2019. május 22., szerda

Paul Archer&Johno Ellison: Drei Freunde, ein Taxi, kein Plan

3 angol barát, akik az egyetemet éppen befejezték egy „black cab”-bel vagyis egy tipikus angol taxival akar eljutni Londonból Sydney-be. A meglepő célkitűzésnek nincs igazán oka vagy magyarázata, egyszerűen csak megtetszik nekik az ötlet és elhatározzák, h Guinness rekordot kerekítenek belőle. Persze ha lúd, legyen kövér, az egyenes út Londonból Sydneybe se lenne éppen rövid, de egy magára valamit is adó taxis nyilván a lehető leghosszabb utat választaná, így tesznek ők is és útba ejtenek konkrétan minden olyan országot, ami kicsit is érdekli őket és ahova szerettek volna eljutni.


A tervezést és felkészülést nem vitték túlzásba, e-bay-en(!) vettek egy taxit, azt kicsit felkészítették a túrára, igyekeztek szponzorokat szerezni és máris indulhatott a móka. Nyugat-Európa országai után Skandináviába és az Északi sarkkörhöz, majd Oroszországba mentek. Aztán következett – a teljesség igénye nélkül- Irán, Kína, Nepál, a Mount Everest, India, Thaiföld, az ausztrál Outback, számos veszélyes szituáció, sok érdekes kaland, vicces történet és sok-sok újdonság a különböző országokról és kultúrákról. A 3 srác végigbulizta a világot, rengeteg új ismerősre, barátra tettek szert, sokszor couchsurfingeztek, összesen több, mint 100 embert vittek magukkal hosszabb-rövidebb távokon, néha -20 fokban, máskor meg +60 fokban küzdötték át magukat a világon. Bár Sydney volt a cél és ezt vártam már én is nagyon, erről konkrétan semmit nem ír, mert addigra már hála egy tehetős szponzornak annyira azzal vannak elfoglalva, h Hannah-val, a taxival az USÁ-ban folytassák a kalandozást, így is lesz, megvalósul a visszaút is Amerikán, Izraelen és a Balkánon át.
Majd 450 nap, 50 meglátogatott ország és mindössze csak 6 büntetőcédula után visszaértek Londonba, ahol minden kezdődött. A taxióra 69 715 km után több, mint 79 ezer fontot mutatott, 20 ezer fontot gyűjtöttek a Vörös Keresztnek és végül két Guinness rekordra is futotta ( a leghosszabb taxiút és a legmagasabb pont (Tibetben 5225m), amit valaha egy taxival közelítettek meg).
Az út közben – ahogy ez ilyen mamutprojekteknél szokás – folyamatosan blogoltak is, alapvetően ebből született a könyv is, amit a 3 srácból kettő írt. Érdekes volt végigkövetni őket a keresztbe-kasul a világon, de valahogy nem igazán ragadt magával, nagyon sok időre volt szükségem, míg végre a végére értem. Jó volt, de annyira nem az én stílusom.

2019. május 16., csütörtök

Anna McPartlin: Die letzten Tage von Rabbit Hayes

A lányát egyedül nevelő Rabbit rákos és lassan az utolsó stádiumba ér. Az utolsó 9 napját követi nyomon a regény, amiben ő és a számára fontos emberek, a családja és a barátai szemszögéből ismerjük meg a tragikus jelent, de fel-fel villan a múlt is.


Rabbit élete nem volt soha fáklyásmenet, nem hasonlított rózsaszín lányregényre, de a tragédiák és néhány rossz döntés dacára boldog élete volt. Amikor eljön a búcsú ideje, az őt szerető emberek mind megjelennek az ágyánál, így átérezhetjük a szülők, testvérek és barátok tragédiáját, a közös vívódást, h mi legyen a 12 éves Juliettel, aki még mindig vakon bízik az édesanyja felépülésében.
Egy igazán szívszorító történet, búcsú az édesanyától, a lánytól, testvértől és baráttól. McPartlin ezúttal sem kíméli hőseit, cukormáz, illúziók és sablonok nélkül szövi sorsukat, a 4. könyve után ezt továbbra is az írónő egyik jellemzőjének érzem, ahogy a jó stílust, a komoly problémák tematizálását és a jól kidolgozott szereplőket is.
Ezúttal hangoskönyvként hallgattam meg McPartlin művét.

2019. május 11., szombat

Ulrika Renk: Die Australierin

Ez egy trilógia első része, amivel már régóta kacérkodtam, idén feltettem a várólistámra, h végre sorra is kerüljön. Mióta 2 éve sikerült eljutnom Ausztráliába és teljesen lenyűgözött a kontinens, nagyon érdekel és szívesen olvasok róla.


A történet Hamburg mellett kezdődik, ahol a kis Emilia cseperedik. A családja, apja és nagybátyja hajóépítéssel foglalkozik, jómódú család, de a szülei élvezik a természet közeli, egyszerű életet Hamburg közelében, míg a nagy hamburgi tűzvész elpusztítja a nagybátyjáék házát és azok is hozzájuk költöznek. Majd egy családi, üzleti döntés után Emilia szülei Angliába költöznek az öccsével, Juliusszal egy évre, de Emmát a nagybátyjáéknál hagyják, h folytathassa Németországban az iskolát. Az évek telnek, a nagynéni előkelő ifjú hölgyet nevel Emiliából, aki az évek során elhidegül továbbra is Angilában élő szüleitől és lassan eladósorba kerül.
Családja akarata ellenére a híres író, Lessing egy rokonához, egy hajóskapitányhoz megy hozzá és bár tisztában van vele, h ő nem fogja tudni neki a megszokott hamburgi pompát adni, mégis a szívére hallgat. Miután a családja hallani sem akar róla a frigy után, a férjével megy hajózni, gyorsan teherbe is esik és a háborgó tengeren ad életet a kislányuknak, Emilynek. Bár a fiatal házaspárnak tetszik a közös kaland, de mindketten aggódnak, hogyan tovább, ha nagyobb lesz a lányuk…A változó világban jó lehetőségek adódnak Ausztráliában, a 19. század végén még mindig új, felfedezendő kontinensen. Sydneybe költöznek, ahol aztán sorra jönnek a gyerekek, de a család eleinte még nem adja fel a hajózást, Emilia a gyerekekkel együtt sokszor elkíséri a férjét az új vizekre. A hamburgi évek és az első hajós kaland után a szerző már nem meséli olyan részletesen a történetet, inkább akkor kapcsolódunk vissza újra, amikor a főszereplők 2. lánya, Minnie kerül hasonló helyzetbe, mint anno az édesanyja: beleszeret valakibe, akinél a szülei jobbat szánnak neki, ő is a szívére hallgat, de az ő sorsa nem alakul olyan jól, mint Emiliáé.
Tetszettek az Ausztráliáról felvillantott részletek, az őslakosok szokásai, ezekről szívesen olvastam volna többet is. Összességében sokkal jobbnak találtam a részletes elbeszélést, ne igazán értettem, miért kellett bele egy kb. 20 éves ugrás. Ami meglepett, h az utószóból kiderült, h a történet alapja valós, egy olvasója kereste meg vele a szerzőt, aki persze azért élt a művészi szabadsággal. A trilógia további 2 része Emilia gyerekeinek és főleg unokáinak sorsáról szól.

2019. május 4., szombat

Laura Barnett: Variációk egy párra

Érdekes a koncepció, a főszereplő Eva, zsidó szülők gyermeke, akinek egyetemista élete egy pillanata megváltoztatja az életét ill. 3 különböző variáció villan fel, hogy folytatódhat Eva élete. Az egyik variációban együtt marad jóképű színész barátjával, az ígéretes tehetséggel, Daviddal, a másikban elhagyja azonnal Jimért, de amikor rájön, h az ex-étől terhes visszamegy hozzá és a felesége lesz, a 3. variációban pedig Jim felesége lesz.


Ezek után ezt a 3 alapfelállást követjük éveken át, pár évente kapcsolódunk vissza a történetekbe, gyakran pl. egy kerek születésnap vagy egy haláleset révén, ami a szereplőkre minden variációban hatással van. Evának előbb-utóbb mindegyik konstellációban lánya születik (majd két variációban utána fia is) és előbb utóbb mindegyik helyzetben boldogtalan…de mindegyik történetben fontos szerepet játszik az életében Jim. Elgondolkodtató, h egy-egy jelentéktelennek tűnő döntés, esemény mennyire meg tudja változtatni az ember életét, pontosan ezzel játszik el az első könyves szerző, ezt szövi egy életen át tovább. Bár a regény első felében kicsit nehezen tudtam követni a 3 „különálló” történetet ugyanazokkal a szereplőkkel, de aztán a második felére már túllendültem ezen és nem jelentett problémát. Az egyedi ötlet remek megvalósítással is párosult szerintem.
Összességében egy egészen más könyvet kaptam, mint amit a borító és a cím sugallt, nem egy mézes-mázos romantikus sztori, hanem egy nagyon emberi, hihető történet, tele hétköznapi problémákkal és hősökkel, ami mély és elgondolkodtató, nagyon tetszett, a potenciális „újra olvasandó” listába került. A könyvet nem sokkal a megjelenése után vettem meg, felkerült az idei várólistámra, így került végre sorra.

2019. április 29., hétfő

Susanna Ernst: Immer wenn es Sterne regnet

Hangoskönyvként hallgattam ezt a regényt és a végén örültem ennek, azt hiszem sajnáltam volna rá az olvasási időt, így legalább közben mást is csináltam;).


Jeremy sikeres ügyvéd és nagy nőcsábász, de már épp megszelídülne, mikor a barátnője hűtlen lesz hozzá. Mary évek óta visszahúzódóan él, a legjobb barátnője férjébe volt szerelmes, aki meghalt, rájön, h változtatnia kell az életén. Mivel a barátaik is így gondolják, hamarosan a két főszereplő egy „vak” speeddating keretein belül találkozik és mikor végül meglátják egymást, jön a sokk. Még gyerekkorukból ismerik egymást, a srác csúfolta a lányt, amikor 12 évesek voltak, évekig macerálta, rémálmokat okozva neki, de már akkor sem voltak közömbösek egymás számára. Jeremyre is rátörnek az emlékek és miután véletlenül meghall egy beszélgetést, amiből kiderül, h Maryben mennyire éléneken élnek továbbra is a negatív emlékek vele kapcsolatban, elhatározza, h elmegy Idahoba Maryhez és bocsánatot kér tőle. Többször is elmegy a nőhöz, de odáig nem jut, h beszéljen is vele, helyette inkább féltékenykedik és ábrándozik és kvázi elkezdi követni. Hosszas huza-vona után végre összeakadnak és megbeszélnek mindent, egyre inkább megismerik egymást, amikor a nő által talált régi szerelmeslevelek nyomába erednek. Olyan, mint a rétestészta, csak húzza, húzza, iszonyat sokat filózgatnak, eléggé fárasztó, ráadásul a szálak a múltból egyre jobban összekuszálódnak, bejön a képbe a reinkarnáció stb. Végig reménykedtem, h lesz valami – számomra – elfogadható és megmagyarázható „megoldása” a történetnek, de úgy tűnt, a végére a szerző is már annyira belegabalyodott, h nem tudott kijönni belőle:S.
3 különböző személye, 2 pasi és egy nő felváltva olvasta a regényt, elég felejthetően.

2019. április 25., csütörtök

René Stauffer: Roger Federer – Die Biografie

A svájci német szerzőnek már megjelent egy könyve 2006-ban Federerről – ami persze Federer rajongóként megvan - majd ez pár év múlva kibővített kiadásban került újra piacra. Mikor olvastam, h április elején újabb könyve jön, gondoltam, egy újabb frissített kiadásról van szó, de kiderült, h nem, időközben annyi minden történt a svájci teniszzseni körül, h már nem volt elég a kiegészítés, így gyorsan megrendeltem.


Az első 10 fejezet a 2017-es nagy visszatérésről szól, de csak az év eleji ausztráliai eseményekről. Először azt hittem, az egész könyv csak a 2017-2018-as nem kevés történést és sikert dolgozza fel, de aztán miután szinte csak említés szintjén letudta a sokad virágzás két fontos évét, elkezdi kronológiai sorrendben mesélni Federer történetét. Megismerkedünk a szüleivel, a gyerek és tini Rogerrel, akinek már egész kicsi korától a tenisz határozta meg az életét és tulajdonképpen egy percre sem volt kérdéses az útja. Nekem ez a rész tetszett a legjobban, mert részletes, sok idézettel, újdonsággal. Nyomon követjük az ugrást a felnőttek, a profi tenisz világába, az első versenyeit, győzelmeit, kudarcait, majd az első 2003-as wimbledoni sikert, de itt már közel sem olyan részletes az egész és minél inkább előrehaladunk a karrierjében, annál inkább szinte csak a számszerű eredményre koncentrál, elmaradnak a személyes benyomások, a sztorik, maradnak a száraz tények. Ráadásul utána sorra veszi a 4 Grand Slam tornát, átveszi Roger ottani eredményeit és kiemel 1-1 játékost, akivel különösen sokszor csapott össze ott, így olvashatunk pl. a párharcokról Agassival, ill. Nadallal. A GS-ek után jön a bázeli torna, a hazai pálya Rogernek a szülővárosában, majd a Davis Kupa, ami különböző szerepeket játszott a karrierje során az életében. Aztán egy-egy fejezetben bemutatja Mirka, a feleség szerepét, az edzőit, az egyéb segítőket, a gyerekeit. Van szó a szponzorokról, aztán az utolsó fejezetekben már végképp sok a tömjén, kicsit cél nélkül.
Federer 20 éves karrierjét kronologikus sorrendben végigkövetni, minden történésre kitérve nem könnyű feladat, így azért be kell látnom, h nem volt rossz ez a konstelláció, de azért még reményekedtem, h egyszer megjelenik egy több kötetes Roger Saga;) - titkon bízom benne, h Rogertől- ami nem elégszik meg csak az eredmények mondatokba foglalásával.
A szerző jó kutatómunkát végzett - persze évek óta követi Federert a svájci média egyik képviselőjeként - így sok mindenkivel beszélt a svájciról és egyébként is jó érzékkel szúrja be Mirka, a szülők, vagy más releváns személyiségek egy-egy mondatát, de itt is maradt egy kis hiányérzetem és abban reménykedek, h lesz egyszer egy könyv, ahol a főszereplő és életének főszereplői leülnek beszélgetni a szerzővel és akkor talán teljes(ebb) lesz a kép.
Mindenesetre furcsa, h egy még aktív – igaz 38 éves – teniszjátékosról biográfia címmel jelenik meg könyv, különösen úgy, h valószínűleg pár év múlva jöhetnek a teljes karriert megéneklő könyvek, kicsit így azért „húzzunk le gyorsan még egy bőr róla” feelingje van a dolognak.

2019. április 21., vasárnap

Elli C. Carlson: All die kleinen Dinge

Ninának nem sok szerencséje volt bizonyos értelemben eddig az életben. Minden vágya az volt, h egy hotelben dolgozzon, majd azt vezesse, de már a tanulmányai alatt keresztbe húzta a számítását a szerelem. Ráadásul nem a megfelelő emberbe szeretett bele, aki aztán várandósan faképnél hagyta és onnantól kezdve egyedül kellett előteremtenie mindent a lányának, Miának.


Szobalányként dolgozik szállodákban, de mégis boldog, mert remek barátai vannak és a lánya a büszkesége, boldogsága. Nehéz helyzetbe kerül viszont, mert kilakoltatják és az exe újra felbukkant, mint a hotel új vezetője, ahol Nina dolgozik és közös múltjukra való tekintettel azt ajánlja neki, mondjon fel, mielőtt kirúgja. Ekkor azonban egy csapásra megváltozik minden, amikor kiderül, h a nő megnyerte a lottó főnyereményt, 90 millió eurót! Elképzelhetetlen változáson mennek keresztül, de Nina nem felejti el a barátait, akik mindig mellette álltak, őket is gazdaggá teszi. Persze a sok pénzre szagot fognak az újságírók és a szerencsevadászok is, de ennek hála Nina viszontlátja azt a pasit is, aki egy pár másodperc alatt elrabolta a szívét. Gyorsan kiderül, h ennyi pénz inkább bonyodalmat jelent és a boldogságot nem garantálja és végül Nina vagyon nélkül lesz boldog, mert az olyan gyorsan megy, mint ahogy jött.
Aranyos történet, sok újdonságot nem hoz, egyszer olvasós.