Palotás Petra: New York Café Budapest

Nem jutott volna eszembe ennek az elolvasása, a szerző neve miatt főleg, elég sznob dolog, tudom. Viszont az egyik sokat olvasó barátnőm ajánlotta – kb. ugyanezzel az első mondattal – és ez felkeltette az érdeklődésemet. Az 1920-as évek Budapestjén vagyunk és bár a regény nem a világ egyik legszebb kávéházáról szól, de legalábbis ott ismerkednek meg egymással főhőseink.

Egy írópalánta, egy szubrett, egy főpincér, egy jómódú vénlány, egy vidéki gazda és egy néma cselédlány sorsa fonódik így vagy úgy össze a patinás falak között. Felvetődött bennem, h talán egy kicsit túl sok a szereplő, ezáltal egyikük történetében sem mélyedünk el igazán, ami persze talán nem is baj. Érdekes volt, h bár megidézte a kor szellemét, de közben mégis könnyed maradt, az elbeszélésmód tagadhatatlanul mai, ami szerintem előnyére vált. Olvasmányos, szórakoztató, sőt helyenként még egy-egy meglepő fordulatot is tartogatott. Nem annyira limonádé, mint vártam, de persze nem is egy világmegváltó olvasmány, viszont könnyed kikapcsolódásként abszolút megállja a helyét.

Laura Jane Williams: Eine Nacht mir dir

Az utóbbi időben sajnos nagyon kevés időm jut mindenre, így olvasni is és attól tartok ez nem is fog megváltozni egyhamar. Hallgattam/olvastam már a szerzőtől és emlékeim szerint azok tetszettek is, ez annyira nem.

Két fiatalt összesodor az élet, a találkozásuk villámcsapásszerű. Ki is használják és -élvezik a pillanatot, de tudják, egy éjszakás kalandnál nem lehet ebből most több, annak ellenére sem, h érzik, bele tudnának szeretni a másikba, de a fiú épp most költözik Londonba, a lány meg épp most költözik onnan el és megfogadta magának, h ez az ő éve lesz, ahol magára koncentrál és nem ugrik bele újra egy kapcsolatba. Milli belekezd egy nagy projektbe, ami személyes életére is kihatással van, míg Nick mindennapjait és egész életét egy teljesen váratlan hír változtatja meg örökre. Bár az élet össze-összesodorja őket, az életükben történt változások miatt, továbbra sem lehetnek egy pár. Meglepett, h aztán ugrottunk a végén pár évet és bepillanthattunk ismét az életükbe, képet kapva nagy vonalakban arról, mi történt velük és hol tartanak most. Az már kevésbé volt meglepetés, h a végén nem marad el a happy end, de mindenesetre ez sokkal reálisabb volt, pár év elteltével. Összességében azért nekem nagyon soknak tűnt a problémázás és a dolgok húzása-halasztása ebben a könyvben, azzal együtt is, h úgy éreztem mégis jól tudta bemutatni azt, ami nagyon sokszor történik az életben, h van egy nagy találkozás, de mégsem lesz belőle semmi, mert egyszerűen nem jó az időzítés.

Martina Nohl: Ein Jahr im Frühling

Ezt teljesen random kezdtem el olvasni, már ezer éve a Kindle-ömön volt. Kizárólag a „Frühling” vagyis tavasz szó miatt esett erre a választásom. Borzasztó hosszú volt és borzasztó, főleg az első fele:S. Idén úgy érzem, nagyon sokszor belefutok ebbe. Emily Hamburgban élt és optikusként dolgozott, de amikor az öccse meghal, Heidelbergbe költözik és – bár már 28 éves – egyetemista lesz, teljesen új fejezetet nyit az életébe.

Az első felével nagyon nem tudtam mit kezdeni, nagyon megszenvedtem vele. Már eleve furcsának találtam a főszereplő Emilyt nagyon, a szerző párbeszédeit, történet vezetését pedig nagyon esetlennek. Annyira nevetséges dolgok voltak benne, kész voltam. Például Emily meglát egy pasit és rögtön beleszeret. Könyörgöm, 28 évesen??? Tényleg? Követi, leskelődik utána, majd szerelmes levelet ír neki. Randizni kezdenek és bár a férfinak két gyereke van, mégis lassan alakul köztük valami. Emily reménykedik, h legszebb vágyai válnak valóra, de az olvasó már sok-sok apró részletből látja, h valószínűleg nem így lesz, túl sok a furcsaság, a szívesség, amit neki kell tennie. Idővel még több a zavaró tényező, sokx tűnik úgy, h a férfi csak kihasználja, babysitterként vagy háztartási kisegítőként van rá inkább szüksége, mint barátnőként. Pont ezért nem meglepő, amikor kiderül, h tényleg így van. Persze a szerző több vasat tart a tűzben, szóval Emily rögtön tudja, ki vígasztalhatná, nem maradunk happy end nélkül. A címet nem igazán értem, a tavaszhoz sok köze nincs. Ez abszolút azok közé a könyvek közé tartozott, amik többször elgondolkodtattak, h ezt mégis ki és milyen indittatásból adta ki???

Lisa See: A lótusz leánya

Ezt többen is ajánlották, meg is vettem és a várólistámnak hála most sorra is került. Olvastam már a szerzőtől és tetszettek a könyvei. Nagyon érdekesnek tartom a kínai kultúrát, a szokásokat, a női sorsokat.

Ez egy valós eseményeken alapuló magával ragadó történet a barátság és a tudás erejéről egy olyan világban, amiben a nőknek csak korlátozott hely jut. A 15. századi Kínában, a főhősnőnk, Jün-hszien a korabeli konvenciókkal ellentétben nő fel. Nagymamája, Kína egyik kevés női orvosa, megtanítja a kínai orvoslás művészetére. A gyógyítás iránti közös szenvedélyük megpecsételi barátságukat és végig kíséri életüket a fiatal bábával, Meilinggel. Amikor Jün-hszien 15 évesen férjhez megy a számára a családja által kiválasztott fiúhoz, nagyhatalmú anyósa megtiltja neki, h folytassa az orvoslást és úgy kell viselkednie, mint egy tisztességes feleségnek: hímznie kell, verseket kell szavalnia, fiúkat kell szülnie. Főhősnőnk azonban nem elégszik meg ennyivel, annak ellenére sem, h egy olyan világban él, ahol nőként szinte semmi joga és szabadsága nincs. Kitartásával, tudásával és az őt támogató nők segítségével mégis nagy hírű orvos válik belőle, aki egy sok-sok generáció számára fontos könyvben teszi közé orvosi tudásának legjavát. A regény izgalmas korrajz a középkori Kína szokásairól, mindennapjairól, hierarchiájáról.

Julie Caplin: Das kleine Weingut in Frankreich

Bár már évek óta nem vagyok elragadtatva Caplin könyveitől, azért mindig meghallgatom őket:S. Hattie élete nem alakul túl jól Angliában, ezért kapva kap a lehetőségen, h Franciországban dolgozzon a nyáron. Egy gyönyörű champagne-i borászatban kell megszerveznie egy nagy esküvőt.

Természetesen az első ember, akivel itt találkozik Luc, a borász család sármos fia. Mondanom sem kell, h hatalmas meglepetés, h ők ketten összegabalyodnak;), miközben Hattie-nek sorra kell legyőznie az akadályokat, hisz nem mindenki nézi jó szemmel, h a birtokon rendezvényeket szervezzenek. Megint feltűnik 1-2 olyan szereplő, akikkel kapcsolatban homályosan dereng valami, h egy előző könyvében főszerepet játszottak, ez már sokszor volt így. Ami végig idegesített – a meglehetősen egyszerű történetvezetés mellett – az Luc volt, vagyis az, h valamiért a német hangoskönyvben baromi fontosnak találták, h végig francia akcentussal beszéltessék németül, ennek nem tudom, mi érteleme volt.

Linda Belago: Die Blume von Surinam

Régóta várt olvasásra ez a könyv, most a várólistámról került sorra, de nem gondoltam, h ilyen sokáig fog tartani. Ahogy a címből is kiderül, Surinamban, - az egykori – holland gyarmaton vagyunk, ahol nagyon bonyolultak a viszonyok, az urak hollandok, vannak egykori fekete rabszolgák, épp megérkeznek az indiai munkások.

Ki kinek a kije, vérfertőző viszonyok, nehezen tudtam követi, még akkor is, ha már egyszer kibogozódtak a szálak, pár oldallal később sokszor újra nem tudtam volna megmondani, ki kinek a kije, mert annyira szokatlan és – nekem – fura konstellációkról volt szó, de egyébként nyilván érdekes, mert újdonság volt minden, keveset tudtam a témáról. A fehér, holland Riard házaspár vezeti Rozenburgot, egy nagy ültetvényt, az ő rokonaik ill. fekete és indiai szolgálóik sorsa körül forog a történet ill. az ő sorsuk fonódik egyre inkább össze. Rendkívül sok minden – főleg sok erőszak - történt a múltban, titkok lappanganak mindenhol és persze előbb-utóbb felszínre is kerülnek, tovább bonyolítva ezzel a helyzetet. Kb. a regény fele elég szenvedős volt nekem, a 2. felére végre kiismertem magam, az már sokkal inkább olvastatta magát. Csak a vége fele derült ki számomra, h volt ennek egy előzmény kötete, szóval ez már a 2. rész, ha olvastam volna az elsőt, valószínű nem tartott volna olyan sokáig a viszonyok feltérképezése.

Jókai Mór: Tégy jót

Idén ünnepljük Jókai Mór születésének 200. évfordulóját, kicsit ebből az apropóból is olvastam újra a híres regényírótól. 1895-ben jelent meg ez a fordulatos társadalmi szatírája. Ahhoz képest, h egy kisregényről van szó, elég szövevényes a cselekmény és sok a szereplő, ami nem feltétlenül tesz jót neki olvasói szempontból szerintem. Dobokay Alasztor jogász történetén keresztül mutatja be a 19. század végi társadalom álszentségét és az önzetlenség nehézségeit. A főhős, a jóra törekvő Alasztor, egy társasági bálba érkezve keveredik bonyolult intrikákba, miközben a cselekmény a pénz, hatalom és látszat körül forog. 2 házaspár, szerelem, intrika, árulás, van itt minden. A "tégy jót" felszólítás ironikus színezetet kap, mivel a jótettek a képmutató világban gyakran félreértésekhez vezetnek. Egyébként Jókaira jellemzően fordulatos, sokszínű karakterekkel tarkított, társadalomkritikus regény.