Bridget Collins: A könyvkötő

A fiatal Emmettet láz gyötri, nem tud dolgozni, hamarosan a szülei egy idős asszonyhoz küldik könyvkötőnek, ami meglepi a fiút, mert eddig azt sem látták szívesen, ha könyvet vett a kezébe. Seredith szolgálatában gyorsan kiderül, h itt nem csak a könyvek bőrbekötéséről van szó, hanem sokkal inkább egy kiválasztottak által űzött mesterségről, mely során emberek – rossz – emlékeit kötik könyvekbe, megszabadítva ettől őket.

Emmett is kötőlázban szenved, kiválasztott, kötő. Mielőtt – ő és az olvasók is - igazán sokat megtudnának hivatása rejtelmeiről, mestere meghal és ezzel le is zárul a regény első része. A másodikban megismerjük a fiú múltját, amire ő már nem emlékszik, hisz olyan – a korban erkölcstelennek számító – szerelembe bonyolódott, ami után neki is elvették, bekötötték az emlékeit. A könyv harmadik részében, perspektívát váltunk és a szerelmi szál másik főszereplőjének életébe pillantunk bele, amikor is az egymást már elfeledő szerelmesek útja újra keresztezi egymást. Ahogy ez talán már kiderült, egy fantasy regényről van szó, aminek az alapötlete – a kötés – nekem nagyon tetszett. Erről és ennek a világnak a bemutatásáról szólt a regény első része, de ott is még csak felkelti az érdeklődést a könyvkötő munkája iránt és kreál egy e köré épülő legendát, majd a 2. és 3. részre szinte teljesen elhagyja ezt az egyedi történetet és egy szerelmi szálra vált. Meglepett ez a szerelem, bár már sejtettem, milyen irányba megy a történet, de nem tudtam előzetesen, h ez egy LMBTQ történet lesz. Nem is ezzel volt bajom - bár tagadhatatlanul szokatlan volt számomra – hanem azt nehezményeztem, h a különleges alapötletet egyáltalán nem aknázta ki, ennek még annyi aspektusa lehetett volna. Így az volt az érzésem, h az érdekes kezdés után a könyv eléggé visszaesett és végül összességében egy átlagos történet lett belőle, amiért nagy kár. Egyébként gyönyörű a borítója, ez a címmel kombinálva szerintem minden könyvmolyt megvett kilóra, engem is, bár a szokásokhoz híven csak pár éves késéssel.

Abbie Greaves : Jeder Tag für dich

Mary 40 éves és „Gyere haza Jim” táblával áll az állomáson minden este, már 7 éve. 6 évig volt együtt az ír nő a nála néhány évvel idősebb, fül-orr gégész Jimmel, miatta költözött Londonba, boldogok voltak, de a férfi eltűnt.

2 szálon fut a regény, egyrészről megismerjük őket párként, megtudjuk, milyen volt a kapcsolatuk, milyen problémákkal kellett szembenéziük. Másrészről a jelenben bepillantást nyerünk Mary jelenlegi életébe. A helyi újság fiatal újságírónőjét, Alice-t megérinti Mary története, azért is, mert neki az édesapja tűnt el gyerekkorában. Amikor kiderül, h leépítés lesz az újságnál és valami nagyot kell dobnia, h ne ő legyen az áldozat, úgy gondolja, Jim eltűnésének története jó sztori lenne. Nyomozni kezd, h kiderítse, mi is történt. Közben a két szál egyre jobban közelít egymáshoz és lassan kiderül, h mégsem volt minden olyan idilli, már Jim eltűnése előtt sem és amikor Alice rátalál Jimre, az egész sztorira a magyarázat banális, de mélységesen emberi és felkavaró is. Meglepő módon a történet folytatódik a „csúcspont” után is, megtudjuk, h alakul a főszereplők élete, Mary végre „felszabadul”, annyi év után képes elengedni és továbblépni. Bár érdekes volt, de ezt a részt már kicsit vontatottnak éreztem. Spotify-n hallgattam ezt is, a hangoskönyv címlapján az áll, h ez nem egy klasszikus szerelmi történet akadályokkal, ezzel keltette fel az érdeklődésemet és betartotta az ígéretét.

Julie Leuze: Der Duft von Hibiskus

Az idei utolsó várólistás olvasmányom volt ez, ezzel zsinórban 12. alkalommal zártam sikeresen a kihívást. Emma szerető szülők vadóc lányaként nőtt fel Hamburgban, akit jobban érdekel, h patikus apjának segítsen tudományos igényű rajzaival a különböző gyógynövényekről és közben tanuljon, mint az, h férjhez menjen.

De aztán történik valami, amire ő bár nem emlékszik, mégis tudja, elméje valami szörnyűséget rejteget előle, mert a férfi, akit titokban szeret eltűnt, anyja elutazott, addig szerető apja pedig rideg vele. Így mintegy kapóra jön neki az ajánlat, apja egyik ismerősétől, h tartson vele a távoli Ausztriáliába egy expedicióra az ő asszisztenseként, ahol a feladata a különleges növény- és állatvilág megörökítése lenne. Már a több hónapos hajóút oda egy borzasztó tortúra, ráadásul a finom úrihölgynek 4 férfivel kell felkerekednie a vadonba, amit az egyikük ellenez, a másikuk pedig azt hazudja, h Emma a menyasszonya. Emma rátalál egy új, egészen más életre, mint amiben felnőtt, szerelemes, egyenrangú és kutató is lehet és lesz is, de gyötri a múlt, ami csak lassan tárul fel előtte, de rá kell jönnie, mit történt, mert jól tudja, h addig nem lehet boldog. Felfedezi, h több van benne, mint gondolta és amit általában a férfiak gondolnak, a sarkára áll, kiáll magáért és az ausztrál őslakosok segítségével sikerül felfednie a sokkoló múltat, ami megnyitja számára az utat a jövője felé. Érdekes, fordulatos történet, érdekesen oldja meg a múltbeli szálat, ahogy arra csak a főszereplővel együtt derül fény az olvasó számára is.

Paul Auster: Das Buch der Illusionen

Az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán szerepel, ez a különleges könyv. David Zimmer irodalomprofesszor és műfordító, hétköznapi élete akkor ér véget, amikor felesége és két kisfia egy repülőgép szerencsétlenségben meghal. Ezután teljesen elvonul a világ elől fájdalmában. Egy nap meglát egy régi némafilmet, ami megnevetteti és ezzel felkelti az érdeklődését.

Kiderül, h ez egy Hector Mann film, amiből alig néhány készült csak, mielőtt a titokzatos művész, nyom nélkül eltűnt Hoollywoodból. Főhősünk minden filmjét fel akarja kutatni , látni akarja és amikor ez sikerül neki, könyvet ír Hector Mann munkásságáról, amivel a saját részéről lezártnak tekinti a témát. Ám egyszer csak kap egy levelet egy nőtől, aki azt állítja Hector felesége és az idős művész látni akarja, siessen, mert már nincs neki hátra sok. David viszont kételkedik, azt hiszi, valaki át akarja verni. Végül felbukkan Alma - aki Hector életrajzát írja és egész életében ismerte a Mann házaspárt – azzal a küldetéssel, h elvigye főhősünket a haldokló művészhez. Az idővel kell harcolniuk, mert 24 órával Hector halála után a végrendelete szerint az összes filmjét meg kell semmisíteni. Hector ugyanis a felesége és néhány barátjuk segítségével és közreműködésével további filmeket forgatott, de nem a nagyközönség számára, hanem csak saját magának. Alighogy David megérkezik a farmra sorra halnak meg annak lakói, ráadásul a filmek is megsemmisülnek. Bár az esetek egyértelműnek tűnnek, Auster a végén felvázol egy teóriát, ezzel kicsit nyitva hagyva a történetet. Ez egy misztikus és lebilincselően érdekes történet, de pici hiányérzet azért maradt bennem a végén. Magyarul is megjelent Az illúziók könyve címmel. Érdekes, h a magyar fülszövegben olvasom most, h a főhőst Hans Zimmernek hívják, a németben meg David Zimmernek:).

Ella Marcs: Lieber den Frosch geküsst, als gar keinen Prinz

Az előző hangoskönyv után, most kimondottan valami nagyon könnyedre vágytam, ez jó választásnak tűnt. Sabin rendőnyomozó, a munkájában bátor és eltántoríthatatlan, remek megérzései vannak, magánemberként viszont sokszor csetlő-botló, de nagyszájú és jópofa nő.

A történet elején épp kezdődik a szabadsága, amit egy farmon fog tölteni, egy barátnője állatait gondozva. Meglepetésére átmenetileg itt él a barátnője sógora is, a nőcsábász Leon, akivel állandóan ugratják és szivatják egymást, miközben csak úgy szikrázik köztük a levegő. A nő szabadsága viszont nem tart sokáig, mert egy közeli szépség farmon;) ellopnak egy old timert és a rendőrség nagy erőkkel száll ki. Sabin újsütetű kollégája, a jóképű (naná;)) Tim, akit már régóta ismer és aki végre elvált, már beépült egy rendőrnővel vendégként, Sabinnak pedig kozmetikusként kell az alkalmazottak körében puhatolóznia. Ez a szakma nem is állhatna távolabb a nőnől, szóval van csetlsé-botlás bőven, miközben Tim és Leon is csapja neki a szelet, bár a két pasi különbözőbb már nem is lehetne. Tim a kedves, gentleman udvarló, míg Leon a rámenős, vicces, „rosszfiú”, aki viszont egyre közelebb férkőzik főhősnőnkhöz. Míg egyrészről szövődik a románc, másrészről folyik a nyomozás is és lassan kiderül, nem csak egy ellopott old timerről van szó, hanem egy évek óta tartó lopássorozatról, ami a szépség farmról indul ki és a gyanú egyre inkább Leonra terelődik. A végét a szerző kissé túlbonyolította, úgy tűnt, mintha nem bírná már abbahagyni, szerintem szükségtelenül húzta már, ez nem tett jót a történetnek, de aztán végül csak fény derül az igazságra és jöhet a happy end.

Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg

A főszereplők ugyanazok, a 4 nyugdíjas „nyomozó”, az első részben megismert rendőrpáros, Chris és Donna is fel-feltűnik, de már nem jut nekik olyan nagy szerep, ugyanis itt már nagyobba megy a játék.

Elizabeth volt férje, a szintén ügynök Douglas bukkan fel a nyugdíjasotthonban, itt akarja meghúzni magát, miután egy MI5-os akció után 20 millió értékű gyémántokat szerzett, mintegy bebiztosítva a nyugdíjas éveit. A védelme viszont kemény dió, olyannyira h pár nap múlva már nem csak a volt férj, hanem néhány másik ember is halott és Elizabeth újra nyomoz. Valóban meghalt volna Douglas, vagy csak megrendezte a halálát? Hol vannak a gyémántok? Ki kiveri a kártyákat? Nyugdíjasaink ismét bevetik magukat, bár időnként csetlenek-botlanak is, de végül egymást segítve sikerül felderíteniük a fondorlatos bűntények sorozatát. Szerintem ritka, h valaminek a 2. része jobban sikerül az elsőnél, de itt határozottan ez volt az érzésem. Ami tetszett az első részben - a szerethető szereplők, a helyzetkomikum, a szórakoztató párbeszédek - az itt is megvan. Ebben a részben viszont sokkal jobban tud a történet fő szálára koncentrálni az író és bár itt is van egy-egy vadhajtás, de a végén ezeket „egybe tudja dolgozni”. A cselekmény végig követhető maradt, nem akart túl sokat, de szerintem ez kimondottan jót tett a könyvnek. A cím is telitalálat, mert bár volt a regénynek egy pontja, amikor úgy éreztem, túl sokat árul el, de tévedtem és a végén még a címadás miértjére is fény derül.