Katrin Koppold: Aussicht auf Sternschnuppen

Német nyelvterületen nagy sikert aratott ez a könyvsorozat, aminek 4+1 részébe most én is belevágtam. Eddig két könyvet olvastam a szerzőtől, felemás sikerrel, az első tetszett, a második inkább idegesített, így kíváncsian vártam ezt.

A 36 éves Helga élete és személyisége nem túl színes és sziporkázó. Bár úgy érzi, Giuseppe végre az a férfi, akivel összeházasodhatna és gyerekeket szülhetne neki, a pasi kissé tesze-tosza és nem úgy tűnik, mintha hasonló ambíciói lennének. Ráadásul Helga elolvas egy sms-t, amiben egy bizonyos Angela alig várja, h újra lássa a pasit, aki épp Olaszországba készül üzleti ügyben. Helga, ahelyett, h rákérdezne, maga is a reptérre megy, h ő is Itáliába utazzon, de az izlandi vulkánkitörés miatt, a pár mindkét tagja, külön-külön, más-más útitársakkal kénytelen nekivágni az útnak bérelt autókkal. Főhősnőnk egy Smartba préselődve döcög az úti cél felé az ismert színész és Casanova Nilsszel, aki egy forgatásra megy. A két útitárs különbözőbb már nem is lehetne, semmiben sem értenek együtt, csak marakodnak, ki nem állhatják egymást. Persze, ahogy ez lenni szokott, ez gyorsan megváltozik, az a néhány nap, amíg Olaszországba érnek, mindkettőjük életét fenekestül felforgatja és Helga már korántsem biztos benne, h Giuseppe számára az ideális. Némi vívódás utána az utolsó oldalakon aztán összejön a happy end, nem túl nagy meglepetésre.
Megint úgy voltam vele, h tetszett a humora, a szövegei, részben a karakterei, de túl felszínes és kiszámítható maradt, nem ártott bele egy picivel több ötlet.

David Ebershoff: A 19. feleség

Ez a regény számomra egyszerre volt meghökkentő és izgalmas. A szálak két szálon futnak, az 1800-as években a mormon egyház történelmébe pillanthatunk bele a múltbeli szál és egy 19. feleség, Ann Eliza történetének segítségével. A jelenben játszódó szál, inkább krimi, amiben a 20 éves Jordan – akit 6 éve kiközösített az egyháza – apja gyilkosa után nyomoz, h ezzel tisztázza szintén 19. feleség édesanyját.

A két szálat a mormon egyház köti össze - ami nem sokat változott 200 év alatt – és két 19. feleség. És hogy mégis mi ez a 19. feleség, ami a könyv címe is? Bármennyire abszurd, pontosan az, amire az ember elsőre gondol, majd elveti, mint nonszensz dolgot. A mormonoknál megengedett, sőt elvárt a többnejűség, így a férfiaknak 10, 20 vagy még annál is több felesége van és már-már számontarthatatlanul sok gyereke. Alapvetően leginkább ezt a témát járja körbe a könyv, eköré épül fel a múltbeli és a jelenkori történet. Megtudjuk, hogyan vezették be és hogy is néz ez ki a poligámia a gyakorlatban. Persze nagyon gyorsan kiderült, h a magas eszmék és a vallás mögött pontosan az van, amire a legtöbb ember gondol: számtalan esetben ír le a könyv olyan eseteket, amikor a középkorú vagy idős férfiak megláttak és megkívántak egy szép, fiatal – sokszor még csak 14-15 éves – lányt és délutánra már a feleségük volt.
Megdöbbentett a mormonok élete, azok a kegyetlenségek, amiket, főleg a nőknek, de nem kizárólag, el kellett szenvedniük a vallásra hivatkozva. Nehéz megértenem az ilyesmit, elképeszt és felháborít ez a fajta vakbuzgóság és mindaz, amit az évezredek során a különböző vallások leple alatt elkövettek. Időnként nem tetszett a szálak keveredése és nehezen tudtam követni a sok levelet, hivatalos iratot, amik felbukkannak a regényben, de összességében tetszett a könyv, aminek a végén mindkét szálat elvarrja a szerző.
A regény fikció, de szereplői valóban léteztek, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának (informálisan a mormon egyház) tagjai voltak.
Mivel régen várakozott már olvasásra a könyv, felkerült az idei várólistámra, így került végre sorra.

Kerstin Hohlfeld: Kirschblütenfrühling

A 4. része egy sorozatnak, aminek még évekkel ezelőtt az első két kötetét olvastam, ezt most a spotifyn találtam és hallgattam meg.

Rosa Redlich, továbbra is varrónőként dolgozik, együtt él az orvos barátjával és annak kislányával, de fő tevékenysége még mindig, a cukiskodás és mások „megmentése”. Teljesen önzetlenül segít egy punk, csavargó, félig bűnöző lánynak és az önzetlensége odáig fajul, h magukhoz is költözteti. Megismeri lassan a lányt és a történetét, ami ahhoz az élethez vezetett, amiből Rosa „kimenti”. Ezen felül nehezen tudnék mást írni a történetről, ami olyan irritálóan cuki és rózsaszín, h kimondottan irritált. A párbeszédek nem vezetnek igazából sehova, ahogy a történet sem igazán, csak a cukiskodás megy mindenki részéről, a való világgal teljesen elvesztette a szerző ebben a regényében a kapcsolatot.
Nem tudom eldönteni, h ez a kötet sikerült-e gyengébbre vagy én változtam meg ennyire ebben a 7 évben - mondjuk valószínűleg picit mindkettő – de nem hogy nem tetszett, hanem borzasztóan irritált a könyv.

Sohpie Kinsella: Sag’s nicht weiter, Liebling!

Emma kicsit teszetosza angol lány, aki nem nagyon tudja, mit kezdjen magával és az életével. Több dolgot is kipróbált már, mire a marketingnél kötött ki és bár nagyon szeretne bizonyítani, magával is elhitetni, h ez neki való, mégsem igazán akarnak összejönni a dolgai. Nagy lehetőséget kap, amikor Glasgow-ba küldik üzleti ügyben, amit azonban sikerül elbaltáznia, így teljesen maga alatt repül haza és útközben, a nagy turbulencia közepette a nem is kicsit kapatos lány, kiönti a szívét a mellette ülő pasinak.

Másnap aztán nagy meglepetésre érkezik a cégéhez az alapító, aki persze ki is lehetne más, mint az előző napi útitárs, aki Emma számára minden kétséget kizáróan jelzi, minden egyes szavára emlékszik, de rögtön egyességet is ajánl: ne árulják el senkinek, h találkoztak a repülőn. A szexi Jack Harper ezek után egy alkalmat sem hagy ki, h emlékeztesse Emmát, mindenre emlékszik, amit kipletykált neki, de nem fenyegetően teszi ezt, inkább kedvesen, évődve.
Emma – kicsit ennek is köszönhetően – végre szakít a barátjával, akivel a kapcsolatuk sehova sem tartott és meglepő módon Jack máris randira hívja, ahol minden „tudását” be akarja vetni, h meghódítsa a lányt, ami viszont elég szerencsétlenül sül el, mégis összejönnek pár további randi után és Emma biztos benne, h szerelmes, alig bír magával. A barátnői próbálják figyelmeztetni, h Jack mindent tud róla, ő viszont semmit sem tud a pasiról. Ez is lesz az, ami gyorsan megpecsételi a hirtelen jött, rövid kis boldogságot. Persze aztán jön a happy end is még némi kis huzavona után.
Magyarul Tudsz titkot tartani címmel jelent meg, ez volt a tavaly bemutatott filmnek is a címe, egyébként pont ennek a bemutatóját látva kaptam kedvet a könyvhöz.Nagyjából arra számítottam, amit kaptam, könnyed, időnként vicces, aranyos olvasmány.

Marie Bendict: Frau Einstein

Újabb hangoskönyv a karanténkonyhás ténykedéseim alatt. Mindenki hallott már Albert Einsteinről, de tudunk bármit is a feleségéről? Én nem tudtam…
Mileva eszére már egészen kicsi korában felfigyelt az édesapja. A család szerb, az Osztrák-Magyar Monarchiában élnek, ahol lányként a tanulás nincs napirenden. A család kitartó munkával mégis eléri, h Zürichben tanulhat az egyetemen matematikát és fizikát egyetlen nőként az évfolyamon.

A félénk, önbizalom hiányos lánynak nem tesz jót, ahogy a tanárai kezelik, nem csak női mivolta, hanem még szláv származása miatt is hátrányos megkülönböztetésben részesül részükről, de szerencsére ott van a mindig kócos Albert Einstein, akivel először barátok, majd szerelmesek lesznek. Mileva sokáig magának sem akarja bevallani az érzelmeit, mert nem akarja a szerelem miatt feladni mindazt, amit elért, nem akarja, h egy férfi eltántorítsa attól a tudományos pályától, amiről mindig álmodott. Bár a fiú családja nem ért egyet a választásával, a szerelem mégis beteljesedik, olyannyira, h Mica állapotos is lesz. Anyagi problémák miatt nem tudnak összeházasodni, a lány a szüleinél ad életet a kislányuknak és rájuk is hagyja, h visszamenjen Einsteinhez. Az anyaság megváltoztatja az ambiciózus nőt, a kislányáért mindent feladna. Mire a pár összeházasodik már elég távol van a kezdeti szerelem, túl sok minden történt és Einstein túl sok érzéketlenséget követett el. Einstein önzősége egyrészről elképesztő, másrészről a zseniknél nem túl meglepő. Ami viszont számomra az volt, h – legalábbis a könyv szerint – a feleségének legalább akkora szerepe volt a relativitás elmélet felfedezésében, mint neki, mégis ő volt az, aki Mileva nevét nem engedte megjelenni. 2 fiúk születik még, a feleség kiteljesedik az anya szerepben, amivel együtt jár a háziasszony szerep, amibe a nő ambíciói ellenére Einstein belekényszeríti, kimondva ezzel a kapcsolatuk halálos ítéletét, hisz bár ő várja el a háziasszonyi teendők elvégzését a feleségétől és akarja, h ezekkel foglalkozzon – a könyvből az derül ki, h ezzel konkurenciaként távol is akarja tartani a tudományoktól – viszont pont ezért nem is érdekli már háziasszonyként a felesége, ördögi kör. Nem túl meglepő módon ezek után a kapcsolatuk válással ér véget.
Érdekes volt Frau Einstein E/1. sz elbeszélése, még ha leginkább fikció is. Szokás szerint most is az volt a problémám h nagyon összemosódik a valóság és a fikció és az ember nem igazán ismeri ki magát, mi a tény és mi a kitaláció. Főleg a feleség tudományos szerepe érdekelt, h mi az igazság, azt találtam, h nagyon vitatott kérdés, mekkora szerepe volt Einstein korai munkásságában. A tudománytörténészek jelenlegi konszenzusa, h Milevának nem volt számottevő tudományos hozzájárulása. Einstein a kapcsolatuk után is termékeny tudós maradt, míg a volt felesége soha többet nem hallatott magáról tudományos téren és ő maga sem állította soha, h szerepe volt férje tudományos sikereiben.

Fredrik Backman: Kleine Stadt der großen Träume

Már jó ideje nem olvastam a szerzőtől, most alaposan és nagyon „kellemesen” meglepett. Ezen a könyvén – amit egyébként ismét a spotifyn hallgattam – nyoma sincs annak a már-már infantilis – és nekem egyébként tetsző - humornak, ami az Ove-t vagy a Britt Marie-t jellemzi, sőt még a humornak se nagyon. Bár tetszett ez az általam olvasott két könyve, de ezekben azért nagyon sok a hasonlóság, most viszont örömmel tapasztaltam, h Backman mást is tud, méghozzá nagyon. Drámát, érzelmeket, fontos kérdéseket tematizálni.

Egy svéd kisváros, Björnsadt a helyszín, ahol minden a jégkorong körül forog. Az ígéretes junior csapat épp egy nagyon fontos meccsre készül, megismerjük a legtehetségesebb játékost és a legfontosabbakat, az ő hátterüket, az egyesület vezetőit, edzőit és bár eleinte ez soknak tűnik, de aztán kezd összeállni a kép, h ki kicsoda. A felszín sem éppen vidám egy olyan helyen, ahol kb. nincs semmi és az év nagy részében sötét és hideg van, alatta meg van minden: félelem, szorongás, ambíciók.
Az események 2 – nem csak a csapat, hanem a város jövőjére nézve is - sorsdöntő junior hoki meccs közben csúcsosodnak ki és megváltoztatják a városka életét. Nők és férfiak, lányok és fiúk, családok és szomszédok – mindenkinek el kell döntenie, melyik oldalon áll és a kisvárosban, ahol a hoki már-már vallásként működik, ez korántsem egyszerű. A végletekig megosztja az embereket a helyzet, azonnal táborok alakulnak, ki kinek hisz, ki hazudik. Ijesztő, h meddig tart a bajtársiasság és hogy még egy kisvárosban is mennyi érdek van, ami nem engedi, h kiderüljön az igazság. Szívszorító, vérlázító és nagyon igazi, mai olvasmány.

Jens Andersen: Astrid Lindgren – Ihr Leben

Nagyon régen megvan már ez a biográfia, most végre nekiveselkedtem.
Astrid Ericssonként született a híres svéd írónő egy kisvárosban, ahol iskolái elvégzése után a helyi lapnál kezd dolgozni gyakornokként. Fia születik, amikor még nincs 20 éves, miután a nála jóval idősebb és sok gyerekes főnökével bonyolódik kapcsolatba. Koppenhágában szüli meg a kisfiát, aki ott pár évig nevelőszülőknél él. Közben Astrid állást kapott a Királyi Automobil Klubnál és Sture Lindgrenhez – az autóklub irodavezetőjéhez – ment feleségül. Magukhoz veszik Astrid kisfiát, Lassét és hamarosan megszületik a lányuk, Karin is. A 30-as évek elejétől kezdenek novellái név nélkül megjelenni. Harisnyás Pippi figurája 1941-ben születik meg, amikor a lánya betegen feküdt otthon és kitalálta ezt a nevet. A történet Karin születésnapi ajándéka lett. Ezt az első kéziratot még elutasították, de innentől kezdve Lindgren megállíthatatlan, sorra írja a gyerek beststellereket, sikere óriási.

Majdnem 25 évig volt Svédország legnagyobb gyerekkönyv kiadójának és főszerkesztője és persze legsikeresebb írója is. Idősebb korára kezdett társadalmi kérdésekkel foglalkozni és politizálni. Az őt foglalkoztató témák igen széles skálán mozogtak a svéd adópolitikától a rasszizmuson és az állatvédelmen át egészen az atomerőművekig. A 70-es évek második felére Skandinávia történetében egyedülálló módon lett íróként politikai véleményformáló. 1986-ban meghalt a fia, Lasse, ami nagy csapás volt az írónőnek. 1998-as szélütése után életkedve már nem nagyon tért vissza, 94 évesen, 2001-ben hunyt el. Temetésén a kormány és a miniszterelnök mellett a svéd királyi család is részt vett, 100 ezer további gyászoló mellett.
Astrid Lindgren a világ egyik legtöbbet fordított írója, könyveit 106 nyelvre fordították le és 165 millió példányban keltek el.
Bár az utóbbi években nagyon szívesen olvasok életrajzokat, de ez nem nagyon tetszett. Talán mert időnként picit – időrendi szempontból – csapongó volt és mert az eddigi személyek, akikről olvastam érdekesebbek voltak számomra, vagy legalábbis jobban érdekeltek.