Elli C. Carlson: Erleuchtung inklusive

Könnyed kis csajos olvasmány pici csavarral. Az alapfelállás a „szokásos”. Lizz élete épp romokban hever, miután ott hagyta az állását, de mivel mégis bizonyítani akar újságíróként, merész vállalkozásba kezd. Miután a fülébe jut, h tinikori legjobb barátja és szerelme, aki időközben A szilícium-völgy dúsgazdag sztárja lett, a közelben bukkant fel, exlúzív interjút ígér volt munkáltatójának. Persze arról még fogalma sincs, mindezt hogy fogja elérni, hisz nem épp jó viszonyban váltak el útjaik anno.

Mikor kiderül, h a pasi a Szent Jakab-út megtételére készül, h megtalálja önmagát hasonlóan romos életében, Lizz úgy dönt, oda is követi. Persze nem gondolja komolyan a zarándoklatot, de végül minden másként alakul, mint ahogy tervezi. Elég gyorsan összefutnak és máris meg kell mentenie Bent, akinek fogalma sincs róla, ki ő, miközben Lizz érzései újra ébrednek. Számos kaland vár rájuk útban Santiago de Compostela ill. a megvilágosodás felé, ami egyre jobban összekovácsolja őket. A happy end nem túl meglepő, bár a szerző próbálkozik a végén még egy csavarral, eléggé sikertelenül. Furcsa volt ez nekem egy kicsit, mert benne is volt a Szent Jakab zarándokút, meg nem is. Nagyon csak tessék-lássék érintette a témát, mintha ezzel akarta volna a könyvet kicsit „értelmesebbé” tenni, csak pont nem sikerült szerintem, mert ahhoz elnagyolta a témát és maradt a bugyuta love storynál. Persze nem azt vártam, h hirtelen egy ismeretterjesztő könyv kerekedik ebből, de talán többet bele lehetett volna csempészni a zarándokút helyszíneiből, a legendáiból és a történelméből, így én nem sok értelmét láttam ezt beleszőni.

Elizabeth Joy Arnold: Einundachtzig Worte

Chloe és a férje már nagyon régóta házasok és sokkal régebben, egész gyerekkoruk óta ismerik egymást. Együtt vezetik az antikváriumukat, élik egyhangú életüket. Ám egy nap a férfi eltűnik és csak egy rövidke – 81 szavas – levélben magyarázza, hova megy, innen a cím (Nyolcvanegy szó). Összességében ezt a 81 szót a történet szempontjából nem mondanám fontosnak, szóval a címadás ilyen szempontból kicsit talán fura.

Lassan bontakozik ki a történet, ami tele van baljós utalásokkal, miközben fokozatosan megismerjük a sötét, titkokkal teli múltat. Megtudjuk, h ismerkedtek meg, mi minden tötént és kötötte össze őket már gyerekkorukban. Fény derül arra, h a gyermektelennek hitt házaspárnak volt egy fia és az igazán érdekes történet az ő „létezésével” kapcsolatban bontakozik ki. Lassan alakul az egész sztori, miközben a szerző ugrál a jelen és a múlt között. Engem inkább a 2. felében kapott el, addigra már elkezdett érdekelni, h mi ez az egész. A vége igazán izgalmasra sikeredett és bár a végső csavarra előbb rájöttem már, összességében egy eléggé lebilincselő történet kerekedett ebből. Nagyon régóta el akartam már olvasni, ezért a Várólistámra is felkerült.

Myriam Klatt: Liebe geht immer

Charlotte álma mindig is az volt, h igazi, komoly műsorvezető legyen a tévénél. Amikor azt remélmi, főnöke - aki titokban a pasija is - végre ki akarja nevezni, akkora „pofont” kap tőle, mind szakmailag, mind nőként, h rögtön faképénél hagyja.

Viszont aztán gyorsan újra magára talál, új állás, új célok és talán új szerelem is? Ezt – a többi hasonló könyvhöz képest – meglehetősen sokáig lebegtetni a szerző. Végül Charly élete sok-sok nehézség után minden szinten a lehető legjobban alakul és – legalábbis látszólag – eléri mindazt, amitől a boldogságot várta, ami már-már elérhetetlennek tűnt, mégsem boldog. Persze azért a happy end ezúttal sem kerül veszélybe. Egészen tetszett ez, voltak benne nagyon jó poénok, a szereplők is aránylag jól ki voltak dolgozva. És amiért főleg tetszett, h jó üzenetei vannak, ha a maga egyszerű módján is. Azt mondja a nőknek, h nem a külsőd számít, nem az mondja meg ki vagy és nem is a pasid, csakis te tudod és határozhatod meg, ki vagy és ki szeretnél lenni. Legalább ennyiben túlmutatott egy kicsit az átlagon.

Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony - újra!

Jó pár évvel ezelőtt olvastam már ezt a könyvet és nagyon tetszett, aztán most néhány hónapja megvettem antikváriumban, h meglegyen papír formátumban is. Akkor még nem sejtettem, h hamarosan – legalábbis valamennyire – aktuális lesz, mert Izraelbe utazom. Sokszor tükrözik az olvasmányaim azt, hova készülök legközelebb, most is így volt ez. Ez az első eset, amióta írom a blogot, h olyan könyvet olvastam újra, amiről írtam itt már bejegyzést, de ez már csak akkor esett le, amikor javában olvastam a könyvet. Nem olvastam el, mit írtam róla anno, csak amikor már készen voltam ezzel.

Sári zsidó családból származik, de soha nem voltak vallásosak, ezért aztán ő is keveset tud zsidóságáról. Épp kicsit elveszett egyetemista, amikor megismerkedik egy fiúval, Belgával, akibe rögtön belezúg és akiről nem csak az derül ki, h zsidó, hanem az is, h ő rég elfeledett gyerekkori szerelme. Tőle reméli a boldogságot, a válaszokat a kérdéseire és még oly sok mindent, de nem kapja meg, semmit sem kap. Csak még nagyobb káoszt, bizonytalanságot, kritikát. Az egyetlen pozitív, h Belga elviszi Izraelbe, ahol még sosem járt. Ez az utazás sorsfordító Sári életében, felkelti az ösztöneit és az érdeklődését a gyökerei, a vallása iránt. Ráadásul már Budapesten, egy fájó, de logikus szakítás után megismerkedik egy nagyon karizmatikus férfivel, aki a zsidó miszticikzmusról, a kabbaláról tanítja. Neki is köszönhetően kerül újra Izraelbe, ahol immár nem turista, hanem tanulni érkezik egy jesivába. A 2000-es évek legelején vagyunk ekkor, a 2. intifáda alatt. Sára is ott van az egyik pokolgépes merényletben, amikor elveszti a férfit, aki miatt Izraelbe ment. Bár sokként éri mindez, nem megy haza, mert boldog ott, hasonlóan gondolkodó emberekre talált és áldásként élte meg, h Jeruzsálemben lehet. Minél többet tanult, annál szabadabbnak érezte magát, a sábátot már nem lemondásként élte meg, hanem látta, h ritmust, lélegzetvételnyi szünetet hozott az életébe. Tetszettek a zsidó hagyományok, a vallás érdekességei, de talán ami legjobban tetszett, azok az egyszerű „elvek/tanítások” voltak, pl. h ajánlott a sábáti asztalnál egy olyan vendég, akit egyébként nem szívesen hívnának meg– az emberség, jóság, az összetartás és összetartozás lenyűgözött. Na meg persze az a túlélő ösztön, amiről a zsidó nép évezredek óta tesz tanubizonyságot. Tele van a regény, elgondolkodtató és mély gondolatokkal.

A nyugati civilizáció ellátja az embereket mindenféle felesleges információval, de erkölcsi értéket nem ad. Arra csak a vallás képes. Sok függ azonban a vezetőktől és az egyes hívek lelkületétől. Persze nem lesz mindenki automatikusan jó ember attól, hogy betartja a vallási szabályokat. A zsidóság legalább törekszik arra, hogy erkölcsösebbé és felelőségteljesebbé tegye az embereket. Nem hagyja, hogy gyónással kibuújjanak a vétkeik alól. A cselekvéseikkel válthatják meg a világot, ezért kötelező a jóra törekedniük.

Tetszett az is, h sok ősi zsidó szabály vagy szokás esetén Sári ugyanúgy rákérdez a lényegükre, kételkedik, megvan a véleménye, ahogy legtöbbünknek. Útkeresés ez és tényleg úgy tűnik, h Sári a helyére kerül, megtalálja zsidósága révén önmagát, helyét a világban. Időként kínkeservesen, de – megtalálja önmagát, először önmagát, aztán a szerelmet. Nekem nagyon tetszett a szerelmi történet is, bár el tudom képzelni, h ezt esetleg sokan már túl soknak találták (az egybe eséseket, korábbi utalásokat stb.) Az persze azért érdekes végkifejlet, h minden jel egy ortodox életre utal, érdekes lenne/lett volna a könyv folytatása, mert azért ezt a legkevésbé sem képezelem könnyűnek.

Biztosan tudtam, hogy ő a bashertem. Nem volt kitörő érzés, sem leküzdhetetlen erotikus vonzalom, sokkal inkább a hazatérés biztonsága.

A bashert szó jelentése "sors". Gyakran használják isteni elõre elrendelt házastársra vagy lélektárs értelemben. Csak ajánlani tudom a regényt, amiben egy modern nő, keresi a gyökereit és a vallásában találja meg. Nem lesz fanatikus, sem elvakult, sokszor kétkedik, logikát keres és nem talál, mégis látva a sok jóságot, emberséget, összefogást ő is átadja magát a vallásnak. Teljesen beszippantott a könyv, ezért fel is került a kedvenc könyveim listájára.

Tonia Krüger: Dancing on Sunshine

A téli- és a tavaszi rész után itt a „Love Songs in London” sorozat nyári darabja, amit az első kettőhöz hasonlóan spotify-n hallgattam. A „tél” tetszett, a „tavasz” nem igazán, ez kb. a kettő között volt. Ez az első két résztől teljesen független történet, de ebben is fel-felbukkan néhány az előző részekben megismert szereplő, bár őszintén, nekem ez inkább csak derengett, annyira nem hagytak mély nyomokat bennem az előző részek.

Maggie – bár legutóbbi szerelmi csalódása után nem hisz már a szerelemben – azzal keresi a kenyerét, h ismeretleneknek ír – többek között – szerelmes leveleket. Ez az egyik ügyfélra akkora hatással van, h ahelyett, h a barátnője lábai elég omolna, inkább a valódi levélírót akarja megismerni. Maggie viszont a legkevésbé sem akarja, h az erőszakos Jaden pellengérre állítsa és olyan embernek állítsa be, aki pénzért játszadozik mások érzéseivel. Eleinte ki nem állhatják egymást, azt hiszem mindennyian tudjuk, mi lesz aztán később;). Ahogy az már lenni szokott, amikor révbe érne a kapcsolatuk, a szerző még gördít néhány akadályt az útjukba, amiket nagy nehezen sikerül legyőzniük, így jöhet a szokásos happy end. Kb. a középmezőnyben vannak a romantikus limonádé kategóriában ezek a könyvecskék.

Miranda Cowley Heller: Der Papierpalast

A New York Times és az Amazon bestseller listájának élén szerepelt a könyv, amit Reese Witherspoon-könyvklubja tett ismertté. Eléggé felkavaró, összetett olvasmány, ami annak ellenére nagyon tetszett, h az elején nem igazán tudtam mit kezdeni vele. Elég lassan állt össze nekem a kép, de végül összeállt.

Elle ötvenéves, 3 gyerek anyja, kiegyensúlyozott, boldog házasságban él Peterrel. A nyarat, ahogy minden évben gyerekkora óta, idén is a családi nyaralóban töltik Cape Codon. Igazából a nő egy napját követjük végig, amikor élete legnehezebb döntését kell meghoznia. A történet onnan indul ugyanis, h Elle annyi év és vágyakozás után a pillanat hevében, nem is teljesen józanul, szenvedélytől hajtva lenyom egy quickie-t a teraszon Jonasszal, gyerekkori legjobb barátjával, miközben családjaik bent kvaterkáznak. Ez persze aztán igen gyorsan kettős érzéseket vált ki belőle, mert egyrészről úgy érzi, ez a világ legtermészetesebb dolga, aminek már sokkal régebben meg kellett volna történnie, másrészről persze a lelkiismeret-furdalás is gyötri. Tele van kétségekkel és kérdésekkel, mégis mit jelent mindez a családjára, házasságára nézve? Sokkal egyszerűbb lenne a képlet, ha nem szeretné már a férjét, de szereti és ez a tény, megspékelve 3 gyerekkel, borzasztóan megnehezíti a döntést. Ezt az olvasó itt még talán nem feltétlenül gondolja így, mert ki ez a Jonas és miért dúlja fel ezt a szép családot? De a történet nagyon jól érzékelteti azt, miért nem lehet megítélni például egy megcsalást a pontos részletek ismerete nélkül. Félreértés ne essék, egyáltalán nem tartom ezt elfogadhatónak, semmilyen körülmények között, de pl. Elle története is árnyalja a képet. Merthogy a következő 24 órában, kattog a feje, rátörnek az emlékek, hogy ismerkedett meg élete két meghatározó férfijával, mi minden köti össze őket, mi mindent éltek át együtt, vagy éppen titkoltak el egymás elől. Összességében nagyon tetszett a regény, mert pont ott veszi fel a fonalat, ahol kevés könyv és nem azokat a sztereotipikus válaszokat adja, mint amiket általában kapunk. Magyarul Papírpalota címmel jelent meg.