Hannah Kaiser: All my love&you

Jaj, hát ez:S. Persze nem tudom, mit vártam. Az ügyvéd Hazel sógornője szendvics boltjában dolgozik, miután eddigi megterhelő munkájának és kapcsolatának vége lett. Egy véletlen folytán ismerkedik meg Coltonnal, a város ünnepelt hoki sztárjával.

Bár eleinte egyikük sem gondolná, h ebből bármi is lesz, szépen lassan közel kerülnek egymáshoz. Olyannyira, h pár nap múlva Hazel már a pasinál lakik, na persze csak azért, h vigyázzon a macskáira, ha ő nincs otthon. Ráadásul a hoki klub kapva kap a nőn, mert épp ügyvédet keresnek, szóval úgy tűnik, már minden adott a happy endhez. Ekkor bukkan fel a „szupermodell” exbarátnő, h kicsit összekuszálja a szálakat. 2 szemszögből – Hazel és Colton – halljuk az eseményeket és ennek megfelelően egy nő és egy férfi olvassa a regényt. Szerintem általában teljesen jó, ha nők olvassák a férfi karakterek részeit is, fordítva viszont, tiszta röhej, itt is erősen paródiába csúszott. A másik problémám az volt vele, h nagyon kiszámítható, abszolút tudni lehet, mi fog történni, de ehhez valami eszméletlen lassúsággal jutunk el. Teljesen indokolatlanul húzza a szerző a történetet, leginkább azzal, h teljesen bagatell szituációkon csámcsog hosszasan. Fárasztott, nem tetszett, örültem, h vége.

Laura Baldini: Lehrerin einer neuen Zeit: Maria Montessori

Ez egy német könyvsorozat első része (Bedeutende Frauen, die die Welt verändern 1), ami olyan jelentős nőkről szól, akik megváltoztatták a világot. Néhány évig követjük figyelemmel Maria Montessori életét. A 19. század végén hatalmas dolog, h egyetemre jár, ráadásul orvosnak tanul és tehetségével, gyors felfogó képességével és ambíciózusságával kitűnik férfi évfolyamtársai közül. Elképesztő volt olvasni, a megkülönböztetéseket, amikben része volt, h addig nem mehetett be az előadásra, amíg az összes férfi hallgató meg nem érkezett, ezért azok elejét általában nem hallotta, vagy hogy a többiekkel ellentétben neki teljesen egyedül kellett a boncolási gyakorlatát végeznie, mindenki más után persze.

Kiválóságát viszont sokan felismerik, így tanulmányai végén már egy római elmegyógyintézetben kezd dolgozni, ahol meghökkentik a körülmények és az az érdektelenség, ahogy a gyerekeket kezelik. Egyszerű, köznapi tárgyakkal kezdi foglalkoztatni a gyerekeket és az állapotuk javulása olyan gyors és látványos, h az intézetnek is lépnie kell. Mire kézhez kapja diplomáját – Olaszországban mindössze 4. nőként – már hatalmas az érdeklődés iránta egész Európában, ráadásul a szerelem is rátalál, egy kollégája személyében. Mariának nincsenek illúziói, tudja, ha férjhez megy, a társadalom azt várja el tőle, h feleség és anya legyen, ez nem összeegyezthető a munkával, pláne nem a tudományos munkával. Bár igazán szerelmes és a férfi hajlana is a házasságra, de Maria hallani sem akar erről, ez soha nem szerepelt a tervei között, úgy érzi, minden hiábavaló lett volna, ha sutva dobva karrierjét férhez menne. Véleménye akkor sem változik, amikor kiderül, h állapotos. Saját gyermeke helyett, azt a sok-sok gyenge képességűnek, vagy elmebajosnak bélyegzett gyereket választja, akiken – ma már, hála neki, sokszor triviális módszereinek köszönhetően – valóban segíteni tud. Egy igazán megkapó történet a személyes boldogság feladásáról a köz érdekében.

Matthew Perry: Friends, Lovers and the Big Terrible Thing: Die Autobiografie des FRIENDS-Stars

Soha nem voltam nagy Jóbarátok rajongó, bár anno szerettem és – részben – néztem is a sorozatot. Nem volt a szereplők között sem kedvencem, nem követtem a róluk szóló híreket, pletykákat sem. Hallottam Matthew Perry autobiográfiájáról, de különösebben nem érdekelt. Amikor megláttam spotify-n betettem a kedvencek közé és mivel általában érdekelnek az életrajzi könyvek, most belekezdtem.

Már eleve vicces volt nekem, h az egyes szám első személyű elbeszélés úgy kezdődik, h mindenki tud róla mindent, h milyen problémákkal küzdött…öhm, azért nem Brad Pittről beszélünk – bár nyilván az ő esetében sem lenne ez igaz – nekem pl. fogalmam sem volt Perry életéről és problémáiról, na de most, utóbbi szakértője lettem. Az eredeti terv szerintem az lehetett, h lineárisan meséli el az életét, és bár a linearitás az időnkénti időbeni ugrálások ellenére még csak-csak stimmel, az élete „elmesélése” már kevésbé. Nagyon úgy tűnik, h Matthew Perrynek a saját életéről kizárólag a függőségei, betegségei, sérelmei jutnak eszébe, ami egy 53 éves világsztár esetén – ahogy gyakran nevezi magát – minimum szomorú, meg bárki más esetén is. Egy percig sem kétlem persze, h nem volt könnyű élete, meg nyilván komoly dolog egy függőség, pláne több – alkohol, cigaretta, kábítószer – de valahogy a történetei, amikben kb. mindenki hibás, kivéve önmagát, számomra Perryt tették kimondottan unszimpatikussá. Márpedig, ha egy felnőtt ember valaminek a függője lesz, nehéz – véleményem szerint – mást okolni érte. Eddig 7 millió dollárt adott ki arra, h józan legyen/maradjon, 6000 AA meetingen volt, 15 különböző elvonó klinikán, 30 éven át heti 2x járt terápiára, ez alkotja a könyv mondanivalójának javát. Emellett rengeteg kapcsolatáról ír, amik mind-mind zátornyra futottak, valamint sok filmes projektről is, de ezek inkább csak lábjegyzetként jelentek meg, nehéz is volt követni őket szeirntem. Szóval összességében sokkolt, h nem talált izgalmasabb sztorikat, mint a függősége és a tönkrement kapcsolatai…ráadásul a végére egyre többször ismételte is önmagát, ezért is tűnt már túl hosszúnak.

Alex Miller: Mrs. Laing utolsó csábítása

A regény 2 idősíkon zajlik, Mrs. Laing immáron 85 éves, férje meghalt, vegetál és az élet végét várja. Mikor látni vél valakit a múltból, rátörnek az emlékek és azon kapja magát, h bűntudattal tekint vissza életére. Felidézi a fiatal Pat Donlonnal való találkozását és rövid, szenvedélyes kapcsolatuk alakulását.

Mrs. Laing, Autumn házasságkötése előtt féktelen szexuális életet folytatott. Miután hozzáment a férjéhez, kiderült, h magas árat fizet ezért, nem lehet gyereke. A házaspár fiatal, feltörekvő, tehetséges művészeket gyűjtött maga köré a 30-as évek Melbourne-ében, akiket sokszor megvendégeltek, akik, ha arra volt szükségük náluk lakhattak. Ekapcsán bukkan fel a tanulatlan, autodidakta Pat, aki házas, felesége Edith épp gyereket vár, mindketten rajzolnak, festenek. Bár a könyv címéből arra gondolhatnánk, h Autumn csábításáról van szó, de igazából nincs szükség erre. Közösen sodorják veszélybe házasságaikat, akarják egymást és ezt a viszonyt, viszont a jövőtől mást akarnak és másképp képzelik el, ezért útjaik gyorsan elválnak. Meglepetésemre Patből aztán elismert művész lesz, az alapján, ahogy a többiek beszélnek róla, viszonyulnak hozzá, ezt nem gondoltam. Nem teljesen tiszta ez nekem, de úgy értelmeztem, h nem teljesen fiktív a történet, az ausztrál szerző legalábbis inspirálódott egy ausztrál művész életéből. Most látom csak, h már olvastam a szerzőtől, ahhoz hasonlóan ez sem tetszett túlzottan. Nagyon vontatott, kevés történéssel, helyenként fura cselekménnyel és szereplőkkel.

Paulo Coelho: Die Spionin

Régen – számomra is meglepő módon, még a blog előtt – több könyvet is olvastam Coelhotól, de úgy voltam vele, hogy elég is volt. Amikor viszont rábukkantam Spotify-n erre és láttam, h Mata Hariról szól, az első adandó alkalommal elkezdtem hallgatni.

Nem sokat tudtam ugyanis a híres kémnőről és bár már többször olvastam európai származásáról, ezen a „neve” miatt mindig meglepődök, gondoltam, most végre többet is megtudhatok róla. Coelho Mata Hari történetét 2 levélen keresztül írja le, az egyiket az elítélt kémnő írja saját életéről, a másikat pedig neki írja az ügyvédje, aki leírja, hogy jutott az ügye a halálos ítéletig, mi vezetett idáig. Margarethe Zelle a vidéki Hollandiában nőtt fel, majd házassága után került Holland Kelet-Indiába (a mai Indonéziába). Két gyermeke született, de a házassága a kezdetektől fogva halálra volt ítélve. A nő Párizsba menekült, ahol Mata Hari néven táncosnő lett, egzotikus származást hazudva magának. A férfiak körében gyorsan ünnepelt sztárrá vált, nem csak a színpadon, hanem az ágyakban is. Priviligizált életet folytatott, körülrajongták, ám az első világháború kitörésével, ez véget ért és hirtelen különböző politikai frontok között találta magát, amiknek áldozatul is esett. Amikor szüksége lett volna rá, hirtelen senki nem ismerte már, senki nem sietett a segítségére. Egyrészről együtt tudtam érezni vele, másrészről viszont nem tetszett a viselkedése sok helyzetben, az önsajnálata, az elvárásai. Összességében nem csak a címszereplő, hanem maga a könyv sem nagyon tetszett, kicsit többet vártam, talán több érzelmet, de mindenképpen többet az „események” szenvtelen leírásánál. A regény magyarul A kém címmel jelent meg.

Ellen Sandberg: Der Verrat

3 nővér és a köztük lévő szövevényes kapcsolat története ez a könyv a jelenben és a múltban, megspékelve tragédiával, szerelemmel, ármánnyal.

A legfiatalabb nővér, Nane 20 év után szabadul a regény elején a börtönből, ahova emberölés miatt került. Bűnösnek érzi magát, azóta is marcangolja a lelkiismeret-furdalás egykori tette miatt, amivel a saját életét is örökre tönkre tette. Van viszont a múltban néhány olyan mozzanat, ami homályos számára és nem tud szabadulni a gondolattól, h ezek akár fontosak is lehetnek. Nem tud nyugodni addig, amíg ezeknek utána nem jár. Legidősebb nővérének, Piának, aki ádáz ellenségként kezeli húgát és aki hallani sem akar róla, viszont a legkevésbé sem tetszik ez a múltban vájkálás. Ő „haszonélvezője” volt az egykori tragikus eseményeknek, pedig ki tudja, a felelőssége talán még nagyobb, mint a húgáé. Egy nagyon jól kidolgozott és igényesen megírt regény, tetszett. Ez volt a második könyv, amit a híres német szerzőtől olvastam.