2022. augusztus 29., hétfő

Kristof Magnusson: Gebrauchsanweisung für Island

Ha minden jól megy, mire ez a poszt megjelenik, már Izlandon leszek, beteljesítve ezzel egy régi nagy álmomat. „Felkészülésként” kezdtem olvasni ezt a könyvet, ami – ahogy a cím is mutatja – használati utasítást akar adni az országhoz. Olvastam már néhány részt ebből a sok részes sorozatból, itt tényleg általános tudnivalókról, sajátosságokról, történelemről, mindennapokról, szóval sok mindenről szó esik.
A szerző ezúttal félig izlandi az édesapja révén, anyja német és ő Hamburgban nevelkedett, ami a szigetországhoz képest maga a forró dél;). Szerintem jót tett ez a kétféle identitás a könyvnek, mert tudta bizonyos helyzetekben a szigetet és lakóit egy kívülálló szemével nézni, ugyanakkor viszont „bennfentes” infókkal is tudott szolgálni. A szerző egyébként író és műfordító.
Izland egy olyan ország, aminek tulajdonképpen nem kellene léteznie, benépesítve egy olyan néppel, amit már rég evakuálni kellett volna.
Azt hiszem ez a mondat is már jelzni, hogy ez az ország, ez a sziget valami más, valami különleges és ennek nagyon sok aspektusát olvashatjuk a könyvben, kezdve a történelemmel, a földrajzi adottságokkal, amiből nagyon sok minden következik, ezt a részt lebilincselőnek találtam. Egy csomó olyan nehézségre mutat rá az országgal kapcsolatban, amire az ember – pláne, ha kívülálló – nem is gondol.
Az érzést, hogy túl kevés emberük van ahhoz, h egy teljes közösséget működtessenek, az izlandiak máig ismerik. Az országban csupán 330 ezer emberrel egy munkamegosztáson alapuló társadalom minden funkcióját be kell tölteni a hegedűkészítőtől a gyermeknephrológuson át a repülésirányítóig. Emellett egy teljes nemzetállamot kell működtetni, nagyköveteket küldeni Japánba és Kínába, hivatalnokokat a NATO-ba és az ENSZ-be, egy operát, egy szimfónikus zenekart és egy balettet finanszírozni és egy -az ítéletidő által állandóan „elmosott” - úthálózatot foltozni.
Emellett sokat ír a sziget egyedülálló természeti adottságairól, látnivalóiról, a fővárosról, az izlandiakról és szokásaikról. Aztán viszont volt benne néhány olyan rész, ami kevésbé érdekelt, ezért aztán kevésbé is kötött le. Ilyen volt például a politika ill. a régi izlandi sagák, ennek bár alapvetően érdekesnek kellene lennie, valahogy nem fogott itt meg. Összességében viszont tetszett, sok plusz infót adott és egy jó átfogó képet a szigetországról.

2022. augusztus 23., kedd

Jenny Colgan: Die kleine Sommerküche am Meer

Flora Londonban él és jogi asszisztensként dolgozik egy ügyvédi irodában. Élvezi a nagyvárosi életet és örül, h elhagyhatta a szülőföldjét, Skóciát, a kis Mure szigetét annak ellenére is, h az élete sem szakmailag, sem magánéletileg nem egy sikertörténet. Menthetetlenül szerelmes mogorva, nőcsábász főnökébe, Joelbe, akivel hirtelen egy közös ügyön kezd el dolgozni, amihez ráadásul vissza kell mennie a szigetre, ahol apja és három bátyja továbbra is él.
Ez eleinte nem könnyű Florának, aki anyja halála után hagyta el a szülőhelyét, de lassan újra magára talál és megtalálja a hangot a családjával is. Joel viszont utálja a kis szigetet, ahol a természet az úr és nyáron szinte mindig világos van, ennek ellenére a lány továbbra is titokban rajong érte és a férfinak is kezd feltűnni a tejfehérbőrű és tejszőke Flora. Aki egyébként jogi asszisztensként épp azon dolgozik, h a kliensüket megszeressék a szigeten és támogassák, ezért egy kis „nyári konyhát” nyit, ahol legendásan jól főző-sütő édesanyja receptjeit készíti el nagy sikerrel. Most elolvastam, mit írtam anno a Colgantől olvasott másik könyvéről, már nem emlékeztem rá, de tartalmilag eléggé egy kaptafa. Városi lány vidékra kerül, sütni-főzni kezd, amit mindenki imád és két pasi is legyeskedik körülötte, itt is ez történik. Ami kicsit meglepő volt számomra, h volt egy pont, amikor vacilláltam, kivel találja meg főszereplőnőnk a happy endet, azért ez aránylag ritkán fordul elő;). Kicsit nehezen indult be a történet számomra, de aztán – nem tudom mi van velem;) – ez is tetszett, kimondottan cuki és persze a végén a happy endek sem maradnak el.

2022. augusztus 18., csütörtök

Nina Resinek: Wir am Meer

Teljesen random kezdtem ezt el hallgatni spotify-n, de végül tetszett, laza, könnyed, nyári kis hangoskönyv volt, jó szövegekkel, cuki gyerekekkel. Anna egyetemista és a nyári szünetet a nővérénél, Johannánál és annak családjánál tölti New Yorkban.
Johanna munkája révén kap egy visszautasíthatatlan meghívást: eltölthet 8 vendégével 3 hetet a híres német író, Kilian Brandt tengerparti házában az íróval a Hamptonson. A könyvmoly és Brandt rajongó Anna alig akar hinni a fülének. Persze az egész azért furcsa, miért akar egy sikeres, nőcsábász író heteket tölteni ismeretlenekkel? Anna és Killian között azonnal elkezdenek pattogni a szikrák, meg megy a szócsata ezerrel, de egy idő után már nem tudják titkolni sem saját maguk, sem egymás előtt, mit éreznek. Ezen még az sem változtat, bár kicsit bonyolít a helyzeten, h az alkotói válságban lévő Kilian amolyan inspirációs forrásként hívta a vendégeket és arra készül, h kendőzetlenül írjon róluk. Tartogat még néhány fordulatot a történet második fele, de ezek inkább csak arra valók, h elodázzák a happy endet.

2022. augusztus 11., csütörtök

Charles Martin: Hosszú az út

Egy regényt olastam eddig a szerzőtől, még 2014-ben (Ahol a folyó véget ér), ami rögtön fel is került a kedvenceim listájára, utána valahogy mégis elmaradt a folytatás. Pár éve már megvan Charles Martin néhány további regénye, de valahogy sosem kerültek sorra, ezért került fel ez az idei várólistámra.
Coopernek nem mindennapi gyerekkor jut lelkész apja mellett, korán fény derül kivételes zenei tehetségére is. 18 évesen egyedül próbál szerencsét és rá kell jönnie, h az általa addig megtapasztalt szeretet és siker korántsem természetes. Néhány kemény év vár rá, de becsülettel állja, majd találkozik a fiatal énekesnővel, Daley-vel, akivel gyorsan elválaszthatatlanok lesznek, nem csak a magánéletben, hanem a munkában is nagyon sikeres párost alkotnak. Fényes jövő áll előttük, de nem mindenki nézi jó szemmel a boldogságukat és a sikerüket. Egyetlen ember rosszindulata és irigysége tönkre teszi nem csak a kapcsolatukat, hanem az életüket, karrierjüket is. Hosszú-hosszú éveket töltenek magányosan, nem is tudva egymásról, egyre lejjebb csúszva, mígnem egy véletlen újra összehozza őket és talán még egy új esélyt is tartogat számukra. A regény nem lineáris, lassan, fokozatosan áll össze a történet, hol a jelenben mesél Cooper, hol a múltban kalandozik. Alapvetően nem nagyon szeretem ezt az elbeszélési módot, de ezúttal tetszett, Charles Martin mesteri elbeszélő, aki nagyon jól keveri a kártyákat. Nagyon jól és szépen megírt, érzelmes, fordulatos, helyenként szívbe markoló, máskor szívet melengető történet, olyan, ami még a befejezés után is foglalkoztatja az olvasót.

2022. augusztus 5., péntek

Sarah Morgan: Die Stunde der Inseltöchter

Egy család, négy nő, három generáció története a regény. Az idősebbik nővér, Lauen Londonban él a férjével és tinédzser lányval, ahol felépítette magának a – látszólag – tökéletes életet. Húga, Jenna a férjével maradt a szülőhelyükön Martha’s Vineyardon és legfőbb vágya, h családot alapítsanak.
Lauren férje hirtelen meghal és a tökéletes élet hirtelen kártyavárként omlik össze. Kiderül, h lányuk, Mac nem is az elhunyt Ed lánya volt és hogy a férfi egy hatalmas adóssághegyet hagyott rájuk, ezért visszatérnek az amerikai kis szigetre. Itt festő anyjuk - akivel meglehetősen mérsékelt volt mindig is a kapcsolatuk - bejelenti, h eladja a családi rezidenciát, ahol a nehéz időkben idősebbik lánya és unokája épp készül meghúzni magát, ráadásul pont annak a férfinak, aki Mac apja… A körülmények végre rákényszerítik őket, h véget vessenek a már így is túl hosszú ideje tartó hallgatásnak ill. a dolgok elhallgatásának és tiszta vizet öntsenek a pohárba, felfedve a múltat. Ez jót tett a regénynek is, addig tele volt mindenféle utalgatásokkal, az egészet valami tragikus, misztikus lengte be, mindenhol titkokat sejtetett, ami szerintem kicsit sok volt. A szerzőtől ennél sokkal könnyedebb történetekhez vagyok szokva, ez kissé meglepett. A regény második fele viszont, amikor már leszámoltak a múlttal és a titkokkal, sokkal szerethetőbb és könnyedebb lett. Persze a végére az igazi, cukorszirupos, amerikai happy end sem maradt el.