2018. július 29., vasárnap

Sophie Kinsella: Die Schnäppchenjägerin

Hosszabb idő után újra egy Kinsella, méghozzá egy klasszikus, ami ezer éve megvan, ahogy a következő sok része is, de valahogy nem vitt rá a lélek, h elkezdjem, pedig valószínűsítettem mindig, h tetszene, így került fel a várólistára.


Rebecca Bloomwood elképesztően szeleburdi, szeretnivaló, na meg persze időnként azért kiakasztó is. A 20-as évei közepén jár, egy pénzügyi lapnál dolgozik újságíróként, de az elég talányos, h hogyan, mert ha valami igen távol áll tőle, az pont ez a világ. Állandóan az anyagi csőddel küzd, a banktól kapott felszólító leveleket inkább eldobja és elrejti, helyette idegnyugatóként vásárolni indul. Imádja a sminkcuccokat, a kiegészítőket, a szép cipőket, táskákat, ruhákat, leginkább persze mindenből a dizájner darabokat, amiknek nagy szakértője is. Időnként megpróbálja összekapni magát, másodállást vállal, különböző spórolási praktikákat próbál ki, de ezekkel általában csak még nagyobb kiadásokba veri magát, na meg igencsak vicces szituációkba keveredik. Közben egyre gyakrabban bukkan fel az életében a kőgazdag és jóképű Luke Brandon és hát nem túl nehéz kitalálni, hogy hova fajulnak a dolgok.
Becky egyik bonyodalomból a másikba csöppen, egyre nagyobb slamasztikába kerül, amiből aztán mégis jól jön ki. Minden rossz tulajondonsága ellenére kedves és vicces lány, akinek helyén van a szíve és az esze és végül a „józan paraszti eszének” köszönhetően sikeres is lesz, minden fronton.
Magyarul Egy bolkóros naplója címmel jelent meg a könyv, ami egy immáron 7 részes sorozat első része. Sosem hallottam ezelőtt még a boltkóros szót, talán nincs is magyarul igazán jó kifejezés az eredeti shopaholic-ra, ahogy a német Schnäppchenjägerin sem igazán találó, hisz az inkább arra utal, h valaki az akciókra, nagy árleszállításokra utazik, ami Rebeccára nem feltétlenül jellemző.
Szórakoztató – bár időnként idegesítő – olvasmány volt, jönnek szépen sorban a folytatások.

2018. július 20., péntek

Kathryn Taylor: Wildblumensommer

Nem tudnám megmondani, pontosan miért, – talán a jó amazon értékelések miatt – de nagy reményeket fűztem a regényhez, nem jöttek be sajnos.
A tini Zoe a családjával, szüleivel és bátyjával a nyarakat Cornwallban töltötte. Itt ismerte meg a legjobb barátnőjét, Rose-t és annak bátyját, Jacket, aki az első szerelme lett. Egy tragédia azonban nem csak a testvérpárhoz változtatja meg a viszonyát, hanem a vidékhez is, nem tér már vissza többé.


14 év múlva Zoe felnőtt, kőkemény üzletasszony apja cégénél, menyasszony, de boldogtalan, nem tudta túltenni magát azon a cornwalli nyáron. Ekkor derül ki, h a fejében egy időzített bomba ketyeg, egy aneorizma, amit operálni kell, a nő időt kér és úgy érzi, a műtét előtt el kell mennie Cornwallba, h kiderítse, mi is történt valójában. Gyors házcserét hajt végre egykori barátnőjével, miután Rose és Zoe sorsa nagyon hasonlóan alakul, hisz mindketten találkoznak a szerelemmel, ki egy újjal, ki a régivel, de egy fontos dolgot eltitkolnak előle, így a bonyodalom borítékolható. Zoe fényt derít a sok évvel azelőtt történt tragédia körülményeire, h végre a családja és ő le tudják zárni azt a szörnyűséget, de a saját sorsa elől nem menekülhet…
Van valami nagyon Rosamunda Pilcheres benne, ami abszolút nem tetszett, vagy Cornwall váltja ezt ki belőlem;)? Több könyve és hangoskönyve is megvan, ez után kétlem, h a közel jövőben sorra kerülnének.

2018. július 16., hétfő

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el

A Jégviráglányok után bármit elolvasnék a szerzőtől, így amint megláttam ezt, nem volt kérdés.


Ismét egy fiatal lány áll a középpontban és az ő problémája. A könyv főszereplője és mesélője a 14 éves Melinda, aki épp új iskolába kerül. Bár régi barátnői közül is többen ide járnak, de nem is olyan rég történt valami, ami véget vetett barátságuknak és ami miatt a legtöbben szóba sem állnak a lánnyal, aki magába zárkózott. Egyke, szülei nem sokat törődnek vele, egyedül vergődik a gondolataival, félelmeivel és a titkával. Lassan derül fény a vele történt szörnyűségre, amiről Melinda először beszélni akart, de aztán minden máshogy alakult és most tűrnie kell nem csak a fájdalmat, hanem a kitaszítottságot is. Ám főhősünk erős lány, saját hajánál fogva rángatja ki magát a gödörből és szépen lassan megszólal, nem a saját érdekét nézi, hanem azt akarja megakadályozni, h mással is olyan szörnyűség történjen, mint vele.
Megtörtént. Nem lehet meg nem történtté tenni, sem elfelejteni. Sem elfutni, sem elrepülni, sem elbújni, sem eltemetni.
Nagyon magával ragadó, csontig hatoló olvasmány, ami újra egy fontos témát boncolgat. Fiataloknak és idősebbeknek egyaránt kötelező.

2018. július 12., csütörtök

Stephenie Meyer: The Chemist – die Spezialistin

Ciki vagy nem, nekem tetszettek Stephenie Meyer könyvei, a Twighlight ugyanúgy, mint A burok, így érdekelt ez is, bár az már az elején egyértelmű volt, h ez valami más. Mivel a hossza elrettentett egy kicsit, kellett a plusz várólistás motiváció;-).


Meyernek – eddigi könyveit olvasva – mindig sikerül egy olyan - eddig fiktív, ezúttal valós - világba kalauzolnia, ami új és ismeretlen számomra. Ezúttal a fifikás űzött vad mindennapjaiba avat be. Dr. Juliana Fortis (később Alex), szupertitkos munkája során megtudott valamit, amivel még kellemetlenségeket okozhat, ezért meg akarják ölni. Mikor az első kísérlet meghiúsul menekülőre fogja, az évek során tökéletesre fejleszti a bujkálást, valamint a megtévesztést és sorra iktatja ki az életére törő bérgyilkosokat, miközben ő maga sem tudja, mi az, amiért el akarják tenni láb alól. Gázálarcban alszik és mindig minden eshetőségre fel van készülve, különböző injekciók széles tárházát hordja magával, amivel elkábíthatja, szóra bírhatja vagy éppen megkínozhatja azokat, akik a nyomában vannak. Életmódjából kifolyólag semmilyen emberi kapcsolata nincs, az élete sivár, egy pillanatra nem szabad lazítania, a figyelme nem lankadhat, mert egyetlen hiba az életébe kerülhet. Volt főnöke újra rátalál, de ezúttal nem egy gyilkost küld rá, hanem egy ajánlata van, amit ha elfogad, békén hagyják. Megkapja a célszemély aktáját, akit ki kell vallatnia, ebben volt a legjobb, h különböző vegyi anyagokat fecskendezve a kihallgatandó embereket szóra bírja. Daniel Beach látszólag mintapolgár, tanár, de valójában egy veszélyes vírust akar Amerikára szabadítani, ami több millió emberrel végezhet. A pasi nem csak jóképű, de van benne valami eredendő jóság, tisztaság, ártatlanság és őszinte megdöbbenéssel hallgatja az őt faggatni akaró Alexet, akinek rá kell jönnie, h megint csőbe húzták. Amikor felbukkan Daniel szakasztott mása és lassan körvonalazódni kezd, h ki mozgatja a szálakat, Alex végre szövetségesekre talál, akiket ugyanúgy üldöz a kegyetlen és soha nem felejtő rendszer, amivel együtt veszik fel a harcot. Valószínűleg csak az üldözés és az akció túl sok lett volna, ezért jó érzékkel egy elég meglepő szerelmi szálat is belesző a történetbe a szerző. Ez Alexben életre kelti a nőt, a lágy, sebezhető oldalát, rengeteget változik, szinte robotként tengeti a napjait, mikor megismerjük, állandó szökésben és félelemben, emberi kapcsolatok nélkül, de a regény végére egy érző, érzékeny és szerelmes nő lesz belőle.
Tetszett a befejezés is, nem maradt bennem semmi hiányérzet, ez a könyv úgy volt jó, ahogy volt. Nagyon izgalmas, érdekes és turbulens, jó kis akció filmet lehetne belőle csinálni, letehetetlen volt, így egy idő után már csak akkor kezdtem bele, ha tudtam, van is rá időm belemélyedni.

2018. július 7., szombat

Erin Watt: Paper Palace: Die Verführung

A Royal sorozat 3. része, hangoskönyvként hallgattam ezt is. A 2. részhez hasonlóan itt is a két főszereplő Ella és Reed a két mesélő, ennek megfelelően egy nő és egy férfi olvassa a regényt ezúttal is, továbbra is a nő a favoritom, sokkal jobbnak találtam.


Szinte az egész könyv a 2 cliffhanger köré épül, amivel a 2. kötet véget ért, Reedet gyilkossággal vádolják, a börtön már közel és felbukkan Ella apja is, a halottnak hitt Steve, akit még nem is látott, próbál az apja lenni, de nehéz ezt egy 17 évesnél elkezdeni, pláne úgy, h még sosem próbálta…Ellenzi Ella és Reed kapcsolatát, ami így egyrészről miatta, másrészről a tovább bonyolódó események miatt nem szökkenhet szárba sokáig ebben a részben. A Royal család egyre összetartóbb, de erre nagy szükség is van, hisz szorul a hurok, eldurvulnak a dolgok, a szerző ( illetve a szerzők, hisz két nő rejtőzik az írói álnév mögött) részről részre, egyre inkább túlspilázza és dramatizálja a történetet. Ha ilyen a gazdagok és szépek élete, nem kérek belőle, durva…Ennek a meghallgatásához már több idő kellett, nem kötött le már annyira. Mivel eredetileg trilógiának volt tervezve, kivételesen nem cliffhangerrel ér véget, hanem idillel, a köbön. Ám a sorozatnak még nincs vége, hozzácsaptak még további 3 részt, nekem még a 4. van meg, az még tervben van, elég is lesz aztán Royalékból;).
Ha jól láttam, magyarul egyelőre csak az első 2 rész jelent meg.

2018. július 4., szerda

Kristin Hannah: Wie Blüten im Wind

Eddig még sosem kezdtem bele egy könyvbe „félreértésből, véletlenül”, most viszont pont ez történt. Már régen várakozott a Kindl-öm aktuális mappájában, de egy másikat akartam elkezdeni, de valószínűleg véletlenül erre kattintottam és ezt kezdtem olvasni. Furcsállottam, h valahogy máshogy indul, mint ahogy a fülszöveg alapján vártam volna, de nem foglalkoztam vele, a félreértés csak akkor tudatosult bennem, amikor másodszor olvastam belőle. Sokszor a véletlenekből sülnek ki a legjobb dolgok, most is így történt, magával ragadott, megérintett és meghatott ez a történet és abszolút kedvenc lett, erre az utóbbi 2 évben nem volt példa.


Eddig egy könyvet olvastam a szerzőtől, ami szintén tetszett, így továbbiak egyébként is tervben voltak.
Jude-nak ikrei vannak, akik immáron 17 évesek, egy fiú és egy lány, szépek, okosak, értelmesek, de anyjuk megszállottan igyekszik óvni, védni őket, ami egyre nehezebben megy. Az ikerlány, Mia legjobb barátnője, Lexi, akinek egész más sors jutott osztályrészül, anyja drogos volt, meghalt, apjáról nem is tud, több nevelőcsaládnál élt, míg 15 éves korában anyja nagynénjéhez került, aki szereti, jól kijönnek, de Eva nem tehetős, egy lakókocsiban lakik és Lexinek is dolgoznia kell. Az első pillanattól kezdve szereti Zach-et, Mia ikertestvérét, a népszerű, jóképű fiút, akitől egy világ választja el. Mégis összejönnek, igazi első szerelem az övék, lángoló érzelmekkel a felnőttéválás küszöbén. A szerelmüket megnehezíti a különböző anyagi és családi helyzetük és összetöri a feldolgozhatatlan tragédia, ami után Lexi börtönbe kerül. Annyi pro és kontra van, annyi érv Lexi ellen és mellett, egyedül csak az ikrek anyja, Jude az, aki biztos a bűnösségében. Egy nem várt fodulat mégis örökre összeköti Zachet és Lexit, a lány önmagára nem gondolva próbálja mindenki másnak a legjobb megoldást választani, de 5 év múlva szembesülnie kell a döntése helytelenségével. Szívszorító helyzetbe kerül, kilátás nélkül, de – bármilyen csöpögősen hangzik is – itt is bebizonyosodik, h az igazán nehéz helyzetekben csak a szeretet ereje segíthet, itt is ez történik és végül egy abszolút megérdemelt happy enddel zárul a regény.
A nagy részét – eléggé váratlanul – egy szuszra olvastam el, állandó könnycsorgás közepette, nagyon hat a könyv az érzelmekre, túlságosan is „manipulálja” az embert. Jodi Picoult könyveire emlékeztetett, amikor nincs jó döntés, amikor a dolgok nem fehérek vagy feketék. Tetszett, h több szempontból, több szereplő szemszögéből is igyekszik bemutatni a borzasztó kemény helyzeteket és hogy a tragédia előtt még engedi megismerni a szereplőket, így az olvasó sokkal inkább át tudja érezni a veszteségüket, az érzelmeiket.
Magyarul Út az éjszakába címmel jelent meg a könyv, ez az eredeti cím is, több értelme is van, mint a németnek (Mint a virágok a szélben).