Lilli Beck: Couchgeflüster

Nelly a szeleburdi hősnő egy kis jóga stúdió tulajdonosa, ahol jógát oktat. A vőlegénye épp elhagyta és komoly pénzügyi nehézségei támadtak. Bár próbálkozik, hisz nem akarja elveszíteni a stúdiót, de túl hebehurgya ahhoz, h megtudja fogni a pénzt.

Aztán miután feltűnik az életében Ben, aki nem csak úgy néz ki, mintha Nelly alkotta volna magának, de még azt is teszi és mondja, amit a nő álmaiban elképzel, akár teljes is lehetne a boldogság, ha az álompasi nem tűnne el szőrén-szálán a második randira. Nagy a meglepetés, amikor aztán Nelly épp gyengélkedő anyjának pszihológusi praxisában találkoznak újra, ahova a srác épp páciensként érkezik, h kezelje részleges amnéziáját, amiért meg sem ismeri a lányt. Bár Nelly csak azért van ott, h lemondja a telefonáló ill. érkező pácienseket, gondolja, talán a végére járhatna, mi is történt Bennel. A dologból persze az lesz, h pszihológusként is magába bolondítja a pasit, sőt laikusként még az amnéziáját is sikerül kezelnie. Akár teljes is lehetne ismét a boldogság, ha nem bukkanna fel teljesen váratlanul valaki, aki azt állítja, Ben a vőlegénye és kb. minden, amit eddig mondott szemen szedett hazugság. Nelly épp készülne ismét összetörni, de végül felveszi a kesztűt, felgöngyölíti a kissé bonyolult történetet, majd élvezheti megérdemelt boldogságát álmai lovagjával. Alapvetően a szokásos habkönnyű lányregény, de a végén meglepett, pár oldal alatt olyan kalamajkát kreált a szerző, h hirtelen azt sem tudtam, ki kivel van, az ilyesmi elég ritka hasonló limonádéknál, szóval ez mindenképpen jó pont volt és felrázta a történetet a happy end előtt.

Anne Labus: Die kleine Taschennäherei zum Glück

A hirtelen megözvegyült Lena magányosan él fájdalmában Berlinben, a fia máshol jár egyetemre, egyetlen menekvése a varrás. Ebből a letargiából sógornője rángatja ki, aki meghívja magukhoz Írországba. Itt Lenát mintha kicserélték volna, élvezi iker unokahúgai társaságát, a gyönyörű ír vidéket, ahol mindenki barátságosan, tárt karokkal fogdja, ráadásul az általa varrt táskák is sikert aratnak. Nagyon gyorsan „barátokra” talál, sőt szerelemre is, a kissé mogorva helyi dokival.

Hirtelen hoz döntéseket, eladja a berlini házukat, írországba költözik, Jack és a sógornője, valamint annak családja miatt, na és táska varrodát nyit. Persze a teljes idill előtt még jön néhány legyőzendő nehézség, ahogy az már lenni szokott az ilyen könyvekben. Annak ellenére, h nagyon gyorsan történik minden a főszereplő életében, a könyv egyáltalán nem rövid, sőt. Nekem egy kicsit fura volt, h pár napja van ott, de máris barátai vannak, pasija , mintha mi sem történt volna. Nem derült ki számomra egyértelműen, mikor halt meg a férje, de én úgy értettem, nem rég, így még furább volt a viselkedése sok helyzetben. Most nem arra gondolok, h mit várnának el mások, vagy mi az „illendő”, hanem nekem az a fura, ha szerette a férjét, sokáig együtt voltak, mégis ilyen gyorsan tovább tud lépni. A másik furaság, h bár a férje halála után pénzügyi nehézségei vannak, ennek ellenére mkit meghív éttermekbe kajálni, meg ide-oda, persze tudom, szokás szerint túl földhözragadt vagyok. Egyébként meg Lena is az a fajta főszereplő, akinek szintén kb. csak megszületni volt nehéz, főznek rá, intézkednek helyette stb.

Náray Tamás: Zarah öröksége

A családregény 2. része is az idei várólistámon volt. A regény első fele olyan, mint egy thriller vagy akciófilm, ezt nem feltétlenül vártam volna Náraytól. Nagyon izgalmas, olvastatja magát. Aztán kicsit lecsendesedik a történet és inkább az érzelmek veszik át a főszerepet, az elszakított ikrek és az őket 30 éve kereső nagymamájuk egymásra találása.

Ebben a családban viszont soha nincs sokáig nyugalom, rögtön nyomozni kezd valaki, majd egy újabb nem várt fordulat következik, ami újabb izgalmakat hoz. Ezzel csak annyi volt a problémám, h a fordulatok közül néhány annyira irreális, h ezzel számomra bizonyos szempontból hiteltelenné tették a történetet. Az egész regényen megfigyelhető a hullámzás, a sorminta: amikor megoldódni látszanak dolgok, mindig jön egy kis nyomozás, a múlt megkapirgálása és máris oda a boldogság, jönnek a tragédiák. Náray megadja főhőseinek – legalábbis látszólag – a teljes happy endet, h aztán hirtelen mégis szétzúzza azt, de a befejezés, bármennyire is tragikus, mégis reményt keltő. Alapvetően ugyanaz volt a problémám a 2. résszel is, mint az elsővel: nagyon körülményes a nyelvezet, de szerintem ez egyébként is jellemző rá, már a többi könyvében is feltűnt, persze lehet ez választékos, szép, meg előkelő, csak élő ember nem beszél így, ill. néhány lehet, de hogy az összes? Kizárt. Ezáltal a párbeszédek így a 2. könyvre nagyon idegörlőek lettek nekem, mintha több, mint 700 oldalon keresztül ugyanaz a személy beszélgetett volna saját magával. És az állandó bölcselkedés, amit a szereplői szájába ad…jaaaaáj! Ami a 2. részben tűnt fel, de itt nagyon extrémen, h annyi „véletlen” van benne, amennyi a világon összesen nincs, nem hogy egy család életében, arról nem is beszélve, milyen kicsi a világ Náray univerzumában, nekem ez sok volt, erőltetett. Mindennek ellenére a történet magával ragadott, érdekelt a szereplők sorsa és a végét megkönnyeztem. Az első rész olvasása közben és után még nem igazán értettem, miért Zarah lett a címe és a 2. kötet címében is ő van benne. Elolvasva az első két részt, már érthetőbb, hisz bár nem mindig ő a főszereplő, de valahogy a történet mindig az ő múltjába tér vissza és a jelenben is sokszor ő alakítja aktívan a történéseket. Időközben van már egy 3. rész is (Zarah álma), tehát trilógiává duzzadt a családregény, ez nincs meg nekem és nem is tervezem a beszerzését.

John Strelecky: Das Café am Rande der Welt

Már amikor belekezdtem ebbe, tudtam, nem egy regény, nem fikciós történet vár rám, sokkal inkább egy, az élet értelmét firtató írás. Nem voltam biztos benne, h ez nekem való, nem igazán szeretem az ilyesmit, de gondoltam adok neki egy esélyt.

John, a reklámmenedzser egy forgalmi dugó miatt hagyja el az autópályát, majd hirtelen a semmi közepén találja magát. A benzin fogyóban, nem tudja hol van, sehol senki. Már épp kezdene kétségbe esni, amikor feltűnik neki egy kávézó. Az eldugott kis hely - „a világ peremén”, ahogy a cím is mondja – igazi váratlan fordulatot hoz az életébe és sok mindennel kapcsolatban felnyitja a szemét. Az étlapon az ételeken kívül olyan alapvető kérdéseket talál, amiknek megválaszolásásra nincs felkészülve, ill. amikre nem tudja a választ. Mindez felkelti viszont az érdeklődését és a szakács, a felszolgálónő és egy vendég segítségével próbálja megszerezni a válaszokat az élet és a lét értelmét firtató kérdésekre. Miközben a lét céljáról beszélgetnek és filozofálnak, megváltozik az életről és az emberi kapcsolatokról alkotott véleménye, így az utazása hirtelen egy saját magához vezető utazás lesz. Azzal együtt, h a könyv engem nem talált el annyira, mert nem szeretem az ehhez hasonló elmélkedéseket és mert – bár erőlködött – de nem vált igazi történetté, volt benne számomra is néhány elgondolkodtató sztori. A könyvet 26 nyelvre fordították le, számos bestseller lista élére került.