2014. december 28., vasárnap

Karen Swan: Ein Weihnachtskuss für Clementine

Miután az első könyv, amit olvastam a szerzőtől nagyon tetszett és mivel a cím egyértelműen valami karácsonyi sztorit sejtetett (Karácsonyi csók Clementinenek), nagy elvárásokkal kezdtem neki a regénynek, pár nappal azután, h rátaláltam.


Clem 29 éves, angol jómódú családból származik, az a típus, akinek csak megszületni volt nehéz: a bátjya cégénél dolgozik, de idejét leginkább a shoppingolás, a partyk és a pasik töltik ki, akik ragadnak rá, elvégre nem mindennapi külsővel áldotta meg a sors. Ám szilveszterkor hirtelen minden romba dől, felelőtlenségével és könnyelműségével egy szempillantás alatt teszi tönkre a bátyja cégét. Bár ezután mindent elkövet, h kihúzza a csávából a minőségi bőrökkel foglalkozó vállalkozást, semmi nem úgy sül el, ahogy szeretné.
Közben állandóan – leginkább a legváratlanabb szituációkban - felbukkan az életében egy pasi, akihez valami egészen elképesztő szexuális vonzalom fűzi őket egymáshoz. Clem számára világossá válik, mit gondolnak róla az emberek: egy könnyűvérű it-girl, akinek semmi sem számít, egy italért bárkivel elmegy, nem akar kötöttséget, nem akar megállapodni, 3 hónapnál tovább senkit sem tűr meg az életében. Közben azért kiderül, h valami lappang a háttérben, a múltban, de a szerző rafináltan őrzi a titkot.
A titokzatos és őrjítő idegen sem tágít, mindenáron meg akarja szerezni magának Clemet, ezért megbízza portofinoi villájának teljes renoválásával és berendezésével. Bár a nő minden porcikája tiltakozik az ellen, h Olaszországba menjen, ráadásul lövése sincs a lakberendezéshez, ez látszik az egyetlen módnak arra, h kihúzza a családi vállalkozást a kátyuból.
Hatalmas meglepetésre remekül helytáll és meg is változik Olaszországban, persze összejön a dúsgazdag Gabriellel is, akinek komoly tervei vannak vele. Közben egyre sokasodnak az árnyak és az utalások a múltból.
Ez még mind szép és jó is lett volna, megint tetszett, h minden van benne: divat, luxus, utazás, család, barátok, munka, meg persze pattogó szikrák és bonyodalmak, de nem egysíkú, némi humor, irónia színesíti az oldalakat. Jól látszik, h Karen Swan luxus női magazinoknál dolgozott, abszolút hozza ismét ezt a „felső tízezer feelinget”. A végére viszont már tényleg idegesített nagyon, h sejtet dolgokat, millió utalás van, de semmi, amiből az olvasó rájöhetne a titokra, ez egy darabig izgalmas, egy idő után borzasztóan idegesítő. Ráadásul még nyújtja is, mint a rétestésztát…A végén persze választ ad minden kérdésre, van néhány meglepő csavar benne és persze happy end a köbön, de nálam elszakadt a húr közben, szóval a vége sem hatott meg nagyon.


Ez a 2. könyv, amit a szerzőtől olvastam, egyrészről nagyon más,mint az előző, másrészről sok hasonlóság van, a történet bonyolításban és a szerelmi szálban is.
Ahogy fent már írtam, a címe miatt kezdtem karácsony előtt olvasni, de ahhoz nem sok köze van, a cím sem találó, talán inkább az volt a cél, h valami jó kis karácsonyi (hangulatú) olvasmányra vágyva vásárolják meg sokan.

2014. december 26., péntek

Marko Leino: Wunder einer Winternacht

Nikolas szülei és kishúga tragikus körülmények között meghalnak, épp karácsonykor. A családjával egy finn szigeten élt fiút a halászfalu Korvajoki lakói nevelik fel, minden családnál egy évet tölt, karácsonykor kerül sor mindig a búcsúra. Az 5 éves kisfiú kezdetben vígasztalhatatlan, de az év végére megszereti új „testvéreit”, ezért aztán mikor búcsút vesz tőlük, kis fa figurákat farag nekik.


Ezt a hagyományt aztán minden évben folytatja, egyre több gyereknek készít ajándékot karácsonykor, mígnem 13 évesen végképp búcsút vesz a falutól, h a mogorva asztalosmesterhez költözzön. Bár eleinte nem könnyű a sorsa mellette, de lassan megenyhül az öreg szíve, Nikolas pedig remek asztalossá érik mellette. A fiú először titokban, később az öreg segítségével készíti továbbra is a karácsonyi ajánékokat a falu gyerekeinek, közben férfivé lesz és elveszti az atyjaként tisztelt és szeretett asztalosmestert. Nikolasnak egyetlen célja marad az életben, a karácsony. Egész évben a gyerekek ajándékain dolgozik, rénszarvasokat és fogatot vesz, meg piros ruhát magának - mert ha azt viseli, jobban hallgatnak rá a rénszarvasok - és titokban siklik a havas tájon, h odacsempéssze a gyerekeknek az ajándékokat. Később, mikor már olyan öreg, h nem tudja mindezt elvégezni, az apák megegyeznek, h ők fogják minden évben meglepni a gyerekeket valamivel.
A történet első fele nagyon megható, de a második része elég meseszerű lett és kiss zagyva is, mert Nikolas, meg piros szerkó, rénszarvasok és Finnország, de karácsony?
Persze ezzel együtt egy szép történet, a szeretet erejéről, ami akár csodákra is képes. A regényben nincs időmegjelölés, azt tudjuk, h Finnországban játszódik, de az nem derül ki, mikor, gondolom egyrészről, mert mindig aktuális a mondanivalója, másrészről pedig a „Mikulás” sztori miatt.
Szóval ismét egy olyan könyvet olvastam, ami jó kritikákat kapott, ennek ellenére nekem nem nagyon tetszett. Túlságosan „példabeszéd” ízűnek éreztem sokszor, annyira a mondanivalóra koncentrál, h számomra nem alakult ki igazi történet, a szereplők szögletesek maradtak, a cselekmény nagyon szegényes.

2014. december 24., szerda

Boldog karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden erre látogatónak és olvasónak!


Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek!

/ Wass Albert /

2014. december 22., hétfő

Daniela Felbermayr: Zauberhafte Weihnachten

A karácsony mániás new yorki Rachel pont szent este éjjelén kapja rajta a vőlegényét a szülei házában egy másik nővel, így egy világ omlik össze benne. A következő karácsonyt nem is akarja megünnepelni, helyette azt tervezi, h Hawaii-on sütetti a hasát. A sors azonban közbeszól, a járatát törlik, így köt ki egy amerikai kisvárosban. A Four Seasonsra számít, helyette a Four Reasons panziót kapja, de nem bánja meg.


A 4 idős hölgy által üzemeltetett kis hotel otthonos, hangulatos és megvan benne minden, h igazán kellemes és nyugodt napjai legyenek. Rajta kívül csak egy fura fickó szállt meg ott, aki el sem hagyja a szobáját.
Persze hamarosan kiderül róla, h Will nem is annyira fura, sőt egyenesen jóképű és az idős hölgyek máris arról ábrándoznak, milyen szép pár is lehetne a két fiatal, ők viszont inkább azzal vannak elfoglalva, h az anyagi csőddel küzdő hotelt kihúzzák a kulimájszból.
Bár Rachel és Will aztán persze összejönnek, de a pasi rögtön le is lép, kiderül, h egy családi tragédia miatt még nem kész egy új kapcsolatra, gondolja ő, de aztán megtörténik a karácsonyi csoda és a szentestét – ahogy a következőt is – mégis együtt töltik. Mindebben és már eleve abban is, h mindketten egy teljesen elhagyatott kis helyen kötöttek ki, nagy szerepe volt a Mikulásnak (Santa Claus).
Laza kis limonádé történet, de most erre volt szükségem, valami gyorsan olvashatóra és emészthetőre, de még így is helyenként túl bugyutának találtam. A stílusa is, hát khm, khm…időnként olyan érzésem volt, mintha ketten írták volna a regényt: voltak oldalak, amik annyira igénytelenül és sablonosan voltak megírva, h ihaj. Nem beszélve arról, h egy fél oldal erejéig úgy írta le Rachel és Will – szexuális – egymásra találását, mintha ctrl+c/ctrl+v-vel vette volna az ihletet a Shades of Grey-ből ;).

2014. december 18., csütörtök

Glenn Beck: Der Weihnachstpullover

Ed szülei nem éppen jómódúak, de apja halála után még nehezebb anyagi helyzetbe kerülnek. Az anyukája igyekszik mindent megtenni, de a 12 éves Ednek, mint minden gyereknek vannak elvárásai. Leginkább egy szuper, piros bringát szeretne karácsonyra, helyette viszont egy kötött pulóvert kap.


Bár nem akarja megbántani az anyukáját, mégsem tudja leplezni csalódottságát, ami nagyon rosszul esik az édesanyjának, hisz arra is alig volt pénze, h összeszedje a jó gyapjúra a pénzt, minden este a pulcsin dolgozott, remélte, h a fia megérti, mennyire szerette volna megvenni a biciklit, de egyszerűen nem ment. Szívszorító, ahogy leírja a biciklire várakozást, a csalódottságot, az ember megérti a gyereket, de átérzi az anya helyzetét is. Megérti mindkét félt és talán mindkettőjükhöz hasonló szituációban is volt már. Aztán ami utána következik, az maga a rémálom, több, mint büntetés Ednek: elégedettlenségével, makacsságával olyan szituációba haszolja az édesanyját, ami aztán balesettel és halállal végződik. Marcangolja a lelkiismeret, a nagyszüleihez kerül, de nem találja magát, a helyét, semmi és senki sem elég jó. Neki szülőkre lenne szüksége, nem nagyszülőkre, szívszaggatóan vágyakozik utánuk és közben bolondságokat csinál.
A történet tanulságos és meglepően komoly, de aztán elbagatellizálja, zárójelbe teszi a végére a nagy részét, de végülis jól van ez így, mert elgondolkodtatja az olvasót – nem az ajándék a lényeg, hanem a szándék, a szeretet és erre a gyerek Ed is rádöbben, még időben. Most még nekünk sem késő, h a karácsonyi rohanás közepette meáglljunk egy percre és elgondolkodjunk, ki és mi a fontos számunkra az ünnep alkalmával. Állítólag ez a szerző igaz története, 30 évébe került, h megírja a gyerekkorában átélteket. Persze változtatott rajta, de az ötletet a saját élményei adták.

2014. december 9., kedd

Toni Morrison: Jazz

Egy könyvet olvastam eddig a Pulitzer- és Nobel-díjas írónőtől és most jött a második ami ráadásul az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is fent van.


Az 1920-as évek Harlemében játszódó regény 1992-ben jelent meg. A cím alapján valami egészen másra számítottam, maga a jazz, a zene, szóba sem kerül, de a kor, amiben játszódik, az ennek a zenei stílusnak a virágkora, ill. a nagyváros élethez is ez passzol.
A központi témára, ami köré az egész regény épül, rögtön az elején fény derül: a középkorú Joe megölte fiatal szeretőjét, Dorcast. Felesége Violet így két okból is megdöbben: a férjének szeretője volt és még ráadásul gyilkos is.
Ezután a szereplők történetét és egymáshoz való viszonyukat boncolgatja. Az afro-amerikai házaspár, Joe és Violet délről származnak, ahol átélték a rasszista erőszak mindenféle formáját. New York, a nagyváros kínál nekik új lehetőséget, szabadságot. Megismerjük a házaspár közös több, mint 20 éves krónikáját. Bemutatja a fiatal lányt, az áldozatot Dorcast is és további szereplők árnyalják a regényt. Ráadásul szóhoz is juttatja őket, gyakran változik az elbeszélő személye, így ugrálunk a perspektívák között. Ízelítőt kapunk az afro-amerikaik helyzetéről is a vidéki Amerikában a századfordulón ill. a 20-as évek New Yorkjában.
Sokak szerint Morrison stilisztikailag legjobb műve ez, ami egyébként egy trilógia része. Magyarul is megjelent A kedves ill. A paradicsom is, ezek közé ékelődik be a Dzsessz. Nem tudtam, h van előzménye és folytatása is, de nem is zavart, önnállóan is megállta a helyét. Mondjuk nem is kaptam kedvet a másik két részhez, annyira nem tetszett ez. Nem nagyon tudtam mit kezdeni a szereplőkkel és őszintén szólva magával a történettel se nagyon… Elég vontatottnak is találtam, végig az volt az érzésem, h már hetek óta olvasom, aztán majdnem így is lett…

2014. december 4., csütörtök

Carolina de Robertis: Die unsichtbaren Stimmen

Régóta várakozott ez a regény a polcomon és most a Várólistámról került sorra.


A történet Dél-Amerikában, Urugayban és Argentínában játszódik és egy család 4 női generációjának történetét kíséri figyelemmel. Parajita sorsa - aki a természetből meríti az erejét, gyógynövényekkel foglalkozik - nem egyszerű a századelőn, 4 gyerekével, csapodár férjével, de lányának, Evának még inkább kijut: 10 évesen abbahagyja az iskolát és apja barátjának a cipőboltjában kezd dolgozni, aki aztán rendszeresen megerőszakolja. Apja nem neki hisz, Buenos Airesbe menekül, ott férjhez megy egy jómódú orvoshoz, miközben 2 gyereke születik arról álmodik, h költő lesz. Később menekülni kényszerülnek Peron uralma alatt Argentínából, így kerülnek újra Montevideoba. Lánya Salomé, már egyetemre játhatna, jó állása lehetne, helyette a Tupamarosba áll, ez az Urugay felszabadításáért küzdő gerilla szervezet. Egyre veszélyesebb helyzetekbe kerül, míg végül elkapják társaival együtt, megkínozzák, börtönbe kerül, ahol állandó erőszaknak van kitéve, ennek „eredményeként” születik meg lánya, Victoria a fegyházban. Később kiszabadul, de addigra a lánya már Amerikában van a bátjya családjával, ő pedig nem igazán talál vissza a normális életbe, nem is csoda olyan megpróbáltatások és több, mint egy évtizednyi börtön után.
Egy rendkívül érzelemgazdag történet, sok történéssel, amik során nem csak ennek a 4 nőnek a sorsát, hanem Urugay sorsát is végig követhetjük. Érdekes bepillantani a 20. század eleji urugayi vidék mindennapjaiba, majd az egyre fejlődő Montevideoéba, a válságok sújtotta ország életébe, olyan keveset tudunk minderről. Más mentalitás, más kultúra, más szokások, de ugyanaz a szabadság és igazság iránti vágy vezérli őket is, mint oly sok más embert vezérelt és vezérel ma is a világ minden pontján.


Érdekes kirándulás volt, sok új információval fűszerezve, bár számomra a vége kicsit hiányos volt, érdekelt volna, merre vezet Victoria sorsa, de a szerző ezt az olvasó fantáziájára bízta. Mint ahogy azt is, ki mit interpretál bele a címbe (A láthatatlan hangok) ill. a borítóba, egyik sem nagyon kapcsolódik nagyon a regényhez ugyanis.