Lioba Albus: Älter werde ich später

Mili 59 éves, egyedül él és élvezi. Gyerekei már felnőttek, de a történet pont azzal kezdődik, h 26 éves, nem kicsit kaotikus fia újra beköltözik és ő nem különösebben örül neki. Tudja, h ez lenne az elvárás…de más a realitás. Ráadásul lánya meg azzal örvendezteti meg, h babát vár és ennek örömére ő is beköltözik.

Ezután felbukkan a történetben Mili 2 gyerekének 3 apja, a barátnők, az új vélt vagy valós lovagok és sok vicces, meglepő és érdekes történetet hallunk főhősnőnk múltjából. Jó kis karakterek, vicces/elgondolkodtató sztorik és a végén happy end, de nem a cukorszirupos, inkább a reális verzió, persze kizárólag némi bonyodalom után. Meglepően üdítően hatott szerintem, h végre nem egy 20 vagy 30 éves nő volt a főszereplő, de még csak nem is egy 40-es. Más perspektívák, más gondolatok és gondok. Igazán tetszett, az is, h maga a szerző olvasta a hangoskönyvet, ráadásul nagyon jól. amit ezúttal is spotify-n hallgattam.

Dorit Rabinyan: Visz a víz

Liati izraeli, Hilmi palesztin, New Yorkban találkoznak és rögtön viszonyba kezdenek. Viszony? Affér? Szerelem? Kapcsolat? Maguk sem tudják, mi ez, csak azt, h nagyon erős vonzalom van kettőjük között, annak ellenére is, h Liati pár hónap múlva visszamegy Izraelbe. Viszont az is gyorsan kiderül, h származásukból adódó ellentéteik a kapcsolatukban is szerepet játszanak ill. sokszor vita tárgyát képezik. Egymás között sem tudnak „megállapodni”, mi lenne a legjobb megoldás az izraeli-palesztin helyzetben (a regény a 2000-es évek elején játszódik). Mindez még jobban kidomborodik, ha baráti társaságban vannak és előjön ez a kérdés.

Érdekes volt, h távol az otthontól ugyanakkor egy csomó hasonlóságot is felfedeznek, hisz „ugyanonnan” származnak, hasonlóan, hasonló körülmények között nevelkedtek, hasonlóak a beidegződéseik, hasonlóképpen reagálnak sokszor pl. a téli new yorki időjárásra, vagyis az éles ellentét, ami e két nép között megvan, mindjárt kisebb – legalábbis bizonyos tekintetben – ha az érintettek egy messzi, semleges terepen találják magukat. Valahogy hittem, szerettem volna hinni a happy endben, de nem kaptam meg. Ebben a helyzetben és a leírtak alapján, ez a realitás, de az ok, amiért ők ketten a végén nem lehettek boldogok együtt valami egészen más volt, ami meglepett és sokkolt. Összességében érdekes könyv, de nekem valami hiányzott, nem tudnám megmondani, mi.

Mina Teichert: Finnischer Schnee von gestern

Miután Vivi végre végleg szakított a barátjával és épp túl van egy baleseten, jogosan érzi, h az élete romokban. Mivel a barátnői is úgy látják, h egy kis környezetváltozás jót tenne neki, szilveszterre elmennek vele Finnországba a finn barátnőjükhöz.

Némi viszontagság után megérkezik a 3 fős lánybanda Finnországba, ahol a finn barátnővel kiegészülve kezdődnek az igazi viszontagságok, amiket itt bővebben nem is akarok taglalni. Alapvetően még valami jó/érdekes is kisülhetett volna az egészből, 4 barátnő, 4 különböző történet, 4 különböző élethelyzet, mindez szilveszterkor Finnországban, ebből lehetett volna valami. Helyette a szerző mindezt nem találta valamiért elégnek, helyette teletömte az egészet „akcióval”, hol autóbaleset, hol eltűnik valaki, hol a wc nem működik. Persze van ilyen, de nem ilyen mennyiségben, egy idő után elképesztően irritált. Persze megnyugodhatunk, mert a szingli Vivi a pár nap után már nem szingli, hanem megtalálta élete szerelmét, aki kb. az első pasi akit a regény kezdetén megpillant és aki, hogy, hogy nem valahogy mindig újra és újra felbukkan, elvégre Finnország „csak” 338 462 km², 5 és fél millió lakossal, tök evidens:S. Bugyuta és banális, agyzsibbasztó, főleg – részben – Karen Swan könyvével párhuzamosan olvasva, sajnos ez is az a kategória lett, amit kizárólag azért olvastam, h mielőbb túllegyek rajta és belekezdhessek valami másba.

Matt Haig: Der fürsorgliche Mr Cave

Ez egy elég fura könyv. A címlap és a cím (A gondoskodó Mr. Cave) együtt jól leírják a szitut.

A régiség kereskedő Terence Cave-nek nem volt könnyű élete. Anyja öngyilkos lett, a feleségét meggyilkolták és a fia is meghalt, tragikus körülmények között. Már csak Byrony, a lánya maradt neki, aki szerethet és főleg, akit megvédhet, mindentől megóvhat. Megszállottként telepszik rá tini lánya életére, elképesztő paranoiás, ami az előzmények miatt érhető, de mégis érzi az olvasó/hallgató, h egyszerűen helytelen. Byrony pedig egyre féktelenebbül és kétségbeesetten próbál kitörni az arany kalitkából, apja meg lassan teljesen begolyózik… Elképesztően felkavaró, diszkomfort érzetet adó könyv volt számomra.

Boldog új évet!

Új év, új remények, új olvasmány élmények! Mielőtt belevetném ezekbe magamat, jöjjön a szokásos összegzés az elmúlt évről. 2023-ban 79 bejegyzés született és 77 könyvnek értem a végére, ez hárommal kevesebb, mint 2022-ben. Ebben az évben nagyon sokat dolgoztam és utaztam, időnként nagyon kevés időm jutott olvasásra ill. sokszor úgy éreztem, kicsit az „ihlet” is elment, h mit is olvassak, ami nem mostanában fordult elő velem. Ez a tendencia (sok munka, sok utazás, kevesebb olvasás), valószínűleg 2024-ben is folytatódni fog. Ebből 64 volt németül és 13 magyarul, kicsit gyengült a német dominancia az előző évhez képest (68-12). 32 könyvet hangoskönyvként hallgattam meg és 45-öt olvastam, amiből 11 volt hagyományos és 34 e-könyv. A tavalyi 5-höz képest, idén 6 magyar szerzőtől olvastam, ráadásul az egyiktől (Szécsi Noémi) 3 könyvet, vagyis egy trilógiát, szóval ez a kategória egész jó.

Továbbra is megfontolva haladok, az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán, a tavalyi 2 után idén csak 1, azaz egy könyvet sikerült olvasnom innen, így tartok most 117-nél. Idén is olvastam/hallgattam néhány sorozatot, az American Crown első két, eddig megjelent kötetét hallgattam meg, ennek a folytatására kíváncsi lennék. Tonia Krüger Love Songs in London sorozatának mind a 4 részét meghallgattam, ahogy elolvastam Szécsi Noémi Nyughatatlanok trilógiáját is, ami viszont nem nagyon tetszett. Az év vége felé belekezdtem Laura Kneidl Berühre mich nicht c. 5 részes sorozatának hallgatásába is, az első 2 rész után nem vagyok biztos a folytatásban. Bár 2023-ban sem született „abszolút kedvenc”, azért jó néhány olyan könyvet olvastam/hallgattam, ami nagyon tetszett. Ilyen volt pl. a két újra olvasott könyvem (A zsidó menyasszony, Ein Geschenk von Tiffany), a nagyívű Exodus, Jojo Moyes új regénye (Mein Leben in deinem). Nagyon tetszett továbbá Ellen Sandberg rafinált regénye (Der Verrat), ahogy a történelmi fikciós Mengele bőröndje is Gyurkovics Tamástól. Ahogy minden évben, úgy 2023-ben is szívesen olvastam utazós könyveket ill. olyanokat, ahol egy másik ország, kultúra van fókuszban. Egy újabb részt az Ein Jahr in ... sorozatból (Prága), egy másik hasonló koncepciójú könyvet Dániáról (Alles wegen Dänen) és New Yorkról (Fettnäpfchenführer New York) „használati útmutatót” Dubaihoz és az Emirátusokhoz; Brüsszelhez és Flandriához. Tavaly csak 2 önéletrajzi jellegű könyv szerepelt az olvasmány listámon, Victor Vasarely és Matthew Perry kalandos életéről olvastam ill. hallgattam. 2023 legolvasottabb bejegyzése a blogomon – nagy meglepetésemre – Hannah Kaiser All my love & you c. könyvéé lett, ami nekem abszolút nem tetszett. Ezt követték Paul Auster és Judith Lennox regényei, majd két újabb olyan könyv, amik nekem nem igazán nyerték el a tetszésemet, a 4. helyen az év elején olvasott Ich bin aus Ungarn, az 5.-en pedig a Yallah Deutschland.