Hanni Münzer: Das Mädchen hinter der Maske

Az idei várólistámról került sorra ez. Már egy könyvet olvastam olvastam a szerzőtől, de az teljesen más volt.

Valahogy végig nem tudtam sem a szereplőkkel, sem a sztorival megbarátkozni. Nagyon sokat akar, nagyon nagystílűvé akarja tenni az egészet, de szerintem nem igazán sikerül. Az egyetemista Gina Rómában él, senkije nincs, ami nem is csoda, hisz az élete csak egy kitaláció, ahogy a személyisége és a múltja is. Bár mindent az irányítása alatt tart, mégis apró porszem csúszik a gépezetbe és egy véletlen folytán a világhírű tech milliomos Riccardo West ágyában landol. Innentől kezdve sorsuk elválaszthatatlan egymástól, Riccardo halhatatlan szerelemre lobban a lány iránt – ami elég kevéssé meggyőző és hihető szerintem – óvni, védeni, segíteni akarja, amire Ginának elég nagy szüksége is van, ennek ellenére hallani sem akar a férfiról. A lányra rátalál a múltja, ami komoly veszélyeket tartogat mindenkire nézve a környezetében, de a hős tech milliomos minden erejével azon van, h megmentse és meghódítsa a lányt. Persze ez sikerül is. Szerintem sajnos a teljesen hihetetlen és irreális, romantikus irányba vitte el a történet szerelmi szálát, ami számomra az egészre rányomta a pecsétjét.

Tonia Krüger: Love Songs in London – It’s raining love

Ez a német szerző „Love Songs in London” sorozatának 4. része, a 4. évszak, az ősz. Ahogy eddig is, van minimális kapcsolat az előző könyvekkel, felbukkan néhány ott megismert szereplő a periférián.

Ennek a regénynek a főszereplője viszont Corie, a táncos lány, aki fiatal kora ellenére már remek szerepeket táncol musicalekben és úgy tűnik, semmi sem állhat egy fényes karrier útjába. A valóságban viszont egészen másként néz ki a helyzet, egyre kevésbé érzi jól magát a színpadon és egyre nehezebben viseli a fizikai kapcsolatot a táncpartnerekkel, ami ebben a műfajban elengedhetetlen. Ezért dönt úgy, h szünetet tart. A sors mégis tartogat számára egy másik esélyt, amikor találkozik a zenész Mattel. A srác feltörekvő sztár, akinek új klippjéhez egy táncot kell betanulnia és némi huza-vona után Corie belemegy, h segít neki ebben. Bármennyire is megvan közöttük a vonzalom, Corie feltétele, h semmi flört, csak munka. Persze ezt nehezen tartja be Matt és a lány vonzalma iránta is minden találkozással nő. Bár egy rövid ideig minden tökéletesnek tűnik, de aztán jönnek a dilemmák: karrier és siker vagy szerelem? Család és kötelesség vagy szerelem? Biztos működni fog ez? Biztosan ez a megfelelő idő ehhez a kapcsolathoz? Mivel túl sok a válasz és a bizonytalanság, Corie úgy dönt, nem akarja folytatni a kapcsolatot. Ennek ellenére a történet végkifejletét nem hiszem, h ecsetlnem kellene különösebben;). Ez a rész nekem nem nagyon tetszett, valahogy a főszereplőnő, Corie számomra nem volt egyáltalán szimpatikus. Meg volt benne jó pár olyan rész, ami idegesített, pl. h nagyon sokat filózik olyan dolgokon, h nem tudja, mi a kedvenc pizzája, színe stb. Szóval azt hiszem, ha lesz is ennek a sorozatnak folytatása, immáron nélkülem, nekem elég volt.

Graham Greene: A kezdet és a vég

Ez a regény a várólistámról került sorra és fent van az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is. Ráadásul – ha már a listáknál tartok – a 20. század 100 legjobb angol nyelvű regénye közé is bekerült az 1948-ban megjelent mű.

Ez a regénye főleg azon élményeiből táplálkozhat, amiket a II. világháború idején szerzett Sierre Leone fővárosában, Freetownban brit kémként. Főszereplője, Scobie őrnagy is egy nyugat-afrikai angol gyarmat rendőrfőnök-helyettese a második világháború alatt. Az őrnagy és felesége, a vallásos Louise „ott ragadtak” a gyarmaton, úgy tűnik a férj ebbe beletörődött, az asszony viszont szendved, állandóan elégedettlen. Ez „kényszeríti” Scobie-t, h valahogy pénzt szerezzen és a feleségét Dél-Afrikába küldje, nem is sejtve, h ezzel elindul a vég felé. Neje távollétében meglepő afférba bonyolódik egy fiatal özveggyel, majd hazugsából hazugságba lavírozik, miközben megfigyelik, betegséget mímel és mindenkinek igyekszik megfelelni. Scobie nem klasszikus regényhős, csak egy egyszerű ember, hétköznapi problémákkal, tragédiákkal. Itt már nagyon korán rájön az olvasó, h a történet nem happy enddel ér véget, ahogy ez sajnos a valóságban is gyakran így van.

Dirk Husemann: Die Windsor-Akte

A regény elég meglepően kezdődik: a cambridge-i egyetemista Ajaxot 1940-ben felkeresik az angol titkosszolgálattól és rögtön be is szervezik, h tartsa szemmel Párizsban az ex -királyt, VIII. Eduárdot, aki immáron többszörösen elvált amerikai nejével, Wallisszal Windsor hercegeként tengeti fényűző életét a francia fővárosban. A fiatalember háztartási alkalmazottuk lesz és azt várják tőle, h rendszeresen jelentsen a volt uralkodóról, különösen, ami német/náci kapcsolatait, szimpátiáját illeti. Persze lehet, h mindez valid, de tényleg meghökkentő volt számomra, h egy ilyen pozícióba egy egyetemistát tettek, oké, nyilván nem szúrópróbaszerűen választották őt, de akkor is.

Ajax aztán nem sokáig élvezheti a nyugodt párizsi életet, mert egyrészről a németek bemasíroznak Franciaországba, másrészről az ő egyik húzása is alaposan összekuszálja a szálakat. Ezzel egy fél Európán át vezető haszja veszi kezdetét, Franciaországon át Spanyolországba, majd Portugáliába menekülnek, nyomukban az angol titkosszolgálattal, egy német arisztikrata kémnővel és még ki tudja, ki mindenkivel. Ajax és a szintén a hercegi pár szolgálatában álló fiatal francia szobalány Lydie lesznek a történet igazi főszereplői, mindketten talpraesettségükkel segítik a herceget. Wallist, aki miatt VIII. Eduárd lemondott az angol trónról, meglehetősen hideg-rideg és csak a saját érdekeit szem előtt tartó nőnek mutatja be ez a regény is, ahogy általában minden könyv, film szerintem. Ahogy azt már sokszor leírtam, az ilyen „történelmi fikciók” esetén engem mindig érdekel, h ebből mi valóság és mi a kitaláció. Hangoskönyvként hallgattam ezt és semmi erre vonatkozó információt nem kaptam, pedig – ha jól tudom – a könyvverzió utószavában a szerző ezt részletesen kifejti, nem értem, ez miért nem hangzik el a hangoskönyv verzióban, kár érte. Egyébként a címadó „Windsor-akta” valóban létezik és kézzelfogható bizonyítékkal szolgált arról, hogy VIII. Eduárd kapcsolatban állt magas rangú náci vezetőkkel, és növelte a gyanút, hogy szimpatizál ideológiájukkal. Az aktában főleg táviratok vannak, amiket aztán a 2. világháború után titkosítottak, de 1957-ben egy része mégis nyilvánosságra került, maradéka 1996 óta elérhető a nyilvánosság számára.

Edith Bruck: Ki téged így szeret

Már többször szemeztem ezzel a könyvvel és a legutóbbi könyvrendelésemnél spontán meg is rendeltem. Mikor most elkezdtem olvasni konstatáltam, h kisregényeket tartalmaz a könyv, ami meglepett. Összesen 5 írás kapott helyett benne, ezek közül a címadó első, ami a leghosszabb és 4 további, rövidebb.

Az első, Ki téged így szeret c. kisregényét a túlélő Anna Frank naplójaként is szokás emlegetni. Bruck Edith magyar paraszti zsidó családból származik és ez a rövidke kis írás az ő saját élettörténete. Ebben meglehetősen tömören és szenvtelenül írja le tragikus és eseménydús életét, szerintem talán túlságosan tömören is. 12 évesen került a sátoraljaújhelyi gettóba, majd Auschwitzba, Dachaube és 1500 km-es gyaloglás után Bergen-Belsenbe, ahol végül nővérével együtt a felszabadulás is érte. Élete a háború és a koncentrációs táborok szörnyű megpróbáltatásai után sem lesz egyszerűbb, sem Magyarországon, sem Izraelben nem talája a helyét és önmagát, számos kudarc, csalódás és tragédia után végül Olaszországban köt ki. A további 4 rövid kis novella hangulata egész más, mindegyikben fiatal, zsidó lányok a főszereplők és minden történet így vagy úgy, kapcsolódik a holokauszthoz. Bár ezek nem önéletrajziak, azért a szerző életének 1-1 kis epizódja visszaköszön itt-ott. Két dolog miatt voltak számomra újszerűek Bruck Edith írásai, egyrészről, mert a falusi, szegény zsidók életéről ír, másrészről pedig női szemmel mutattja be a holokausztot, ami szintén ritkaság.

Petra Hülsmann: Morgen mach ich bessere Fehler

Amikor rábukkantam pár éve Petra Hülsmannra, végig is olvastam/hallgattam tőle mindent. Néhány éve nem jelent meg új könyve, ezért megörültem és rögtön hallgatni is kezdtem, amikor felfedeztem spotyn az új regényét. Persze az ő könyvei is abszolút a könnyed, csajos kategóriába tartoznak, de azért mindenképpen a jobb és értelmesebb fajtából.

A történet főhősnője Elli, aki 6 éves kislányával épp az Allgäuba igyekszik egy családi ünnepségre. Egyedül neveli a lányát, a környezetvédelmért harcol, egy „kommunkában” él, annak minden szépségével és nehézségével együtt. Még el sem indul, de utasai száma egyre csak nő, először a morgós, konzervatív Heinz nagybácsit kell magukkal vinniük az idősek otthonából, majd nem tud nemet modani a török származású ügyvédnek, Canonak, aki 500 eurot kínál neki, ha megmentve szorult helyzetéből elviszik Münchenbe. Mikor tele a kocsi kezdődhet a kaland keresztül-kasul egész Németországon, tele előítéletekkel, konfliktusokkal és sok-sok helyzetkomikumokkal. Ráadásul ismét bebizonyosodik a mondás, miszerint ami elromolhat, az el is romlik, így közös utazásuk egyre hosszabb lesz. Közben megismerik egymást, el tudják felejteni az előítéleteiket és az út végeztével érzik az űrt, amit a többiek hiánya okoz. Annak ellenére, h sok meglepetést nem tartogatott a könyv, tetszett, mert értelmesen van megírva, többnyire a karaktereket is jól kidolgozta, ezzel szerethetővé és emberivé téve őket. Az idős német és a fiatal török szereplőt ill. az ő előítéleteiket és megbékélésüket talán kicsit erőltetettnek mondanám, de hát ez a való világ, mármint ennek a két világnak az „ütközése”, ha ez általában nem is ilyen idillien sül el, mint itt.