2017. december 30., szombat

Karen Swan: Winterküsse im Schnee

Eddig 3 könyvét olvastam a szerzőnek és 2 igazán tetszett. Már egy ideje megvan ez a könyv, de mindenképpen karácsonyra tartogattam, hisz Karen Swan könyvei mindig karácsonyi hangulatúak. Az elején egyértelműen kicsit csalódott voltam, aztán magukkal ragadtak az események, de a végére ismét csökkent a lelkesedésem.


Allegrának és Isobelnek, a két nővérnek teljesen különböző élete van: Allegra csak a munkájának él, céltudatos, karrierista, elegáns és eszes, míg Isobel érzelmes, házas és van egy kisfia.
Allegra szakmai és magánélete december elején a feje tetejére áll, amikor felbukkan Sam Kemp a cége new yorki irodájából. A nőnek sikerei és elkötelezettsége ellenére szorul a hurok a nyaka körül a munkahelyén és egy idő után nem is bírja a nyomást, rájön, h mindaz amiben és akiben hitt, nem igaz, csak áltatta magát, nem engedi tovább megalázni magát, inkább felmond.
Pár nap múlva a húgával a svájci luxus síparadicsomba, Zermattba utazik, h utána járjon egy családi rejtélynek. Kieresztik a fáradt gőzt, Allegra próbál felejteni, de ez elég nehezen megy, amikor Sam Kemp és a szakmai múltja hirtelen mindenütt felbukkan. Ezúttal is több fordulatot és meglepetést tartogat Swan cselekményszövése, de a végére már kicsit besokalltam, túl volt spilázva minden, alig-alig tudtam követni, ki kit vert át és kit vezetett az orránál fogva.
Szerintem a történetben két éles ellentétpár is van, egyrészről a két nővér életében, az egyik a hideg luxus, a másik a szeretetteljes normalitást képviseli, míg a másik ellentétpár maga Zermatt, ma egyrészről az extravagáns szupergazdagok gyülekezőhelye, de a múltban egyszerű alpesi kis falu volt, aminek, ha jobban megnézi az ember, még ma is megtalálja a nyomait. Ezekkel az ellentétekkel ügyesen játszik a regényben a szerző. Felfedeztem ebben a művében is azokat a jellemzőket, amik minden könyvét végig kísérik: a luxus, amit itt Allegra és a munkája képvisel, az édes-bús hangulat, van happy end, de rendesen meg kell harcolnia ezért a szereplőknek, mindig van valami mélyen lappangó titok, ami által mélyebb problémákat is boncolgat, valamint, h nála sosem lehet egyértelműen tudni, kivel is talál rá a boldogság a főhősnőre, ez azért felüdülés.

2017. december 27., szerda

Sarah Morgan: Weihnachtszauber wider Willen Snowcrystal 3.

A trilógia befejező része, a legkisebb O’Neil fiúról és Brennáról szól, akivel kisgyerekkoruk óta a legjobb barátok.


Tyler nem akarja tönkre tenni ezt a barátságot azzal, h bevallja a lányak és magának, h többet akar és esetleg elszúrja a dolgot. Brenna pedig nagyon régóta biztos benne, h a pasi nem viszonozza az érzéseit, ezért titkolja a sajátjait. De körülöttük egyre többeket kezdi zavarni, h ezek ketten -bár nyilvánvalóan odáig vannak egymásért – nem bírnak összejönni és kicsit rásegítenek, nem is eredménytelenül.
Bár a séma a trilógia mindhárom részében nagyon hasonló - két ember, akik nagyon vonzódnak egymáshoz, de leginkább magukkal harcolnak, a nőnek van valami a múltjában, ami miatt tart egy kapcsolattól, aztán persze happy end – ennek ellenére ez a rész is tetszett, pedig az első után arra számítottam, h a többi nem nagyon fog már tetszeni, az "új" szereplők nem fognak érdekelni, a szívemhez nőni, de végül egyáltalán nem így lett. Sőt még egy picit meg is tudott a végére lepni, ahogy Tyler is Brennát;). Bár ebben a részben talán a család többi tagja kevesebb szerepet kapott, mint az előzőekben, mégis jó volt, h az előző könyvek szereplői - Jackson és Kayla, valamint Sean és Elise - is fel-felbukkannak a könyvben. A végére az egész O’Neil család és Snowcrystal a szívemhez nőtt, hiányozni fog ez a könnyed, időnként humoros történetfolyam.
Megvan még egy 3 részes sorozatom az írónőtől, kíváncsi leszek arra is, remélem, h azért nem minden könyvében használja a – fent említett – sémát, mert az talán már unalmasabb lenne.
A trilógia valamennyi része megjelent magyarul is, ez Talán majd karácsonykor címmel.

2017. december 24., vasárnap

Boldog karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden erre látogatónak és olvasónak!


"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."
(Müller Péter)

2017. december 22., péntek

Catherine Rider: Csók New Yorkban

Kíváncsi voltam a Book a slooth club decemberi könyves meglepetés dobozára, ezért megrendeltem, így talált meg ez a könyv.



A 17 éves angol Charlotte 4 hónapot töltött New Yorkban, de ez az időszak nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, főleg mert a nagy szerelme, Collin egy hete szakított vele. Semmire nem vágyik, csak hogy hazarepüljön és a karácsonyt a családjával töltse, de egy hóvihar megakadályozza ezt és kénytelen még egy napot New Yokban maradni, pont karácsony este.
Anthony kimegy a new yorki reptérre gyönyörű barátnője, Maya elé, de a lány jéghidegen közli vele, h már mással van. A két elhagyott, csalódott fiatal szerelmes megismerkedik a reptéren és mivel a fiú nem akar ezek után hazamenni a szüleihez úgy döntenek, nyakukba veszik a várost karácsony este. Közben követik a Hogyan tedd túl magad az exeden 10 egyszerű lépésben c. könyv instrukcióit
vesznek egy kutyát, buliba mennek, karácsonyi kórusban énekelnek, ruhákat válogatnak egymásnak. Persze nincs túl nagy meglepetés, az együtt töltött intenzív idő és a sok közös kaland után happy enddel zárul a történetük.


Nem valószínű, h megvettem volna ezt a könyvet, ha nem ezzel lep meg a Book a sloth club, bár aranyos volt, némi karácsonyi körítéssel - de azért nem ettől fog senki karácsonyi hangulatba kerülni – de nem igazán az én stílusom. Meglepett, h ennyire fiatalok a szereplők, olvasás közben rá is jöttem, h kinőttem már az ilyen történetekből. Tudatosan nem szoktam ilyen könnyed limonádékat magyarul olvasni, valahogy ezeket jobban szeretem németül, megint erre jöttem rá, szóval a nyelv miatt is kicsit furcsa volt nekem.

2017. december 20., szerda

Sarah Morgan: Sommerzauber wider Willen Snowcrystal 2.

A trilógia 2. része az O’Neil család 2. fiáról Seanról szól. A 3 fivér közül a középső már 7 éves korában tudta, h orvos, azon belül is ortopéd sebész akar lenni és ezt az álmát tűzön-vízen át meg is valósította. Fiatal kora ellenére már igen jó neve van a szakmában, Bostonban él, hódítja a nőket, akiktől egy éjszakánál többet nem akar. Mikor a család feje, a nagyapjuk kórházba kerül visszamegy Snowcrystalba és itt újra találkozik tavaly nyári egy éjszakás kalandjával, a francia szakácsnővel, Elisevel és a szikrák újra pattogni kezdenek.


Nyilván itt is felfedezhető a séma - az O’Neil fiúk mind őrjítően jóképűek és szeixsek, a nők mindig valami szomorú titkot rejtegetnek, a kapcsolatok mindig pusztán vad szexuális vonzerővel kezdődnek és sokáig a szereplők be is beszélik maguknak, h csak arról van szó - és az már az első részben látszott, hogy vannak leosztva a lapok, ki kivel fog összejönni, szóval túl nagy meglepetés nem ért. Ennek ellenére tetszett, gyorsan olvasható, helyenként vicces, romantikus. Jónak találtam, h tovább követhetjük egy picit Jackson és Kayla életét és már előre megismerkedünk Brennával és Tylerrel, a 3. rész szereplőivel és az O’Neil család többi tagjával és Snowcrystal nyáron is tökéletes kulisszája a könyvnek.

2017. december 17., vasárnap

Abby Clements: Plätzchen unter dem Mistelzweig

Két könyvet is olvastam már a szerzőtől, így nagyjából tisztában voltam vele, hogy egy könnyed kis olvasmányra számíthatok.


Azt láttam már a könyvolvasómon, h rövidke történetről van szó, de amikor a felénél már vége is lett és jött pár recept meg egy kis ízelítő egy másik könyvéből, eléggé meglepődtem. Ennek megfelelően nem is tudok sokat írni róla, felbukkan az előző karácsonyi történetében megismert Rachel valamint az anyósa, Bea és mindketten a kis falu karácsony előtti sütiversenyére készülnek. Rachel ezúttal nyerni akar, sikerélményre van szüksége és kamasz lánya úgy dönt, segít neki ebben, de ezzel persze inkább csak bonyodalmat okoz. Mindenki karácsonyi - ill. süti lázban ég és bár Katie, aki mindig a legfinomabb sütiket készíti és egyébként is cukrászdája van, ezúttal nem nyer a versenyben, de talán a szerelemben igen…

2017. december 12., kedd

Jenny Colgan: Weihnachten in der kleinen Bäckerei am Strandweg

A sorozat első részét olvastam, meglepődve láttam, h ez már a 3. Mivel a második nincs meg és most nem is lesz, mindjárt a 3.-kal folytattam, a karácsonyi téma miatt.


Ha nem tudom, biztos nem tűnt volna fel, h van egy köztes rész is, nem igazán éreztem, h lemaradtam volna bármiről is.
Huckle és Polly immáron jegyesek és a világítótoronyban élnek Nele-lel, az északi lundájukkal (madár), továbbra is mindenki odáig van a nő pékségéért, ami viszont neki rengeteg enerigájába kerül, de az eredmény – pénzügyileg – mégsem látszik nagyon. A regény szerintem nem igazán a karácsonyról szól, nem is nagyon van karácsonyi hangulata, inkább sorsfordító kérdéseket boncolgat mint pl. a házasság, gyerekvállalás, szülőkhöz való viszony, gyerekkor – persze inkább csak felszínes módon. A szereplők aranyosak, őrültek, lököttek időnként, szóval szerethetőek és ez sokszor „mentette meg” az egyébként nem túl parádés könyvet. A végén persze tobzódhatunk minden szinten a happy endben és ezek közül az egyik nem csak a főszereplőknek, hanem nekem is meglepetés volt, ez mindenképpen pozitívum. Az már kevésbé, h bár karácsonyi hangulatba hozós olvasmányként kerítettem rá sort, de ahogy már említettem, bár akkor játszódik, szerintem mégsem olyan igazi karácsonyi könyv. Számomra egy másik kis negatívum volt, h ezúttal nem írt annyit a kenyerekről, sütikről, nem bukkantam újabb kipróbálatlan receptre sem, de az első részben olvasott focacciát azóta is nagy sikerrel készítem.

2017. december 7., csütörtök

Sarah Morgan: Winterzauber wider Willen Snowcrystal 1.

Az O’Neil család már 4 generáció óta vezeti a Snowcrystal hotelt Vermontban, de miután Michael O’Neil meghal és három fia közül a legidősebb, a nagyon sikeres Jackson veszi át a hotel vezetését, rájön, h az egykor szép napokat látott hotel közel van a csődhöz.


18 hónapig csak a munkának él, küzd a nagyapjával, aki a 80-on túl még mindig nem akarja kiengedni az irányítást a kezéből és végül megbíz egy menő és sikeres new yorki céget a PR munkával. A legjobbat akarja és biztos benne, h Kayla Green személyében meg is kapta. A nő csak a munkájának él, semmi magánélete nincs és kapva kap a lehetőségen, h az ünnepeket, ami mindig csak keserűséget jelent számára, az isten háta mögötti Vermontban töltse, egy magányos kis házikóban. A munkától nem tart, biztos benne, h ezt a helyet is felvirágoztatja, inkább az zavarja, h Jackson O’Neill olyan hatással van rá, mint férfi még soha és ez kölcsönös…A nőnek rendesen ki kell lépnie a konforzónájából, nem csak iroda, projektor és a csapata nélkül kell boldogulnia a semmi közepén, hanem szembe kell néznie egy összetartó, egymást szerető családdal, ráadásul karáncsonykor, aminél nagyobb traumát és kihívást nem tud elképzelni.
Rendkívül romantikus, kiszámítható stb. de mégis tetszett, mert az írónő megteremtett egy csodálatos kulisszát, amit szerethető szereplőkkel töltött meg és sokszor vicces párbeszédeket adott a szájukba. Tetszett, h nem csak a főszereplőkre és a szerelemre koncentrál, hanem az egész O’Neil családot megismerjük és a történetből egy nagyon jó kis karácsonyi olvasmány kerekedett.
Ez a könyv egy 3 részes sorozat első része, most olvasom a 2. részt, amit a 2. O’Neil fiúról szól, majd jön a 3. a 3. O’Neillal. Magyarul Hóvarázs címmel jelent meg az első rész.

2017. december 2., szombat

George Orwell: Légszomj

Újabb könyvet olvastam az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listáról.
A regényben a főszereplő, a 45 éves George Bowling meséli el életét. Biztosítási ügynökként dolgozik, feleségével állandó harcban áll, gyerekei se érdeklik túlzottan, sokkal inkább az ital és egy-egy mindenre kapható nő. A második világháború a küszöbön áll és Georgot hirtelen eltölti a nosztalgia, visszaemlékezik gyerekkorára, az első nőjére, a háborúra és úgy dönt titokban visszamegy boldog gyerek- és ifjúkora színhelyére, AlsóBinfieldbe. Ott viszont már senki és semmi nem az, mint egykor és be kell látnia, az elmúlt több, mint 20 évben minden megváltozott, ő is. Orwell remekül érzékelteti a társadalmi és szociális változásokat és egyben főszereplője „kapuzárási pánikját”. Elgondolkodtató, ahogy George szembesül vele, mi lett belőle és az álmaiból, vágyaiból, amik szertefoszlottak a „felnőtt életben”, a munka, a család és a mindennapok realitásában.


Már a gondolata jót tett, hogy visszamegyek AlsóBinfieldbe. Ismerik az érzést. Légszomj! Mint az óriásteknősök, amikor feltempóznak a felszínre, kidugják az orrukat, nagyot nyelve megtöltik tüdejüket, és csak aztán merülnek vissza a hínárok és polipok közé. Mind egy szemetesvödör alján fuldoklunk, de én megtaláltam a felfelé vezető utat.