2018. június 30., szombat

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Véletlenül találtam rá erre a könyvre és csupa jót olvastam róla, így alig vártam, h belekezdjek.


A két lányát egyedül nevelő apa, sógornőjéhez küldi Budapestre nagyobbik lányát, Emmát, h az unokabátyjával megnézze a milleneumi kiállítást, ám a lánynak egyszer csak nyoma veszik. 4 év múlva a kisebbik lány, Emília – Mili – indul Budapestre Róza nénihez, miután pár éves késéssel végre készhez kaptak egy levelet Emmától. Ő már ravaszabb, mint a nővére, még időben kereket old az őt fogva tartani akaró nénitől, de amikor visszamegy holtan találja. Sokkos állapotban ront ki a házból és egyenesen Ambózy báró kocsija alá kerül. A fiatal báró, aki az utóbbi években rendre „besegített” a rendőrségnek a szövevényes bűncselekmények felderítésében, magához veszi, ezzel magára vonva a Hangay lányok rosszakaróinak figyelmét is. Ezután van itt minden: tébolyda, üldözés, rafinéria, ármány és talán még szerelem is, egy izgalmas és szövevényes krimi bontakozik ki a századfordulós Magyarországon.
Tetszett, jók a szereplők, a sztori, vannak benne poénok, Mili talpraesett és tűzről pattant, a báró minden helyzetben ott van és mindenre tudja a megoldást, a bonyodalom nem átlátszó, de valahogy mégis elég nehezen ment az olvasása. Csavaros történet, vártam a megoldást és nagyon meglepődtem, mérges és csalódott voltam, h szinte semmi nem derült ki, oké, h vannak további részei a regénynek, de azért ez akkor is elég durva és unszimpatikus húzás, a történet közben abbahagyni az elbeszélést, különösen úgy, h itt az egész sztori egyetlen szálra épül. Elment a kedvem a folytatások olvasásától, legalábbis egyelőre.

2018. június 28., csütörtök

Erin Watt: Paper Prince: Das Verlangen

A Paper sorozat második része, továbbra is hangoskönyvként. Ugyanaz a nő olvassa, mint az első részt, legalábbis Ella fejezeteit, de itt már nem csak ő az elbeszélő, hanem Reed is, az ő részeit egy férfi olvassa, szerintem nem olyan jól.


Összességében kevésbé tetszett ez a rész, egy helyben toporgunk, sok közjátékkal, mellékes epizóddal, de a történet sokáig nem megy tovább, nem telik az idő. Lassan olvad a jég a szerelmesek között és újra közel kerülnek egymáshoz, de egyre inkább eldurvulnak a dolgok, késelés, gyilkosság… és ez persze az ő sorsukra és kapcsolatukra is hatással van. Itt már tényleg nagyon kevés normális dolog volt, intrikák a köbön, egyre inkáb elmegy az extrém dolgok irányába, ami nekem annyira nem tetszett. Mintha Erin Watt azt gondolná, h mindig rá kell tennie még egy lapáttal az előző részhez képest, h érdekes és izgalmas maradjon, ezért kár, mert alapvetően a jó karakterek elviszik/vinnék a hátukon a regényt szerintem, de az állandó „action a köbön” számomra őket is hiteltelenné tette és az egész kezdett valami paródiára hasonlítani. Ezt a „tegyünk rá még egy lapáttal” teóriámat erősíti a végén a dupla cliffhanger is, amivel véget ér a történet, de a hatására jellemző, h nem éreztem különösebb késztetést, h máris belekezdjek a következőbe…

2018. június 23., szombat

R. J. Palaciao: Wunder

A regényből készült és nemrég bemutatott film kapcsán mesélt valaki a könyvről és keltette fel a figyelmemet.
August az un. Treacher-Collins szindróma egy eddig ismeretlen fajtájával született ill. a Goldenhar szindrómával. Amikor megszületett, az orvosok nem hitték, h életben marad, mégis így történt. Azóta számos operáción túlesett, de külseje továbbra is ijesztő. Ennek ellenére a szülei és a nővére igyekszik teljes életet biztosítani neki, a legjobbat akarják kihozni mindenből és irigylésre méltó szeretetben cseperedik a kisfiú.


Auggie 10 éves, 5. osztályos, de számára csak most kezdődik az iskola, eddig az anyukája tanította otthon, mert betegsége miatt szülei jobbnak látták így. Első iskola évét követjük végig, ami tele van megpróbáltatással, bántással, csalódással számára, de pozitív élményekkel is, ahogy lassan nem csak barátokat szerez, de szinte mindenkit maga mellé állít okos, szimpatikus és vicces személyiségével. A regény sokszor szívszorító, tele van megértő, kedves, együtt érző emberekkel, de sajnos bőven akad buta, rosszindulatú gyerek és szülő is. Néhány fejezetenként változik a perspektíva, nem csak August, hanem a nővére, Via és több barátjuk is elmeséli az ő szemszögéből a kisfiú történetét, különösen Via perspektíváját találtam itt érdekesnek, hisz rá is ujjal mutogatnak az öccse miatt és egészen kicsi korától kezdve el kell fogadnia, h a családban mindig Auggie az első. Bár August külseje rémisztő, de az olvasók és a vele közvetlen kapcsolatba kerülők is általában gyorsan rájönnek, h a zord külső ez esetben tényleg érző belsőt takar és nem csak azt, hanem egy jófej, humoros kis krapekot, aki egyszerűen csak olyan akar lenni és úgy akar élni, ahogy bárki.
Egy különleges és szívfacsaró történet arról, milyen nehéz is boldogulni a mai, felszínes, külsőségekre koncentráló világban egy olyan kisfiúnak, mint August. Bizonyos német iskolákban a könyv kötelező olvasmány, nem is csodálom, a nyelvezete könnyen érthető, a mondanivaló, a tanulság egyértelmű, lehet, h itthon is át kellenen gondolni a kötelezők listáját…A regény magyarul Csodácska címmel jelent meg.
Ebben az évben került a mozikba a könyvből készült film, ahol a szülőket Julia Roberts és Owen Wilson játssza, de a legnagyobb kritikája, h pont a lényeget szépítette meg, Auggie bár kicsit furán néz ki, de nem úgy, mint az ebben a szindrómában szenvedők

2018. június 19., kedd

Erin Watt: Paper Princess: Die Versuchung

Újabb hangoskönyv, még hozzá egy sorozat első része.
A 17 éves Ellának már egy ideje egyedül kell boldogulnia, mióta anyja meghalt sztriptízzel igyekszik eltartani magát, miközben suliba jár. Hirtelen felbukkan a gyámja, apja üzleti partnere, akit a lány nem ismer és hallani sem akar róla, de a pasi minden nála töltött hónap után 10 ezer dollárt ígér és újabb bónuszt, ha náluk marad és befejezi a sulit. Ellának eddig minden centért meg kellett küzdenie, így ezt az ajánlatot, nem utasítja vissza. Vicces, mert a család, ahova a kerül a Royal család és tényleg: a városban, az iskolában mindenhol komoly befolyásuk és tekintélyük van, egy palotában laknak, luxus autókat vezetnek, németül elég laza, ahogy a családról beszélnek, die Royals…kvázi a királyi család;-).


A pazar körülmények ellenére nem könnyű a berendezkedés, már csak azért sem, mert az 5 Royal fiú apjuk afférját sejti Ellában, aki pénzt, telefont, laptopot, ruhákat kap, és igyekeznek megnehezíteni az életét. A tűzről pattant, gyönyörű és jófej csaj nem hagyja magát és lassan elkezd olvadni a jég a fiúk és Ella között, miközben bepillantást nyerünk az elkényeztetett luxus csemeték hétköznapjaiba, ahol az alkohol, szex és más egyéb beteges szenvedélyek a mindennapok szerves részei. Ella régen otthonra vágyott, egy apa figurára, testvérekre, pénzre, mindezt váratlanul és gyorsan megkapja, sőt még talán a szerelmet is, de persze mivel még további sok rész van a könyvből nyilvánvaló volt, h jön a cliffhanger a végén, így is lett.
Bár tinik a főszereplők és időnként kissé bugyuta az egész, de a karakterek meglepően jók, ahogy a fiatal színésznő is, aki a szerepeket jól váltogatva olvassa az első kötetet, így összességében tetszett.
Az egyelőre 6 részes sorozat első 4 része van meg hangoskönyvként, szóval ezek jönnek, a többit majd meglátjuk. Az első 2 rész tavaly már magyarul is megjelent, Papír hercegnő és Megtört herceg címmel, a sorozat pedig A Royal család nevet viseli.

2018. június 15., péntek

Frances Itani: A csend fogságában

A 19. század végének Kanadájában Grania egészségesen született, de gyerekkorában a skarlát megsüketítette. Leírja az életét otthon, a nagymamája, szülei, testvérei között, akik igyekeznek segíteni a kislánynak, mindenki a maga módján.


Végül egy bentlakásos, süket-némáknak való iskolába kerül, ahol egyáltalán, még karácsonykor sem mehet haza. Először nagyon rosszul viseli az egészet, távol a családjától, de aztán sokat tanul és rájön, nincs egyedül a problémájával, itt nem csúfolják, beilleszkedik és felkészítik a felnőtt életre. Utána ápolónőként dolgozik és megismerkedik a halló Jimmel, akivel hamarosan össze is házasodnak. Az idillbe aztán az I. világháború szól közbe, Jim, sok más fiatal férfihoz hasonlóan bevonul és következnek az egymástól távol töltött évek tele szorongással, félelemmel, szörnyűségekkel.
A könyv egyszerre szerelmes és háborús regény, alapvetően érdekes volt, de mégsem tetszett igazán, szerintem a megvalósítás miatt. Túl élesek a határok, először Grania gyerekkoráról van szó és az ő hang és beszéd nélküli világáról, aztán hirtelen ugrunk az időben jó pár évet és a háború kerül a középpontba, időnként egy-egy Graniának ill. Jimnek írt levéllel megspékelve, de az egész nem állt számomra igazi történetté össze. Döcögősnek éreztem és sokszor unalmasnak is, egyértelműen jóval többet vártam a könyvtől, ezért is került fel a várólistámra.

2018. június 10., vasárnap

Sylvia Roth: Ein Jahr in Lissabon

Újabb sorozat az Ein Jahr in… sorozatból, ezúttal egy olyan városról, ahol már jártam. Lisszabonról szerintem nagyon sokat lehet hallani mostanában és nekem is régóta a bakancslistámon szerepelt, de meglepetésemre nem tetszett annyira – sem élőben, sem itt a könyvben – mint gondoltam.


Sylviát – a könyv szerzőjét – viszont megbabonázta a város mikor először járt ott, olyannyira, h egy éves kultúr ösztöndíjjal tér vissza és önkéntesként egy kortárs művészeti központban dolgozik. Portugál tudás nélkül vág neki a kalandnak szeptemberben, de gyorsan egyértelművé válik, h a nyelv ismerete nélkülözhetetlen, már csak azért is, mert egy portugál családnál lakik. Eleinte meggyűlik a baja a nyelvvel, de mivel tényleg ott él és nem a külföldiek, hanem a portugálok társaságát keresi, gyorsan belejön, márciusban már portugálul álmodik – bár ezt nagyon nehezen tudom elképzelni, ettől persze még lehet. Először a meleggel küzd, majd rácsodálkozik a hűvösebb időre, ahogy sok mindenre, például, h a város a a gazdasági válság miatt lemondott a karácsonyi dekorációról:o; vagy a bacalhau-ra (tőkehal), ami a portugálok nemzeti eledele, olyannyira, h a hazai vizekből már mind kihalászták, ezért importálni kell Izlandról és Norvégiából;-). Természetesen pár hónap után nála is előjön a németek kenyér problematikája, ez még mindig vicces. Sok helyivel ismerkedik, néhányukkal igazi barátság is kialakul és általuk sokkal inkább megismeri nem csak a várost és az országot, hanem a portugál hétköznapokat és szokásokat is, focimeccsre megy és a nemzeti ünnepen szardíniát süt és árul. Az egy év gyorsan eltelik és nagyon nehezére esik a búcsú. Érdekes lenne talán ezeknél a könyveknél az utolsó fejezetet annak szentelni, h mennyire/hogy sikerült a visszailleszkedés, otthon maradtak-e, vagy újra útra keltek, esetleg visszamentek az adott országba.

2018. június 4., hétfő

Jojo Moyes: Mein Herz in zwei Welten (Lou, Band 3)

Jojo Moyes alaposan meglepett, egyáltalán nem gondoltam, h a Mielőtt megismertelek és a Miután elvesztettelek után még egy 3. könyvben is tovább követhetjük Lou történetét, de szerencsére egyáltalán nem tűnt 100. lehúzott bőrnek vagy lerágott csontnak. Nagyon gyorsan ki tudtam volna olvasni, mégsem tettem, mert egyrészről nem volt időm, másrészről pedig húztam, „jutalomfalatként” tartogattam.


Louisa Clark néhány szerelmes hét után Samet hátrahagyva New Yorkba megy, ahol az elkényeztetett, dúsgazdag fiatal feleség, Agnes asszisztense lesz. Ez nem könnyű vállalkozás, ráadásul a távkapcsolat is tele van buktatókkal, de a lány mindent elkövet h működjenek a dolgok a munkájában és privát is. Will továbbra is ott van a gondolataiban és amikor hirtelen megismerkedik egy amerikai férfival, aki nagyon hasonlít rá, még inkább. Joshnak rögtön megtetszik az eredeti és vicces lány, aki annyira más, mint az amerikai csont sovány it girl-ök és szívesen megismerné jobban, de Louisa hű Samhez, viszont egyre sűrűbben bukkannak fel a fejük fölött a viharfellegek, időnként félreértések, máskor valódi problémák miatt. Egy igazságtalanság után, hirtelen munka és tető nélkül marad a lány, ráadásul úgy tűnik a kapcsolatának is vége, egy véletlen sodorja tovább, kap szállást, munkát, sőt meglepő módon egy mély barátságot és egy jövőbeni új perspektívát is. Kicsit meseszerű a befejezés, hisz végül a jó – vagyis Lou – elnyeri jutalmát, vagyis a megérdemelt happy endjét, de azért nem ment könnyen.
Louisa igazi emberi nagyságról tesz ebben a kötetben többször is tanubizonyságot, önzetlenségről, becsületességről, tiszteletről, ami az egyébként is nagyon szimpatikus karakterét csak még szimpatikusabbá teszi, anélkül, h szentet csinálna belőle. Az elején azt hittem, a 3. kötetben kapjuk meg a tündérmesét, ami – bármennyire is szerette volna az ember – az elsőből ki kellett, h maradjon, a másodikban talán benne volt, de szerintem igazából nem, most viszont…végül ebből sem lett semmi, de ezt is tudta úgy csavarni Jojo Moyes, h egyetértsek vele és a történet – bár nem úgy alakult, ahogyan az elején szerettem volna – nagyon tetszett. Kerek egész a regény, ami után nem maradt bennem hiányérzet, ismét sok megkapó, könnyfakasztó oldallal.
Érdekes, h az első rész egy speciális témát állított a középpontba, de a karakterek túlnőttek magukon és elviszik a hátukon a 2. és 3. részt is, amiben nincs olyan mély, elgondolkodtató központi téma, de ebbe belecsempészett jó néhány fontos üzenetet. Újra beszippantott, nem is a történet, hanem Louisa hihetetlenül kedves, szeleburdi, érzékeny, segítőkész és vicces karaktere, zseniális! Összességében Jojo Moyes nem minden könyve telitalálat számomra, de Lou története igen, talán mert tényleg egy egyedülállóan jól sikerült karaktert alkotott Louisa Clarkkal. Nekem tetszett az első rész megfilmesítése, így Louisát, Nathant és Willt a fejemben is azok a színészek játszották végig:).
A könyv egyelőre nem jelent meg magyarul, de biztosan meg fog.