2019. szeptember 30., hétfő

Petra Hülsmann: Das Leben fällt, wohin es will

Újabb spotify hangoskönyv. A szerző több regényét is olvastam már és ezúttal is azt kaptam, amit vártam. Hamburg, vicces, szerethető hősök, érzelmi kalamajkák – mindez garantált nála, most is így volt.


Az Ahrens nővérek nem is lehetnének különbözőbbek: Christine fegyelmezett, kétgyerekes anya, aki a családi hajóépítő vállalatot vezeti, míg a jó pár évvel fiatalabb Marie szeleburdi, állandóan váltogatja a munkahelyeit és a pasijait. Ám amikor a nővére megbetegedik, az apjuk azt akarja, vegyen részt a cég munkájában, a nővére pedig arra kéri, segítsen neki és a gyerekeinek a nehéz időszakban. Ezzel egy csapásra megváltozik az élete és lassan rájön, h szinte mindenki a buta kis fruskát látja benne és be kell látnia, nem alaptalanul. Nagy kihívások elé néz, eleinte eljátssza a cégnél is a butuska kislányt, de aztán egyre inkább kibontakozik Daniel oldalán, akit eleinte utál, de aztán egyre inkább megtetszik neki, innentől kezdve nem kérdés a hosszú huza-vona kimenetele. A beteg nővére támaszaként is helytáll, végigkövetjük Christine szenvedéstörténetét, a betegsége fizikai és lelki stációit is. Közben kiderül, h Marie élete mégsem olyan felszínes, mint amilyennek látszik és hogy a múltjában több olyan dolog volt, ami miatt olyan lett, amilyen. Lassan kezd a munnkában és a magánéletében is felelősséget vállalni, kezd rájönni, mi igazán fontos az életében és innentől kezdve Marie Ahrens sikerre van ítélve.
Könnyed stílusa és a tarka borító ellenére sokat akar a könyv, több fontos témát dob fel, ezek közül néhányba mélyebben is belemegy, nem is sikertelenül. Picit modern kori fejlődésregény is, hisz Marie nagy változáson esik át, céltalanul kallódó lányból céltudatos és sikeres nővé válik. A szereplők szerethetőek, ha kicsit rózsaszínűek is helyenként, összességében egy könnyed, de nem teljesen bugyuta, szórakoztató olvasmány, ami hozza azt, amit Hülsmann könyvei általában.

2019. szeptember 26., csütörtök

Jonathan Safran Foer: Alles ist erleuchtet

Újabb könyv az idei várólistámról és egyben az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listáról.
A 2002-ben megjelent regény tette egy csapásra híressé az akkor még csak 25 éves szerzőt, aki aztán az amerikai irodalom „csodagyereke” lett. Magyarul a regény Minden vilángol címmel jelent meg, meg is filmesítették Elijah Wood főszereplésével 2005-ben.


A regény egy kicsit fura roadmovie-ra emlékeztet, amiben a főszereplő – aki kvázi maga az író – Ukrajnába megy, h megkeressen egy nőt, aki segített zsidó nagyapjának megmenekülni a nácik elől és ezzel kvázi az ő létezését is lehetővé tette. Mindebben idegenvezetőként és tolmácsként Alex, sofőrként pedig annak nagyapja segít neki. Alex imád mindent, ami amerikai, de az angollal kicsit meggyűlik a baja, ami az olvasó számára abban nyilvánul meg, h ezt - pl. a német – fordításban is megtartották, elferdítettek nála egy csomó szót, számomra nagyon idegesítően. Bár a kutatás nem sok konkrét eredménnyel jár, de a szerző fantáziája meglódul és megírja e művet, amelyben bepillanthatunk egy tizennyolcadik századi zsidó közösség, egy stetl életébe, amit aztán könyörtelenül elpusztítottak.
A regény több síkon játszódik, amit én időnként nehezen tudtam követni és bevallom volt néhány olyan rész, amiket nem is nagyon tudtam hova tenni. Összességében bár érdekesnek találtam, de furcsának is.

2019. szeptember 21., szombat

Mia March: Der Sommer der Frauen

Lolly Weller egy balesetben elveszíti a férjét, nővérét és sógorát, így egyedül neveli a lányát és két unokahúgát, a 13 éves June-t és a 16 éves Isabelt. A kis panzióban, amit Lolly üzemeltet mindenkit lebénít a tragédia, a család életben maradt tagjait nem kovácsolja össze a szörnyű helyzet, nem kerülnek egymáshoz közel, mindenki egyedül próbálja feldolgozni a fájdalmát. Amikor a lányok már felnőnek csak évi néhányszor találkoznak.


Kat, Lolly lánya felnőttként is a panzióban anyjával él, cukrász és arról álmodik, h megnyitja a saját cukiját ill. hogy Európában tanulja tovább a mesterséget, miközben vívódik az érzéseivel a legjobb barátja iránt, aki többet akar, de a lány még jobban elbizonytalanodik, amikor egy másik férfi is képbe kerül. Isabel fiatalon férjhez ment, a férje is elvesztette a szüleit, így még tiniként megfogadták, nekik nem lesz gyerekük. Mikor a nő 30 éves lesz, megváltozik erről a véleménye, de nem tudja meggyőzni a férjét, ami – más dolgok mellett – váláshoz is vezet. June-nak nagy ambíciói voltak, de aztán 2 nap alatt megváltozott az élete, ennek következtében később egyedül neveli a fiát és egy könyvesboltban dolgozik.
A regény elején Lolly összehívja a lányokat, h közölje velük, rákos és segítségre van szüksége. Isabel és June boldogan marad, h segítsen és elterelje a figyelmét a saját problémáiról. Lassan mind a 4 nő közelebb kerül egymáshoz, megismerik és meglepik egymást, erőt adnak egymásnak és újra rátalálnak önmagukra. Végre kialakul anya és lánya; nővér és húg; nagynéni és unokahúgok ill. az unokatestvérek között az a szeretetteljes, bensőséges kapcsolat, amit egész életükben hiányzott. Mindhármuk szerelmi élete is felbolydul, miközben Merly Streep filmesteket tartanak (ami kapcsán én is kedvet kaptam néhány Meryl klasszikus újra nézéséhez) .
Ez a könyv is azzal fogott meg, h életszerű helyzeteket teremt és szerethető szereplőket, akiknek érdekelt a sorsa, nálam általában ez a kulcs. Komoly témákat tematizál és nem csak a felszínt járja végig. Érzelmes, tartalmas olvasmány volt, tetszett.

2019. szeptember 16., hétfő

Mhairi McFarlane: Sowas kann auch nur mir passieren

Újabb spotifyn hallgatott hangoskönyv. McFarlane nagy kedvencem, régóta fájt a fogam erre a legújabb regényére, egyrészről örültem, mikor rábukkantam a spotin erre is, másrészről szívesebben olvastam volna ezt. Sajnos utána is az a véleményem, h talán jobban tetszett volna, ha olvasom.


A visszahúzódó, ír Lucas és a szőke, talpraesett Georgina osztálytársak, majd miután egymás mellé ültetik őket és megismerik egymást, titokban járni kezdenek és igazi első szerelem alakul ki közöttük. De aztán történik valami, mindkettőjük csalódik, a szívük összetörik és elsodródnak egymás mellől. 12 év múlva találkoznak újra, Lucas a bátyjával több menő pub tulajdonosa és felveszik az egyikbe Georginát. A nő csalódására úgy tűnik, a jóképű és a nők körében igen népszerű pasi meg sem ismeri őt, nem emlékszik rá, ami azért elég mély ütés, de aztán szépen lassan kiderül, h egészen máshogy állnak a dolgok.
Eddig McFarlane mindig megvett kilóra az übercuki szereplőivel, az emberi sorsokkal és történetekkel, most valahogy nem annyira. Ezúttal is megvan a szokásos séma, a magával elégedetlen nővel és a tökéletes pasival, de most nem tudott meglepni, a történet eléggé kiszámítható volt és így elmaradt a szereplőkért izgulás.

2019. szeptember 11., szerda

Graham Greene: Hatalom és dicsőség

A könyv a várólistámon ill. az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is szerepel.


Eddig még nem olvastam Greene-től, de régen tervben volt. Szerintem nagyon filmszerűen ír, nagyon tetszettek a puszta leírásai is. Ez az 1940-ben megjelent regény hozta meg a világsikert az írónak.
Mexikóban vagyunk, valószínűleg az 1930-as forradalom után, amikor üldözik a papokat, meg kell házasodniuk, fel kell hagyniuk a hivatásukkal, valóságos hajtóvadászat van ellenük. A középppontban álló pap, aki a vidéki szegények gyóntatásával, gyermekeik megkeresztelésével, misézéssel kockáztatja az életét, faluról falura menekül a katonák elől, akik a falvakból túszokat szednek és ölnek meg, h előkerítsék az üldözöttet. Nem szent, mindenekelőtt bűnös ember ő is: iszákos, egy „pálinkás pap”; parázna, gyermeke is van, akivel évekig nem törődött; ráadásul hivatását sem vette túl komolyan. Végül egy félvér árulja el a jutalom miatt a papot, aki ezzel végig számol. Az atya belesétál a csapdába, de kicsit várja is már a megváltást a halál által, a megváltást a nyomasztó bűneitől, az üldözéstől és a lelkiismeretét terhelő, miatta megölt túszoktól. Érdekes, elgondolkodtató és összetett olvasmány, ami után biztos vagyok benne, h fogok még Greene-t olvasni.

2019. szeptember 7., szombat

Rosie Blake: Sandkastenliebe verzweifelt gesucht

Izz angol, otthon tévésként dolgozott és hasonló ambíciókkal érkezik az USÁ-ba, de ezekből semmi nem lesz. Alkalmi munkákból él, a kapcsolatát is inkább a kényelem és a praktikusság tartja össze, mint bármi más.


Mikor egy véletlen folytán megpillantja Andrew Parkert a tv-ben, ovis szerelmét, sőt „férjét”, akiről azóta is álmodozik – ez azért minimum fura – hirtelen mindent ott hagy L.A.-ben és hazamegy. Ott gyorsan kiderül, h a földrajz tanár Andrew épp Malajziában önkénteskedik a nyáron, Izz rögtön utánarepül. Nem tud szabadulni a gondolattól, h számára Andrew volt az igazi, nagyon belelovalja magát ebbe. Meg is találja és nagyon erőlködik, h hatást gyakoroljon rá, ami még olvasva is borzasztó szánalmas. Andew-val egyetlen témájuk, ha egyáltalán, az ovis kalandjaik. Izzy teljesen fixált erre a pasira, aki nem sok érdeklődést mutat iránta, ráadásul elég sótlannak is tűnik, amellett, h jól néz ki és a nő tök hülyét csinál magából, időnként már tényleg sajnáltam. Annyira el van foglalva ezzel, h jó darabig nem veszi észre a mindig felbukkanó, mindig a nyomában járó Zeb-et, a fotóst. Aztán pont amikor Andrew végre valami kis érdeklődést kezd mutatni iránta, Izz összezavarodik, először maga sem tudja miért, de aztán helyre kerülnek a dolgok és persze beüt a happy end, bár máshogy, ahogy Isobel tervezi, de rajta kívül szerintem már mindenki tudta, h ez lesz. Rengeteg olyan rész van benne, ami nagyon fárasztó volt és egyszerűen csak buta és bugyuta, eléggé kikészültem a végére.

2019. szeptember 2., hétfő

Lena Dunham: Not that kind of girl – Was ich im Leben so gelernt habe

Bár tavaly év végén még azt hittem, sokáig fent marad a tavalyi rekord, ami a hangoskönyveket illeti, de valószínűleg tévedtem. Véletlenül figyeltem fel rá, h a spotify-n teljesen ingyenesen is lehet hangoskönyveket hallgatni, több kedvencem könyveire már rábukkantam, sajnos csak németül, magyarul még sosem hallgattam hangoskönyvet és úgy tűnik egyelőre ott sem fogok. Ez a könyv már pár éve magyarul is megjelent Nem olyan csaj címen, különösebben nem érdekelt, most is inkább első felindulásomból hallgattam meg.


Elég hosszú ideig hallgattam, ami itt nem volt baj, mert ez nem egy igazán összefüggő valami. Nora Tschirner olvassa, egy ismert német színésznő, aki eszméletlen jól hozza a szeleburdi, kissé fura Lena figuráját, sokat dob a könyvön. Európában, pláne nálunk ő nem annyira ismert figura szerintem, legalábbis nekem utána kellett olvasnom. Színésznő, producer, rendező, író, forgatókönyvíró. A Girls c. tv sorozat alkotója, egyik szereplője és producere is volt, ami két Golden Globe-ot is kapott. 2013-ban a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta. Ez az autobiográfia 2014-ben jelent meg, amiben sok mindenről szó esik, a családjáról, tini koráról, a pasikról, barátokról, a pszichoterápiájáról, megkérdőjelezhető döntéseiről, beteges kapcsolatairól. Mindenről meglehetősen nyíltan beszél és pont ezzel lett híres, h felvállalta a saját gyengeségeit, azt, h a teste nem tökéletes, h frusztrált, szorong és még számos más kínos dolgot az életéből. Érdekes, h azóta a megítélése sokat változott, elvégre fehér, sikeres, egészséges nagyvárosi nő, akinek mindezt felvállalni jóval könnyebb, mint más, nála hátrányosabb helyzetű társadalmi csoportoknak. Ráadásul néhány faji kérdésbe is belefutott és a #metoo-ból sem jött ki jól, már a fehér feminizmus szinonimájává vált, a lehető legnegatívabb értelemben.
Maga a könyv nem lineáris, kicsit úgy tűnik, h mesélget mindenféléről, ami éppen eszébe jut és néha az volt az érzésem, h megbotránkoztatni akar. Általában szórakoztató, néha elgondolkodtató, de alapvetően gyorsan felejthető.