Ralf Husmann: Vorsicht vor Leuten

A címlap és az olvasó Christoph Maria Herbst győzött meg, h belekezdjek hangoskönyvként. Egy szatirikus, fanyar humorú regényről van szó, aminek főhőse Lorenz Brahmkamp, egy lusta és cinikus köztisztviselő, aki egy kis önkormányzat építési osztályán dolgozik. Élete romokban hever: a felesége elhagyta, a kollégái utálják, ő maga pedig rendszeresen hazugságokkal és kibúvókkal próbálja átvészelni a mindennapokat. Minden megváltozik, amikor a városba érkezik Alexander Schönleben, egy rendkívül sikeres, sármos és magabiztos self-made milliomos, aki egy gigantikus luxus-lakóparkot és golfpályát akar építeni a településen – méghozzá egy egykori szeméttelep helyére.

Főhősünk gátlástalanságát és kreatív füllentéseit bevetve eléri, hogy a milliomos jobbkeze és szövetségese legyen, elsimítja a bürokratikus ügyeket és elhallgatja a problémákat). Ezzel hirtelen fontossá válik: a főnöke behódol neki, és még a volt felesége is kezd visszavágyni hozzá a hirtelen jött magabiztossága miatt. Csakhogy Lorenz hamarosan rájön, hogy a csillogó milliomos valójában egy dörzsölt szélhámos és csaló, akinek a grandiózus tervei mögött nincs valódi fedezet. A könyv egy maró társadalomkritika és szatíra a kispolgári létfelfogásról, a hivatali korrupcióról és arról, hogy a világban sokszor nem a tehetség, hanem a magabiztos hazugságok érvényesülnek. Husmann fekete humorral mutatja be, hogyan válik egy kisstílű, lusta hivatalnokból szinte észrevétlenül egy nagypályás csaló. A történetben aztán nem a klasszikus hollywoodi morális igazságtétel győz, hanem a hazugság és a manipuláció művészete. Ritkán olvasni ilyesmit, amiben a bűnös (egyben főhős) nemhogy nem bűnhődik meg a bűneiért, hanem a hazugság spirálja révén kapja vissza mindazt, amire vágyott (a feleségét, a társadalmi elismerést és a hatalmat). Husmann ezzel azt a fanyar görbe tükröt tartja a társadalom elé, h a modern világban a jól előadott, csillogó illúziókat (hazugságokat) sokkal többre értkelik az emberek, mint a szürke, unalmas valóságot. Azt hiszem ezt nekünk, magyaroknak, nem kell különsebben magyarázni:(.

Franz Werfel: Musa Dagh negyven napja I.

Néhány éve, amikor Örményországban jártam, hallottam erről a regényről és mivel felkeltette az érdeklődésemet, gyorsan be is szereztem antikváriumból, egy 1943-as kiadást:). Mivel 2 kötetes, kellett az extra motiváció, elég nehezen kezdek bele manapság ilyen hosszú olvasmányokba, ezért felkerült a várólistámra, így végre nekiduráltam magam. A Musa Dagh (Mózes-hegy), szerintem nem mindenkinek egyértelmű, egy hegy neve, ami ma Törökországhoz tartozik. Ennek a területnek az örmények évszázadok óta őshonos lakosai voltak, a mai Örmény Köztársaság határai csak az egykori, hatalmas kiterjedésű történelmi Örményország (Örmény-felföld) egy kis keleti töredékét fedik le. Ebben a térségben a középkorban egy önálló örmény állam, a Kilikiás Örmény Királyság létezett, így a régióban – a mai Örményországtól több száz kilométerre – virágzó örmény kultúra és lakosság élt az Oszmán Birodalom idején is. Az 1933-ban kiadott, osztrák Franz Werfel regénye a leghíresebb irodalmi mű az örmény népirtással kapcsolatban.

A regény főszereplője az örmény származású, de sokáig Párizsban élő Gabriel Bagradjan, aki francia feleségével és fiával 1914 nyarán visszatér szülőföldjére, az Oszmán Birodalomba, h elintézze családi ügyeit. Eközben kitör az első világháború, és az ifjútörök kormány ellenségként kezeli a keresztény örmény lakosságot. Megkezdik elűzésüket és lemészárlásukat, amiről baljós hírek érkeznek. Majd az oszmán hatóságok elrendelik a Musza Dag lábánál fekvő hat örmény falu teljes lakosságának kitelepítését a szír sivatag felé, ami a biztos halált jelentette. Ezt a falvak lakói is pontosan tudják, ezért nem engedelmeskednek a parancsnak. Mindent hátrahagyva, szűkös élelem- és fegyverkészlettel, körülbelül 5000 örmény felmenekül a falvaik fölé magasodó, nehezen megközelíthető Musza Dag csúcsaira. A hegyet az egyik oldalon meredek sziklák, a másik oldalon közvetlenül a Földközi-tenger határolja. Ez a földrajzi helyzet tette lehetővé ellenállásukat. Megszervezik a hegyen a védelmet, a tábor életét és Gabriel átveszi a közösség irányítását, miközben francia felesége, Juliette idegenként éli át a drámát, míg fiúk, Stefan egyre inkább örményként vesz részt az eseményekben. Kb. itt ért véget az első kötet, ahogy látható nem egy könnyű nyári olvasmány, egyrészről a témája miatt sem, másrészről pedig azért sem, mert egy – számomra – teljesen ismeretlen világról van szó (történelmileg, földrajzilag, kulturálisan), amiről szinte semmit sem tudtam. Szóval elég sokat kellett közben utánaolvasnom, h hogy is van ez.

T. A. Williams: Ein Sommertraum in Verona

A 30 éves Suzie Cartwright alig hiszi el, milyen szerencséje van: négy hétig kell kísérgetnie Lord Tedborn lányát, az önfejű, elkényeztetett Alexandrát, Veronában, ráadásul ezért még fizetést is kap. Szerencséjére Alexandra nem olyan nehéz ügy, mint ahogy apja beállította, a 2 nő gyorsan összebarátkozik és Suzie jó hatással van az előkelő lányra, bátorítja, h álljon ki magáért és az álmaiért. Egész végig nem tudtam szabadulni a gondolattól, h ez egy régi, kosztümös történet a jelenbe átültetve. Suzie, aki a „gardedám” a könyv igazi sztárja, Shakespeare-ből doktorált, nekem émelyítően koravénnek és bölcsnek tűnt és úton-útfélen jobbnál jobb pasik vetődnek az útjába, na meg persze mindenki el van ájulva tőle, elég idegesítő volt nekem. Persze a történet végén mindenki elnyeri a maga happy endjét.

Charles Martin: A szív kútja

Egy könyvet olvastam már a szerzőtől, ami tetszett, de az emlékeim szerint elég érzelmes volt, így kissé meglepett ez, ami bár szintén érzelmes, de nem ez lenne az első dolog, ami eszembe jut róla. Egyébként az idei várólistámról került sorra a könyv.

A főszereplő, Charlie Finn, aki a Harvardon szerzett diplomát, ám az üzleti élet sötét és veszélyes bugyraiba keveredve súlyos hibákat követ el, döntései nemcsak őt, hanem szeretteit is életveszélybe sodorják. Miután élete összeomlik, Közép-Amerikába menekül a múltja elől, de a sors végül arra kényszeríti, h szembenézzen a múltjával és annak következményeivel. Útja során összetalálkozik egy nővel és a kislányával, akiknek a támogatásával felfedezi az élet valódi értékeit és a feltétel nélküli szeretetet. Charlie értük, miattuk kezd el igazi küzdelmet folytatni a megbocsátásért. Kerek, egész, megrázó történet a bűnbánatról, a gyógyulásról és a megbocsátásról, talán nekem egy kicsit túl sok a véletlen a múlt és a jelen összefonódásában, de összességében tetszett.

Rosie M. Clark: Melonensommer

Miután meghallgattam, realizáltam, hogy ez egy sorozat első része. Annyira nem keltette fel a figyelmemet, h a folytatások is sorra kerüljenek. Valami könnyed, nyári limonádéra vágytam, azt is kaptam.

Mint minden nyáron, a Berlinben dolgozó Valentina hazatér Andalúziába az éves dinnyefesztiválra, ahol szülei is indulnak saját termésükkel. Ezt az eseményt semmi pénzért sem hagyná ki, de közben egy fontos projekten dolgozik, amitől az előléptetését várja, így épp elég stresszes fázisban van. Az élete csak tovább bonyolódik, amikor felbukkan valaki a múltból, ráadásul megismerkedik egy másik férfival is és hirtelen maga sem tudja, kivel is kellene találkoznia. Ráadásul múltbéli titkok is felszínre kerülnek; kiderül, h a szülei kertészetét a csőd fenyegeti és a munkahelyén is tovább bonyolódnak a dolgok a távollétében. Igyekszik segíteni a szüleinek és úgy dönt, a munkájára koncentrál a szerelem helyett, visszatér Berlinbe, ahol megkapja az előléptetést, de rájön, mégsem ez az, amire vágyik. Végül újra Andalúziában találja magát, ahol a szerlemet és a családot választja a karrier helyett.

Emma Donoghue: A rokon

Régen várakozott ez a könyv a Kindle-ömön, az idei várólistámról végre sorra került. Noah nem sokára 80 éves lesz, özvegy és épp abbahagyta a tanítást az egyetemen. New Yorkban él, de Franciaországból származik és épp oda készül, amikor váratlanul nála akarják elhelyezni korán elhunyt unokaöccsének 11 éves fiát, Michaelt.

Azért az öregúrra esik a választás, mert ő a fiú legközelebbi rokona, aki szóba jöhet. Sokat elmond erről a „közeli rokonságról”, h még soha nem találkoztak egymással. Mivel Noah nem akarja lemondani régen tervezett utazását, magával viszi Michaelt is szülővárosába, Nizzába. Ebben a leosztásban a bonyodalmak és konfliktusok persze borítékolhatók, kapunk is belőlük bőven. Mégis egy nagyon szívmelengető történet sül ki a közös utazásból, két, egymástól teljesen eltérő generáció egymásra találásáról, a múlt felfedezéséről és a családi kötelékekről. Ráadásul nagyon sokrétű is a történet, hiszen a náci múlttól kezdve, a jelen kábítószeres problémáin át nagyon sok mindent érint.

Cecelia Ahern: Sommersprossen – Nur zusammen ergeben wir Sinn

Rég nem olvastam már Cecilia Aherntől, most újra belevágtam egy regényébe, hangoskönyv formájában. Azt mondják, annak az 5 embernek az elegye vagy, akikkel a legtöbb időt töltöd. Ki az az 5 ember? Szerintem ez egy nagyon elgondolkodtató kérdés. Allegra szerint is, aki a regény főszereplője. Édesapja, akitől szeplőit örökölte, egyedül nevelte fel, spanyol származású anyját, soha nem ismerte meg, de miatta költözött Dublinba, h ezen a helyzeten változtasson.

Parkolóőrként, akt modelként, au pairként dolgozik, egyedül él, senkit sem enged közel magához. Az 5 ember teóriát, egy arrogáns Ferrari tulajdonostól hallja, akit rendszeresen megbüntet, mert nem fizet a parkolásért. A lány nincs megelégedve az „5 emberével”, ezért új barátokat akar találni, híres, inspiráló nőknek ír ezügyben, felveszi a kesztyűt, h általuk önmagát is jobbá tegye. Bár a terv ezen része annyira nem jön be, de közben rádöbben, kik is azok, akik igazán fontosak az életében. Nagyon szívhez szóló történet a kötődés, a barátságok és az önfelfedezés utáni vágyakozásról. Humoros, szórakoztató és megható olvasmány, tetszett.