2018. augusztus 29., szerda

Catherine Banner: Die langen Tage von Castellamare

Igényesen megírt, érdekes olasz családregény, ami 4 generáción át követi az Espositok sorsát egy pici szicíliai szigeten, Castellamarén. Amedeo „talált gyerek” meglehetősen hányattatott gyerekkor után köt ki Esposito doktornál, aki nevelt fiának fogadja és támogatja abban az álmában, h orvos legyen. Majdnem 40 évesen kerül az isten háta mögötti Castellamare-ra, ahol azonnal felforgatja akaratán kívül a kis helyet.


A regény aránylag nagy részét teszi ki az ő és felesége Pina története, a botrány, ami miatt nem dolgozhat többé orvosként és helyette egy bárt nyit, ami generációkon át biztosítja majd a család megélhethését, na meg persze a gyerekeik születése. A következő generációból, a lányuk, a legkisebb Esposito Maria-Grazia áll a középpontban ill. ő az egyetlen, aki a szigeten marad, de mégis egy angolhoz megy feleségül. Mariuzza egy erős és okos nő, aki a hátán viszi a családját már fiatal lány korától egészen idős koráig. A gyerekei ill. unokái nem olyan karizmatikus személyiségek, mint ő ill. az apja, meg hát közben sok minden megváltozik.
Igazából nehéz erről a könyvről írni, mert nem történnek benne, óriási dolgok, inkább reálisan írja le az Esposito család történetét, örömökkel, bánatokkal, jó-és rossz döntésekkel. Érdekes a „háttér történet” is, vagyis az isten háta mögötti kis elmaradott sziget fejlődését végigkísérni a 20. században, ahogy megélik a 2 világháborút, a gazdasági világválságot, ahogy lassan oda is elérnek a technikai vívmányok, ahogy lecsapódnak a nagy világ eseményei. Egy nagy családi eposz, ami olvastatta magát.
Magyarul is megjelent, Ház az éj peremén címmel, ennek jóval több értelme is van, mint a német Castellamare hosszú napjai-nak, a német borító jelentésére sem sikerült rájönnöm.

2018. augusztus 24., péntek

Sophie Kinsella: Hochzeit zu verschenken

Becky és Luke már egy éve együtt élnek New Yorkban, a nő végre megtalálta magát, divat ill. stílus tanácsadóként dolgozik egy nagy áruházban. Bár jól megvannak, de mivel közös bankszámlájuk van, Luke-nak azért időnként fennakad a szeme Becky kiadásait látva. Visszatérnek Angliába egy esküvőjére, ahol Luke is megkéri Rebecca kezét és máris beindul a vad tervezgetés.


Míg Becky szülei otthon, Angliában szeretnék férjhez adni egyetlen lányukat, addig Luke dúsgazdag anyja a new yorki Plaza Hotelben akar egy fényűző esküvőt csapni a felső tízezernek. Beckynek nem kell hozzá sok idő ismét, h őrült slamasztikába keveredjen: az idő egyre fogy, miközben két különböző kontinensen szervezik ugyanarra a napra az esküvőjét. Képtelen megemberelni magát, eldönteni, mit is akar és kiállni a véleményéért, ezt megint iszonyat irritálónak találtam, a csodára várt és mázlija volt, mert az meg is érkezett és lévén megint volt pár világosabb pillanata, ki is tudta használni.
Luke egy nagyon szimpatikus, jó humorú és józan ember, nem sok közös van bennük, pont ezért nehéz is elhinni, h egy ilyen pasi el akarja venni a továbbra is igen szeleburdi Beckyt, ill. azért nehéz elhinni, mert mindig csak a nézeteltéréseik, a nő fülleintései vannak terítéken, mintha másból sem állna a kapcsolatuk, az egész elég teátrálisan és felszínesen van bemutatva.
Kezdek belefáradni, bár belekezdtem a 4. részbe, de utána szerintem pihentetem a sorozatot.

2018. augusztus 16., csütörtök

Sophie Kinsella: Fast geschenkt

Becky Bloomwood története folytatódik. Bár menő állása van és még menőbb barátja, de továbbra is pénzügyi gondokkal küzd, hisz nem csak a fizetése növekedett meg, hanem az étvágya is, még többet és még drágább dolgokat vásárol. Szóval továbbra is megy az ész nélküli költekezés, ami egyre jobban irritált, eddig is tudtam, h én nem vagyok ez a típus, ez hatványozottan bebizonyosodott. Ráadásul hosszú távon idegesített is Becky a füllentgetéseivel, hazudozásaival, hiteltelenné tette a sztorit, önmagát pedig egy rajzfilm karakterré. Mert ki az, aki egy gyerekes hazugsághoz tartja magát, ha törik, ha szakad, ráadásul állandóan…?


Luke nagyon elfoglalt, sikeres, közel van ahhoz, h teljesüljön az álma és New Yorkban nyisson irodát. Együtt utaznak oda, úgy tűnik, Beckynek is lennének lehetőségei a nagy almában, de továbbra is az egyik slamasztikából a másikba lavírozik. New Yorkban sem tudja visszafogni magát, sőt, még túl is tesz magán, költekezik, vásárol, mint valami megszállott, persze minden kiadását meg tudja magyarázni, legalábbis magának, de az egyik angol bulvárlap a nyomában van és meg is jelenik egy leleplező cikk, Becky bort iszik és vizet prédikál magatartásáról, ami nem csak a saját new yorki álmait teszi tönkre, hanem Luke-kal való kapcsolatát és az ő üzletét is. Bár főhősnőnk nagyon igazságtalannak érzi az egészet és sajnálja magát, én más véleményen voltam, bicskanyitogató időnként az egész, nagyon irritált. Pláne, mikor a megoldást újra abban látja, h bővítteti a hitelkeretét, nem abban, h eladja a sok cuccot, vagy valami pénzkereseti lehetőség után néz, inkább önsajnálatba süpped és haragszik a világra – kezdett unszimpatikus lenni ezen a ponton. De Kinsella még az utolsó pillanatban megmenti a sztorit és észhez téríti Beckyt, akinek megint van pár világos pillanata és kivételesen ismét – ahogy az első részben is – diadalmaskodik a józan paraszti esze, ami újra kihúzza a slamasztikából. Magába száll, döntéseket hoz, végre felnőttként viselkedik, vállalva a felelősséget és a saját lábára áll, azt csinálva, amit igazán szeret és amiben a legjobb.

2018. augusztus 12., vasárnap

Márai Sándor: Füves könyv

Sokszor megesik, h sűrű, stresszes időszakaimban tényleg valami nagyon limonádéra vágyok, de aztán pár ilyen olvasmány után már jól esik valami igényesebbet olvasni. Így került most sorra ez a könyv, ami az idei várólistámon volt.


A füveskönyv eredetileg egy orvosbotanikai összeállítás volt, mely tanácsadó jellegű és orvosi célra készült. Bár Márai Füves könyve, nem orvosi, de mindenképpen tanácsadó és igazából tanácsai sokszor az egészség megőrzését segítik elő szándéka szerint. Egyébként a kötet epigrammák és maximák gyüjteménye. Előbbi rövid, tömör, csattanós költemény, míg utóbbi röviden, gyakran felszólító módban megfogalmazott erkölcsi igazság vagy életelv.
Rengeteg – látszólag teljesen random - témában bölcselkedik az író, a teljesség igénye nélkül az olvasásról, a szeretetről, a hazáról, a világról, az érzékekről, a szenvedélyről, a hiúságról, a lelkiismeretről, a nőkről általában, az utazásról, a sárgarépáról, a barátságról, a szerelemről, a várakozásról, az ünnepekről, a lustaságról, a balesetekről, a zenéről, a fejfájásról és egyetlen mondat erejéig az öltözködésről is (Az öltözködéssel egyáltalán nem kell törődni. ;-))
Érdekes lenne ma a vélményét ugyanezekről a dolgokról olvasni, sokat változott a világ a Füves könyv 1943-as megírása óta.
Sok értékes gondolat olvasható benne, több ma már inkább megmosolyogtató dolog és persze azért akad néhány közhely is. Nekem ezek a bölcseletek tetszettek legjobban:

Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.

Az ember, aki harcra kel a világgal a maga zsarnoksága érdekében, nem olyan veszedelmes, mint az udvarias, sunyi és megfontolt középszerűség, a hümmögő középutasság, a gyáva és lusta önzés. Ez a főbűn.

Vendégnek lenni rabság. Rendkívül nagy lelki durvaság és önzés vendégségbe hívni valakit. Már egy vacsorameghívás elfogadása is fölötte terhes, unalmas és fárasztó kötelesség. Leghelyesebb vendéglőben találkozni barátainkkal, este kilenckor, s aztán tizenegykor hazamenni, úgy, hogy mindenki fizette a saját számláját. Minden más merénylet és önzés.

2018. augusztus 7., kedd

Michelle Schrenk: Strandküsse und andere Turbulenzen

Tipikus nyári limonádé olvasmány, amiben leginkább a könnyedsége és a rövidsége vonzott, ez utóbbinak különösen örültem, ebből ennyi is bőven elég volt, sőt…


A munkamániás Rike önmagát is meglepve beleegyezik, h egy haverjával Cuxhavenbe megy nyaralni, de mikor az indulás előtt a srác lemondja a vakációt, semmi kezdve az egészhez, végül mégis elmegy. Nem indul jól a dolog, már a vonaton kisebb nézeteltérésbe keveredik valakivel és az idilli kis panzió, inkább egy romhalmaz, ráadásul a vonatos akadékoskodó pasi, Nils is állandóan felbukkan. Rike és Nils kapcsolata egy éjszakás kalandnak indult, amit félreértések színesítenek, majd együtt dolgoznak azon, h a panziót újra felvirágoztassák és persze sikerre vannak ítélve.
A szereplők borzasztóan sematikusak, egyáltalán nincsenek kidolgozva, ez megint az a kategória, h ilyet ki lehet adni????, maga a történet is felszínes. Sokszor az volt az érzésem, h vannak a nagy szavak, de mögöttük nincs semmi, össze van csapva az egész, lehet 200 oldalon is kerek, egész történetet írni szerintem, de ez nagyon nem volt az.

2018. augusztus 2., csütörtök

Karen Swan: Sommerhaus mit Meerblick

Nagyon szeretem Swan könyveit, kíváncsian vártam az elsőt, ami nem télen játszódik és nem a karácsony köré szövődik.
Tulajdonképpen az Ein Geschenk von Tiffany folytatása – ami tök jó, mert annak a végén Cassie és Henry összejöttek, minden szép és jó, most 2 év elmúltával újra betekintünk az életükbe. Kiderül, h bár szeretik egymást, másfél éve jegyesek, de Cassie 10 év félresikerült házasság után kiábrándult és nem akar újra férjhez menni, ez állandó feszültség forrás a kapcsolatukban.


Egyszerű, normális életet élnek Londonban, időnként fel-felbukkannak a regényben és az életükben az első kötetben megismert barátaik, Anouk, Kelly, na meg Henry nővére és Cassie legjobb barátnője, a minden lében száz kanál Suzy. Henry, a nagy felfedező újabb expedícióra készül, ami az utolsó pillanatban hiúsul meg, csalódottságában beleugrik egy másik kalandba, ami 3 hónapra elszakítja őket egymástól és egy ultimátummal búcsúzik, a nőnek döntenie kell, vagy esküvő, vagy szakítás. Cassie a régi és az új élete között áll, már nincs az egyikben és még nincs a másikban. De nem állíthatja meg az életét örökre, muszáj megtenni a következő lépést és elkezdenie Henryvel a közös életét, de nagyon tart egy újabb házasságtól. A munkába menekül, ill. Cornwallba Suzyval és a családjával, ahol ismét vár rá Henry ledolgozandó listája, tele feladatokkal, amik elgondoltatják és kihívások elé állítják. Nem nagyon segít a gondolkodásban a felbukkanó Luke, akivel heves new yorki románca még élénken él az emlékezetében és a pasi mindent elkövet annak érdekében, h ez így is maradjon.
Valahogy nehezen birkóztam meg vele az elején, pedig általában nagyon gyorsan és szívesen olvasom a regényeit, erre is nagyon kívácsni voltam, de valahogy alulmúlta a várakozásomat. Mondjuk pont egy elég sűrű időszakban is olvastam, ez sem segített, de nehezen haladtam vele, vontatott volt, sokszor nem nagyon kötött le. A szerző egyébként – számomra – lebilincselően tud írni a felső tízezer mindennapjairól, itt ez is hiányzott és valahogy nem volt a történet igazán koherens, hiányzott valami, ami igazán összeszőtte volna a sztorit. Nagyon bírtam viszont az időnként sziporkázó szövegeket, de ezek is inkább csak a vége felé jöttek, ahogy akkor állt össze számomra az egész regény is, akkor jöttek a meglepő, hirtelen fordulatok, a drámák, az izgalmak és persze a jól megérdemelt happy end. Szóval összességében jó volt és a vége megmentett egy csalódástól is, Karen Swanban továbbra is lehet bízni;).