2017. augusztus 29., kedd

Petra Gabriel: Ein Jahr auf Kuba

Már többször írtam, h nagyon szeretem a német Ein Jahr in… sorozatot, de eddig célirányosan olyan részeket vásároltam, ahol már jártam és nagyon tetszett; ahova el szerettem volna jutni, ill. ahova készültem éppen utazni. Kuba egy picit mindegyik és egyik sem, nagyon érdekelne, de nem nagyon látom realitását sajnos, h egyszer eljutok, pedig a könyv után csak még inkább kedvet kaptam.


Olyan szempontból is egy picit más volt ez, mint az általam olvasott eddigi részek, h itt nem derült ki, milyen okból érkezik a szerző, Petra az országba, másrészről pedig, mint ahogy kb. 4-5 hónap elolvasása után kiderült, ő már nagymama, 63 éves, tehát jóval idősebb, mint általában a sorozat szerzői. Ahogy aztán a Wikipédia készségesen elárulta – ha már a könyvből nem derült ki - a szerző írónő, számos könyve jelent meg, ill. ami az én benyomásom volt, h aránylag tehetős német nyugdíjas eltölt 1 évet Kubában, mert szeretné és mert megengedheti magának, irigylésre méltó.
Ahogy mindig, ezúttal is hónapokra bontva olvashatjuk annak az egy évnek a krónikáját, amit Kubában, Havannában töltött. Ezúttal szerintem jól sikerült az egyensúly az ő privát dolgai és az ország felfedezése, érdekességeinek leírása között. Számos új, meglepő, vicces és elgondolkodtató információval lettem gazdagabb erről a karibi országról, amiről szerintem mi általában elég keveset tudunk.
A szerző eleinte azért elég sokat nyavalyog (persze menetrendszerűen említésre kerül a kenyér és annak silány minősége – nem is a németek lennének;)), ami meg is lepett, mert egy kubai társas út után dönt úgy, h 1 évre ide költözik, tehát az elhatározás saját, de aztán észrevétlenül belesimul a környezetbe és egyre inkább tetszik neki, átadja magát a hely sodrásának. Bár az emberek bőrszíne különböző, mégis ugyanolyan elbánásban részesülnek a szerző tapasztalatai szerint; Kuba vallásában is színes, a 19. században 50 000 afrikai rabszolgát hurcoltak ide, pl. Elefántcsontpartról, Nigéiriából, Kongoból; a déligyümölcs ott az alma:-); szilveszterkor éjfél után az emberek a felmosóvizet kiöntik az ablakon, nincs tüzijáték, ilyesmi. A lázadók 1959 január 1-én győztek Kubában, ez egyfajta új időszámítás kezdete is, ami mind a mai napig létezik, minden hivatalos dokumentumon, minden újságon a dátum mellett az is fel van tüntetve, h épp a forradalomtól számított hányadik évben vannak; Havanna utcái úgy néznek ki, mint az 50-es évek amerikai filmjeiben: Pontiac, Buic, Cadillac – a forradalom előtt érkeztek még ezek az amerikai autók, utána már nem; a szocializmus azért még mindig sok mindenben látszik, sok dolog nem kapható, ill. pl. a két ünnep között a turisták ellátása a nagy hotelekben prioritást élvez, így a lakosságnak nem sok jut. Az, h az egészségügyi ellátás világszinten is kimondottan jó és a gyógyszergyártás a turizmus előtt az ország első bevételi forrása, alaposan meglepett, de persze még számos érdekességet tartogatott a könyv a karibi szigetországról, ahol bár az élet nem fenékig tejfel, de mégis minden az élet szeretetéről és a jókedvről szól.

2017. augusztus 25., péntek

Emma Sternberg: Fünf am Meer

Linn szülei még gyerekkorában meghaltak, mégis a barátjában és annak rokonságában igazi családra talált. Együtt élnek, együtt dolgoznak, idill a köbön, mígnem a nő egy pásztorórára megy haza. Kb. 1 órával a sokk után bukkan fel nála egy különös kis ember, h tudassa, egy sosem hallott rokona meghalt New York államban és ráhagyott egy kisebb palotát.


Mindez elég ok arra, h Linn Münchenből azonnal az Államokba repüljön és elfelejtse a katasztrófát. Mindez elég jól sikerül is, egy más világba csöppen, pláne, amikor megismerkedik Dotty – az elhunyt rokon – 5 idős barátjával, akikkel együtt lakott a hamptoni házban, a tengerparton. Linn hamar dilemmába kerül, hisz eredetileg el akarta adni a házat és már a vevő is megvan, de látva az ott lakókat, akik ezer szállal kötődnek a házhoz, amit ő is gyorsan megszeret és ahol hosszú évek után először otthon érzi magát, mégis fájó a döntés. Ráadásul nem is igazi döntés ez, hisz kell a pénz, h kifizesse a milliós örökösödési adót. A dilemmát végül egy történet a történetben oldja meg, egy különös, eltűnt festmény, egy titkos, nagy szerelem, aminek felgombolyításában rögtön két jóképű pasi is Linn segítségére siet.
Valahogy másra számítottam a fülszöveg alapján, szerintem túlságosan is elment az egész a nyomozás irányába, ami minden mást háttérbe szorított. Ennek ellenére persze azért kellett a szerelmi happy end is, ami itt szerintem elég hihetetlen volt. Egész más volt ez a történet, mint az előző két könyve, amit olvastam tőle, ami még nem lenne baj, de pont az hiányzott, ami nekem ott tetszett: a humor, a vicces párbeszédek, a bajor tradíciók és az, h az ember mosolyogva olvassa végig a regényt.

2017. augusztus 20., vasárnap

Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

Kicsit tartottam tőle, h ez valami nagyon lila köd lesz, de meglepő módon nem annyira. Ennek ellenére persze azért nem nevezném egy könnyed, szívderítő olvasmánynak.


A regény egy elmekórtani intézetben játszódik, „Hevenyek” és „Idültek” között, ahol a diktátorokat megszégyenítő „Főnéni” az úr. Egy félvér indián páciens meséli a történetet, megfigyeléseit, akiről mindenki azt hiszi, süket-néma és ő készségesen meg is hagyja őket ebben a hitükben. A betegek engedelmesen, beletőrödtek már sorsukba, de gyosan felkavarja az állóvizet az új beteg, McMurphy, aki palotaforradalmat akar csinálni, így porszem kerül a diktartúra gépezetébe. Lázadást szít a lélektelen diktatúra ellen és úgy tűnik sikerül is magukhoz térítenie a jólelkű csirkefogónak a már sok éve csak vegetáló ápoltakat, de a sikerek csak ideig-óráig tarthatnak egy ilyen rendszerben és a megtorlás gyorsabb és kegyetlenebb, mint gondolnánk.
Szerintem fontos szerepe van a regény keletkezési körülményének is, ez megmagyaráz pár dolgot. Az író egyetemistaként egy palo altoi veteránkórházba jelentkezett önkéntesnek, itt a CIA állítólag különféle narkotikumok, pl. az LSD hatását vizsgálták pl.rajta is. Később itt betegfelvigyázó lett a pszihiátrián, ahol sokszor hallucinogén szerek hatása alatt beszélgetett a betegekkel. Egyszer azt képzelte, h egy indián söprögeti a folyosót, ez az élmény adta a regény narrátorának alakját. A kórházban szerzett tapasztalatai, benyomásai bekerültek aztán a regénybe is, néhány részletet azért mindez megmagyaráz számomra.
Az 1962-ben megjelent regény rögtön hatalmas sikert aratott, nem csak az olvasók, a krtikusok körében is és 1 év múlva már a Broadwyn is játszották. 1975-ben mutatták be a belőle készített filmet, Jack Nickolson főszereplésével, ami aztán 5 Oscar-díjat is nyert, de az író meg sem nézte. A regény szerepel az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán ill. fent volt a várólistámon is.

2017. augusztus 17., csütörtök

Lauren Weisberger: Ein Ring von Tiffany

Több könyvet olvastam már a szerzőtől és azok kimondottan tetszettek, ez is már régen tervben volt, de nem tetszett annyira végül.
3 elválaszthatatlan barátnő a regény főszereplője: a pasifaló szépség, Adriana, a monogám kapcsolatok feltétlen híve, Emmy és Leight, akivel látszólag mindig minden rendben.


Adriana, a brazil szépség, gazdag család sarja, leginkább a pasikat szédíti és a pénzt költi, Emmy vágyik leginkább családra, házasságra, gyerekre és pont őt hagyja ott a pasija egy fiatalabbért, Leigh ambíciózus lektorként dolgozik és épp eljegyzi Russel, a tökéletes barátja. Igazi new yorki, csajos történetek, ami akár jó is lehetne, de ezúttal inkább idegesített valahogy mindhárom nő története, a valóságtól általában elrugaszkodott életük és problémáik, amik időnként tényleg irritálóan luxus problémák voltak. Nem tudtak annyira magával ragadni a karekterek sem, akik persze némi szenvedés – szenvelgés – után megkapják szépen sorban a happy endjüket.

2017. augusztus 13., vasárnap

Rita Falk: Hannes

Uli és Hannes egész életükben elválaszthatatlan jó barátok voltak és azok maradnak akkor is, amikor Hannes egy motor-balesetben súlyosan megsérül és kómába esik.


A regény tulajdonképpen Uli naplója, amit Hannesnek írt, h mindenről tudjon, amikor majd felébred, ezért írja le nem túl izgalmas napjait. A huszonéves fiú épp a polgári szolgálatát végzi egy otthonban, itt új embereket ismer és szeret meg, élete új fordulatokat vesz, miközben Hannes vegetál. Uli azonban csodálatra méltó kitartással és konoksággal látogatja barátját, mindent elkövet a gyógyulásáért,amiben hónapok múlva is töretlenül hisz.
Eleinte meglehetősen unalmasnak és monotonnak találtam, ráadásul eléggé érződött – valamennyire végig – hogy egy nő ír egy huszonéves fiú „nevében”, sokszor találtam a stílust hiteltelennek. Ezzel együtt mégis szurkoltam Hannesért, együtt reménykedtem Ulival, meghatott ez a határokat nem ismerő, igaz barátság. A regény erőről, reményről, hűségről és árulásról szól és főleg egy barátságról, amit semmi sem tehet tönkre.

2017. augusztus 8., kedd

Christiane Hagn: Macht's gut, Ihr Trottel!: Auf der Suche nach dem Paradies

Már több könyvet olvastam Hagntól, így tudtam, h egy könnyed, csajos olvasmányra számíthatok.
Christiane – maga a szerző – pillanatok alatt képes szerelembe esni, az agya kikapcsol ilyenkor, aztán rövid időn belül jön a szerelmi bánat. Egy ilyen eset után utazgat egy kicsit, Ausztrália, aztán Indonézia, itt egy kis eldugott szigeten találkozik egy dél-afrikai halásszal, akibe szintén rögtön belehabarodik, ám ezúttal kölcsönös a dolog.


10 nap idill után a nőt várja a berlini élete, a munkája, a barátai és azzal ő is tisztában van, h egy kis szigeten, ahol a sharia törvényei uralkodnak, ahol nincsenek kávézók, a kunyhókban nincs mosdó stb., nehezen tudná elképzelni az életét, pláne olyasvalakivel, akit szinte nem is ismer. Ám David hiányzik neki, virtuálisan folytatják a kapcsolatot, majd a nő szakít, de rájön, h mernie kell lépni, megpróbálni és nem egész életében azon bosszankodni és sajnálkozni, mi lett volna, ha…Végül dönt, mindent felad valakiért, aki egy eldugott muzulmán szigeten halászként keresi a betevőre valót, ráadásul egykori börtönbüntetése miatt el sem hagyhatja a szigetet. A nő megveszi a repülőjegyet, ám addig még ad magának 5 hónapot, h elrendezze az életét, a legnehezebb diónak a szülei ígérkeznek, akik nem akarnak hinni a fülüknek, mire készül 30 egy néhány éves lányuk. Christiane nagy kockázatot vállal és a kaland tényleg nem egyszerű, mert persze egyrészről ott van a boldog, beteljesült szerelem, másrészről meg egy csomó nehézség, a magány, a nyelv, szigorú vallási előírások, a honvágy. Éveken és számos nehézségen át követjük a pár történetét, míg végül révbe nem érnek Németországban.
Valójában ez egy bővített kiadás, az eredeti könyv a nehézségek tetőfokán ért véget, majd ezt egészítette ki Hagn egy kb. 40 oldalas „update”-tel, így lett teljes a sztori, olyannyira, h jobb, volt, mint vártam, sokkal elgondolkodtatóbb. Szimpatikus pár, izgalmas-kalandos történet, sok hullámheggyel és völggyel, amik számomra igazivá tették a sztorit, ami tényleg igaz is. Kiderült, ahogy utána olvastam, h tényleg a saját történetüket írta meg, azóta is együtt vannak, immár 2 gyerek szüleiként.

2017. augusztus 4., péntek

Jean Kwok: Wenn die Liebe tanzen lernt

Bár az amazonon nem nagyon volt értékelés a könyvhöz, amikor megszereztem, valahogy tudtam, h ez nekem tetszeni fog és tényleg. Kicsit de ja vu-m volt, mert nemrég olvastam egy kínai témájú könyvet (Lisa See: Shanghai lányok) és volt a kettő között néhány párhuzam, hasonló momentum pl. kínai nővérek Amerikában, de a szereplők aztán annyira karakteresek voltak, h ezt gyorsan elfelejtettem.


A két nővér anyja egykor prímabalerina volt Pekingben, de beleszeretett az apjukba és együtt menekültek az USÁ-ba, ahol megszülettek a lányok. Bár boldogan, de nélkülözve éltek, majd meghalt az édesanya, akinek kórházi kezelésének költségei a csőd közelébe sodorták a családot. A huszonéves Charlie tányérmosóként dolgozik és önmagát nem csak butának, hanem csúnyának is tartja/ írja le, húga, a tizenéves Lisa a család szeme fénye, szépsége mellett, nagyon jól is tanul, de apjuk régimódi elveket vall, így életüket Amerikában is átszövik a kínai szokások, hiedelmek, elvárások. A főszereplő, Charlie recepciós állást kap egy táncstúdióban, méghozzá egy nagyon menőben, ahol 150 dollárba kerül egy óra. Persze apja előtt – aki kínai szokás szerint ügyel lánya erkölcseire – titkolózik. Amikor egy véletlen úgy hozza, h a nagyon ügyetlen, mindig lebernyegekbe burkolt Charlie-nak kellene egy órát megtartania kezdőknek, kiderül, h izmos és formás a lábfeje, amit anyjától örökölt, egy igazi táncosé, ahogy a tehetsége is. Ezzel a lehetőséggel megváltozik az élete, kinyílik számára a világ, egy olyan nagyvilági, dekadens, szenvedéllyel túlfűtött, erotikus világ, aminek a tudatlan, egyszerű lány hamarosan egyik elismert tagja lesz. Charlie élete 2 teljesen különböző vágányon zajlik, egyrészről fiatal, gyönyörű, körülrajongott amerikai profi táncos, másrészről aggódó nővér és szófogadó kínai lány. A húg, Lisa fizikai leépülése és pszichés problémái végigkísérik és beárnyékolják a nővér sikereit, de végül mindenre választ kapunk és a dolgok helyrerázódnak, jön a megérdemelt happy end. Jól megírt, érzelmes, izgalmas történet