2015. január 30., péntek

Katarina Mazetti: Pingvinélet

Már több, mint egy éve megvan a könyv, egy már meglévő, ajándékba kapott könyvet erre cseréltem, de eddig nem jutottam hozzá. Most viszont felkerült a Várólistámra és a 2015-ös nagy olvasási kihívásomba is, (hisz az enyém, de még nem olvastam).


A regény szereplői egy társasutazáson vesznek részt, nem is akárhova, az Antarktiszra tartanak, először repülővel, majd hajóval. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a résztvevők nagyon színes csapatot alkotnak és szinte mindegyiküknek megvan a maga „oka”, miért is van ott és ez a legtöbb esetben nem az egzotikus úti cél.3 utas, Wilma, Alba és Tomas a főszereplők, ők mesélik a fejezeteket és közben – dőlt betűvel írva – egy-egy fejezet erejéig a többi utas életébe, gondolataiba is bepillanthatunk, azért így, mert ők a történet alakulásához nem tesznek különösebben hozzá, így akit ezek a fejezetek nem érdekelnek, nyugodtan kihagyhatják, írja az írónő az előszóban, én persze elolvastam ezeket is.
Wilma egy népfőiskolán tanít, 32 éves, de úgy néz ki, mint egy kamasz fiú, deszka, esetlen, ám segítőkész, pozitív beállítottságú, nagyon szimpatikus és jószívű. Parkinson kórban szenved, nem tudja mennyi ideje van hátra, ezért szeretné kihasználni az időt és még valami nagy kalandot átélni.
A 35 éves Tomas oknyomozó riporter, a felesége elhagyta, hozzáment valaki máshoz, az USÁ-ban él a gyerekeikkel. A pasi teljesen maga alatt van, az út során öngyilkos akar lenni, ezért van ott.
Alba 72 éves, rengeteget utazott, az Antarktiszon kívül az összes kontinensen járt már bölcs, szókimondó, szórakozotató személyiség.
Bár Wilma és Tomas is lehetetlen helyzetben van, kialakul mégis valami vonzalom közöttük, pedig sok szempontból olyanok, mint tűz és víz, mégis pont az történik velük, amire a legkevésbé számítanak, rátalálnak egymásra.
Míg a szereplők múltjukat mesélik és sorsuk a jelenben, az utazás alatt összenfonódik, felbukkan, egy-egy pingvin, fóka, na meg az érintetlen természet.
A stílusa nagyon szórakozotató és humoros, miközben fontos kérdéseket boncolgat. Az elején nagyon tetszett, a végére valahogy belefásultam, nem tudom ez az én hibám-e, vagy a sztori ült le egy kicsit.

2015. január 25., vasárnap

Patrice Leconte: Heute wegen Glück geschlossen

A borítója fogott meg, így került be a 2015-ös nagy könyves kihívásba, csak sajnos a történetnek semmi köze a borítóhoz:(.Az alapján valami jó kis gasztro regényre számítottam inkább, hoppon maradtam:S.


Thomas egy papírboltban dolgozik és odáig van a rövid hajú nőkért. 27 éves a történet kezdetén és elhatározza, h 3 éven belül megtalálja álmai nőjért. Az idők folyamán kiderül számára, h élete nőjének rövid barna hajúnak kell lennie, barna bőrrel és nem szabad rágóznia. Hmm, jó kis követelmények. A hozzá vezető úton azért nem nagyon hagy ki egy ágyat sem, haj hosszúságtól és színtől függetlenül;), de közben végig Coletteről álmodozik, a gyönyörű 17 éves fruskáról, aki flörtölget vele. Letelik a 3 év és még mindig semmi, egyre türelmetlenebb és kétségbeesettebb lesz. Van benne néhány romantikus jelenet, na nem gyertyafény, rózsa és pezsgő, ennél egy kicsit eredetibb. A legnagyobb részben azonban mégsem ez domiál, nem a szerelmet, vagyis Colettet keresi, hanem sokkal inkább a szerelmi kalandokat. Végül mégis a lányt találja meg, aki közben már 21 éves és akinek rögtön megkéri a kezét és 2 hónap múlva összeházasodnak.


Jaaaajjj…azt hiszem ez a történet ettől a ponttól lett volna érdekes: Hogy alakul a házasságuk? Beváltja a hozzá fűzött nagy reményeket? Működik egy házasság 2 hónapos ismeretség után hosszú távon?
Rövid, szórakoztató történet, de sajnos nagyon a felszínen marad. Ráadásul szerintem elég naiv és nem reális választ ad a regény a felvetődő legnagyobb kérdésre: Tervezhető a boldogság? A történet alapján egyértelműen igen, elég, ha kitűzzük magunknak a célt és a határidőt és máris ölünkbe hullik a vágyott boldogság. Na ja…valami van benne, de azért nem ilyen egyszerű a dolog általában, szerintem.
Tele van fura szereplőkkel, sorsfordulatokkal, ebben viszi a prímet a főszereplő, Thomas. Szóval nem lett szívem csücske ez a könyv és míg a címet még értem (Ma boldogság miatt zárva), a borító teljes talány.

2015. január 21., szerda

Annika Reich: 34 Meter über dem Meer

Elég össze vissza könyv ez, egy álmodozó főhősnővel, Ellával.
A sztori röviden: Ella épp összejön Paullal, akinek van egy fia; elkezd dolgozni a rádióban; megismerkedik és barátságot köt a lengyel Nataljával; elcseréli a lakását Horowitzcal, az öreg tengerimádóval, aki aztán a lány csélcsap, elvarázsolt anyjával kezd kapcsolatba. Ami emellett van még: ábrándok, történetek a múltból és kitaláltak, de minden realitás nélkülözők. Mindezek keverednek egymással, némi melankólia, az álmai, képzelgései elég lila.


Nem tudtam megbarátkozni a szereplőkkel, a főszereplő Ellával sem, mert az egész annyira földtől, valóságtól elrugaszkodott, nem a történések, hanem a gondolatok, a vélemények, a párbeszédek, nekem minden szereplő fura volt, túl érzékeny, túl művészlélek, túl, túl… Talán az egyedüli „két lábbal a földön álló” karakter Paul volt, a barátja, de kettejük kapcsolata is egy kérdőjellel zárul a regény végén, pont ezért, mert annyira különbözőek és a pasi pont úgy viselkedik és reagál a nő fura, kusza ügyeire, ahogy szerintem én is tenném.
Van benne néhány szimbólum: a tengerkutató, aki sosem volt a tengernél; a lakásában az üres akvárium, ami a lehetőségei roncsa. Aztán a lakáscsere, Ella és Horowitz valójában nem „csak” a lakásukat akarják elcserélni, hanem sokkal inkább az életüket, amivel elégedettlenek.
A cím – 34 méterrel a tengerszint felett – arra utal, h Berlin, ahol a történet játszódik, pontosan itt fekszik.
A könyv két listámon is rajta volt, a várólistára azért került, mert mikor elolvastam pár éve a fülszövegét, nagyon érdekesnek találtam, de aztán csak nem kezdtem bele soha.
A 2015-ös nagy olvasási kihívásba pedig úgy került bele, h a szerző monogramja megegyezik az enyémmel. Épp ezt olvastam, mikor ehhez a játékhoz kerestem könyveket, de egy R.A. monogrammot sem találtam, mire a Kindlömön ránéztem az épp aktuálisan olvasott könyvem szerzőjére;).

2015. január 18., vasárnap

Lori Nelson Spielman: Morgen kommt ein neuer Himmel

Jaj, de nagyon jó volt ez! Ilyen sem mostanában volt, h az év máris egy új kedvenccel indult, márpedig ez a könyv, nálam felkerült a kedvenc olvasmányok közé. Egy nagyszerű ötlet, remekül megírva, mindenről van benne szó, ami fontos az életben.
A 34 éves Brettnek látszólag rendben az élete: 4 éve együtt van a menő ügyvéd pasijával, BMW-vel jár, az édesanyja nagyon sikeres kozmetikai cégének marketingvezetője. Ám amikor anyja rákban meghal és a fivérei milliókat örökölnek, ő pedig arra számít, a céget kell majd átvennie, jön a pofára esés: nem örököl semmit, helyette kap egy 10 pontból álló teljesítendő listát.


Mikor 14 éves volt, összeírta mindazt, amire vágyott, ezt megtalálta az édesanyja és tizet még mindig akutálisnak talált belőle. 1 év alatt kell teljesítenie ezeket a pontokat, h hozzájusson az örökségéhez, de persze az anyja meggyőződése az volt, h mindezzel a lányának egy sokkal jobb élete lenne. A listán olyanok vannak, mint: megtalálni az igazi szerelmet, anyává válni, tanárként dolgozni, venni egy kutyát, jó kapcsolatot kiépíteni az apjával…
Brett először oltári dühös, egyrészről mert elveszítette az anyját, másrészről, mert az kicsalogatja a komfortzónájából és hirtelen az egész élete felfordul. Kiderül, h a kapcsolata Andrewval, inkább csak látszat, az állása jó, de anyja kivánságára kirúgják, h a listára tudjon koncentrálni, ráadásul a szüleivel kapcsolatban is olyan dolgok derülnek ki, amit sose hitt volna és amik sok mindenre magyarázatot nyújtanak. Az elején borzasztó nehezen megy minden, csak a pontokra és azok kipipálására koncentrál, de idővel ez változik, egyik dolog hozza a másikat és már el is felejti az anyja borítékjait, amik egy-egy pont sikeres teljesítése után várnak rá. Ez az 1 év közel sem fáklyásmenet. Sok pofont kap az élettől, sok hibát követ el, de pont ezért annyira szerethető az egész: nem idealizálja túl a szereplőit és az életüket. Közben Brett rájön, milyen felszínes volt az eddigi elkényeztett, csillogó-villogó pörgős élete és mennyivel többet ad neki az új, egyszerűbb, lassabb, de igazi emberi kapcsolatokban gazdag.
Helyenként könnyekig megható, máskor elgondolkodtató, van amikor igazán vicces, egy remek kombináció. Az Amazon 2014-es Bestseller listájának 2. helyén áll (az 1. Jojo Moyestól a Weit weg und ganz nah) és legnagyobb meglepetésemre, magyarul is olvasható már Álomlista címmel jelent meg, csak ajánlani tudom.
Az 50 könyves 2015-ös kihívásomba is felkerült, mert ez egy varázslatos könyv:)!

2015. január 14., szerda

Malala Juszufzai: Én vagyok Malala

Lenyűgöző és hátborzongató ennek a fiatal lánynak a története, pont ezért szerettem volna jobban megismerni őt és az életét.
Rögtön a mindenki által ismert eseményekkel kezdi az elbeszélését, amikor az iskolabusszal hazafelé tartva fejbe lőtték a tálibok. Nem véletlenül esett áldozatul, a merénylők nagyon is tudták ki ő és miért akarnak végezni vele. Az előzményekbe, mindazon eseményekbe, amik ehhez a tragédiához vezettek avat be minket a pakisztáni diáklány a könyve első 250 oldalán.


Mesél a családjáról, a népe történelméről, ami egyrészről érdekes volt, mert számomra – szinte – minden új volt, de pont ez jelentette a nehézséget is, annyira tudatlan voltam, h hirtelen rengeteg név, titulus, szokás, törvény zúdult rám, amikről fogalmam sem volt, sajnos nem mondhatom, h maradéktalanul megértettem volna mindent.
Nagyon büszke vagyok pastuságomra, de időnként azt gondolom, hogy a viselkedési kódexünk sok mindenért felelős, főleg a nőkkel való bánásmódért.
Malala családja a Szvát-völgyben él, apja itt küzd azért, h a lányok és a szegények is tanulhassanak, sokan náluk reggeliznek, vagy akár ott is laknak, nem egyszer Malalának is több másik lánnyal kell megosztania a szobáját, ráadásul ők sem gazdagok, nem ezért fogadnak be másokat. Elképesztő az analfabétizmus, a tudatlanság, szervezettlenség, ráadásul még a tálibok is megérkeznek Pakisztánba és a Szvát-völgybe is és azon vannak, hogy minden nőkre utaló jelet eltüntessenek a közéletből. Elpusztítanak mindent, ami régi, de nem hoznak helyette semmi újat. Bár ők vendégszerető nép, de a tálibok miatt – akik sok egyéb mellett 400 iskolát is elpusztítottak - az egész világ terroristának bélyegzi őket.
Malala egyre több interjút ad,kiáll a lányok tanuláshoz való joga mellett, kezdetben még a barátnőivel együtt, de azok apja és fivérei megtiltják nekik, Malala apja viszont maga is azért küzd, h minden gyerek tanulhasson – többször meg is fenyegetik ezért - , támogatja és buzdítja a lányát is, h emelje fel a hangját a jogaikért.
11 éves korában válik ismerté, amikor álnéven blogot indít a BBC urdu nyelvű szolgálatának internetes oldalán arról, hogy milyen kislányként a tálibok által ellenőrzött, pakisztáni Szvát-völgyben élni, ahol a szélsőséges iszlámisták a lányoknak, nőknek megtiltották, hogy iskolába járjanak. Egyre több felkérést kap, h beszéljen nemzetközi és hazai rendezvényeken, ezzel felhívja magára a figyelmet, a tálibok halálosan megfenyegetik.


Tetszett, h a komoly elkötelezettsége ellenére ő is gyerek, aki veszekszik a barátnőivel és a testvéreivel, a tükör előtt illegeti magát és Alkonyat-filmeket néz. Ám mindez nem érdekli a brutális tálibokat, nem kímélik a 15 éves lányt, de a halálosnak szánt lövések „csak” súlyosan megsebesítik Malalát, aki csodával határos módon túléli a támadást. Jellemző már ezekben az időkben is az ismertségére, h a merénylet után az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun és Obama elnök is nyilatkozott az esetről. A véletlennek hála kerül Birminghambe, ahol aztán szinte teljesen felépül, ma is ott él családjával. A tálibok világméretűvé tették a kampányát, hírességek, világsztárok támogatják, 2014-ben ő lett minden idők legfiatalabb Nobel-békedíjasa.
A róla szóló könyv nagyon érdekes és tanulságos, bár dokumentarista, de mégis sok érzelemmel és emberi történetekkel van átszőve, ami kimondottan élvezetes olvasmánnyá is teszi. Malala korunk és a jövő egyik nagy egyénisége, biztos vagyok benne, h még sokat fogunk hallani róla és remélem sikerül megvalósítani a céljait.

2015. január 11., vasárnap

2015 nagy olvasási kihívása

Nem szoktam részt venni a különböző könyves játékokban és kihívásokban - a várólista csökkentés kivételével- , de most engem is elért az 50 könyves, nehéznek és izgalmasnak ígérkező olvasási kihívás. A Pozitív nap, illetve a Szeretlek Magyarország magyarra fordította a via9gag.com ötletét, amelynek során ötven különböző stílusú és témájú könyvet kell elolvasnunk egy év alatt.
Rögtön felkeltette az érdeklődésemet a feladat és persze máris forogtak a fogaskerekek, mára nagyjából össze is állt a listám. Vannak benne nagyon érdekes elemek, amikre igazán szórakoztató volt találni valamit és az is kiderült számomra, h születésem évével fog leginkább meggyűlni a bajom, fogalmam sincs, mit fogok ehhez a ponthoz olvasni. Nem vagyok biztos benne, h sikerül teljesítenem a kihívást, de mindenképpen szeretném megpróbálni. Jó szórakozást mindenkinek, aki belevág!


2015-ben elolvastam

1. egy könyvet, ami több mint ötszáz oldal.- Ken Follett:Kinder der Freiheit-Die Jahrhundert Saga 3.

2. egy klasszikus romantikus könyvet.- Louisa May Alcott: Kisasszonyok

3. egy könyvet, amiből film is készült.-Khaled Hosseini: Der Drachenläufer

4. egy könyvet, ami ebben az évben jelent meg.- Jojo Moyes: Ein Bild von dir

5. egy könyvet, aminek a címében számjegyek szerepelnek.- David Safier: 28 Tage lang

6. egy könyvet, aminek szerzője még nincs 30 éves.- Cecilia Ahern: Zeit deines Lebens

7. egy könyvet, aminek szereplői nem emberek.- George Orwell: Farm der Tiere

8. egy vicces könyvet.-Dana Bate: Iránytű a szerelmhez és titkos lakáséttermekhez

9. egy könyvet, amit nő írt.- Papp Diána:Téli fagyi

10. egy misztikus vagy krimi könyvet.-Paula Hawkins A lány a vonaton

11. egy könyvet, aminek címe csupán egy szóból áll.- Carlos Ruiz Zafón: Marina

12. egy novelláskötetet.- Örkény István: Egyperces novellák

13. egy könyvet, ami egy másik országban játszódik.-Lucinda Riley: Der Lavendelgarten

14. egy szépirodalmi művet.- David Herbert Lawrence: Lady Chatterley szeretője

15. egy népszerű szerző első könyvét.-Lauren Weisberger: Der Teufel trägt Prada

16. egy könyvet, amit a kedvenc íróm írt, de eddig még nem olvastam - Tony Parsons: Fiúkból lesznek a férfiak

17. egy könyvet, amit egy barátom ajánlott.- Matthew Norman: Házas-társas

18. egy Pulitzer Díjas művet - Eowyn Ivey: Das Schneemädchen

19. egy igaz történeten alapuló könyvet.- Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

20. egy könyvet az „Ezeket egyszer el kell olvasnom!” listám aljáról - Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!

21. egy könyvet, amit édesanyám szeret. - Borisz Paszternak: Zsivago doktor

22. egy könyvet, ami ijesztő. - Jay Asher: Tote Mädchen lügen nicht

23. egy több mint százéves művet.- William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

24. egy könyvet, amit csupán a borítója alapján választottam ki.- Patrice Leconte: Heute wegen Glück geschlossen

25. egy könyvet, amit még az iskolában kellett volna elolvasnom.-Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember


26. egy memoárt - Kiss Gergő: Életem a játék

27. egy könyvet, aminek egy nap alatt a végére lehet érni.- Hosszú Katinka: A magyar Iron Lady

28. egy könyvet, aminek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek. - Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán

29. egy könyvet, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam jutni.- Tessa White: Die Insel der Orchideen

30. egy könyvet, ami abban az évben jelent meg, amikor születtem.- Isabel Allende: Das Geisterhaus

31. egy könyvet, amiről rossz véleményeket hallottam.- D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka

32. egy trilógiát. - E.M. Tippetts: Nicht mein Märchen

33. gyerekkorom egy könyvét.- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

34. egy könyvet, amiben szerelmi háromszög van.- Patricia Rabs: Vollkommen

35. egy könyvet, ami a jövőben játszódik.- Marcel Theroux: Weit im Norden

36. egy könyvet, ami egy gimnáziumban játszódik.- Juli Zeh: Spieltrieb

37. egy könyvet, aminek a címében szerepel egy szín.- Anne-Marie Käfer: Lügen haben rote Haare

38. egy könyvet, ami megríkatott.- Amy Silver: Was bleibt, wenn du gehst

39. egy varázslatos könyvet. - Lori Nelson Spielman: Morgen kommt ein neuer Himmel

40. egy képregényt.- Garfield: Homok…hűs habok…henyélés

41. egy könyvet, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit.- Graham Greene: A csendes amerikai

42. egy könyvet, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el. - Katarina Mazetti: Pingvinélet

43. egy könyvet, ami a szülővárosomban játszódik.- Fábián György: Mária-fegyver


44. egy könyvet, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott. - Murakami Haruki: Norvég erdő

45. egy könyvet, ami karácsonykor játszódik - Amy Silver: All I want for Christmas

46. egy könyvet, aminek írójának monogramja megegyezik az enyémmel - Annika Reich: 34 Meter über dem Meer

47. egy drámát.-Lucy Clark: Der Sommer in dem es zu schneien begann

48. egy betiltott könyvet.- Aldous Huxley: Schöne neue Welt

49. egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle.- Piper Kerman: Orange is the New Black: Mein Jahr im Frauenknast

50. egy könyvet, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig.-Papp Diána: Kerek perec

Terveim szerint ebbben a posztban fogom vezetni a listát, belinkelni a bejegyzéseket ill. melléírni a könyvcímeket.

2015. január 8., csütörtök

Patricia Rabs: Vollkommen

A könyv fülszövege fogott meg, muszáj volt rögtön elolvasnom. A 17 éves Teresa és Luke, egy fura, utópisztikus társadalomban élnek, egy városban, ahol létezik a központ, ahol csak azok élhetnek, akiknek családjában van véreadó és van a városszéle, ahol a nem véradók kuporognak.


A lány családja véradó család volt, ám ő csalódást okoz, nem jó a vére. Lukas családja szegény, nagy meglepetésre viszont a fiú véradó lesz. Kezdődő románcuk apropóján kíséri el a lány a srácot az első véradásra a laborba, ekkor még nem is sejti, h ezzel nem csak a saját, hanem a családja életét is a feje tetejére állítja. Egyik pillanatról a másikra mindenki a lányt, Tesst akarja, mert ő nem egy normális emberi lény, hanem egy produktum, aminek vére mindenre megoldás lehetne, így nagyon nem mindegy, kinek a kezébe kerül. Erre utal a cím is (Tökéletes), mert az állam vele egy tökéletes terméket teremtett, ami aztán kicsúszott a keze közül. Őrült hajsza veszi kezdetét, amiben Tess nem tudhatja kire és mire számíthat, végül átjut a határon, ahol soha nem látott jólét és modernizáció fogadja és kiderül, h annyi ember vérére leginkább azért van szükség, h az Északon élő emberek öregedését leállítsák, ezzel fura, de fiatal gnómként megőrizve őket. Lukas is vele tart, de segítség helyett, inkább állandó kolonc a lány nyakán, hisz a véradóként kapott gyógyszerek súlyos függéseget alakítottak ki nála. Egy valaki van még, aki végig mellette áll és akire mindig számíthat, Carter, akinek segítségével végül egy nyugodt és biztonságos helyre jutnak a szerelmesek. Na igen, nyugodt és biztonságos, de van ilyen egyáltalán? És ha igen, meddig? Mi van Tess családjával? Milyen élet vár rá, így, h az állam „tulajdona”? Számtalan kérdés marad megválaszolatlanul, amiből arra következtetek, h lesz folytatás és állítólag tényleg, már írja a szerző a 2. részt.
Nagyon tetszett a történet, végig fordulatos volt, fent tudta tartani a kíváncsiságomat és egy – szerintem – eredeti ötletre alapul, egy hátborzongató utópiát épített fel. Kis kritika, h ezt egy kicsit részetlesebben is kidolgozhatta volna, ill. a karaktereket is, helyenként elég haloványak. Van még benne néhány kritizálható pont, de összességében tetszett, így nagyon örülnék egy folytatásnak, elvégre van még bőven magyarázatra váró dolog, ill. sok-sok szál, amire fel lehetne fűzni a folytatást.
Kíváncsian várom azt is, hogy alakul Tess, Lukas és Carter szerelmi háromszöge, ebben a kategóriában (egy könyv, amiben szerelmi háromszög van), bekerült a regény a 2015-ös nagy olvasási kihívásomba is.

2015. január 4., vasárnap

Hosszú Katinka: A magyar Iron Lady

Mikor megtudtam, h 4000 forintba kerül és megláttam, h mekkora betűk vannak benne, kicsit olyan lehúzás érzésem lett, de megvettem, mert továbbra is kíváncsi voltam, de így valamennyire „negatívan” álltam neki. Elolvasva viszont nem bánom az árát, nagyon érdekesnek találtam, tetszett.


A könyv igazából a 2012-es londoni olimpia és a 2013-as barcelonai világbajnokság között eltelt időt dolgozza fel, amiben nagyon nagy változások történtek Hosszú Katinkával. Az olimpiára, mint a „nemzet reménysége” utazott, az volt a célja, h valóra váltsa élete álmát és olimpiai bajnok legyen Londonban. Ahhoz, h ez mégsem így lett, sok minden vezetett, ahogy most a könyvből kiderül.
Bepillantást enged az amerikai egyetemi sportba, hisz az olimpiára még az egyetemi csapatával készült fel, a versenyek hangulatába, a kíméletlen edzésekbe, amiket azért ki lehet játszani. Voltak benne jócskán meglepő történetek, pl. az egyik ilyen, h az olimpia előtt, h az edzőjével legyen, elmentek Shannel - aki akkor is a barátja volt már - önköltséggel az amerikai bajnokságra, de pénzük már nem nagyon volt szállásra, étkezésre, ezért vitték a grillsütőt és a lepukkant szobában főztek :O. Valahogy bennem mindig az van, h az ilyen sportsztárok, mint Katinka, már nem ilyen problémákkal küzdenek egy olimpia előtt, de hát naiv vagyok, megint kiderült.
Nagyon tetszett az őszintesége, nem ajnározta magát, sőt…elképesztő, h mennyi bizonytalanság lehet egy versenyző fejében, miközben mindennki azt harsogja, h ő az esélyes…Mondjuk az is meglepett, h annak ellenére, h pszihológia szakot végzett - a könyv alapján legalábbis – úgy tűnt, ezt saját magánál nem nagyon tudta kamatoztatni, pedig pont ilyen jellegű problémái voltak. A csalódás, ami az olimpia után jött, hatalmas volt, sok minden megfordult a fejében, leginkább az, h abbhagyja az úszást. Végül mégis úgy döntött, h megpróbálja a Világkupa sorozatot, bár azt is őszintén leírta, h leginkább a pénzdíj és az egzotikus helyszínek motiválták. Ez lett aztán az igazi fordulat az életében, na meg az, h a párja, az egykori úszó Shane veszi át az edzőjének szerepét. Részletesen leírja az ő edzővé válását is. Azzal, h sok mindent másként csinált, kretívabban, játékosabban, újszerűen – sokszor a tudás és a tapasztalat hiányában, újabb motivációt adott Katinkának. Meg is lett az eredménye ennek, hisz halomra nyert mindent, ami jó önbizalom erősítő volt. Annál is inkább, mert nem csak egyszerűen elindult ezeken a versenyeken, hanem rengeteg számot úszott, így született meg a magyar Iron Lady. Előfordult olyan is, mikor 8 számot úszott 2 nap alatt, h annyira nem volt már képben, melyik szám is következik, h rá kellett kérdeznie, nehogy pillangózzon háton;).
A 2012-es világkupa szezonban minden rekordot megdöntött: nyert 53 érmet, abból 39 aranyat, a jackpottal együtt összegyűjtött 170 000 dollárt – megtanulta kezelni a versenyhelyzeteket, az extrém fáradtságot, uralni a gondolatait és a koncentrálás egyre jobban ment – mondjuk meglepő, h még csak ekkor, hiszen már világbajnok és nagy olimpiai aspiráns volt ekkor. A 2013-as világbajnokság előtt is rengeteget versenyzett, mert ezek megtörik az edzések állandó monotonitását, meg tudják nézni, hol tartanak a felkészülésben, az élsport lényege és számára legélvezetesebb része ez. Szintén újszerű, h nem helyezésekben gondolkodtak, a cél mindig az lett, h teljesen kiússza magát, mindent kiadjon magából.


Nem szabad állandóan a nagy célt üldözni, mert akkor örökké elégedettlen és csalódott lesz az ember. Olykor bizony meg kell állni és örülni minden apró pozitívumnak, egy egyéni csúcsnak vagy még egy döntőbe jutásnak is.

Erőfeszítéseiket aztán siker koronázta Barcelonában. A rajtkőre már egy másik Katinka állt fel, nem csak könnyebb és szálkásabb volt egy évvel azelőtti önmagánál, a legnagyobb változás a fejében történt az olimpiai kudarc óta. Spanyolországban 2-szeres világbajnok lett, ezzel végképp bebizonyítva önmagának és a világnak, h jó úton járnak a férjével.
A történetüket olvasva, szerintem pont azáltal lettek olyan sikeresek, h mertek valami újat, valami mást csinálni, kipróbálni újdonságokat és nem úgy felkészülni, h „mindig így szoktuk”, meg „egy évben egy verseny van” stb.
Friss hír, h ők lettek az év „legjei” Magyarországon, Katinka az legjobb női sportoló, Shane a legjobb edző, zsinórban immáron másodszor. Ehhez is gratuláció jár!Remélem a sikerszéria folytatódik majd és talán a könyv is.
250 oldal nagy betűkkel írva, gördülékeny, jól olvasható stílusban, képekkel, gyorsan ki lehet olvasni, de mindez nem von le az élvezeti értékéből. A könyv ezért viszont bekerült a 2015-ös nagy olvasási kihívásomba (egy könyv, aminek egy nap alatt a végére lehet érni).

2015. január 1., csütörtök

Boldog új évet!

Ismét véget ért egy év, immáron az 5. a blog életében, újra itt az idő hát egy kis összegzésre!
2014-ben csak 76 könyvet olvastam, ez jócskán elmarad az előző évektől. Ebben az évben sok minden összejött, ami „hátráltatott” az olvasásban és szerintem így lesz ez 2015-ben is, de nem baj. Az olvasás remek dolog, de azért van még néhány egyéb más klassz dolog is az életben;)!
Tovább folytatódott 2014-ben a német nyelvű könyvek dominanciája, 53 könyvet olvastam idegen nyelven és csak 23-t magyarul. Még ennél is jobban dominálnak az e-könyvek, ezekből 66-t olvastam, papír alapon pedig csak 10-t, itt sem várható nagyon változás az arányokban 2015-ben, bár most az év végén elég sok magyar nyelvű könyvet kaptam, vettem.
2013-ban kezdődött együttműködésünk a book&walk-al, bár idén végül csak 2 könyvet olvastam tőlük, azért is köszi!
Ebben az évben is keveset olvastam magyar szerzőktől, 9 könyvet 8 szerzőtől. Bár, ha azt veszem, h összesen csak 23 könyvet olvastam magyarul, ez nem is rossz arány, minden csak nézőpont kérdése;).
Haladtam valamicskét az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listával is, továbbra sincs tervben a lista teljes elolvasása, már csak azért sem, mert az idei 5 könyvvel, még mindig csak 89-nél tartok, szóval még a tizedétől is pár évre vagyok;).
A várólistámat viszont már 4. éve sikeresen csökkentettem és ennek 2015-ben is neki veselkedek.


Ami miatt egy kicsit elégedettlen vagyok az olvasási évemmel, az nem az olvasott könyvek száma, hanem inkább a „minősége”. Csak Charles Martin szívbe markoló története, az Ahol a folyó véget ér került be az abszolút kedvencek közé, ami abszolút negatív rekord :(. Persze ennek ellenére is sok szuper könyvet olvastam, de remélem, az új év még több jó olvasmányt tartogat számomra.
2014-ben elég sok sorozatot olvastam (Ken Follett évszázad trilógiájának első két részét, Kiera Cass Selection trilógiájából szintén az első két részt és egy kiegészítő könyvet, Carina Bartsch kirschrot-türkisgrün sorozatát és Jókai klasszikusait az Egy magyar nábobot és a Kárpáthy Zoltánt.)Feltűnően sok regényem foglalkozott a rákkal (Ahol a folyó véget ér, Ma szőke vagyok, Der Schicksal ist ein mieser Verräter, Bevor ich sterbe), ezek nem tudatos választásaim voltak, de mindegyik nagyon megfogott és meghatott.
Három könyvet olvastam a németekkel, a nyelvvel és az életmódjukkal foglalkozó könyvekből, pusztán kíváncsiságból ill. a munkám miatt.
Ezeken kívül tetszett még a hátborzongatóan megdöbbentő Luciana B. lassú halála, a Das Licht zwischen den Meeren és a Schande a Nobel-díjas Coetzee-től, az egy amis lány életét és választásait bemutató, Draußen wartet die Welt, a könnyedebb történetek közül pedig Jojo Moyes új könyvét ill. a Wir in drei Wortét szerettem nagyon.
A blog látogatói viszont egyértelműen O története miatt keresték fel 2014-ben legtöbbször az oldalt. A brutális szado-mazo regényre, jóval több, mint kétszer annyian kattintottak, mint a második legnépszerűbb Türkisgrüner Winterre. A harmadik helyen egy I. Világháborús történet, a Drágám, tudatom veled áll, negyedik lett az én 2014-es kedvencem, az Ahol a folyó véget ér, az ötödik helyen pedig némi meglepetésre Anne Freytag regénye, a 434 Tage szerepel. ( Ez utóbbira azért megvan a magyarázat: a német írónő felfedezte a blogbejegyzésemet a könyvéről, írt nekem is, amiből egy kellemes kis levelezgetés alakult ki, ill. közhírré tette a barátai között is, h már Magyarországon is olvassák :-), sokan akartak aztán erről személyesen is megbizonyosodni.)
A cél továbbra is változatlan: a hangsúly a szórakozáson van! Annyit, akkor és azt fogom olvasni, amihez kedvem és időm van, továbbra sem szeretném, h nyomást jelentsen a blog. Sok új szerzemény és már régen meglévő könyv vár olvasásra, köztük igazi gyöngyszemek és rengeteg olyan, amire nagyon kíváncsi vagyok, szóval jó év lesz ez! 2015-re fel!