Tania Schlie: Der Duft von Rosmarin und Schokolade

A 30-as évei végén járó Maylis, miután a férje elhagyta, egyedül, magányosan él Hamburgban és bár egyetemet végzett, egy élelmiszer különlegességeket áruló boltban dolgozik.

Apja francia volt, így őt is szenvedélyes viszony fűzi a finom ételekhez és a jó borokhoz. Az apátia után lassan kezd újra magára találni. Szeret a boltban dolgozni, ismeri már a törzsvendégeket és a betévedő új vevők is elkezdenek egyre fontosabbak lenni neki és alakítani az életét. Kezd visszatérni az életkedve, újra örömét leli az apróságokban, újra örömmel főz, barátkozik. Ez az, amit sokszor mondanak, h először magaddal kell jóban lenned, mielőtt boldog tudsz lenni egy kapcsolatban, ezt látjuk itt elég szemléletesen leírva. Aztán egyre sűrűbben bukkan fel az életében Paul, az új szomszédja, aki elkezdi érdekelni, a probléma csak az, h egy idő után Paul mindig a legrosszabbkor bukkan fel, Maylist furábbnál furább szituációkban találva, ami eléggé lelassítja a köztük bimbózó románc kibontakozását. Persze azért a happy end nem marad el, de az utolsó oldalakig várat magára. Kellemes, könnyed nyári olvasmány volt, tulajdonképpen nem is vártam többet tőle.

Jessi Kirby: Mein Herz wird dich finden

A mesélő egy fiatal lány, Mia, akinek meghal a barátja. A sportos, 17 éves fiú szerveit más emberek kapják aztán meg, a tüdejét, a máját és persze a szívét, a lány találkozik is velük. Egyedül a Jacob szívét megkapó fiú, Noah nem reagál Mia megkeresésére, de miután a lány elolvasta Noah nővérének a blogját, látott egy csomó képet a fiúról, megismert sok-sok történetet az életéből, a szenvedéseiből, meg akarja nézni magának, meg akarja ismerni.

Azt reméli, akkor jobban le tudja zárni az egészet, jobban el tudja engedni Jacobot. Persze amikor találkoznak, valami egész más történik: a két fiatal jól érzi magát együtt, bár Noah nem akar beszélni arról, miért nem veszi le a legnagyobb melegben sem a pólóját és miért szed sok gyógyszert és Mia sem említi, h mindent tud és hogy meghalt a barátja. Egyre jobban érzik magukat egymás társaságában, egyre közelebb kerülnek, aminek a családjuk is örül, h végre újra normális életet kezdenek élni, annyi szörnyűség után. Mia lassan azon kapja magát, h már nem tudja kapásból hány száz napja halt meg Jacob, ami sokkolja, marcangolja a lelkiismeret-furdalás is, mindkét fiúval kapcsolatban. Persze mivel mindketten titkolóznak a másik előtt, főleg Mia, előre kódolva van a balhé, de a happy end is, ilyen szempontból nem tartogatott sok meglepetést a könyv, de mégis elég jól és érzékenyen volt megírva ahhoz, h szívesen olvassam. A cím (A szívem megtalál) is eléggé árulkodó, nem túl eredeti.

Sue Monk Kidd: Die Erfindung der Flügel

Ezt a regényt is hangoskönyvként hallgattam meg.
Az 1800-as évek elejének Amerikájában vagyunk, ahol virágzik a rabszolgatartás. A jómódú, előkelő családban nevelkedő kis Sarah 11. születésnapi ajándéka egy lila szalaggal felékesített, vele egykorú kis rabszolgalány, Hetty (Handful).

Sarah sok testvére közül az egyetlen, akinek ez már akkor lelkiismereti problémát jelent, mégis mellette marad Hetty, akit megtanít olvasni, ami persze nem talál jó fogadtatásra, hisz ez rabszolgáknak – nem véletlenül – szigorúan tilos. A két lány együtt nő fel, de egyre inkább távolodnak egymástól, hisz a helyzetük nem is lehetne különbözőbb és ez egyre nyilvánvalóbbá válik az idő múlásával. Hetty részéről szeretetbe hajló gyűlölet lesz idővel ez, tudja, h Sarah mindig jó volt hozzá, de utálja a bőre színét, a családját, azt, h része ennek az egésznek, mégis egész életükben számíthatnak egymásra. Érdekes módon eleinte úgy tűnik, Sarah az, akinek sokkal inkább barátra van szüksége Handful személyében, mert bár ő fizikailag szabad, de szellemileg nem, hisz nőként nem lehet véleménye, nem lehet ügyvéd, ami a vágya és nem tehet semmit pl. a rabszolgák felszabadításáért. Idővel legkisebb húga, Nina - akit szinte ő nevelt - követi őt, már gyerekként határozott elképzelései vannak neki is arról, hogyan lehetne jobbá tenni a világot. Sokáig egyikük sem házasodik meg, egymás oldalán szállnak harcba a rabszolgák felszabadításáért és a női jogokért, amit a korabeli társadalom finoman szólva sem nézett jó szemmel.
Alapvetően különleges, erős nőkről szólt nekem ez a regény, Sarahról és Nináról, az előkelő nővérekről, akik a 19. század ennek egyáltalán nem kedvező légkörében álltak ki a női jogokért, harcoltak a rabszolgák felszabadításáért, amikor nőként ez sokkal nehezebb, már-már lehetetlen volt. De ugyanúgy szól a regény a bátor és bölcs Charlotte-ról és a lányáról, az elszánt és okos Handfulról, a fekete rabszolgákról, akik a saját eszközeikkel harcolnak egy életen át a fehér elnyomás ellen. Nagyon érdekesnek találtam a könyvet, sok újdonság volt benne számomra.
Nagyon megörültem, amikor utánaolvastam, h kiderült, ez egy igaz történet, legalábbis ami a Grimké nővérek, Sarah és Nina történetét illeti, de a Handfullal kapcsolatos részek fiktívek.
2014-ben jelent meg ez a regény, a szerzőt lenyűgözte a két nővér tevékenysége, főleg úgy, h még ő sem hallott róluk előtte. A könyv megfilmesítésének jogait Oprah Winfrey szerezte meg, lassan készülhetünk valószínűleg a filmre.

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946 II.

A második kötetben 1941-től 1946-ig olvashatjuk Radnóti Miklós feleségének naplóit.
Ennek a második könyvnek az elején, a költő két munkatábora között került sor Radnóti románcára Beck Judittal. Előtte olvastam erről, egyébként a feleség naplója alapján nem biztos, h rájöttem volna, h itt ténylegesen volt egy viszony – egyébként Gyarmati Fanni is nyíltan ír más férfiak iránti vonzalmáról, az évek során legalább 2 iránt táplált gyengéd érzelmeket, de ennél több nem történik – érdekes, ahogy ezeket a helyzeteket férj és feleség lereagálja és ahogy mindezek ellenére visszatalálnak egymáshoz és egymás mellett maradnak. Végigkövetjük tehát az érzelmeik hullámvasútját is.

Majd jön a második munkatábor, egyre kevesebb az étel, meg egyre drágább és egyre nehezebben megszerezhető, fogynak Fanni körül a barátok, sokan vannak a háborúban, munkaszolgálaton, mindenkinek megvan a maga baja, egyedül marad, vége a víg estéknek és éjszakáknak nagy társaságban, ami persze a II. világháború kellős közepén érthető. Radnóti gyenge fizikumával és megrendült egészségével egyre nehezebben bírja a munkatábort, de egy idő után már Budapesten van legalább. Majd megkeresztelkednek, a napló alapján tényleg meggyőződésből, nem várhatnak ettől semmit, ettől ők még a németek szemében zsidók maradtak, de érdekes a zsidóságról és a katolicizmusról is olvasni Radnótiné nézőpontjából. A naplóbejegyzések révén képet kapunk a háború híreiről, az egyre fogyatkozó lehetőségekről, az élelmiszerek hiányáról. Továbbra is Gyarmati Fanni mindene a tanulás, az olvasás, a kultúra, végigkövethetjük olvasmány- és film élményeit is. Szintén sok-sok éven végigvonuló szál állandó aggódása megözvegyült édesanyjáért és unokahúgáért, Hermináért, aki korán meghalt nővére lánya.
Majd 44-ben jön a harmadik munkatábor, pont akkor kell hirtelen elválniuk, amikor a végső elválás ez…Nem volt idő igazi búcsúra, elköszönésre, mint az előző alkalmakkor. Egyre jobban durvulnak el a dolgok, újabb és újabb korlátozások, zsidó törvények, ki kell tűzni a sárga csillagot is. Pont azon gondolkodtam, h bár sok könyvet olvastam és filmet láttam a holokausztról, de kevés ennyire magyart, a konkrét budapesti eseményekről. Még megrázóbb az egész, h előtte már 8 év krónikáját olvastam el, megismertem Radnótiékat a feleség naplója alapján, erényeiket és hibáikat, életüket, vágyaikat és örömeiket, így még jobban át tudtam érezni a szörnyűségeket. Sokkoló volt olvasni Budapest ostromáról is, az ember – szerencsére – elképzelni sem tudja a borzalmakat. A 2. kötetben még egyértelműbbé válik a kontraszt miatt, h az első években az élete mennyire Radnóti körül forgott, aztán amikor végleg elviszik, a háború borzalmai körül forog, szívszaggató végigolvasni a bujkálást, a kiszolgáltatottságot, a szovjet katonák erőszakoskodását, az állapotokat. Egyre kevésbé szólt az egész számomra már a költő Radnótiról, egyre inkább egy fiatal házaspár és a családjuk, barátaik, egy generáció és egy nemzet kálváriájaként olvastam. A feleség reménykedik, imádkozik, fohászkodik, szenvedni akar, bármit kibírna, csak legyen a férje újra mellette…A harcok elmúltával megkezdődik a lelkes újrakezdés – Rákosi iránti lelkesedése azért kissé meglepett - amikor sorra jönnek haza a barátok, ismerősök, mindenkiről van hír és Gyarmati Fanni bár örül a sok viszontlátásnak, de csak egy valami zakatol mindig a fejében, h hol van Mik? Egymásnak ellentmondó híreket kap, mígnem 1946 augusztusára végérvényesen kiderül, h Radnóti Miklós már majdnem két éve halott.
A végére már erősen megritkulnak a bejegyzések, 45-re már csak havi 1 hosszabb bejegyzés jut, aztán majd egy évig semmi… 1946-ban néhány bejegyzés születik Radnóti halálhíréről, exhumálásáról, temetéséről.
2 kötet, 1100 oldal, 11 év, rengeteg barát, ismerős, számtalan dráma, boldog és szívszorító történetek, 2 ember, egy pár. Hosszú, elgondolkodtató, magával ragadó és nehezen felejthető naplók, amik nem csak a házaspárnak a történetén vezet végig, hanem a magyar történelem egyik legvérzivatarosabb időszakán is.

Érdemes elolvasni a végén még, hogy alakult Gyarmati Fanni élete a továbbiakban, aki pontosan 70 évvel élte túl férjét. Úgy tűnik - legalábbis szellemileg - kiteljesedett, hisz végül orosz –, majd francia szakos tanári diplomát is szerzett. Arról is olvashatunk még a kötet végén, h „tisztázta le” ő maga a naplóit évtizedeken át, h készült a kiadatásukra, amire végül halála után, 2014-ben került csak sor.
A monumentális olvasmány a Várólistámon volt.

Ernest van der Kwast: Die Eismacher

Egy olasz fagyi készítő családról szól a regény, akiknek Rotterdamban van/volt üzletük, ott töltik a nyarakat, régen a szülők, most az egyik fiúk vezeti, a másik modern költészettel foglalkozik, repked a világban. Ő a mesélő, visszatekint a gyerekkorára, a jelenben a világban utazgatva és a modern költészettel foglalkozva teljesen más életet él, mint a szülei és a fagyizót továbbvivő öccse.

Megtudunk azért sok mindent a tradicionális olasz szokásokról, sok infót olvashatunk a fagyi eredetéről, hogy készült még a dédapjuk idejében és hogy jutott el először távoli kontinensekre a jég, majd a fagyi, hogy találták fel a tölcsért, érdekesek voltak ezek az infók, bár nem tudom, h igazak-e, de feltételezem, h igen.
Túl a könyv felén már épp gondoltam, h mit lehet ezen még ragozni, amikor jött a fordulat…Luca a fagyis fiú megnősült, Sophiát vette el, akit gyerekkoruk óta ismertek és mindkét fivérnek tetszett, de nem lehet gyerekük, Luca miatt, aki arra kéri a bátyját, segítsen, ejtse teherbe ő a feleségét, majd hallgasson róla mindenki előtt…Így is lesz, a kisfiú lesz a család szeme fénye és bár a titkot senki nem árulja el neki, a szituációtól az apja és a nagybátyja is szenved és ez valahogy Giovannira is lecsapódik. A cím és a címlap alapján valahogy mást vártam, különösebben nem tetszett.

Hape Kerkeling: Der Junge muss an die frische Luft

Ez volt a második hangoskönyvem Hape Kerkelingtől, aki Németországban ismert komikus. Karakterisztikus hangja van és teljes átéléssel adja elő a saját történeteit, ezúttal is nagyon tetszett a felolvasása, hisz fantasztikusan jó előadó, nagyon szórakoztató.

A könyv főleg a szerző gyermekkorát dolgozza fel, de nem teljesen kronologikus, eleinte az volt az érzésem, h eléggé össze-vissza, szinte válogatás nélkül mesélget történeteket az életéből, különösebb rendszerező elv nélkül, de aztán a jelen inkább csak epizód szerepet kap és a tragédiáktól sem mentes gyermekkorára és a családjára koncentrál. Tele van vicces, de megható és érzelmes történetekkel is, az egész nagyon személyes, nyíltan beszél homoszexualitásáról, ill. arról, h ez már kisgyerekkorában sem volt kérdés, 4-5 éves kisfiúként már hercegnő akart lenni és lett is farsangkor, de mindez annyira cukin és viccesen van leírva… Családtagjai-, főleg a két nagymamája, és a nagynénjei személyében fantasztikus karaktereket ír le, igazi erős, semmitől sem megrettenő nőket, akik komoly befolyással voltak a kis Hans-Peter életére.