2014. január 30., csütörtök

Anne Freytag: 434 Tage

A német írónő könyveiről már sok jót hallottam és most ezzel a regényével végre megkezdtem az olvasásukat.
A 30-as Anja sikeres a munkájában és látszólag boldog, kiegyensúlyozott házasságban él Tobiassal. A valóságban azonban már jó pár hónapja viszonya van az első szerelmével, Juliannal, aki teljesen váratlanul bukkant fel újra az életében. A nő persze gyötrődik, különösen, mikor rádöbben, h kezd több lenni ez az egész egy kis afférnál: először éjszakák voltak, majd hozzájuk jöttek az ebédszünetek, majd a túlórák és az igazi, hosszú beszélgetésekkel kezdődött a valódi megcsalás.


A történet több idősíkon zajlik: bepillantást nyerünk Anja és Julian fiatalkori szerelmébe, a szakításukba, majd Anja és Tobias kapcsolatának alakulásába és pontos képet kapunk arról is, hogy jutott a nő a férje megcsalásáig. A múlt és a jelen epizódjai eléggé random jelleggel keverednek, így az elején kicsit nehéz volt követni, de idővel már nem jelentett problémát.
A két férfi, a férj és a szerető között hatalmas a különbség és az Anjára gyakorolt hatásuk is egészen más: Tobiassal felnőtt, racionális és tervező, Juliannal fiatal és vad, álmodozó. Tobias, a férj volt az egyetlen, aki tudatlanul és önakaratán kívül vett részt ebben a szerelmi háromszögben, vele kellett volna mindent megosztania a nőnek: a testét, a titkait, a félelmeiet, a gondjait, az életét és mindezt helyette Juliannal osztotta meg.
A mesélő Anja a férjét szelíd, szeretnivaló mamlasznak mutatja be, a szeretőjét, meg egy gátlástalan womanizernek és túl későn jön rá, h mindkettőjük megítélésében óriásit csalódott. Kimondottan bravúros, ahogy az írónő idővel árnyalja a Julianról kialakult képet az olvasóban, de a történet végén Tobias valódi énje jelenti a csavart, ami igencsak meglepett. Nagyon érdekes, hova fejlődik a történet, közvetlenül a vége előtt még happy endnek nézett ki, de aztán nagyon más lett. Az affér 434 napja, ami tele volt szenvedéllyel, féltékenységgel és kétséggel, egy csapásra véget ér.
Őszintén nem tudtam megérteni mit ettek ezen a nőn, nem tudta belopni magát a szívembe: érzéketlen, sok döntésében gyáva, és végül 2 fontos esetben pont ez a gyávaság irányítja, amiért drágán megfizet. Nem szeretem az ilyen tragikákat, az ilyen „neeeeem tudommm, de mindkettő kell” típusú nőket, mint ez az Anja. Ennek ellenére a regényt kimondottan érdekesnek és izgalmasnak találtam, biztosan el fogom olvasni Anne Freytag többi könyvét is!

2014. január 24., péntek

Ildikó von Kürthy:Unter dem Herzen: Ansichten einer neugeborenen Mutter

Megejtően őszinte könyv a bestseller szerzőtől, aki 38 évesen, hosszas próbálkozás után pont akkor esett teherbe, mikor már feladta a próbálkozást és helyette arra helyezte a hangsúlyt – nem is eredménytelenül – h a hasa lapos és feszes legyen.


Most először ír magáról a magyar származású írónő, az önbizalom hiányáról, a hétköznapiságáról, őszintén és nagyon szimpatikusan, na és valami elképesztő humorral. A könyvet nem csak anyáknak, vagy kismamáknak, hanem nőknek úgy általában, de talán még pasiknak is ajánlanám.
A naplószerű könyv kb. fele szól a várandósság hónapjairól, a készülődésről a trónörökös fogadására, a második része pedig az első évet mutatja be az új családtaggal. Nem fikciós regényről van szó tehát, hanem a babavárás izgalmairól, vizsgálatokról, félelmekről, újdonságokról, humoros történetekről, megkapó epizódokról. Persze nem maradhatnak ki az anyatigrisek, a „mindent én csinálok a legjobban” anyukák sem és a kétségek, mi a legjobb a gyerekemnek, fel kell-e adnom magam teljesen, h jó anyja legyek? stb. Azt hiszem ebben a kérdésben a németek máshogy vélekednek mint mi, mindkét fél tanulhatna a másiktól, de persze kérdés, akarna-e, valószínűleg nem. Mindenesetre von Kürthy egy modern, dolgozó, de szerető anyuka lett, aki azáltal válik olyan szimpatikussá, h fergetes humorral ábrázol szituációkat és velünk együtt nevet saját ügyefogyottságán.
Leírhatatlan érzésekről, apró csodákról ír, ami a várandós anyukáknak a világ legnagyobb csodája: pl. mikor benned, valaki más csuklik, vagy mikor először pillantod meg a gyerekedet és egy életre megváltozik az időszámítás: van egy előtte és egy utána.
Ami mindenképpen meglepett, h a szerzőnek 2 fia van, a könyvben összemosta a két terhességét, mindkettőből merített, de úgy írta le, mintha ez lenne az első babája, de minden vele történt, minden saját élmény. Mikor az első babáját várta, állandó rovatában írt az eseményekről, a második fiánál sokat jegyzetelt, hisz az ember olyan gyorsan elfelejt mindent. A célja a könyvvel, h amolyan „útitársként” szolgáljon a leendő anyukáknak és figyelmeztetésként a gyermekteleneknek;).
Magyarul sajnos ez a könyve sem jelent meg, jó pár éve abbahagyták a regényei kiadását, nem tudom miért, hisz Németországban továbbra is töretlen népszerűségnek örvend és az egyik legsikeresebb női szerző. Bár az is igaz, h eddig kiadott könyveinek magyarul sikerült olyan bugyuta címeket adni és olyan igénytelen borítóval ellátni őket, h azok alapján én sem vásároltam volna meg a könyveit.

2014. január 19., vasárnap

Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.

Serene Nightingale huszonéves egyetemista Londonban, szülei meghaltak, családjából csak bátyja él, aki nem édes testvére. A lány bérgyilkos lesz, az ölés pillanatában érzi magát ismét jól, bátyja, Vincent bíró, ő is szerez neki megbízásokat. Egy meló után felbukkan a lakásában az őrjítően jó pasi Lucifer, aki maga az ördög. Serene megtudja tőle, h kvázi fogadtak a lelkében Pandorával, az istennel, mert ő még lát reményt a lány lelkének megmentésére. Ha Pandora győz, a Kísértés Rt. felére korlátozza tevékenységét a jövőben, ha veszít Lucifer szabad bejárást akar a hálószobájába, vagyis az ördög az istenébe, aha…


Innen indul hát az őrület, amit a szerző szeráfokkal, kerubokkal, őrangyalokkal, bukott angyalokkal, démonokkal, incobusokkal és succubusokkal súlyosbít lépten-nyomon. Én mindebben nem nagyon láttam a szisztémát, mondjuk egy idő után már nem is akartam és nem is érdekelt különösebben, ez aránylag ritka, de akkor jelentéssel bír;).
A teremtő az egyetemre lopózik Serene után, míg Lucifer néhány külsőre 17 éves, valójában többmilliárd éves háremhölgyével, nemes egyszerűséggel beköltözik a lányhoz és magába is bolondítja. Tovább bonyolítja a helyzetet Theo, a gyönyörű pap, aki bár isten szolgája, egy incubus szunnyad benne, őt persze mindkét oldal fel akarja használni céljai elérése érdekében. Hosszú-hosszú keverés-kavarás után jutunk el a végkifejlethez, ami – ahogy az egész történet – erősen eltér a konvencionális befejezésektől, ám ezúttal még ezzel sem tudott a maga oldalára állítani.
Már régóta kíváncsi voltam a könyre, azért is került fel a várólistámra, meg láttam, h mindenhol jó értékeléseket és véleményeket kapott a könyv, hát nálam nem fog:S.
Őszintén, nagyon ritkán találtam humorosnak, megnevettetni pláne nem igazán tudott, erőltett ohne Ende – de hát nem vagyunk egyformák, nem csak az ízlés, a humor is különböző. Nagyon konstruáltnak éreztem, persze tudom, h ez a fikciós történetek lényege;), csak van, amikor hallani a fogaskerekek csikorgását és akad, amikor teljesen megfeledkezel róluk, nálam itt az előbbi játszott, túl mesterkélt, túl, túl, túl, persze tény, h nem vagyok oda a fantasyért, de a sok jó vélemény a könyvről engem is kíváncsivá tett, sajnos. Újabb bizonyíték, h nem minden való mindenkinek.

2014. január 16., csütörtök

Jonas Jonasson:Die Analphabetin, die rechnen konnte

A svéd szerző legújabb könyve, tisztára olyan, mint a 100 éves ember…de jó értelemben! Alig pislogunk kettőt és máris elvesztünk: az egész ismét annyira nonszensz és idióta, h csak a szemedet forgatod és vihogsz:).


Két szálon futnak az események eleinte: Nombeko Dél-Afrikában él, nincs senkije, de kalandos úton-módon megtanul olvasni, a számok pedig már azelőtt sem jelentettek neki problémát. Mikor végre kiszabadul pár gyémánttal gazdagabban Dél Afrika legnagyobb gettójából, szinte rögtön egy iszákos, semmirekellő, de igen magasrangú mérnök autója elé kerül, aki el isi üti, annak rendje és módja szerint, amiért a lány kap pénzbüntetést és ezt ledolgozandó a férfi cselédje lesz. A lány segédkezik Dél-Afrika atombombájának előállításában, ami egyébként a mérnök feladata lenne, közben megtanul kínaiul és kiolvassa a rendelkezésére álló könyvtárat, majd Izraellel üzletelve kerül Svédországba, egy atombombával együtt, ami tulajdonképpen nem is létezik:).
Közben Svédországban tengeti napjait a másik szálon, az ikerpár, Holger 1 és Holger 2, akik apjuk révén elég radikális, monarchia ellenes nevelést kapnak és akik közül Nr. 2. tulajdonképpen nem is létezik;).
Egy véletlen folytán találkozik immáron Stockholmban Holger 2 és Nombeko, onnantól kezdve már el sem válnak és együtt kalandozzák be az atombombával az országot. Közben fuvaroznak, krumplit termesztenek, tanulnak, a bolondját járatják a svéd különleges alakulattal, újságot adnak ki, majd 20 év után a regény fináléjában végre találkoznak a svéd királlyal és miniszterelnökkel atombomba ügyben, bár a szeánsz főzőcskézésbe és italozásba torkollik;), de Nombeko végig mindent irányítása alatt tart. Sok-sok akció után végül minden és mindenki a helyére kerül és főhőseink szülőként végül Dél-Afirkában kötnek ki.
Ismét egy lehetetlen és egyben letehetetlen történet, ugyanazt kapjuk, amit az 1. könyvnél, akinek az tetszett, ez is fog szerintem. Persze van de ja vú bőven, de talán inkább a stílus miatt. Ami nagyon tetszett, h bár szórakoztató módon, haláli szöveggel, de sok esetben fontos problémákat tematizál, pl. egy csomó valós dolgot meg lehet tudni a dél-afrikai helyzetről a 70-es, 80-as években és jól fogalmazza meg és adja felvágott nyelvű és szuperintelligens szereplői szájába a kritikát sok mindennel kapcsolatban.
Tetszett az is, h mind a svéd miniszterelnök Reinfeld, mint a király és annak elődei életébe és múltjába is bepillantást kapunk és összességében is igaz, h enged jobban elmélyülni a szereplők életében, átfogóbb magyarázatokat ad, szóval egyrészről stílusában és gondolatvilágában ugyanaz, de mégis más, szerintem kicsit kiforrottabb. Talán nem volt annyira turbulens, vad és őrült sem, az előző könyvhöz képest, de bármelyik másikhoz képest abszolút;) és ismét meg kellett állapítanom, h Jonas Jonasson humora az én humorom!


Ami kevésbé tetszett: Ahogy azt már az 1. könyvénél is tapasztalni lehetett, időnként hajlamos nagyon belebonyolódni a politikai magyarázatokba, amiket már nem tudtam és nem is akartam követni, de ez csak néhányszor forult elő a 450 oldal alatt.
A címet egyébként nem nagyon értem, mert kb. 14 éves koráig Nombeko valóban analfabéta, de utána egész könyvtárak sorát olvassa ki, miközben számokkal zsonglőrködik, szóval…
A német borító a másik talány, hisz egy zebra látható rajta és míg az első könyv esetében az borítón lévő elefántnak a regényben is fontos szerepe volt, itt ezt az állatot nem tudom hova tenni, bár ahogy utána olvastam, nem is kell, ez csak egy kis utalás az előző regényre és a feladata, h asszociációt keltsen az olvasókban és megvegyék a könyvet;).
Magyarul is megjelent már a regény, Az analfabéta, aki tudott számolni címmel és sajnos ismét hihetetlen gagyi borítóval, ez ne riasszon el senkit!

2014. január 12., vasárnap

Krúdy Gyula: Gasztrohangulatok

Ez a kis kötet, harminchárom hosszabb-rövidebb írás, a gasztronómia és a szépirodalom találkozása. A könyv pontosan az, aminek a címe alapján gondolnánk, az összes novella valamilyen formában az étkezésről szól, leginkább „ismeretterjesztő” módon, valamint gasztroutazás a múltba.


Hangulatokat ír le: a piac illatát, a vásárcsarnokokat, a gábli, vagyis a villásreggeli történetét, de olvashatunk a kávéról, a hangulatos kisvendéglőkről, a disznóölésről, a húsvéti sonkáról és annak helyes pácolásáról, a böjtről, halakról, a fűszerekről, a magyaros vendégszeretetről, a pincér Fridolin kalandjairól és persze a sörök és borok sem maradnak ki. A főzés és a jóízű étkezés élvezete árad az írásokból, megismerhetünk mára már feledésbe merült hagyományokat, amik pedig gasztrokultúránk fontos részét képezik, vagy kellene hogy képezzék. Feltűnő, h mennyire másként viszonyultak a 20-as, 30-as években az étkezéshez és egyes hagyományos ételekhez az emberek, mint ma a különböző diéták, fitness-wellness napjaiban, amikor sokszor az az érzésem a külcsín az ételeknél is sokkal fontosabb lett, mint a belbecs, jelen esetben az íz. Bizonyos hagyományos ételeket teljesen elfelejtettünk, mert vagy túl időigényes és esetleg bonyolult elkészíteni, vagy rányomták a fúúúj, undorító és/vagy egészségtelen pecsétet, helyettük inkább legeljünk füvet;).
Bár az ízesen megírt írásokat egyrészről érdekesnek és szórakoztatónak találtam, zavart, h a többnyire pár oldalas, rövid kis történetek legtöbbjének nincs igazi mondanivalója, csattanója, inkább tényleg csak hangulatokat közvetít, ételekről, elkészítési módokról ír, de nincs valódi történet általában, ez annyira nem az én világom hosszú távon.
Néhány hangulatos cím: A piac illata, A böjtölés tudománya, A pesti embereket meg kell tanítani enni!, Magyar hasak, Előhang egy kispörkölthöz, Fogynak a kövér emberek.
A könyvet a Book&walk-tól kaptam, ezúton is köszönet érte!

2014. január 8., szerda

Alice Clayton: Faldöngető

Caroline épp beköltözik új lakásába és azt próbálják belakni cicájával, Cliveval, mikor felfedezi, h a szomszédja egy igazi don juan, akinek hatására hölgyvendégei, nyávognak, kacarásznak, vagy épp náspángolást követelnek, sajnálatára ezt és még sokkal többet is megtud az intim viszonyokról, hisz az akciókba az ő ágya és fala is beleremeg.


A helyzet nem csak az alváshiány miatt idegesíti, hanem azért is, mert ő már régóta keresi O-t (vagyis az orgazmusát, amit végig és nem kevésszer így emleget), akivel az utóbbi időben nincsenek beszélő viszonyban. Persze, ahogy az már lenni szokott, Simon, a faldöngető oltári jó képű és nagyon sármos pasi, bár Caroline igyekszik magának és mindenkinek bemagyarázni, h egy seggfej.
Lassan, játékos, pajkos módon közelebb kerülnek egymáshoz a szomszédok, mindenféle szexuális kapcsolat nélkül, de izzik körülöttük a levegő, a nőnek legtöbbször emlékeztetnie kell magát, h a pasinak háreme van. Ami nekem kicsit fura, h hőszerelmest csinál a faldöngetőből, persze nem mondom, h ez nem lehet, de legalábbis aránylag valószínűtlen, de hát ezt gondoljuk, reméljük mi, nők az ilyen pasik esetében, h „majd én megváltoztatom”..
Udvarolt nekem. Én pedig hagytam, hogy udvaroljon. Élveztem, hogy udvarolt. És meg is érdemeltem. Vágytam az udvarlás hűhóját követő hűhóra, de egyelőre még maga az udvarlás is hű meg há volt nekem.
Aztán, mikor az udvarlás utáni hűhóra került sor, eléggé konkréttá váltak a leírások, az addig poénosan, de inkább lassank csordogáló történet feltüzesedett;). Ennek ellenére számomra túl idillivé vált, ezáltal irreálissá is egy kicsit. Bár alapvetően a főszereplő – aki egyes szám első személyben mesél - jófej, vicces dumája miatt bírtam a könyvet, de kétségtelenül a történet csak a szex körül forog, bár a hősszerelmes dologgal igyekszik a szerző ezen változtatni, de szerintem nem sikerült, sőt számomra pont ezzel tette mindkét vonulatot hiteltelenné. Szórakoztató, de különösebb mondanivalót, vagy mélységet nélkülöző könyv, akik viszont szeretik a pajzánabb történeteket, ezt is biztosan jónak fogják találni.
A könyvre egyébként egy felhívás kapcsán figyeltem fel, ahol új címet lehetett volna adni a regénynek. Szerintem viszont ez a tökéletes cím (és az eredeti is), teljes összhangban a borítóval és a tartalommal.

2014. január 4., szombat

Markus Alexander: Roger Federer

Zsenge kamaszkorom óta voltam nagy teniszrajongó, aminek aztán egyszer csak pár éve vége szakadt. Nem tudom pontosan miért, nem volt konkrét kiváltó ok, azt hiszem, talán csak egyszerűen elég volt. Minden versenyt végig izgultam már kb. 10x, láttam már rakat szám hihetetlen meccseket, amik aztán a bevonultak a sporttörténelembe, bejártam a helyszínen jó pár nagy tornát, éjszakáztam eleget a kedvencem meccsei miatt, aki már mindent elért, akinek már igazából nem volt miért szurkolni.


Ennek ellenére Jézuska nem felejt;) és most meghozta nekem ezt a könyvet, ami nem hogy nem volt kívánságlistás, de nem is tudtam a létezéséről. Egy vékony kis kötet, alig több, mint 100 oldal, így gyorsan nekiveselkedtem, mert hát Roger azért mégiscsak Roger, vagy mi a szösz;).
A bevezető ömlengő istenítés után aránylag kronológikusan követi a zseni karrierjét, pár mondattal elintézve a gyerek- és kamaszkorát, majd az immáron profi játékossá érett Federer éveit követi nyomon, tántoríthatatlanul haladva végig a tornákon, nagy meccseken, diadalmas győzelmeken és kudarcnak számító vereségeken egészen 2012-ig, 2013-ban meg úgysem volt nagyon mit követni;).
Amit furának találtam, h semmiféle – részekre, fejezetekre – tagolás nincs a könyvben, ráadásul alig-alig villan fel az eredmények mögött az ember, a szerző szinte gépnek állítja be Federert.
Csak nagyon elvakult rajongóknak ajánlom a könyvet - az biztos, h a szerző közéjük tartozik - bár nekik meg sok újat nem fog tudni mondani. Nekem tetszett alapvetően, mert jó volt felidézni ezeket az éveket, amikről nekem is sok emlékem maradt, nosztalgiának remek volt.


Olvastam egyébként már egy könyvet a svájci teniszgururól, ami meg is van, René Stauffer svájci újságíró jegyzi, ez már anno 2006-ban is egy 270 oldalas képekkel illusztrált, olvasmányosan, jó stílusban megírt „életrajz” volt, a tenisz szakzsargon magyarázataival, amit folyamatosan bővítenek, legutóbb 2012-ben jelent meg. Ha a zseni szögre akasztja az ütőjét, azt hiszem be kell szereznem a „végleges” kiadást, benne az összes győzelemmel, rekorddal és kudarccal.

2014. január 1., szerda

Boldog új évet!

Mindenkinek remek könyvekben, szuper olvasmányokban és minden jóban gazdag új évet kívánok!
Bár nem érdekelnek különösebben a statisztikák, ilyenkor év elején szívesen összegzem az elmúlt évet, itt a blogon sem lesz ez másként!
2013-ban 91 könyvet olvastam, ill. 90 könyvet olvastam és egy hangos könyvet hallgattam meg, ez elmarad egy picit az előző évtől, de sebaj, a túlszárnyalás nem is volt cél, pláne nem reális. Ahogy már 2012-ben, úgy tavaly is többet olvastam németül, mint magyarul, a különbség ezúttal már jelentős: 58-33 az idegennyelvű könyvek javára, ez a tendencia feltétlenül folytatódni fog, talán erősödni is.
Tovább nőtt az e-könyvek dominanciája is, az arány 76-14 a javukra (+1 hangoskönyv), ez is így fog tovább menni, vagy még ígyebb;). 4-et a 2013-ban olvasott elektronikus könyvek közül a book&walk-nak köszönhetek (köszi:)), reményeim szerint ez az együttműködés idén is folytatódni fog.
Sajnos 2013-ban sem tettem ki magamért igazán a magyar szerzőktől olvasás diszciplínájában, csak 10 könyvet olvastam, 9 magyar szerzőtől. Bár elvileg évek óta szeretnék több magyar könyvet olvasni, most úgy látom nagy változásnak realitása nincs, tekintve a sok német könyvet, amit olvasok.
Amiben viszont 2013-ban jobb voltam, mint az előző évben: ezúttal 6 könyvet olvastam az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listáról, na persze ez sem acélos, de a 2012-es szerény 3 könyvnek, akárhogy is nézem, a duplája…így már csak 917 könyv árválkodik részemről a listán;), vagyis máris elolvastam 84-t:)!


Immáron 3. éve sikerült 12 könyvvel csökkentenem a várólistámat, ezen felbuzdulva persze idén is benevezek a dologba!
2012-höz hasonlóan ismét csak 2 könyv került fel a kedvenceim listájára (Fabio Volo: Noch ein Tag und eine Nacht, Ka Hanock: Tanz auf Glas), de ez persze nem jelenti azt, h csak ezek tetszettek. A ’megdöbbentő’ kategóriában kiemelkedett számomra a Wir Kinder vom Bahnhof Zoo, Das Haus zur besonderen Verwendung és a Pi élete. Könnyedségével ragadtak magukkal Kerstin Hohlfeld könyvei, valamint az Így szerettek ők és az év végén olvasott Ein Geschenk von Tiffany. Elgondolkodtatott és nagyon tetszett Timur Vermes bestsellere, a Ne bántsátok a feketerigót, az Jojo Moyes Ein ganzes halbes Jahr-a és Cecilia Ahern legújabb könyve. Kedvenceim közé tartoznak az utazós, más kultúrákat megismerős könyvek is, ezek közül idén a Das große Los-t, ill. az erősen Bajorország orientált Schleich di!-t és a Die Breznkönigin-t emelném ki.
A blog statisztika alapján a legtöbbször olvasott bejegyzés Timur Vermes: Er ist wieder da-ja lett, magyarul azután jelent meg, h én olvastam, a megjelenéskor nyilván sokan voltak kíváncsiak, mi is ez, ennek és a pikáns témának tudom be a sok kattintást. 2. helyen egy szintén elég jól hypolt könyv áll, a Szakítópróba, a 3. és 4. helyet viszont a szépirodalom, vagyis Ne bántsátok a feketerigót és az Oroszlánkölykök foglalja el. Az 5. hely pedig egy sport-bulvár könyvnek jár, Kásás Tamásról.
A cél 2014-re is ugyanaz, mint eddig: azt olvasni, amihez épp kedvet kapok, közben esetleg gyöngyszemekre, új kedvencekre bukkanni vagy elfelejtett régieket újra felfedezni és mindeközben jól szórakozni;)!