2016. december 30., péntek

Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Nagyon régen tervezek Szécsi Noémitól olvasni, most vettem tőle két könyvet és végre nekiálltam az egyiknek.
Az 1919-es tanácsköztársaságtól az 1956-os eseményekig követjük figyelemmel a magyar történelmet, az egykori mészároslegény, a hithű kommunista Sanyi szemével, egy abszurdba hajló regényben, amiben minden egy kicsit más, mint ahogy eddig ismertük.


A Kommunista Monte Cristo fiatal főhőse a 20. század elején belecsöppen a kommunista mozgalomba, és csak élete vége felé kezdi átlátni, mi történik körülötte, de addig nagyon sok mindennek kell történnie. Kun Béla megbízásából Bécsbe megy, Horthy börtönében megkínozzák, majd jön a tisztes polgári élet egy reakciós feleséggel, állás a minisztériumban, ezzel párhuzamosan meg az illegális kommunista mozgalom. Majd jön a gazdasági világválság, a nyilasuralom, a zsidóüldözés, a II. világháború és politikai kalandok sora. Az immáron újra hentesként dolgozó bicsérdista (kb. vegetáriánus) Sanyit idős korára sem kíméli az élet és lassan sziklaszilárd hite is kezd meginogni a kommunizmusban.
Mindezt számomra nagyon szórakoztató módon, szatírikusan írja le az írónő, aki alaposan beleásta magát a kommunizmusba. A regény 2006-os megjelenése után sok kritikát kapott, a téma miatt, h kit érdekel ez, ill. h nem lehet érteni a háttérismeretek hiányában az utalásokat, ezáltal a könyv nem vicces. Nyilván nem értettem minden utalást, de simán lehetett követni és nagyon jókat mosolyogni rajta. Azért nem lehettem egyedül ezzel, mert Szécsi 2009-ben az Európai Unió irodalmi díját nyerte el ezzel a regénnyel.
Nekem nagyon tetszett a Kommunista Monte Cristo, megint azt éreztem, h szerettem a történetet, meg a szereplőket, mert a magaménak éreztem őket, elvégre az írónő a magyar történelem vérzivataros időszakain vezet végig. Ami nekem még Szécsinél kimondottan tetszik, h mesélni szeretne és szórakoztatni, nem „művészieskedni”, nem „lila ködöket” írni. Az ő kortárs irodalma ezért tényleg nekem való, biztos, hogy fogok még olvasni tőle.

2016. december 26., hétfő

Katrin Koppold: Zimtzauber

Kicsit kettősek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Egyrészről nagyon tetszett, régen nevettem ilyen jókat egy könyvön, vicces szereplők és párbeszédek, sok szituáció komikum. Másrészről viszont csalódott voltam a végén, szerintem nagyon váratlanul lett vége.Ráadásul sok minden nagyon felületes benne, ezek közül néhányat talán érdemes lett volna kifejteni.


Elisa egy régi kis könyvesboltot vezet és nem elég a karácsony előtti sok tennivaló, még a tulajdonos is bekeményít, ráadásul még egy kéményseprőt is ki kell hívni egy kandallóba szorult galamb miatt. Innentől kezdve aztán nem várt fordulatot vesznek az események: Elisát, mintha a balszerencse üldözné és ebben egy jósnő is megerősíti, bocsánatot kell kérnie és ki kell engesztelnie valakit, aki ellen elkövetett valakit. Márpedig Elisa – véletlenül – jól fejbe kólintotta a kéményseprőt, így hát az ő bocsánatától reméli az élete normális kerékvágásba történtő visszaállását. Nyomoz, utána utazik, szervez, rendezkedik és a bocsánatkérésével üldözi a rendívül jóképű – naná;) – sértettet, közben hülyébbnél hülyébb helyzetekbe keverve magát és a kéményseprő cégvezető Markot egy luxus wellness hotelben. Sziporkázó poénok, természeti „katasztrófák” közepette aztán együtt töltik az ünnepeket és persze a happy end sem marad el.
A címét - Fahéjvarázslat - nem nagyon értem, de ennek ellenére egy újabb karácsonyi "hangulatfelelős" könyvet olvastam.

2016. december 24., szombat

Boldog karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden erre látogatónak és olvasónak!


„Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!”
(Szilágyi Domokos)

2016. december 22., csütörtök

Ashley Bloom: Ein weihnachtlicher Antrag

Ashley Bloomtól pontosan azt kaptam, amit a tőle olvasott első kis történet után vártam, vagyis egy könnyed karácsonyi kis szösszenetet (ami azért nem annyira bugyuta, mint a borítót látva az ember gondolná;)). Ezzel együtt azért a tavalyi karácsonyi sztorija jobban tetszett.


Jake halálosan szerelmes a barátnőjébe, Dianaba, aki viszont már 12 lánykérését utasította vissza. A pasi már csakazértis akarja a nagyravágyó nőt, pedig videótékás dolgozóként nem tudja teljesíteni az igényeit. Legjobb barátjával Charlie-val (aki egyébként nő) agyalnak, h is hódíthatná meg. Rájön, eddig az volt a baj, olyan lánykéréseket szervezett, ami neki tetszett, de elhatározza, szent estére olyat fog, ami Dianának tetszik. Erre teszi fel az összes pénzét, a barátai – akik nem értik, mit eszik Dianan – segítenek neki, de közben szöget üt Jake fejébe Charlie…Diana azt mondja, a lány szerelmes belé, az anyukája szerint, illenek egymáshoz, Jake pedig minden alkalommal azt állítja, a lány a legfontosabb ember az életében, de akkor miért akarja valaki más kezét megkérni?
A történetnek igazi Hamupipőke-szerű befejezése lesz szenteste és ennek megfelelően jön a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" is;).

2016. december 18., vasárnap

Natalie Rabengut: Hinter verschlossenen Türchen

Mit várjon az ember, ha 10-12 oldalas szösszeneteket olvas, amiknél két dolog adott: a karácsony és az erotikus töltet…csodát semmiképp.
25 karácsonyi történetként bukkantam rá, Natalie Rabenguttól már olvastam és közben jöttem rá, h tényleg az is elég „szókinomondóan” erotikus volt, itt is ez az elv, amit követnek. Ő jegyzi egyébként az első novellát, hát talán mind közül a legpocsékabbat. Egyébként egy csomó kezdő „író” van a szerzők között, ez látszik a színvonalon.


Voltak tényleg borzasztóak egyszerűek, meg voltak azok, amiktől legalább egy picit karácsonyi hangulata lett az ember lányának. A többség rendkívül sablonos volt, alapvetően a legtöbb ismeretlenek közötti gyors, vad szex, de szinte minden esetben persze nagy szerelem lesz belőle…szóval abszolút reális;). Van néhány régi nagy szerelem, ahol a felek nem szűntek meg szeretni egymást és újra egymásra találnak, emlékeim szerint csak egy olyan történet volt, ahol egy már együtt lévő pár a szereplő, mondjuk az szado mazoba csapott át. Van egy leszbikus pár is, ez lepett meg leginkább, mert csak a végén derül ki, h itt tulajdonképpen két nőről van szó és a végére került még egy csattanó is. Ezenkívül volt több ellenállhatatlan Mikulás, karácsonyi bulik, általában ügyvédi irodáknál Amerikában (?), süti sütés, forraltborozás, karácsony a szülőknél, volt itt minden. Ami még állandó sablon volt, h a pasik mind Adoniszok, vasalódeszka hassal, a végére már behánytam ettől (is). Szóval a hangulatos címlapú könyv nem hozta meg a várt hangulatot.

2016. december 12., hétfő

Martina Gercke: Liebe stand nicht im Vertrag

Ez tipikusan az a könyv, aminek kb. az 5. oldalától tovább tudtam volna írni a megszokott sablon szerint és ugyanez jött volna ki.


A fiatal és gyönyörű Taylor egy előkelő intézetben végzett dajka (nanny). Kicsit fura volt arról olvasni, h a mai Londonban ő a(z) - meglehetősen régimódi – egyenruhájában ment dolgozni, nem tudom tényleg van-e még ilyen, főleg, h nem a királyi családnál dolgozott. A lány nem akar komoly kapcsolatot, élvezni akarja az életet, de amilyen szabados a magánéletében, olyan felelősségteljes a munkájában a gyerekekkel, bár ott is van néhány elég fura húzása. Legújabb pártfogoltjai a 6 éves Will és a 4 éves Stella, akiknek meghalt az anyukája. Taylor nagy szeretettel és empátiával közelít feléjük és gyorsan sikerül is megnyernie a gyerekek szívét, csak úgy, mint az apukájukét, aki meglepetésére nem is teljesen ismeretlen számára. Persze míg a történet happy endjéhez érünk, van itt ármány, intrika, kiesik pár csontváz a szekrényből és túlvannak egy idilli, de meglepetésekkel is teli karácsonyon. Ezt egyébként már ünnepi ráhangolódó olvasmánynak szántam, bár nem kimondottan karácsonyi és csak részben játszódik az ünnepen, de végülis ezt az elvárást teljesítette. Egyébként meg végül jobban tetszett, mint ahogy arra az elején számítottam, sok sablon, kevés izgalom, de kedves szereplők és idill a köbön.

2016. december 8., csütörtök

Lesley-Ann Jones: Freddie Mercury

A Queen a gyerekkorom szerves része volt, a bátyám miatt én nem a tini fiú bandákat hallgattam, ahogy a többi lány akkor, nálunk otthon Queen szólt és én is szerettem, szeretem is a mai napig. Az együttes legendás frontembere 25 éve halt meg, hihetetlen. Pont, miközben olvastam jöttek a hírek a szomorú évforduló kapcsán.


Az első fejezetben mindjárt bele is csap a lecsóba a szerző, rosszat sejtettem…máris az 1985-ös Live Aid koncerten vagyunk, ahol a sikerei zömén már túllévő Queen újra lenyűgözi a világot és Freddie Mercury a sztárokkal teletűzdelt jótékonysági koncert kimagasló egyénisége, abszolút sztárja lesz. Ezt a tagadhatatlan tényt ragozza a szerző aztán hosszú oldalakon keresztül…ez nem tetszett. De aztán igen, nagyon! Időrendi sorrendben ismerjük meg a Farroukh Bulsara néven Zanzibáron született Freddie Mercury az életét. Indiában járt internátusba, majd a családjával Londonba mentek. Nagyon érdekes volt lépésről lépésre olvasni a legendás Queen megalakulásáról, arról, hogyan találtak egymásra a tagok, választottak nevet, hogy született meg a címerük, arról, hogy lett a Queen az, ami. Sok-sok apróság, érdekes információ egy egyedülálló bandáról, aminek mind a négy tagja- egyedüliként a zene történetben - egynél több number 1 dalt írt. De persze a középpontban végig az őrülten tehetséges, borzasztóan szeretetéhes és érzékeny, eszméletlenül vad és kicsapongó, egyszeri és megismételhetetlen Freddie Mercury állt, a zseni.
A szerző külön fejezetet szentelt az 1986-os budapesti koncertjüknek és már ezelőtt is többször említette a legendássá vált fellépést, amiről Brian May azt mondta, mind közül ez volt a legfárasztóbb és a legizgalmasabb. Sorra követjük a sikereiket, a nagy slágereik születését, fogadtatását, de a szerzőnek esze ágában sincs szentet csinálni belőlük, lassan kirajzolódik előttünk egy dekadens, hedonista banda a maga minden őrültségével és zsenialitásával együtt, akiknek jutott a kudarcból és a botrányból is.
Nagy- Britanniában ők adták el a legtöbb albumot, vagyis túltettek a Beatlesen is, számtalan sportegyesület választotta himnuszának dalaikat, nincs nagy sportesemény a We are the champions nélkül, számos számuk lett kultikus. De sajnos a sikertörténet vége ismert volt, megkönnyeztem ennek a kivételes művésznek a hattyúdalát most utólag, anno még túl kicsi voltam.
A friss képeket nézegetve elképedtem, főleg Roger Tayloron, h milyen öreg ember lett a banda egykori szépfiúja, Brian Mayt láttam közben itt-ott, így az ő hófehér lobonca nem hatott most annyira sokkolóan, Freddie-t el sem tudom képzelni öregen, neki az volt megírva, h örökre fiatal maradjon, ereje teljében emlékezzünk rá.
Nekem ez a biográfia tetszett legjobban azok közül, amiket olvastam, kronológikus, átfogó, személyes, alapos, néhány ellentmondáson és kisebb időbeli ugráson kívül semmi kifogásom nem volt. Magyarul sajnos nem jelent meg.


Olvasás közben végig ment a youtube, újra hallgattam és néztem mindent és imádtam újra. Hallgassatok Queent, még mindig a legjobbak!

2016. december 4., vasárnap

Joseph Conrad: Herz der Finsternis

Régóta várakozó könyv volt, egyszer hallottam róla, felkeltette az érdeklődésemet és bár 1-2 éve beleolvastam, mégsem kezdtem neki, nem könnyű olvasmány.


A történetet az angol Charles Marlow meséli, aki azért érkezik a Kongó-medencébe, h megtalálja a híres elefántcsontvadászt, az eltűnt Kuntzot. A küldetést végül teljesíti, bár a célszemély a kisregény végén karjai között hal meg. Míg idáig jutunk, Conrad elénk tárja a gyarmatosított Afrikát, annak minden kegyetlenségével. Civilizálás címszóval fosztják ki, kínozzák meg és kényszerítik rabszolgaságra az őslakosokat, miközben semmi sem működik és úgy tűnik, esély sincs a fejlődésre. A szerző jól ismerte a gyarmatosítás körülményeit, hisz maga is járt egy hasonló expedíción, ez alapján írta meg leghíresebb művét.
A kisregényt leginkább választékos szókincse, leírásai, pontos karakterjellemzései és éles társadalomkritikája miatt tartják remekműnek. Ez bizonyára így is van, de – nekem legalábbis – többször kellett a sorok között olvasnom, találgatnom, mint azt szeretem, nehéz és nehezen emészthető olvasmánynak találtam. A könyv az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is megtalálható, magyarul A sötétség mélyén címmel jelent meg.