Martina Nohl: Ein Jahr im Frühling

Ezt teljesen random kezdtem el olvasni, már ezer éve a Kindle-ömön volt. Kizárólag a „Frühling” vagyis tavasz szó miatt esett erre a választásom. Borzasztó hosszú volt és borzasztó, főleg az első fele:S. Idén úgy érzem, nagyon sokszor belefutok ebbe. Emily Hamburgban élt és optikusként dolgozott, de amikor az öccse meghal, Heidelbergbe költözik és – bár már 28 éves – egyetemista lesz, teljesen új fejezetet nyit az életébe.

Az első felével nagyon nem tudtam mit kezdeni, nagyon megszenvedtem vele. Már eleve furcsának találtam a főszereplő Emilyt nagyon, a szerző párbeszédeit, történet vezetését pedig nagyon esetlennek. Annyira nevetséges dolgok voltak benne, kész voltam. Például Emily meglát egy pasit és rögtön beleszeret. Könyörgöm, 28 évesen??? Tényleg? Követi, leskelődik utána, majd szerelmes levelet ír neki. Randizni kezdenek és bár a férfinak két gyereke van, mégis lassan alakul köztük valami. Emily reménykedik, h legszebb vágyai válnak valóra, de az olvasó már sok-sok apró részletből látja, h valószínűleg nem így lesz, túl sok a furcsaság, a szívesség, amit neki kell tennie. Idővel még több a zavaró tényező, sokx tűnik úgy, h a férfi csak kihasználja, babysitterként vagy háztartási kisegítőként van rá inkább szüksége, mint barátnőként. Pont ezért nem meglepő, amikor kiderül, h tényleg így van. Persze a szerző több vasat tart a tűzben, szóval Emily rögtön tudja, ki vígasztalhatná, nem maradunk happy end nélkül. A címet nem igazán értem, a tavaszhoz sok köze nincs. Ez abszolút azok közé a könyvek közé tartozott, amik többször elgondolkodtattak, h ezt mégis ki és milyen indittatásból adta ki???

Lisa See: A lótusz leánya

Ezt többen is ajánlották, meg is vettem és a várólistámnak hála most sorra is került. Olvastam már a szerzőtől és tetszettek a könyvei. Nagyon érdekesnek tartom a kínai kultúrát, a szokásokat, a női sorsokat.

Ez egy valós eseményeken alapuló magával ragadó történet a barátság és a tudás erejéről egy olyan világban, amiben a nőknek csak korlátozott hely jut. A 15. századi Kínában, a főhősnőnk, Jün-hszien a korabeli konvenciókkal ellentétben nő fel. Nagymamája, Kína egyik kevés női orvosa, megtanítja a kínai orvoslás művészetére. A gyógyítás iránti közös szenvedélyük megpecsételi barátságukat és végig kíséri életüket a fiatal bábával, Meilinggel. Amikor Jün-hszien 15 évesen férjhez megy a számára a családja által kiválasztott fiúhoz, nagyhatalmú anyósa megtiltja neki, h folytassa az orvoslást és úgy kell viselkednie, mint egy tisztességes feleségnek: hímznie kell, verseket kell szavalnia, fiúkat kell szülnie. Főhősnőnk azonban nem elégszik meg ennyivel, annak ellenére sem, h egy olyan világban él, ahol nőként szinte semmi joga és szabadsága nincs. Kitartásával, tudásával és az őt támogató nők segítségével mégis nagy hírű orvos válik belőle, aki egy sok-sok generáció számára fontos könyvben teszi közé orvosi tudásának legjavát. A regény izgalmas korrajz a középkori Kína szokásairól, mindennapjairól, hierarchiájáról.

Julie Caplin: Das kleine Weingut in Frankreich

Bár már évek óta nem vagyok elragadtatva Caplin könyveitől, azért mindig meghallgatom őket:S. Hattie élete nem alakul túl jól Angliában, ezért kapva kap a lehetőségen, h Franciországban dolgozzon a nyáron. Egy gyönyörű champagne-i borászatban kell megszerveznie egy nagy esküvőt.

Természetesen az első ember, akivel itt találkozik Luc, a borász család sármos fia. Mondanom sem kell, h hatalmas meglepetés, h ők ketten összegabalyodnak;), miközben Hattie-nek sorra kell legyőznie az akadályokat, hisz nem mindenki nézi jó szemmel, h a birtokon rendezvényeket szervezzenek. Megint feltűnik 1-2 olyan szereplő, akikkel kapcsolatban homályosan dereng valami, h egy előző könyvében főszerepet játszottak, ez már sokszor volt így. Ami végig idegesített – a meglehetősen egyszerű történetvezetés mellett – az Luc volt, vagyis az, h valamiért a német hangoskönyvben baromi fontosnak találták, h végig francia akcentussal beszéltessék németül, ennek nem tudom, mi érteleme volt.

Linda Belago: Die Blume von Surinam

Régóta várt olvasásra ez a könyv, most a várólistámról került sorra, de nem gondoltam, h ilyen sokáig fog tartani. Ahogy a címből is kiderül, Surinamban, - az egykori – holland gyarmaton vagyunk, ahol nagyon bonyolultak a viszonyok, az urak hollandok, vannak egykori fekete rabszolgák, épp megérkeznek az indiai munkások.

Ki kinek a kije, vérfertőző viszonyok, nehezen tudtam követi, még akkor is, ha már egyszer kibogozódtak a szálak, pár oldallal később sokszor újra nem tudtam volna megmondani, ki kinek a kije, mert annyira szokatlan és – nekem – fura konstellációkról volt szó, de egyébként nyilván érdekes, mert újdonság volt minden, keveset tudtam a témáról. A fehér, holland Riard házaspár vezeti Rozenburgot, egy nagy ültetvényt, az ő rokonaik ill. fekete és indiai szolgálóik sorsa körül forog a történet ill. az ő sorsuk fonódik egyre inkább össze. Rendkívül sok minden – főleg sok erőszak - történt a múltban, titkok lappanganak mindenhol és persze előbb-utóbb felszínre is kerülnek, tovább bonyolítva ezzel a helyzetet. Kb. a regény fele elég szenvedős volt nekem, a 2. felére végre kiismertem magam, az már sokkal inkább olvastatta magát. Csak a vége fele derült ki számomra, h volt ennek egy előzmény kötete, szóval ez már a 2. rész, ha olvastam volna az elsőt, valószínű nem tartott volna olyan sokáig a viszonyok feltérképezése.

Jókai Mór: Tégy jót

Idén ünnepljük Jókai Mór születésének 200. évfordulóját, kicsit ebből az apropóból is olvastam újra a híres regényírótól. 1895-ben jelent meg ez a fordulatos társadalmi szatírája. Ahhoz képest, h egy kisregényről van szó, elég szövevényes a cselekmény és sok a szereplő, ami nem feltétlenül tesz jót neki olvasói szempontból szerintem. Dobokay Alasztor jogász történetén keresztül mutatja be a 19. század végi társadalom álszentségét és az önzetlenség nehézségeit. A főhős, a jóra törekvő Alasztor, egy társasági bálba érkezve keveredik bonyolult intrikákba, miközben a cselekmény a pénz, hatalom és látszat körül forog. 2 házaspár, szerelem, intrika, árulás, van itt minden. A "tégy jót" felszólítás ironikus színezetet kap, mivel a jótettek a képmutató világban gyakran félreértésekhez vezetnek. Egyébként Jókaira jellemzően fordulatos, sokszínű karakterekkel tarkított, társadalomkritikus regény.

Mhairi McFarlane: Und plötzlich ist es wunderbar

A 2016-ban megjelent, általam 2017-ben olvasott Irgendwie hatte ich mir das anders vorgestellt folytatása. Ezt előzetesen nem tudtam, de ahogy elkezdtem hallgatni a szereplők ismerősek voltak. Anno pont az tetszett abban a regényben, hogy reális volt a befejezése. A teljesen átlagos életet élő nő, Edie összejön bár a világhírű színésszel, Elliottal, őszinte érzéseket is táplálnak egymás iránt, de életük különbözősége miatt nincs esélyük tartós kapcsolatra.

Ehhez képest a folytatás rögtön azzal kezdődik, h karácsonykor Elliot felbukkan az exénél és hipp-hopp újra összejönnek. Persze egyikük élete sem változott azóta, Elliot az USÁ-ban forgat, ráadásul szemrevaló partnerekkel, állandóan nyomában a paparazzikkal és barátnője életében is van épp elég intrika. Pozitívum, h itt az általános gyakorlattal ellentétben a happy enddel kezdődik a sztori és utána bepillantást kaphatunk a dolgos, szürke, problémás hétköznapokba is. Bár McFarlane jól elkapja a főhősei között lévő harmóniát, meghittséget, szerelmet, de nem hallgatja el a problémákat sem, amik ugyanazok, mint voltak, ami miatt egyszer már szakítottak. Ezért aztán egész végig nem tudtam szabadulni a gondolattól, h mi értelme ennek az egésznek? Hova vezet? Egy nagy hullámvölgy után happy endhez vezetett végül, de sajnos engem egyáltalán nem tudott meggyőzni. Feleslegesnek érzem ezt a folytatást, nem hihető a sztori és számomra egyértelműen csalódás volt.

Hanni Bayers: Ein Jahr in San Francisco

Újabb rész az általam igencsak kedvelt Ein Jahr in… sorozatból, de egy ideig valószínűleg az utolsó. Egyrészről az utóbbi néhánynál, amiket olvastam – pl. ennél is – azért már feltűnt, h kicsit eljárt ezek felett az idő, ezt is 2012-ben adták ki, sok minden változott azóta. Persze arra nincs rálátásom, h mi változott azóta San Franciscoban és nekem persze még így is sok újdonság, érdekesség volt benne, de már úgy általában az is feltűnő, h a világban mennyi minden változott azóta. Másrészről nincs is meg több rész a sorozatból, de ha mégis hozzám kerülne egy újabb, valószínűleg elolvasnám, mert szeretem ezt a koncepciót.

Ahogy a sorozat összes szerzője, Hanni is dolgozni érkezik San Franciscoba egy évre. Boldogan veti bele magát nem csak a munkába, hanem a város felfedezésébe is. Gyorsan új ismerősökre, barátokra lel, akikkel sok időt tölt együtt. Ezúttal aránylag közel enged magához a szerző, kicsit bepillanthatunk a románcába is egy helyi sráccal, ami aztán mégiscsak áldozatul esik pl. a „kulturális – és értelmezésbeli” különbségeknek. Ír a város különböző negyedeiről és azok sajátosságairól, a turista attrakciókról, a fesztiválokról, programokról, néhány neki szemet szúró és szokatlan dologról, különbségről. Összességében jó stílusban megírt, kellemes adalék a városhoz, se több, se kevesebb.