatal olasz gyerekorvos tűnik fel a szigeten, aki megmagyarázhtatatlan módon, mágnesként vonzza Lenát, de néhány órás tartózkodás után eltűnik. Viszont a hotel szobájában hagy egy mappát, amiben képek vannak Lena olasz, már halott édesanyjáról, ez persze nem hagyja nyugodni. A kiszámíthatóságot, a megszokott dolgokat szerető nő, hirtelen mindent felrúgva Olaszországba utazik kalandvágyó húgával, hogy végre megismerjük az édesanyjuk történetét. A jelen és a múlt eseményei váltják egymást – sokszor kissé zavaró módon – majd szépen lassan minden kiderül és Lenára is rátalál a boldogság. Egyáltalán nem kötött ez le sajnos, ennek ellenére, adok még a másik két résznek esélyt.

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors

Mivel az utóbbi időszak egyik sikerkönyvéről van szó, persze nagyon sokat hallottam már róla, valahogy mégsem éreztem úgy, h el kellene olvasnom. Történeteket szeretek olvasni, legyen az igaz- vagy fikciós, távol állnak tőlem az „önsegítő” vagy pszihológiai jellegű könyvek. Aztán egyszer csak mégis megszületett az elhatározás, h érdekel ez a könyv, kíváncsi vagyok rá és jól is volt ez így.

Orvos-Tóth Noémi örökölt sorsunk boncolgatását a fogantatásunkkal kezdi, hisz akár már ebben az időszakban is történhettek olyan dolgok, amik egész életünkre rányomják a bélyegüket. Aztán jönnek a gyerekkorban esetlegesen megbúvó dolgok, amik befolyásolhatják a szülő – gyerek, ill. a testvérek közötti kapcsolatot és bár ezek közül sok személy szerint engem nem érint, mégis nagyon érdekesnek találtam a neves pszihológusoktól vett idézeteket, elméleteket és a szerző klinikai szakpszihológus tapasztalataiból merített példáit. A fejezetek végén olvasható kérdések, arra ösztönzik az embert, h megválaszolja őket és elgondolkozzon az olvasottakon. Általában is elmondhatom, h a fejezeteket olvasva, az állandó gondolkodásra, elemzésre késztetett, hol ismerek magamra, vagy valamelyik családtagomra, barátomra, hogy van ez nálunk, a mi családunkban, az én életemben. Mindezt kb. a könyv első harmadában éreztem, amit erre teljesen ráhangolódva, egy szuszra, nyugiban olvastam el. Aztán a következő napokban jóval kevesebb időm volt, csak sietve olvastam egy-egy fél órát és kicsit „elvesztettem a fonalat” és számomra is megmagyarázhatatlan módon az érdeklődésemet is. Persze nem vonom kétségbe a leírtak valóságtartalmát, mégis sokszor „hihetetlennek” tűntek számomra a példaként felhozott történetek, nem kötött le annyira az egész, mint az elején, igazából magam sem tudom, mi volt ennek a pontos oka. Ennek ellenére örülök, hogy megvetten és elolvastam, mert nem tartom kizártnak, h egy más élethelyzetben, talán mást ad és mond és pont ezért le fogom még venni a polcról.

Paul Auster: Mr. Vertigo

Paul Auster 1994-ben írt - magyarul is azonos címmel megjelent – regénye az idei várólistámon és az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is fent van. Nem mondhatom, h a kedvencem lett, de kimondottan tetszett, a maga egyedi hangvételével és kalandos cselekményével.

A regény tulajdonképpen a 9 éves Walt élettörténete, akit magához vesz egy magyar zsidó, ezzel megszabadítva sanyarú sorsától. A kisfiú kezdetben nem tudja értékelni ezt a tettet, de idővel rájön, h a Mester, aki meg akarja tanítani „repülni”, az indián Sioux mama és a fekete Aesop az igazi családja lesz. A kis Waltból idővel Walt, a csodagyerek lesz, aki egészen magas szinten űzi a levitációt (ez egy olyan folyamat, ami során valaki a gravitációt legyőzve stabilan lebeg a levegőben), sikeresen túrnézik, de a Ku-Klux-Klan, egy már-már elfeledett nagybácsi és a kamaszkor közbeszólnak és örökre megváltoztatják a fiú sorsát. Miután a mellette mindig kitartó Mestert is elveszti, a bosszú hajtja előre, a maffiánál köt ki és ott csinál „karriert”, majd megnyitja saját dekadens éjszakai bárját, a Mr. Vertigot. Teljesen elveszti a realitás érzékét és megpróbál istent játszani, ennek következményeként éveket húz le a seregben, majd a háború után normális életet kezd, megnősül és rájön, h az élet apró örömei, a normális hétköznapok és emberek teszik boldoggá. A történet végén bezárul a kör, amikor egy gyerekkori régi ismerőssel sorsuk újra keresztezi egymást. Egy rendkívül turbulens, sokszor meglepő fordulatokkal tarkított, pörgős történet, tele meghökkentő szereplőkkel és helyzetekkel, szinte üresjárat nélkül olvastatja magát.