Stephanie Butland: Ich treffe dich zwischen den Zeilen

Loveday szenvedélye és menedéke az olvasás. Egy antikváriumban dolgozik Yorkban, kedvenc könyveinek első mondatai díszítik a testét tetoválásként. Párhuzamosan ismerkedünk meg a lány jelenével és múltjával. Eleinte nem áll összhangban a két idősík, hisz úgy tűnik boldog, gondtalan gyerekkora volt, az olvasó el sem tudja képzelni, mi történt, miért ilyen bizalmatlan, magába zárkózó felnőtt lett Lovedayből, aki nem tartja normálisnak magát, menekül a kapcsolatok elől, mert képtelennek érzi magát rájuk. Aztán lassan összeáll a kép és szívbemarkoló a folyamat, ahogy az idilli családi élet horrorba fordul, miután az apa elveszti munkáját.

A könyv egyik fontos témája a családi erőszak, ami nem csak a főszereplő múltjában, hanem jelenében is szerepet kap, de a lány tanult a történtekből és nem hagyja, h az megismétlődjön. Aztán felbukkan az életében az az ember, aki ki tudja rángatni ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből, de Lovedaynek először a saját démonaival kell megküzdenie és végre szembe kell néznie az életével és a történtekkel, h tovább tudjon lépni.
Fontos témák kerülnek elő a regényben, különleges, emberi, szerethető szereplők köré szövi a szerző a történetet, ami a végére nagyon érzelmessé válik. Tartalmas, elgondolkodtató, szívbemarkoló olvasmány.

Kerstin Gier: Silber – Das erste Buch der Träume

Magyarországon is nagy sikert aratott a német írónő leginkább tiniknek szóló rubin/zafír/smaragd trilógiája, ahogy a Silber trilógia is, aminek célcsoportját ismét a tinik jelentik. Bár ebből a korból már bőven kinőttem, de tetszett az első sorozat is, így ez is régen tervben volt.

Olvastam párat Gier chick-litjeiből is és bár ezek is tetszettek, de annyira nem, h még többet olvassak belőlük, néhány elég volt. Ennek viszont a nyelvezete megint csak annyira jópofa, könnyed, a szereplői olyan jófejek, h megvett simán kilóra, ráadásul, amire általában vevő vagyok: felépít egy ismeretlen, titokzatos „álomvilágot”. Persze nagyon hasonlít az előző trilógiájához, hisz itt is fantasyről van szó, aminek főszereplői kamaszok és persze a tini szerelem is fontos szerepet kap.
A trilógia névadója és főszereplője a 16 éves Liv Silber, aki húgával, Miával együtt szüleik válása után évente költöznek. Ezúttal Londonban kötnek ki, ráadásul össze is bútoroznak anyjuk pasijával, akinek szintén kamasz ikergyerekei vannak. Florence és Grayson a suli menői közé tartoznak ráadásul a srác másik három „szőke herceggel” együtt a lányok vágyainak tárgya. Liv számára viszont hamar kiderül, h a jóképű fiúkat más is összeköti: ki-be járkálás egymás álmaiba, mindenféle latinul mormolt furcsaságok, kívánságok teljesülése és egy démon, aki sakkban tartja őket. A kíváncsi és kotnyeles Liv hamar ebben a misztikus körben találja magát, mint a fiúk megmentője és közben egyre jobban összemelegedik Henryvel, a szőke szépfiú alakulat egyik oszlopos tagjával. A végén aztán csavar a szerző egyet a sztorin és egy jó kis akciódús jelenettel tesz egy hamvában holt kísérletet arra, h meglepetősen „egyszerűen” befejezze az addig nagy gonddal felépített sztorit, de mivel trilógiáról van szó, ez még csak a kezdet.

Magyarul is megjelent a trilógia, Silber – Az álmok első könyve a címe az első résznek.

Petra Durst-Benning: Die Zarentochter (Die Zarentochter-Saga 2.)

Az egész könyvben szinte semmi nem utal arra, h ez egy folytatás lenne, pedig elvileg igen. Petra Durst-Benning Die Zarentochter Sagájának 2. része, de konkrétan – szinte – semmi összefüggés az 1. és 2. rész között. Mivel annyira nem tetszett, egyelőre nem fogom elolvasni a 3. részt. A könyv az idei várólistámon is szerepelt.

Oroszországban vagyunk az 1830-as években, amikor Miklós cár uralkodik. A fő történések eleinte arra korlátozódnak, hogy próbálja a cári pár és az udvar a felcseperedő gyerekeiket a helyes irányba terelni, főleg, ami a házasodást illeti. Amikor azonban azok a nem megfelelő emberek iránt mutatnak érdeklődést, rögtön közbeavatkoznak a szülők, vagy az udvar. Idővel a hangsúly egyre inkább a középső lányra, Olgára (Olly) terelődik, az ő személyiségfejlődésére, elutasított lovagjaira, szerelmére a sógornője öccse iránt és hosszú éveikig tartó eljegyzésére a későbbi magyar István nádorral, akivel még csak nem is találkozott soha. Ma már szinte elképzelhetetlen, ahogy a politika szőtte a fiatal nagyhercegnő életét. Fiatalságának évei a politikai játszmákra mentek rá és 26 évesen, amikor végül férjhez ment a würtemberig koronaherceghez, már idősnek számított. Karl teljesen váratlanul bukkan fel Olly életében és a regény alapján gyorsan olyan mély kötődés alakult ki közöttük, ami szép jövőt vetít előre számukra. A történet a sok szenvedés utáni esküvővel és az új hercegnő stuttgarti bemutatkozásával ér véget, meglehetősen sziruposan. Most utána olvasva meglepve láttam, h a házasság gyermek nélkül maradt, valószínűleg Karl homoszexualitása miatt.

Kerstin Hohlfeld: Ein Weg zurück

A 40-es évei közepén járó Irina von Lehnberg a külső szemlélő számára nagyon sikeres rádiós műsorvezető, aki nem csak talpraesett és okos, hanem gyönyörű is. Bár van partnere és barátai, de az igazi mély érzelmek, a család és a gyökerek hiányoznak az életéből. Mindent megváltoztat egy rég elfelejtett barátnő levele, ami hirtelen visszarepíti Irinát egy másik világba, az újraegyesülés előtti kelet-németországi kisvárosba, ahol még Kathrinnak hívták.

Ezután a regény leginkább a sok-sok évvel ezelőtt történtek felgöngyölítésére koncentrál, de immáron két szálon futnak az események, hisz Irina visszamegy a szülővárosába és akarva-akaratlanul régi ismerősökbe botlik és végre, annyi év után, tisztáznia kell és le kell zárnia a múltat. A végére nekem már túl sok lett a „jóból”, hogy úgy mondjam, „túl kerek” lett a történet, szerintem a szerző picit túltolta, a kevesebb jobb lett volna.

Petra Durst-Benning: Die Zuckerbäckerin (Die Zarentochter-Saga 1.)

Katharina az orosz cár húga, már kétgyermekes anyaként kerül Württembergbe h a trónörökös, Wilhelm felesége legyen, akit egy kislánnyal ajándékoz meg, pont amikor trónra kerülnek. A nővérek Sonia és Eleonor egy útonálló, Columbina lányai, mindig tisztességtelenül jutottak pénzhez, de már olyan fokú az éhezés és a szegénység, h úgyse nagyon lehet.

Egy szerencsés véletlen folytán kerülnek az udvarba és ott dolgoznak a konyhán. Eleonor éleslátásával és talpraesettségével egyre inkább beilleszkedik (a cím is a királyi cukrásszá avanzsált idősebb nővérre utal), míg a húga önzőségével inkább magára haragít mindenkit. Míg Sonia mindenkivel megosztja kegyeit, addig a nővére Leonhardra koncentrál, de a férfi hamarosan elhagyja az éhínségtől sújtott Württemberget a bátyjával és annak családjával, h a királyné szülőhazájában, Oroszországban próbáljanak szerencsét sok más honfitársukkal együtt. A szerelmeseket aztán nem csak a fél kontinens választja el egymástól, hanem a történések is, végül mégis egymásra találnak. A regény másik két fontos nőalakja, a királyné és Sonia nem élik túl az első kötetet.
Fura volt ez nekem, egyszer csak vége lett, de a történet egyik szálát sem éreztem igazán lezártnak és valahogy az egész sem állt koherensen össze szerintem. Persze trilógiáról van szó, szóval még reménykedek, bár már elkezdtem a második kötetet és egyelőre még nem világosodtam meg.

Shari Lapena: A szomszéd pár

Anne és Marco kislánya, Cora 6 hónapos. Bár a kislányt imádják, de egymással és önmagukkal vannak problémáik a szülőknek. Anne szülés utáni depresszióval küzd, Marco cége a csőd szélén van és a feleség állandóan „segíteni akaró” kőgazdag szülei is csak tovább súlyosbítják a helyzetet.

Egyik este vacsorapartira mennek a szomszéd párhoz, a szép és szexi szomszédasszony nem szereti a gyerekeket, kiköti, h Corát ne hozzák, ezért babysittert szereznek, aki viszont lemondja váratlanul az estét. Végül otthon hagyják a kislányukat és a bébiőrrel átmennek a szomszédba és félóránként felváltva ránéznek. Iszogatnak, Marco szorgalmasan flörtöl a szomszédasszonnyal, Anne aztán éjjel 1 óra után már menni akar. Mikor hazamennek, sokkolva látják, h a babaágy üres, Cora eltűnt. Innentől kezdve kezdetét veszi a hajsza a gyerekrablók után és mindenki gyanússá és gyanúsítottá válik.
Nagyon gyorsan lehet olvasni, mert „egyszerűen” van írva, jól lehet követni és ráadásul izgalmas is. Bizonyos szempontból gyorsan összeáll a kép, másrészről viszont bőven tartogat meglepetéseket a történet egészen a végéig és a szerző nem elégszik meg a történtek felgöngyölítésével, folyamatosan szövi és kombinálja tovább a „bűntényt”. Nem nagyon szoktam ilyesmit olvasni, de ha mégis, általában az „újdonság varázsa” hat, most is így volt.