2014. november 30., vasárnap

Mark Twain: Die schreckliche deutsche Sprache

Nem is igazi könyv, inkább csak egy kis rövid eszmefuttatás, címében (A szörnyű német nyelvről) nagyon pontos témamegjelöléssel. Bár eddig nem sokat olvastam Twaintől, de mégis nagyon rajongója vagyok, leginkább a szuper humoros és igaz mondásai miatt, rengeteg velős idézet kering tőle mindenfelé.


Az író maga is beszélt németül, ez adta a kiindulópontot, h értekezzen egy kicsit róla. Szerinte az, aki nem tanult németül, el sem tudja képzelni, milyen bonyolult nyelvről van szó. Nincs még egy ilyen nyelv, ami ennyire rendetlen és rendszertelen. Ezt már sokaktól hallottam, de abszolút nem értek egyet vele: szerintem nagyon strukturált, a szabályok követésével aránylag könnyen elsajátítható nyelvr a német.
Panaszkodik persze a névelőkre is, amik megtanulásához az embernek minimum egy jegyzetfüzet memóriájára van szüksége, ezzel nem tudok vitába szállni;).
Teljesen szubjektív dolgokat is kritizált, mint például bizonyos szavak csengését, h ezek számára mennyire nem kifejezőek, mennyire nincsenek összhangban a jelentésükkel (pl. Hölle, Gewitter), nyilván nem is az volt a cél, h idegen ajkúak érezzék kifejezőnek őket;). Persze nem csak egyszerűen kritizál, hanem javaslatot is kínál: több, mint 9 hétig foglalkozott a nyelvvel, ami által felhatalmazva érzi magát erre.
Javaslatai meglehetősen megmosolyogtatóak. Az egyik a részes eset elhagyása, mert mindek az, nem fejez ki semmit…ezen kívül pár angol szót importálna (hát ez azóta meg is történt) és persze megreformálná a névelőket is.
Filozófiai tanulmányai meggyőzték arról, h egy tehetséges ember 30 óra alatt megtanulhat angolul (kivéve a helyesírást és a kiejtést), franciául 30 nap, míg németül 30 év alatt. Ha ez így marad, véleménye szerint lassan a holt nyelvek közé sorolhatjuk, mert csak a holtaknak van ideje megtanulni. Ezt megint erős túlzásnak érzem és mikor ilyeneket olvastam, az járt a fejemben, hogy boldogult és mit írt volna Mr. Twain, a mi édes anyanyelvünkről;)?


Szóval azért azt vegyük hozzá mindehhez, h egy angol anyanyelvű humoros értekezéséről van szó, persze van igazságtartalma, de azért nem olyan szörnyűűűű nyelv az a német;).
Persze ezt az írását nem is gondolta nagyon komolyan Mark Twain, fogalmazása abban a könyvében jelent meg, amiben németországi, svájci és olasz utazásairól írt (A Tramp Abroad) – ekkor 3 hónapig volt Heidelbergben. Később 9 évet élt még Európában, többek között Berlinben és Bécsben is, így még volt alkalma a szörnyű német nyelv további tanulmányozására;).

2014. november 23., vasárnap

Anna Gavalda: Nur wer fällt, lernt fliegen

Ez a 4. Anna Gavalda könyv, amit olvastam, de még mindig az először olvasott a kedvenc. Azzal ellentétben ez egy rövidebb regény, Billie és Franck története.


Rögtön azzal kezdünk, h franciaországi túrázásuk alkalmával egy sziklahasadékba esnek, mindketten megsérülnek, ráadásul úgy tűnik, Franck elvesztette az eszméletét. Billie nagyon aggódik érte és minden erejével azon van, h ébren maradjon, ezért aztán elkezdi mesélni kettőjük történetét. Az iskolában mindketten kivülálló különcök voltak, a lány egy lakókocsi telepen nevelkedett, anyja elhagyta még csecsemőkorában, mostohaanyja és mostohatestvérei miatt szörnyű élete volt. Franck bár jó családból származik, de homoszexualitása miatt állandó harcban állt az apjával. Egy iskolai darab kapcsán kerültek kapcsolatba és lettek jóba, de aztán Billie megbukott, Francknak internátusba kellett mennie, sorscsapások követték egymást az életükben. Az epizódok, amiket a mesélő Billie elénk tár az életéből, a maga nyers, egyszerű, de nagyon szerethető stílusában, helyenknét sokkolók: prosti lett belőle, h nyugalmat és ennivalót szerezzen magának, azért várta a 18. szülinapját, mert attól kezdve lazábban lophatott, nem kellett attól tartania, h az apját értesítik róla…
Párizsban újra egymásra talál a két barát és a lány élete végre igazi pozitív fordulatot vesz, megtalálja azt, amit szívesen csinál és amiben nagyon jó, jön is a hírnév és a siker.
A vége igazi happy end, de elég meglepő módon, na de, ahogy Billie egyszer fogalmazott: a szeretetnek nincs köze az anatómiakönyvhöz.
Nehezen indult be a történet, de aztán jó lett. Gavalda megmutatja, h nem szabad feladni az embernek az életét és saját magát, akkor sem, ha időnként a hajánál fogva kell kihúznia magát a nehéz helyzetekből. Persze mindez még könnyebb, ha van az embernek egy olyan barátja mint Billie vagy Franck, akiket a végére igazán megszeret az olvasó. A cím (kb. Csak aki le-/elesik tanul meg repülni) tökéletes összhangban áll a tartalommal. Ez sem a legjobb műve az írónőnek, de mégis érdemes elolvasni.
A németül 2014-ben megjelent regény magyarul még nem olvasható.

2014. november 19., szerda

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán

Sejtettem, h elég lesz csak az első részt a várólistámra tenni, Jókai el fogja intézni, h rögtön elolvassam a folytatást is, így is lett;).


Jó néhány évet ugrunk a történetben, Zoltán immáron nagyobbacska gyermek, aki nagy szeretetben nevelkedik Szentirmayéknál, azok gyermekei is testvérükként szeretik. Ám az ármánykodásoknak nincs vége, Kárpáthy Abellino továbbra is meg akarja szerezni a mesés vagyont és ebben lelkes segítői is akadnak. Az intrikálás olyan jól sikerül, h Rudolf ennek hatására másra bízza a kiváló gyermek gyámságát, amibe megszakad nem csak neki, a családjának is a szíve. Zoltán ezután Pestre megy, ott Wesselényi mellett segédkezik a dunai árvíznél, egykori és jelenlegi gyámja levelezéséből ismerjük meg külföldi kalandjait: 14 évesen doktori címet szerez Németországban, majd megjárja Olasz- és Franciaországot, Angliát, mindenhol sokat tanul, fejlődik. A cím ellenére nem egyértelműen ő a főszereplő, hisz sok szereplős regényről van szó, de kétségtelenül az személye és birtokai mozgatják az eseményeket. Jókai borzasztóan idealizálja az alakját, szerintem túlságosan is, minden fronton tökéletes fiatalember cseperedik belőle. Talán pont ezért sem lehet másként, h bár lemond mindenéről, de mégis végül jogos tulajdona visszakerül hozzá és ráadásként még annak a lánynak a kezét is elnyeri, akiről gyerekkora óta álmodozott. Ez kicsit meg is lepett, mert a szerelmeseknek általában bonyodalmakat és akadályokat kell legyőzniük, itt erről szó sem volt.
A stílusa remek, nagyon szépen ír, de nagyon terjengősen is, hosszan ír le mindent, amit én – sajnos – nem nagyon szeretek, nagyon ezt vettem észre magamon, h nem bírom a „mellébeszélést”, szerintem a kortárs, szórakoztató irodalom hatása ez, az szoktatott le a hosszú, lírai leírásokról.
Bár tetszett, de valahogy annyira nem ragadott magával ez a 2. rész, voltak benne izgalmas részek, de alapvetően elég vontatott és szerteágazó.


Az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán Jókai legkedvesebb könyvei voltak, 1854-ben ill. 1855-ben ben jelentek meg először a Pesti Napló tárcarovatában.
1966-ban, ugyanabban az évben filmesítették meg mindkét részt és 2012-ben mindkét film bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé.

2014. november 15., szombat

Jókai Mór: Egy magyar nábob

Az utóbbi években mindig olvastam Jókait, most is felkerült egy regénye a várólistámra. Mindig tetszenek a művei és örülök, h elolvastam őket, mégis kell egy kis „lökés”, h belekezdjek.
Jókainál szokásos módon ezúttal is elég nehezen indulnak be az események. Megismerjük Kárpáthy Abellinót, a külföldön élő nemest, aki másra sem vár, minthogy nagybátyja, az idős Kárpáthy János halálával örökségéhez jusson. A dolog több adok-kapok után odáig fajul, h az unokaöcs koporsót küld a nagybátyjának neve napjára, ami igazi fordulatot hoz annak életében. Lefogy, kevesebbet iszik és utolsó éveit arra akarja fordítani, h eltüntesse neve mellől a bolondos jelzőt.


Párhuzamosan ismerteti meg velünk Jókai a Mayer lányok sorsát – világszép, de laza erkölcsű nővérek, akik elzüllenek, de a legfiatalabbat, Fannyt elviszi ezért az erkölcsös nagynéni, Teréz és így is neveli fel. Szemet vet rá Abellino és egy idő után rögeszméjévé válik a szép lány, valószínűleg mert, megközelíthetetlen és megkérdőjelezhetetlen erkölcsű.
Fanny aztán a Kárpáthyak harcának tárgya lesz: János, aki a nagyapja lehetne, házasságot ígér neki és a lány hozzá is megy. Így összefonódik e két teljesen különböző miliőből és családból származó ember sorsa és Jókai kijátssza „az idős főnemes és a fiatal polgárlány házassága” című adomát.
A kapocs a két főszereplő, a két szál között Szentirmay Rudolf, a kiváló államférfi, aki mindkettőjük életében feltűnik és aki miatt – tudtán kívül – soha nem lehet boldog ez a házasság. Fanny boldogtalan és szenved, fiút szül, majd meg is hal. Ezzel Abellino elvesztette a jogot, hogy örököljön a Nábob után, aki hamarosan követi is feleségét a sírba, csecsemő fiát Szentirmayék gyámsága alá helyezve.
A reformkorban játszódó mű szereplői több szempontból is érdekesek: Kárpáthy János figuráján keresztül először a régi magyar nemességet mutatja be, meglehetősen negatívan, de aztán változása után megtisztul és komoly hazafi, tiszteletre méltó nemes lesz belőle. Abellino alakja szintén egy sablon: a külföldön élő, vagyonokat eltékozló magyar főurak jellegzetes figurája. Szentirmay Flórát Széchenyi feleségéről mintázta, de a legnagyobb magyar is felbukkan a regényben, ha csak említés szintjén is, István grófként. Miklós báróról is olvashatunk (Wesselényi Miklós), mindketten még élő személyek voltak a regény születésekor, ezért nem szerepeltette őket teljes nevükön.
1854-ben adták ki és nagyon hamar megjelent a folytatása is, aminek persze rögtön neki is kezdtem, amint ezt befejeztem.
A regényt 1966-ban filmesítették meg.

2014. november 9., vasárnap

Jenny Downham: Bevor ich sterbe

Bár a könyv nem volt a várólistámon, de lehetett volna, olyan régen vár olvasásra.
Tessa 16 éves és leukémiás. 4 évig küzdöttek a betegség ellen, majd „feladták”, mert már nem volt mit tenni. Most abban a fázisban van, h bár még jól érzi magát, tudja, a napjai meg vannak számlálva. Listát ír arról, mi mindent szeretne még átélni, ami eddig kimaradt az életéből.


Először a szexet pipálja ki, de mikor a jóformán ismeretlen sráccal megtörténik a dolog, a tény, h kipipálhatja a listáján okozza neki a legnagyobb örömöt. Aztán jönnek a drogok, egy nap, amikor mindenre ’igen’-t mond, majd jogsi nélkül vezet, lop a boltból stb. Az egyetlen megmaradt barátnője Zoey, terhes lesz, eleinte nem akarja megtartani, de végül mégis, lenyugszik, megváltozik, ő is kitart Tessa mellett, akinek a baba is a listájára kerül, szeretné látni, bármilyen lehetetlennek tűnik is ez, 5 hónapig még kitartani. Az ő élete elsorvad, egyre gyengül, míg ez a kisbaba, napról napra nő, erősödik. Tessa élni akar, mielőtt meghal és némileg váratlanul, életében először szerelmes lesz, a szomszéd sráccal, Adammel esnek egymásba. Már olyan sokan megérintették, megbökték, megvizsgálták, megoperálták Tessát a betegsége során, h már azt hitte a teste béna, nem reagál az érintésekre, de Adam érintése egészen más. A szerelem eleinte csodát tesz vele, meghosszabbítja az életét, gyönyörű hetekkel ajándékozza meg, miközben Adam megpróbálja valóra váltani Tess vágyait.
Azonban a rák nem hagyja magát, a legszebb pillanatokat teszi tönkre, nem engedi, h elfelejtsék. Az utolsó időszakban Tessa időnként nagyon bölcs és átlátja a dolgokat, máskor égtelen pusztítást visz végbe a szobájában és ezzel együtt saját magában is, tehetetlenségében. Mivel a lány a mesélő, így a végére, ahogy az oldalak egyre foghíjasabbak lesznek, mikor már csak ábrándképek vannak a fejében és a körülötte zajló beszélgetések töredékét érzékeli csak, egyre egyértelműbb az állapota…
Egy gyógyíthatatlan, halálos betegség mindig tragikus, de fiataloknál különösen. Nagyon megejtő Tessa történetében, h úgy érzi, annyi minden van, amit még sosem próbált ki és amiből nem akar kimaradni. Különösen kamaszkorban egyébknént is mindent akar az ember és leginkább mindent azonnal, ez párosul a tudattal, h mindezt most rögtön kell átélnie, mert utána már nem lesz lehetősége rá – ezt nagyon megkapóan írja le a szerző. A téma nyomasztó és az olvasó valóban együtt szenved a lánnyal és a családjával, miközben milliónyi gondolat cikázik a fejében, h reagálnék, mit tennék én Tessa, Adam, a barátnő Zoey vagy épp a szülők helyében?
Megint csak a végén eszméltem: 2012-ben megjelen magyarul Amíg élek címmel. Érdekes egyébként, h a cím első blikkre mindkét nyelven ugyanaz, de azért mégsem egészen: Bevor ich sterbe – Mielőtt meghalok….

2014. november 5., szerda

Mhairi McFarlane: Wir in drei Worten

Bár ez is afféle chick-lit, de mindenképpen az értelmesebb verzióból, igényesen megírt, szórakoztató, érzelmes történet, tetszett.


Rachel bírósági tudósító és emberemlékezet óta együtt van Rhysszal, az esküvőjükre készülnek, mikor a nő meggondolja magát, mert az egész nagyobb nyűg, mint öröm, túlságosan is a megszokás irányít és nem tudná megmondani, miért is akar(na) hozzá menni.
Miután különválnak, újra találkozik egykori egyetemista cimbijével, a szívtipró Bennel, akivel elválaszthatatlanul jó barátok voltak, de csak plátói értelemben, mert ott volt Rhys. 10 éve nem találkoztak, a pasi már nős, a felesége meg maga a tökély.
Párhuzamosan futnak a jelen és a múlt eseményei, betekintünk Ben és Rachel barátságába, majd abba, mi is történt közöttük pontosan. Egyértelmű, h nagyon kedvelték és kedvelik egymást, h illenek egymáshoz, de anno ott volt Rhys, most itt van Olivia, mindig egy szerelmi háromszögben vannak, de az, aki kapcsolatban van épp, nem boldog. A vége bár minden fronton happy end, de ennek tudtam örülni, mert nagyon szerethetőek a szereplők és egy nagyon szép történet volt.
Nagyon tetszett, h nem csak egy szimpla szerelmi történet, hanem bonyolódik munkahelyi dolgokkal, barátokkal és bár humorosan ír, nem csúszik át pongyolába. Ezen kívül talán az apró részletek, vagy a szereplők remek bemutatása miatt, minden oldala reálisnak tűnt, nem éreztem benne túlzást, meg „mesebeli” elemeket. Szóval egy igazán kellemes, igényes, érzelmes olvasmány.

2014. november 2., vasárnap

Elisabeth Kabatek: Laugenweckle zum Frühstück

A kalandos nevű Pipeline Preatorius épp pasi és állás nélkül tengődik Stuttgartban, szóval nem egy szokatlan felállásról van szó, a hasonló könnyed chick-litek kb. háromnegyede így kezdődik. Egyébként sincs benne semmi meglepő, de mivel jó dumája és stílusa van a szerzőnek kellemes kikapcsolódást nyújtott a könyv, melyben néhány hétig követjük Line csetléseit-botlásait.


Ahogy az lenni szokott – legalábbis az ilyen lány regényekben – szinte egy időben két jó pasi is felbukkan a színen, az egyik az új szomszéd Leon, a másik pedig Eric, egy világfi amerikai fotós, ráadásul mindegyik akarni is látszik tőle valamit. Az ismerkedés fázisában teljesen kitölti a kétbalkezes Line idejét, h Leont és Ericet, a két esetleges pasit az életében újra rendbe szedje, miután leöntötte, összekente, vagy épp lehányta őket ill. h elnézést kérjen tőlük;). De aztán mindegyikről kiderül valami terhelő és Line továbbra is egyedül van a katasztrófa génnel, a munkaügyi hivatallal, a családi problémákkal stb. Legjobb barátnőjére Lilára és 80 éves nagynénjére Dorléra mindig számíthat és hát van is miben számítani rájuk, mert a nő élete tele van komikus szituációkkal, félreértésekkel, „katasztrófákkal”. A végén aztán Dorle és a szomszéd Leon kezükbe veszik a dolgokat és felnyitják Line szemét, ezzel megoldva a problémáit. A befejezés elég meseszerű és bár valószínűleg egy ilyen történetben ez helyénvaló is, azért valami kicsit kreatívabbat is eltudtam volna képzelni a végére.
A cím arra a – nálunk leginkább sváb zsemle néven futó - péksütire utal, amit Line állandóan eszik reggelire, ennek fényében elég fura, h a címlapon viszont egy bögre kávé van. Érdekesség még, h a lány családja és a szomszédok is svábul beszélnek, ez így is van leírva, elég érdekes…