Molnár Ferenc: Liliom

A várólistámon volt ez a magyar klasszikus, így sorra is került.

7 életkép, nagyon kis rövid történet. Már az alcím - Egy csirkefogó élete és halála - meglehetősen jól összefoglalja a cselekményt. Liliom, a semmirekellő, a körhinta kikáltója (micsoda foglalkozás!) magához bűvöli a jóravaló cselédlányt, Julit, aki bár jó szót nem kap tőle, mégis ragaszkodik hozzá. Mikor kiderül, h a lány várandós, Liliom elhatározza, h előteremti a családalapításhoz szükséges pénzt, de sajnos rossz helyen keresgél, bűnöző barátjához, Ficsúrhoz fordul. A „jó cél” érdekében a férfi belemegy barátja simlis játékába, de az akció tragédiába torkollik. Érdekesség Molnár Ferenc 1909-ben íródott, egyik leghíresebb színdarabjával kapcsolatban, h ősbemutatója 1909-ben megbukott. 1919-ben viszont már sikerrel vitték színre és angolra fordítása után, 1921-ben a Broadway-t is meghódította. 1926-ban Londonban is bemutatták, 1939-ben pedig Orson Welles rendezte és játszotta a főszerepet. 1940-ben Ingrid Bergman főszereplésével mutatták be újra színházi előadásként Amerikában.

Andrew Kaplan: Homeland – Carries Jagd

Az utóbbi hetekben végignéztem a Netflixen a Homeland c. sorozat 8 évadát, ami aztán igencsak nagy űrt hagyott maga után. Mikor rábukkantam, h az első néhány évad után született 2 könyv, amolyan előzményként, rögtön tudtam, h érdekel és az elsőt sikerült is megszereznem. Elég furcsa volt azt olvasni, amit több, mint 90 részen át nézett eddig az ember, főleg, h ez jó pár évvel a sorozat előtt játszódik, de ugyanakkor jó is volt, h a két főszereplő „saját hangján” szólalt meg a fejemben olvasás közben és mind Carrie, mind Saul esetén a szériában őket játszó színészekre "osztottam" persze ezúttal is a főszerepet.

A bipoláris zavarral küzdő, zseniális CIA ügynök épp Beirutban teljesít szolgálatot, amikor furcsábbnál furcsább események után visszaküldik az USÁ-ba. Persze itt sem nyugodhat, bár eleinte nem sokan hisznek neki, nyomozásba kezd és hamarosan sikerül – neki hála – megakadályozni egy őrülten veszélyes new yorki merényletet. Ezután részben helyreáll a bizalom irányába és visszaküldik Beirutba, h a dolgok végére járjon és ha ez nem is teljesen sikerül, jó nyomon jár és nem sokára már Bagdadban találja magát, h kiiktassa a nagy ellenség Abu Nazirt. A sorozathoz hasonlóan ez is pörgős és érdekes volt, de azért számomra nem tudta felvenni igazán vele a versenyt. Kicsit időnként talán az is érződött, h a szerző nem a sorozat forgatókönyvírója, de összességében „levezetésként” nem volt rossz.

Ildikó von Kürthy: Es wird Zeit

A magyar származású szerzőtől már sok könyvet olvastam, a chick-litjei egy idő után kicsit egysíkúak lettek, ezért az utóbbi években hanyagoltam, de hát ő is idősödik, változik, elkezdett másfajta könyeket írni. Részben ő maga is olvasta a spotify-n is meghallgatható könyvét.

Judith épp most ünnepli 50. születésnapját, az édesanyja halálának árnyékában. Ez a két tény összegzésre, elgondolkodásra készteti, hisz 3 fia önállósodik, kirepültek a családi fészekből; férjével egyre inkább külön utakat járnak; baráti körében felüti fejét a halálos kór. Újra rádöbben arra, amit mindig is tudott, h egy tragédia miatt feladni kényszerült a boldogságát és egy kényelmes házasságba kényszerült, amivel viszont így, h a gyerekek kirepültek már nem nagyon tud megbékélni. Miközben aránylag lassan csordogálnak az események, megismerjük nem csak Judith múltját és jelenét, hanem véleményét, nézeteit is sok mindenről. Kicsit olyan kapuzárási pánik érzésem volt, női módra, amikor eljátszik a gondolattal, h tini kori szerelmével kezdjen tiszta lapot, hiába van ennek mindkét részről megannyi akadálya. Aztán a végén megkapja a történet – az általam – nem várt csattanót, nem csak az derül ki, h a titok, amit egész életében rejtegetett, nem is létezik, hanem az is, h a tragédia, amiről azt hitte beárnyékolja az életét és megfosztja a boldogságától szintén nem a valóság. Összességében tetszett, életszerűen boncolgat sok mindannapos problémát és bár nem vagyok még ez a korosztály, át tudtam érezni általában a felvetődő gondolatokat és érzéseket. A Kürthyre jellemző humor is fel-felbukkan ezzel még inkább élvezetessé téve a regényt. Aztáltal, h részben a szerző olvasta a könyvet, nem tudtam szabadulni a gondolattól, h – legalábbis részben – ő maga Judith, amiben valószínűleg van is valami.

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja Nagyon régóta készültem elolvasni ezt a híres regényt, ami az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is fent van, ezért is került fel az idei várólistámra. A szép jövő előtt álló 19 éves Edmond Dantés, épp el akarja venni szíve hölgyét, Mercedest és reménye van rá, h kinevezzék hajóskapitánynak, ám ekkor ármány áldozatául esik és börtönbe vetik, majd If várába viszik. Itt tengődik hosszú éveken át mindenféle remény nélkül egészen addig, amíg kapcsolatba nem tud lépni a szomszéd zárkában élő Faria abbéval, akit mindenki bolondnak tart. Sok időt töltenek együtt a szökésüket tervezgetve és közben az abbé igyekszik átadni minden tudását ifjú barátjának, aki meglehetősen fogékonynak mutatkozik erre. A szökés végül sikerül, bár egészen másként, mint ahogy tervezték és Edmond 14 év után újra szabad, ráadásul hála az abbénak mesésen gazdag is.

Lassan, szisztematikusan felkutat mindenkit, akinek a történetében valamilyen módon szerep jutott, barátait és ellenségeit, jó- és rosszakaróit egyaránt és megkezdi az igazságszolgáltatást. Közben mindig új bőrbe bújva remekül védi saját kilétét és segítségükkel már-már kultuszt épít új identitása köré. 9 év telik el aprólékos tervezgetéssel, mielőtt Monte Cristo grófjaként színre lép, h leszámoljon mindazokkal, akik elbántak vele. Hatalmas vagyona, jó modora, előzékenysége is segítségére van, h türelmesen, lépésről-lépésre megvalósítsa tökéletes tervét. Egykori ellenségei többsége - múltbéli bűneik ellenére – megbecsülésnek örvendő, jómódú polgárok lettek, akiknek gyerekei is immáron házasodni készülnek. Szépen lassan behálózza őket és bosszút áll az őt ért sérelmek miatt, de közben elbizonytalanodik, nem túl sok-e ez, van-e joga tönkre tenni ezeknek az embereknek az életét, úgy, ahogy ők tették ezt vele anno. Végül bosszúja pont ezért nem teljesedik be teljesen, az egyik bűnös „kegyelmet” kap tőle, miközben már az új, áratatlan generáció boldogságát segíti. Végül annyi hányattatás után ő is a boldogságot választja és a saját életét akarja élni. Nagyon komplex, sok-sok évet felölelő, fondorlatos olvasmány. Azzal együtt, h klasszikusként is megállja ma is a helyét, időnként Monde Cristo már túl sok volt, túl mindenttudó, túl agyafurt, túl „minden lében két kanál”, de ennek ellenére is tetszett ez a nagy világirodalmi mű és örülök, h elolvastam.

Silja Ukena: Ein Jahr in Paris

Párizs valamiért nem tartozik a kedvenc városaim közé, engem annyira nem fogott meg. Valószínűleg ezért sem került előbb sorra a kedvenc Ein Jahr in…. sorozatom ezen része, ami már jó pár éve megvan.

A 30 éves Silja ezután a „vízválasztó” szülinap után mindent ott hagy: a barátját, a munkáját és az eddigi életét, mert úgy érzi, kell hogy jöjjön még „valami” az életében, ezért Párizsba költözik különösebb tervek és kapcsolatok nélkül. Végül egy lakóközösségben landol, ahol barátokra lel, de pár hét után azért realizálja, h munkára is szüksége lenne. Így lesz eladónő egy elegáns fehérnemű üzletben. Ez kicsit meglepett, mert eddig a sorozat köteteiben, amiket olvastam emlékeim szerint mindenki újságíró vagy egyetemista volt, vagy valami köze volt az íráshoz. Egyébként viszont a felépítése ezúttal is a szokásos: 12 fejezet 12 hónappal. Ezekben ezúttal is átofogó képet kapunk a párizsi életről; a francia konyháról; a párizsi sikkről; a francia nyelv útvesztőiről; a flörtölésről, amit a párizsiak igen magas szinten, amolyan hobbiként űznek; a francia karácsonyról; a franciák – német szemmel nézve furcsa – patriotizmusáról; a bevándorlásról és a bevándorlókról és még sok másról. Végül úgy tűnik, a szerelem is rátalál a szerzőre a francia fővárosban, de pont akkor, amikor a német munkahelyéről is sürgető üzeneteket kap, a hogyan továbbot illetően. A vége talányos, nem derült ki számomra, h a francia szerelmet, vagy a megbízható német életet választotta-e. Továbbra is nagyon szeretem ezt a sorozatot, még nem nagyon csalódtam benne, mert – ha nem is ad minden esetben átfogó képet az adott városról, de – az átlagosnál jóval többet tudunk meg.

Arno Geiger: Der alte König in seinem Exil

Az osztrák szerző Alzheimer-kóros édesapjáról ír ebben a kisregényben. A főszereplő tehát a 83 éves apa, aki már 15 éve küzd a betegséggel. A 4 gyerek közül 2. legidősebb fia, a szerző, évekig aktív részt vállal – többi testvéréhez és a többi családtaghoz hasonlóan – az apa ápolásában, mindennapi élete megkönnyítésében.

A sokszor nehéz és idegesítő helyzetekben felfedezi mégis az apja sármját, humorát, az öntudatát és a méltóságát. A könyv annak ellenére sokszor humoros, h a történetek többsége mélyen megérinti az olvasót. Leírja, milyen – időnként - együtt élni az évek óta egyedülélő apával, akinek az életét egyre inkább az emlékezetének és a különböző képességeinek elvesztése határozza meg. Ez az élet mindenki számára csak akkor válik elviselhetővé, amikor a családtagok szépen lassen elkezdik elfogadni a betegséget, a helyzetet. Sok-sok történet és anekdota által ismerjük meg az apa életet és személyiségét és időval tanui leszünk apa és fia újbóli egymásra találásának. Időnként megrázó, máskor megmosolyogtató tartalmas történet gyönyörűen megírva.

Petra Hülsmann: Meistens kommt es anders, wenn man denkt

Kb. egy éve hallgattam Petra Hülsmann: Wenn’s einfach wäre, würd’s jeder machen, ami ennek a „testvér története” olyan értelemben, h annak a regénynek a főszereplője, Anni és ennek Nele, lakótársak és legjobb barátnők, így sok szereplő azonos.

Nele marketingesként dolgozik, túl egy szakításon nemrég kezdett egy új ügynökségnél dolgozni, ahol azonnal megakadt a szeme az egyik főnökön, Klaason. Gyorsan kiderül, h Nele érzései viszonzásra találnak, de nem könnyű felállás egy szerelem főnök és beosztott között, ráadásul a nő még pluszban is megnehezíti a helyzetet. A lány küzd azért, h felfigyeljenek rá a munkájában, elismerjék annak ellenére, h fiatal és nő (szörnyű, h továbbra is itt tartunk) és persze nem akarják, h rásüssék a főnök barátnője bélyeget. Mindemellett legjobba barátja, bizalmasa és támasza 20 éves Down szindrómás öccsének, Lenny-nek, aki sikeres szívműtéte után feszegeti a határait, próbálja visszakapni az életét és ő irányítani azt. Könnyed, pörgős, aranyos, ahogy Hülsmann könyvei általában, némi kis szerelmi- és családi drámával fűszerezve. A cím is mindig ehhez hasonló Hülsmann regényeinél, kis játék a szavakkal, kifejezésekkel, ezt elég jól le lehet fordítani magyarra is – általában máshogy alakul, mint az ember gondolja, itt: általában máshogy alakul, ha az ember gondolkodik – ennek ellenére olyan iszonyatos intellekutális teljesítményt nem fedeztem fel senkinél a könyvben;).