2010. szeptember 25., szombat

Bozai Ágota: Mi az ábra?

Évekkel ezelőtt olvastam az írónőtől a Tranzit Glóriát, ami ennek a könyvnek az előzménye, vagy inverze, ha úgy tetszik. Ott a főhős glóriát kap a feje fölé, amit mások nem látnak, itt ördöggé változik Szilveszter napján a kisvárosi polgármester, mert hogy a középkori legenda szerint, aki olyan maszkot vesz fel, ami kifejezi valódi jellegét, azon rajta is marad.


Nem látszik rajta a változás, legalábbis első blikkre, szabad szemmel, de annál inkább tükörben, tükröződésben, fotón, videó felvételen. Ördög „maszk”, szarvak, paták, nem tud aludni, teherbe ejti a város nő szobrait…ilyen és ehhez hasonló eseményekkel kell megbirkóznia az újdonsült ördögnek.
Megmagyarázhatatlan, különleges, sőt félelmetes események láncolata indul meg a kisvárosban, a hatalom legfőbb birtokosa ha addig nem is volt ördög, h fenntartsa a látszatot, ördögi dolgokra kényszerül, legalábbis eleinte, de aztán látva milyen félelem, kíséri „a jelenséget”, ami ő maga;), még jobban felbátorodik, az egyik aljasság követi a másikat. Az igazán szomorú az, h nem lehetetlen dolgokról van szó, hanem csupa olyanokról, amikhez a szerzőnek nem kellett mást tennie, csak híreket hallgatnia az utóbbi években… semmi olyat nem tesz ördögként, amit már ne tettek volna meg sokan Magyarországon politikusként, ez nyilván nem véletlen, ahogy az sem, h mindez épp egy politikussal történik.
Jó kis gyűjteményt kapunk az „ördögös” közmondásokból (falra festi az ördögöt, az ördög nem alszik, ördög veri a feleségét…), vhogy mindenkinek ilyenek jutnak eszébe, a polgármester közelében;).
Mind a két könyvben szerintem a leggyakrabban használt szó a (fő)potentát (jelentése: hatalmasság, főurakra, elöljárókra használt elavult jelző), ami egy idő után rendesen az agyamra ment. Egyébként nincsenek nevek csak főpotentát van, orvos városatya, kocsmáros városatya, rendőrkapitány, asszony, anyós, gyerek stb. , városnév sem, semmi konkrétum.
Azért elég sok idegesítő dolog van benne a főpotentátozáson túl is, pl. az állandó megjegyzések, h ezt te is láttad, a te szomszédod is ott volt, meg a kissé kaotikus elbeszélés mód, vagyis az, h leír valamit félig, aztán mégsem, mert ez nem ide tartozik, majd később, meg egyébként is elég nehéz követni időnként a történéseket…ezekbe eléggé belefáradtam, a végére pláne, az nagyon zavaros volt nekem. Összességében örültem, mikor befejeztem, elég fárasztó olvasmány volt.
A cím és a borító kicsit olyan, mintha elcserélték volna a tartalommal, nem tudom mi közük egymáshoz.

2010. szeptember 22., szerda

Friss;)

Némi új infó azokkal a könyvekkel kapcsolatban, amikről írtam:

- Szeptember során valamikor meg fog jelenni az Eat, pray, love folytatása Hűség címmel, 20%-os kedvezménnyel (3500 helyett 2800-ért) előrendelhető itt. A bookline előjegyzési sikerlistáján jelenleg a 9. helyen áll.

- Máris elkészült az Alle sieben Wellen magyar fordítása, sőt okt. 6-án meg is jelenik. A hetedik hullám lett a magyar címe, ez is előjegyezető 20% kedvezménnyel itt.

- Megjelenik magyarul Safier második könyve is a Jesus liebt mich, szó szerint lefordították a címet, Jézus szeret engem, hát kíváncsi vagyok, szerintem túl sokat nem fogunk hallani róla, bár az előjegyzési listán jelenleg 16., de volt már előkelőbb helyen is és ide a blogba is a legtöbben Safierre rákeresve jutottak el az utóbbi időben, ami igencsak meglepett (bár a jó könyvek listája keresési címszó azért verhetetlen;)) 2010 novemberére várható a megjelenés, szintén 20%-al olcsóbban lehet előjegyezni. Bíztatok mindenkit, aki szeretne valami nem mindennapit olvasni, jó kis könyv. Az elvileg belőle készülő filmmel viszont gondok vannak, azt nem lehet tudni mi, de el sem kezdték forgatni, sehol semmi infó:(.


- November 11-én fog megjelenni végre magyarul a Bree Tanner második rövid élete c. Stephenie Meyer könyv egyszerre puha- és keményborítós változatban, mindkettő előjegyezhető 20%-os kedvezménnyel itt. Ez a Twilight saga 3. részében, az Eclipse-ben felbukkanó újszülött vámpír lány története. A bookline előjegyzési listáján a 2. (puha kötés) és a 3. (kemény kötés) helyet foglalja el.

- A Rückenwindből is film készül, majd egyszer, egyelőre még csak ott tart a dolog, h megvették a filmjogokat.

2010. szeptember 18., szombat

Daniel Glattauer: Alle sieben Wellen

Szóval a Gut gegen Nordwind folytatása;). Ezt is kiolvastam 24 óra alatt, mint az elsőt, ami nem igazán jellemző rám, de ezt muszáj volt:). Kevesebb, mint egy hét telt el, a két könyv olvasása között, de már nem emlékeztem egy csomó mindenre, nem azért, mert annyira felejthető, hanem mert apró dolgok történnek, fontos 1-1 szó, kifejezés, hangsúlyok, rezdülések, kérdő- és felkiáltójelek és az egész hangulata. Meg szerintem az ilyen jellegű könyveket így érdemes olvasni, mert vhogy a varázsa is megtörik, ha megtörik a lendület és abba kell hagyni valamiért, így inkább egyhuzamban olvastam néhány órát, amit egyébként ritkán teszek, de ezúttal nagyon szívesen, abszolút olvastatta magát.


Szerintem lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni a folytatás, mert úgy érzik, nagyon elhúzza az eseményeket, de nekem tetszett. Állítólag azért „kellett” megírnia a folytatást, mert az olvasók nem voltak megelégedve az 1. könyv befejezésével, ami szerintem a drasztikus vég után érhető. Itt is játszadozik az olvasókkal és a főszereplőkkel, de azért történnek is dolgok, fontos dolgok;) és nagyon ügyesen tartja fent végig a feszültséget, és ébren a kíváncsiságot. Nagy lépés az 1. részhez képest, h a virtuális kapcsolatból lassan tényleges kapcsolat lesz, nem szerelmi, nem baráti inkább valami furcsa, vágyakkal teli valami, amit férj, barát, barátnő, gyerekek színesítenek, míg nem aztán elérünk oda, ahova már az első e-mail után készültünk;).
Nagyon jól hozza továbbra is a két teljesen különböző karaktert, és a levél(e-mail)regényt, ami sokat bíz az olvasó fantáziájára, az ember sok mindent a sorok mögé képzelhet.
Amit még fontosnak tartok a könyvekkel kapcsolatban megjegyezni és az elsőnél kimaradt, h igaz, h egy e-mail levelezés lenyomata a könyv, de a stílus ennek ellenére nem igénytelen, pongyola, sokkal inkább meglepően üdítő, nem fennkölt persze, de kellemesen olvasmányos, igényesen játékos, olyan, amit jó és érdemes is olvasni.
A cím elsőre itt is elég fura, de a könyv ez alkalommal is magyarázatot ad. Minden hetedik hullám – ot jelent az én olvasatomban, aztán meglátjuk milyen címet kap a fordításban.
Ausztriában a regények igazi kultkönyvekké váltak, sőt már a színházat is meghódították, 2009 óta játszzák Bécsben teltház előtt az első részt, a másodikat 2010. májusában mutatták be.

2010. szeptember 14., kedd

Daniel Glattauer: Gut gegen Nordwind

Többektől is hallottam már erről a könyvről, ráadásul csupa jót, így amikor kölcsönkaptam, rögtön bele is kezdtem.


Az egész könyv e-mailekből áll, a levelezés egy rosszul bepötyögött e-mail címmel kezdődik. Az eleje nekem annyira nem tetszett, kicsit erőltetettnek éreztem, bár maga a ’félrement’ e-mail ötlete szerintem is jó, mégsem tűnt igazán gördülékenynek a dolog, nem volt olyan egyértelmű, h miért is alakult ki ez a levelezés, az elején elég fura, h miért is írogatnak egymásnak.
Aztán viszont észrevétlenül valami elindult és azon kaptam magam, h csak lapozok, lapozok, lapozok…:). Nagyon izgalmassá teszi az egészet, h mi ugyanannyit tudunk meg a két félről, Emmiről és Leoról, mint ők egymásról, így állandóan kombináltam közben, h mi is lehet itt a háttérben, mit fog válaszolni a másik, ami tök jó volt;). Ami még tetszett, h életszagú az egész, a nő házas, a pasi összejön mással, szóval nem egy rózsaszín történet, happy end-el. Olyan szempontból is érdekes, h mennyire meg tudja határozni az ember életét valaki, akivel még sohasem találkozott, észrevétlenül mégis nagyon gyorsan válhat az élete részévé, felruházza/felruházhatja olyan tulajdonságokkal, amilyenekkel szeretné, beleláthat olyasmit, ami nincs is benne…vhogy így vannak a főszereplők is, félnek a személyes találkozástól, attól, h az általuk idealizált másik fél nem ér fel ehhez az ideálhoz. A befejezés elég meglepő, meg valahogy kicsit szívszorító…de, van folytatás, meg is jelent már, hát mit mondjak, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a történetük vége!
Alapvetően, belegondolva kicsit fura, h nincs semmiféle elbeszélés, összekötőszöveg, rögtön a legelején belecsap a közepébe, csak és kizárólag e-mailekből áll. Talán ezért is nagyon aktuális, hiszen – bár sokan ódzkodnak az ilyesmitől – de számtalan barátság és kapcsolat született az interneten keresztül. Két olyan emberről van itt is szó, akik sohasem találkoztak, csak írásban kommunikálnak, mégis komoly érzéseket ébresztettek egymásban, bár persze felvetődik a kérdés, h mégis mennyire lehetnek komolyak ezek az érzelmek.
A pasi stílusa nekem jobban tetszett, nem hiába hapsi írta, azért ez látszik, bár nem mondhatom, h Emmi része nincs jól megírva, csak hát tipikus nő: sokat kombinál, megsértődik, durcás, mindent jobban tud;), a pasi meg türelemmel és humorral viseli, ismerős ez nekem valahonnan;).
Elsőre fura volt a cím, de a könyvet olvasva, még az is oké;). Magyarul Gyógyír északi szélre címmel jelent meg idén, amennyire hallottam, nem annyira sikerült fordítással, bele olvastam én is, hát...valóban elég érdekes, kicsit fura, pl. a magázás…németül oké, h szinte végig magázódnak, ezt el tudom képzelni, magyarul már kevésbé, sőt. Tavaly megjelent már németül a könyv folytatása is (Alle sieben Wellen), de eddig még csak keménykötéssel, ami elég húzós áron van, sajna általában elég sokat kell várni míg megjelenik fele annyiért, puha kötéssel. Viszont felfedeztem, h a bookline-nál is kapható a két könyv egyben, ugyanannyiért mint a 2. keménykötéses kiadás, kíváncsi voltam nagyon, a hogyan továbbra és mivel az első könyv úgysem volt meg, meg így kevesebb helyet is foglalna;) (már ilyen szempontok is szerepet játszanak:)), szóval meggyőztem magam;), ha minden igaz ma érkezik:).

2010. szeptember 10., péntek

Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai

12 rövid, szórakoztató, csattanós novella Sherlock Holmes kalandjairól, hű barátja és segítője, Dr. Watson elbeszélésében. Gyerekkorom óta megvolt a könyv, de vhogy sosem éreztem késztetést az elolvasására, aztán látva a Guy Ritchie féle filmet Robert Downey jr.-al, Jude Law-al és Rachel McAdams-el, csak kíváncsi lettem, nem bántam meg.


Krimit sem nagyon szoktam olvasni – bár valószínűleg ez sem meríti ki teljesen a krimi fogalmát – de ha véletlenül mégis ilyesmi könyvvel akadok össze, mindig nagyon élvezem, most sem volt ez másként.
Briliáns logika, elképesztő megfigyelések és kombinációs készség, meglepő fordulatok, időnként hátborzongató esetek. Rövid sztorik, tömör és velős elbeszélés, nincs idegborzolás, időhúzás, mégis nagyon hatásos és izgalmas minden novella. Mindegyik olyan fifikás eset, h egyre sem igazán jöttem rá, bár nyilván ami az első történteknél még az újdonság erejével hatott – mármint a felderítés módját illetően - az utolsóknál már nem volt igazán meglepő, de még azok is nagyon szórakoztatóak voltak.
Ami még tetszett, h nem minden történet zárul teljes sikerrel, van, akinek sikerül túljárnia a főhős eszén és olyan is akad, amikor a természet intézi el a dolgokat a zseniális Sherlock helyett, de pont ettől lesz „életszerűbb” az egész.
Amik nekem különösen tetszettek: Botrány Csehországban, Az öt narancsmag, A pettyes pánt.
Ja, egyébként az 1001 könvyes listán is rajta van, szerintem is ott a helye;)!

2010. szeptember 5., vasárnap

Bíró Kriszta: Fiókregény


Néhány éve olvastam először és nagy kedvenc lett, nem volt vitás, h el fogom még olvasni. Pár éve több, mint 12 órát késett a gépünk az imádott Stockholmból hazafelé, akkor fogadtam meg, h ezentúl könyv nélkül soha, még programokkal zsúfolt, városnézésekre sem, most ezt a könyvet szúrtam ki és vittem el a skandináv túrára;). A tempó most is feszített volt, estére, örültem, h végre vízszintesbe kerültem, olvasni már nem nagyon volt energiám, na de a reptéren…A 4 órás késés miatti 6 óra várakozás alatt volt időm elmélyedni Sóriék édes-bús történetében. A nyüzsgő forgatag és a fáradtság ellenére néhány perc után, megszűnt minden, maradt Bíró Kriszta története, hihetetlen pontossággal „megrajzolt” szereplői és kalandjaik.
Többször megesett már velem, h elolvastam valamit, ami tetszett, felkerült a kedvenceim közé, majd amikor néhány év múlva újra olvastam, kicsit csalódtam, túl nagyok voltak az elvárásaim. Most viszont nem ez történt, másodszorra is nagyon tetszett a Fiókregény.
A regény központi figurája Sóri Dina, aki nem mindennapi, nagyon érdekes figura. Az élete tragédiák sorozata, de a tehetség minden körülmények között utat tör magának, azt hiszem erről is szól a történet. Pillantást kínál a színház kulisszái mögé is, mivel az írónő maga is színésznő, feltételezem, h elég pontos képet rajzol erről a világról.
Emberi tragédiák játszódnak le a szemünk előtt, sehol az idill, a csöpögős boldogság, helyette naturális leírások, és a - gyakran szomorú - valóság ábrázolása.
Nagyon nehéz erről a könyvről írni, mert annyira magával ragadó a maga egyszerűségében és sallangmentességében, ez az a könyv, amiről nem olvasni kell, hanem el kell olvasni, amiről nem lehet írni….