2020. december 30., szerda

Karen Swan: Der Glanz einer Sternennacht

Először olvastam könyvként az egyik kedvenc „karácsonyi történet írómtól”, az eddigiek mind e-könyvben voltak meg. Mivel azok túlnyomó többsége nagyon tetszett, a mérce magasan volt, amit ezúttal nem sikerült megugrani. Végre elkezdték kiadni Swan könyveit magyarul, ez A karácsonyi parti címmel jelent meg.
Ezúttal Írországban vagyunk, a Lorne családnál. A történet rögtön úgy kezdődik, h az ország utolsó lovagja, a Lorne család feje december elején meghal. Ezzel vége a több, mint 700 éves családi történelemnek, a cím elveszik, mert három lánya nem örökölheti. Közülük kettő a családi vár mellett dolgozik, a legfiatalabb Willow viszont 3 éve hirtelen Dublinba kölözött és azóta vissza se nézett. A családjával való hűvös kapcsolata ellenére apja halál hírére megérkezik ő is. Kiderül, h a hatalmas birtok és vár egy igazi pénznyelő. A végrendelet mindenkit meglep, a várat ugyanis és ezzel a vagyon nagy részét, épp a tékozló Willow örökli. A lányban gyorsan felmerül a gondolat, h nem büntetés-e ez, hisz képtelenség fenntartani a hatalmas épületet, a felújítása pedig vagyonokat emésztene fel, az egyetlen lehetőség, az eladás, de persze ez sem könnyű feladat. Ehhez Willow sokkal érzelemmentesebben viszonyul, mint akár anyja, akár a nővérei, akik ott élnek. Majdnem 500 oldalon keresztül húzza a történetet, hogy aztán kb. 50 oldalon lerendezzen mindent és belecsepésszen néhány csavart, mert persze a karácsonyi happy end, mind a család, mind a három lány életében nem maradhat el. Nem egy rossz regény, de írt ennél már sokkal jobbakat is. Eleinte nem igazán hozza a karácsonyi hangulatot, ami csalódás volt és egyébként is szerintem a szokásosnál egy kicsit lassabban indult be a történet, valamint a szereplők sem nőttek annyira a szívemhez, mint általában.

2020. december 25., péntek

Karin Bell: Winterküsse im Central Park

Ez a könyv a spotify hangoskönyvek ádventi kalendáriumában volt, bár a rendszert nem teljesen értettem, mindenesetre az egész könyvet nem lehetett egyben meghallgatni még, amikor elkezdtem, így hétvégenként hallgattam az újabb fejezeteket.
New Yokrban vagyunk, ahol Cathlyn a Macy’s áruházban dolgozik, tehetős hölgyek divat és vásárlási tanácsadója. Karácsony előtt egy ajándék miatt tér be ide Steven és amikor megátja a lányt egy neonszínű síruhában „parádézni”, azt hiszi egy elkényeztetett, gazdag vásárlóról van szó, akinek a mosolya elvarázsolja. Mikor újra találkozik a lánnyal, randira hívja. Persze a dolog az egyértelmű vonzódásuk ellenére sem ilyen egyszerű, hisz a jó családból származó 30 éves pasi, elvileg azért van még együtt a menyasszonyával, h apja politikai karrierjének nehogy ártson, mindez nagy botrány keretében derül ki, azzal együtt, h Cathlyn a Macy’s eladója. Az ő származásában van viszont még egy csavar, mert ennek ellenére sem szegény, az apja elismert, sikeres és gazdag üzeletember, de Cathlyn maga akar boldogulni. Amolyan modern hamupikpőke történet akar lenni, nem nagyon jött össze, szerintem. Összességében nagyon bugyuta, annyira kellemetlen párbeszédek vannak benne, h még hallgatni is kínos volt időnként.

2020. december 24., csütörtök

Boldog karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden erre látogatónak és olvasónak!
Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.
Müller Péter

2020. december 23., szerda

Lili Eden: (K)ein Kuss unter dem Mistelzweig

Teljesen random kezdtem bele ennek a meghallgatásába és azt kell mondjam, az egyik legjobb idei karácsonyi történet kerekedett belőle. Tristan és Yuna, a két szomszéd gyerek, egész gyerekkorukban utálták egymást és kölcsönösen pokollá tették egymás életét.
Egymás iránti ellenszenvük felnőtt korukra sem múlt el, a jó polgári családból származó, Londonban tanuló és ott gazdasági területen dolgozó, elkondolkozó Tristan nem sokat tud kezdeni a hippi szülők lányával, Yunával, aki szókimondó, a mának él, de elkötelezte magát a hadseregnek és az orvosi egyetemet végzi. Sok éven át követjük a két szomszéd család karácsonyait, amikor hazatérnek a gyerekek és elkerülhetetlenül találkoznak. Megtudjuk röviden, mi történt velük az adott évben, Tristan évekig együtt van a rendkívül felületes és sznob Susannéval, de végül szakít vele és Londonból Münchenbe költözik mert rájön, h fontos a családja, fontos, h szerepet játszon az életükben. Yuna nem a tartós kapcsolatok híve, mikor végez az orvosival, dolgozni kezd, majd Szudánban szolgál. Az évek során lassan, de biztosan kezdenek érdeklődni egymás iránt, először csak meglepődnek a másikon, h az mégsem olyan felszínes, idióta, karót nyelt stb., mint hitték. Az eleinte felületes, rövid beszélgetéseket felváltják a kíváncsi kérdések és az őszinte érdeklődés. A szemünk láttára – vagy ez esetben inkább a fülünk hallatára – válnak felnőtté, gondolkodnak mindenről érettebben, értik meg, mik a fontos dolgok az életben. Nekem nagyon tetszett, h bár afelől nem lehet kétségünk az elejétől kezdve, hova fut ki a történet, de mindezt élvezhetően tálalta a szerző. Elmaradtak az életidegen, szirupos, bugyuta párbeszédek, helyettük végig megaradt a humor, a jó dumák.

2020. december 22., kedd

Richard Dübell: Der Jahrhundertwinter

Ez egy kiegészítő könyvecske a Jahrhundert sorozathoz, de őszintén nekem kicsit úgy tűnt, h leginkább egy újabb bőrt húz le róla, sok értelmét nem láttam. Az 1. kötet 1871-ben fejeződik be, itt meg hirtelen visszaugrunk 1845 szentestéjéhez.
Már csak azért sem értem ezt, mert elvileg ez egy karácsonyi történet, ami végülis igaz, de egész másként, mint ahogy vártam volna. 2 szálon fut ez a kisregény: egyrészről a von Briest család, Alvin, Louisa és a kis Moritz, karácsonyra várják a vonattal érkező Pault. Mikor az nem érkezik meg, Alvin és az őket épp meglátogató Bismarck felkerekedik, h megnézzék, mi történt a vonattal. Miközben ők egy kisebb kalandot élnek át, a másik szálon Louise a kisfiának mesél egy középkori történetet a pásztorokról. Vagyis a regény fele egy teljesen más történet, a másik fele pedig sem túl érdekes, sem túl izgalamas és abszolút nem tesz hozzá az első kötethez, viszont anélkül is nehéz értelmezni szerintem.

2020. december 21., hétfő

Richard Dübell: Der Jahrhundertsturm

Ez egy összetett regény, több részes, a részek hosszúak, szóval nem meglepő, h az eleje kicsit döcögősen indult, mire mindenkivel megismerkedünk. Eleinte úgy tűnik, a szereplőknek semmi közük egymáshoz, de lassan összefonódnak a szálak és három sors. Az eredetileg egy párizsi jó családból származó, de lecsúszó Louiséé, a bajor lókötő Paulé és a porosz junker jónevű család kisebbik fiáé, Alviné.
A történet 1840-ben kezdődik és 1871-ig követjük a főszereplők életét. Ez egy fontos időszak a regény fő helyszínéül szolgáló Németország számára, hisz ekkor válik a vaskancellár, Otto von Bismarck irányítása alatt széttagolt kisebb-nagyobb királyságokból egységes állammá. Maga Bismarck is fontos és állandó szereplője a regénynek, általa mutatja be a szerző egy részről ezt a formálódó új birodalmat, a három főszereplő pedig a kor sokkal személyesebb aspektusát adja. Paul és Alvin élete egy ifjúkori kocsmai verekedés után örökre összefonódik, legjobb barátok lesznek, együtt építik a vasutat, uganazt a nőt - Louisét - szeretik egy életen át, dacolnak felkelésekkel és merényletekkel, együtt felnevelnek egy remek fiút, háborúznak és végül nyomozósdit játszanak – így lehetne ezt a sok száz oldalas regényt egy mondatban összefoglalni. Őszintén szólva nem teljesen erre számítottam, hanem talán egy kicsit klasszikusabb családregényre, itt nekem helyenként túl sok volt a konspiráció, az akció és valahogy pláne fura ebben a 19. századi milliőben a nő, aki ugyanolyan szerelemmel szereti egyre magasabb rangú katonatiszt férjét, Alvint és a szintén egyre magasabbra törő vasúti mérnököt, Pault. Az egyik teherbe ejti, a másik felneveli a fiát, később az asszony, hol az egyikkel, hol a másikkal él és éli meg a nem csillapodó szenvedélyes szerelmét. Közben felcseperedik a fiúk, Moritz, aki – tekintve, hogy mindhármuktól;) örökölt ezt-azt – szintén nagy karakterré formálódik. Összességében az volt az érzésem, mintha egy örökkévalóságig olvastam volna és valóban hetekig tartott, mire a végére értem. Nem rossz, helyenként izgalmas és érdekes, de valahogy a szereplők nem tudták a szívembe lopni magukat és összességében örültem, amikor végre a végére értem.

2020. december 19., szombat

Nadin Maari: Die Chocolaterie der süßen Herzen

Julie napjait a kis, Berlinhez közeli csokiboltjában tölti, ahol trüffeleket, csokis sütiket, forró csokit kínál. Imádja a boltocskáját, a sok-sok kedves embert a környezetében és az életét a vőlegénye, Lukas oldalán a nagymamája egykori házában. Az ádventi időszak viszont napról-napra rádöbbenti a lányt, h valami nem stimmel az életében.
Julie csupaszív, mindenkinek segíteni akar, megoldani mindenki helyett a problémákat, még akkor is, ha ezzel a saját életében okoz újabb nehézségeket. Csapnivaló időérzékkel és priorizálással van megáldva ráadásul, szóval minden nap kizárólag a túlélésre játszik, mindent elfelejt, mindenhonnan elkésik. Miközben – többek között - azon van, h megmentse a testvérei házasságát, egyre inkább úgy tűnik, ezzel egyre messzebb kerül a sajátjától. Végül azonban a jó „elnyeri jutalmát” hisz mindazok, akiknek önzetlenül segített összefognak érte és karácsonyi idillel zárul ez a jó kis hangulatba hozó regény, amit én ismét a spotifyn hallgattam. Ez egy igazi, szívmelengető karácsonyi történet, szerethető szereplőkkel, sok-sok csokival és hóval, szóval ideális az ünnepi készülődéshez. Ez egyébként az un. Sweet Romance sorozat 4. része, de mivel ezek nem összefüggőek (bár mindegyik kis kávézók, cukrászdák és fagyizók tulajdonosairól szól és Berlin körül játszódik) egyáltalán nem volt zavaró, h az első 3 részről még csak nem is hallottam.

2020. december 15., kedd

Jan Weiler: Berichte aus dem Christstollen

Szokás szerint abban a reményben kezdtem bele ebbe, h karácsonyi olvasmányként „hangulatba hoz”, ebben az esetben ez egyáltalán nem történt meg. A szerző rövidebb-hosszabb – nem összefüggő – történetekben a téli ünnepkört járja körül Márton-naptól egészen farsangig.
Főleg a saját családja életéből vett anekdotákra épít, amik időnként viccesek, máskor kevésbé. A főszereplők ezáltal a német szerző olasz felesége, két közös gyerekük és az olasz após. Van itt némi német-olasz „ellentét”, kissé túltupírozott történetek, a német hagyományok kikarikírozása…de valahogy az egész nekem végig mesterkélt és érdektelen maradt. Egy gyorsan olvasható és még gyorsabban felejthető könyvecske.

2020. december 13., vasárnap

Linda Winterberg: Für immer Weihnachten

Ez volt az idei első karácsonyi könyvem, amit spotifyn hallgattam meg. A II. világháború utáni Frankfurtban vagyunk, tragédiák, rossz emlékek, pénztelenség jellemzik az életet. Eva férje nem tért vissza a frontról, h megismerje közben született lányát, az immár iskolás Lottét.
Egy évvel a bizonyosság után anya és lánya már Paullal élnek, aki apja helyett apja akar lenni a kislánynak és Evával az esküvőt tervezgetik. A karácsony közeledtével azonban benne is olyan múltbéli emlékek elevenednek fel, amik a legrosszabbat hozzák ki belőle és egyáltalán nem akar karácsonyozni. Egy gyenge pillanatában kiteszi Evát és Lottét a lakásából, egy nappal az ünnep előtt, amikor azok egy szamárral (!) állítanak be. A dolgok persze végül jóra fordulnak, hisz a kedves idős bácsi, aki a szomszédban lakik, boldogan fogadja be őket az ünnepekre, így Lotte életében először karácsonyfával ünnepelhet, finom ételekkel és még azt a babát is megkapja, amire olyan rég vágyott. Közben, ahogy az ilyen karácsonyi sztorikban többször, itt is van „valami” megmagyarázhatatlan, itt „valaki”, aki egyengeti a szálakat, szövi a történetet és segédkezik, h végül happy enddel érjen véget. Én ehhez túl racionális vagyok, pont ezért nem igazán szeretem, ha egy könyvben ilyen „csodák” vannak. Ennek ellenére ez egy szép, történelmi karácsonyi történet.

2020. december 10., csütörtök

Dr. Nyiszli Miklós: Orvos voltam Auschwitzban

A magyar származású, orvosi tanulmányait részben Németországban végző, ezért németül is kitűnően beszélő zsidő orvos 1944-ben került Auschwitzbe, ahol Dr. Mengele boncoló orvosa lett. A lágerben eltöltött 8 hónapjának szörnyű leírása ez a könyv, melyben „olvasányosan” ír az elképzelhetetlen rettenetről.
Részletesen ír a táborba érkezők szelektálásáról, arról, h nem csak a ruhájuket és a cipőjüket hasznosították a halálba küldött embereknek, hanem még a fogaikat és a hajukat is; a tábor kegyetlen rendjéről, a Sonderkommando feladatáról, a kérlelhetetlen náci tisztekről, arról a sok-sok elképesztrő rémtettről, amit látot és amiben részt kellett vennie kórboncnokként.
Hullajelölt itt mindenki, aki a KZ területére lép. Akti a vaksors bal oldalra vet, egy órán belül a gázkamrákban válik hullává. Ezek a szerencsésebbek. A szerencsétlenebb az, akit balvégzete a jobb oldalra visz. Annak is hullajelölt a minősítése, élete három-négy hónap múlva annak is véget ér, ám addig végig kell szenvednie a KZ minden borzalmát.
Nyomorékok és törpék hulláit dugtam klórmeszes fürdőbe, vagy főztem kazánban, hogy jól preparált csontvázaik a Harmadik Birodalom múzeumaiba kerüljenek, ahol arra lettek volna hivatva, hogy az eljövendő nemzedékek előtt igazolják egy nép kipusztításának szükségességét.
Ír a Dr. Mengele által megszállottan végzett kegyetlen iker és kísérletekről, a „végcél” érdekében:
Ez a legveszélyesebb típus a bűnözök között. Veszedelmessége annyival sokszorozódik meg, mint amekkora hatalom van a kezében. Milliókat küld a halálba, mert a német fajteória szerint ezek valamennyien alacsonyrendű teremtmények, károsak az emberiségre. Ugyanez a gonosztevő hosszú órákig ül mellettem, mikroszkópok, lombikok, epruvetták között, vagy áll óraszám a boncasztalnál vérföltös köpenyében, véres kezekkel, és vizsgál, kutat megszállottan. A germán faj szaporítása a cél. A végcél pedig, hogy legyen elegendő német, aki benépesítse a kiirtásra ítélt cseh, magyar, lengyel, holland és a többi népek helyett a Harmadik Birodalom életterének nyilvánított területeket.
Dr. Nyiszli túélte Auschwitzot, 1945 januárjában a tábor felszámolásakor egyike volt annak a 66 000 rabnak, akiket erőltetett menetben Németországba deportáltak. Az ebensee-i táborban érte a felszabadulás.Ezután 1946-ban saját kiadásában Nagyváradon jelentette meg Dr. Mengele boncoló orvosa voltam az auschwitzi krematóriumban című visszaemlékezéseit a haláltábor borzalmairól. A Nürnbergi per 17 tárgyalásán volt jelen tanuként. 1964-ben és 1968-ban Orvos voltam Auschwitzban címmel megjelent könyvének újabb, posztumusz magyar kiadásaiban kiegészítésképpen megjelentek Nürnbergben tett tanúságtételének részletei is. Könyvet, ami a háborús bűnöket leleplezve a lágerirodalom egy fontos darabja lett, számos nyelvre lefordították, többek között angolul, németül, franciául, spanyolul, lengyelül és héberül is kiadták. Megrázó és kegyetlenül őszinte írás arról a rettenetről, ami soha többé nem szabad, hogy megismétlődjön.

2020. december 5., szombat

Albert Camus: A pestis

Ez a könyv a jelenlegi helyzetben valahogy logikus választás szerintem és biztos vagyok benne, h egészen másként hatott és mást mondott nekem most, mint tette volna 1 évvel ezelőtt. Eszméletlenül időszerű és helytálló egy csomó megállapítása a mai helyzetben is, persze rengeteget válozott a világ több, mint 70 év alatt, de sok minden mégsem változott, a reakciók, a beidegződések, az emberi természet.
Camus egy fiktív pestsjárvány történetét írta meg, a történet az 1940-es évek Algériájában játszódik, a kikötőváros Oranban. Eleinte vaklármának tartják, azt gondolják, nem érinti őket, aztán a járvány, mindenki életét megváloztatja.
A mi polgártársaink sem voltak vétkesebbek, mint bárki más, csupán a szerénységről feledkeztek meg, ennyi volt az egész. Azt hitték, hogy az ő számukra még minden lehetséges, amiből az következik, hogy a csapások viszont nem lehetségesek. Csak kötötték az üzleteket, készülődtek utazásaikra, nézeteik voltak.
Az intézkedések, a reakciók is kísértetiesen hasonlók. Camus emberi sorsokon keresztül mutatja be a történéseket, főként a járvány ellen küzdő, főszereplő Rieux doktoron keresztül, de mellette fontos szerephez jut még többek között a városban ragadt újságíró, Rambert, egy jezsuita pap, a fiatal barát és egy nyugdíjas is. Szemléletesen mutatja be, hogy győz le – ha csak időlegesen is - a járvány egy modern várost, miközben hónapok óta élőben figyelhetjük, h teszi ezt egy másik járvány az egész világgal.
Az elrendelt intézkedések elégtelek ez nyilvánvaló. … Ha a járvány nem marad abba saját jószántából, a közigazgatás elképzelte rendszabályok nem fogják leküzdeni.
A legtöbb, úgy látszik, feladatul tűzte ki, hogy fényűzése fitogtatásával űzze el a pestist. Naponta, úgy tizenegy óra tájt, fiatal emberek és fiatal nők parádéja látható a főútvonalakon. Ilyenkor lehet átélni az életnek azt a szenvedélyét, amely csak növekszik a nagy megpróbáltatás alatt.
Az egyetlen rendszabály, mely úgy látszik, hatással volt az egész lakosságra, a takarodó elrendelése volt. Tizenegy órától fogva a város kővé dermedt a mindent elnyelő éjszakában.
És minden a legjobban ment volna, ha a járvány nem terebélyesedik ki, mint ahogy már láttuk. Mert ekkor egyszerre kevés lett a koporsó, nem volt vászon szemfedőnek, hely a temetőben.
Tíz kegyetlen hónap után viszont jön a fény az alagút végén és véget ér a bezártság.
Elmondhatjuk egyébként, hogy attól a pillanattól fogva, hogy a lakosságnak a legapróbb reménye lehetett, a pestis tulajdonképpeni uralma véget ért.
Szerette volna tudni, vajon lehetséges-e, hogy a pestis semmit sem változtatott meg a városban, és hogy minden ott folytatódik, ahol abbamaradt, azaz mintha mi sem történt volna.
A regénynek többféle értelmezése van/lehet, h mi mindent szimbolizálhat a pestis, erre minden más esetben valószínűleg fogékony is lettem volna, de most nem, mert most egyértelmű, h mivel azonosítja világszerte az a sok millió ember, aki az akutális események hatására újra kézbe vette a már-már elfelejtett klasszikust. Már január végén elkezdték vinni a francia olvasók, amikor még csak Kínában tombolt a járvány, de azóta a világ számos országában újra sláger lett, Japánban egy hónap alatt annyi kelt el belőle, mint a megelőző 31 évben összesen, kénytelenek voltak korlátozni a megvásárolható kötetek számát, és február óta több mint hétszer nyomták újra a regényt, így ez idő alatt több mint 150 ezer példányt értékesítettek belőle, a brit kiadásból pedig durván egy hónap alatt a tízszeresét adták el a megszokottnak, és ez még csak március végi adat. A könyv az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is fent van.