2019. június 30., vasárnap

Melanie Hinz: Durch den Sommerregen

A 30 éves könyvtáros, Helena és a 35 éves tetováló, Gabriele szerelmének története a könyv, ami nem igazán love storyként indul.


A nő már évek óta özvegy és nagyon visszahúzódóan él, tele van lelkiismeret furdalással, önváddal, nem tud és nem is akar boldog lenni, egészen addig, amíg szemet nem vet rá az életvidám, jóképű nőcsábász Gabriel a lakásával szemben lévő tetováló stúdióból. A nőnek jólesik a figyelem, de el sem tudja képzelni, h egy ilyen pasi valamit akarhat tőle, de Gabriele gyorsan bebizonyítja, h pedig így van. Bár gyorsan meghitt kapcsolat alakul ki közöttük, egyikük sem hiszi – és meri remélni – h ebből több is lehet, ráadásul mindkettőjük múltjában vannak olyan sötét foltok, amik megakadályozzák, h boldogok legyenek. Végül mégis legyőzik önmagukat és az akadályokat és megpróbálják együtt.
Ami nekem kicsit sok volt, h Gabriele-ből a szerző egy elég nyálas valakit csinál, azt adja a szájába, amit minden nő hallani akar, de elég valószínűtlen, h mindezt egy pasi ki is mondja, ráadásul állandóan, szóval ez elég hiteltelen és egy idő után zavaró is volt.

2019. június 27., csütörtök

Nele Jacobsen: Unser Haus am Meer

Josefine, a menő müncheni újságírónő, aki a nagypolitikával foglalkozik és komoly karriert építget, újabb célja elérése érdekében egy isten háta mögötti kis észak német szigetre, Usedomra kényszerül, h egy nagy anyagot készítsen Harm Hansen kapitánnyal, aki sikeres tanácsadó könyvet jegyez.


Csakhogy a jóképű kapitány, nem az, akinek mutatja magát. A szőke Ben szörfiskolát vezet és legfőbb hobbija a nők. Bátyja Markus nem túl sikeres író, aki csak poénból írja meg a kapitány tanácsadó könyvét, hisz a családjukban sok hajóskapitány volt, de nem a saját neve alatt, ráadásul – annak tudta nélkül – jóképű öccse képével. Így amikor a Komet magazin bejelentkezik, muszáj, h Ben beugorjon. Ráadásul a casanova már majdnem eljátszotta a családi házat is, ahol a nagymamamájukkal élnek és ami már generációk óta a családé volt. Persze a precíz Josefine gyorsan rájön a turpisságra és próbálja a saját javára fordítani, de végül mindenki hasznot húz belőle. Közben kalandozunk a múltban is és a végén persze megkapjuk a happy endet, bár nem azt, amit az első oldalak után gondolna az ember, de kb. a közepétől egyértelmű, mire megy ki a játék.
Egy igazi kis laza nyári olvasmányra vágytam, amikor belekezdtem, az elején abszolút azt hozta, amit vártam, nem is nagyon tetszett, de aztán egy picit mégis csak túlmutatott önmagán és egész jó lett, bár a befejezést minimum furának és összecsapottnak találtam. Kicsit furcsának találtam Josefine figuráját is, akit hol hideg, karrierista nőnek mutat be, hol melegszívű, bájos lánynak.

2019. június 23., vasárnap

David Nicholls: Drei auf Reisen

Újabb hangos könyvet hallgattam meg.
A mesélő, Douglas angol, apa, férj és a biokémia doktora. A fiúk már majdnem felnőtt, mikor a felesége közli vele, h úgy érzi vége a házasságuknak, talán be szeretné fejezni a kapcsolatukat 24 év után.


A férfit, aki továbbra is szereti a feleségét, sokkolja a hír. Mindezek ellenére mégis elmennek még a feleség által szervezett utazásra Európába a fiúkkal. Közös kalandokat élnek át Párizsban és Amszterdamban, itt le is lép tőlük a fiúk, ketten mennek tovább Münchenbe, ahol a feleség, Conny bejelenti, h nem akarja folytatni az utat, elvégre a dolog lényege az lett volna, h a 17 éves fiúkkal együtt utaznak, így hiába van még 12 nap és megannyi izgalmas helyszín hátra. Végül Douglas mégis úgy dönt, h nem repül haza, hanem a tervnek megfelelően Olaszországba vonatozik, mert úgy gondolja, ott van a fiúk. Irány Verona, majd Velence, Siena, végül Spanyolország, közben bajba keveredik, majdnem szerelembe esik és elvileg a fiát üldözi, de leginkább talán saját magát keresi az úton. Aztán végül a fiát is megtalálja és Madridban, majd Barcelonában kalandoznak még és úgy tűnik, ez a pár nap mindannyiuk életét megváltoztatja. Közben a férfi, aki a könyv mesélője elmondja a megismerkedésük történetét, mesél a gyerekkoráról, a munkájáról, a családjaikról, az újszülött lányuk haláláról, a fiuk gyerekkoráról, boldog és nehéz időszakokról az életükből.
Tetszett ez a történet sok-sok fordulattal és meglepetéssel, szimpatikus szereplőkkel, reális problémákkal és szituációkkal, mindenféle rózsaszín szirup nélkül, ami bebizonyította, h a happy end relatív;).

2019. június 17., hétfő

Ulrika Renk: Das Versprechen der australischen Schwester

Az ausztrál trilógia befejező része. Itt is döcögött egy picit az eleje, kifejtette bővebben azt, amit nagy vonalakban már felvázolt a 2. rész végén, ez bizonyára oké, ha az ember hónapok vagy évek elteltével veszi újra fel a fonalat, de így h rögtön egymás után olvastam őket, kicsit zavaró volt.


Azért a 3. részre eljutottam odáig, h már tényleg mindenkit tudtam hova tenni a családból, így sokkal követhetőbb volt a történet. Továbbra is a 3 nővérre, a Hamburgban jómódban élő Carolára és két Ausztráliában maradt húgára, Minára és Elsára összpontosítunk, de mellékszálként ezúttal is olvashatunk a nagynénik sorsának alakulásáról, ahogy unokatestvéreikről, bátyjaikról és a nagymamájukról, Emiliáról, akinek történetét az 1. könyvtől követjük nyomon. Kialakultak a karakterek, az elején kicsit szkeptikus voltam, h jó ötlet-e ennyi szereplővel próbálkozni, de a végére azt mondom igen, mert a legtöbbjük már nem felszínes karakter, hanem egészen kiforrott lett.
A fiatal nők életében a szerelem, a házasság és a várandósság, a gyerekek a központi témák Hamburgban és Sydneyben is, de továbbra is érdekes a két világ szembeállítása, a különböző élethelyzetek, szokások, vélemények és lehetőségek. Az I.világháború „szembe állítja” egymással a családtagokat, nem csak a Németországban és az Ausztráliában élőket, hanem az ausztrálokat is, hisz vannak, akik németnek érzik magukat, annak ellenére, h sosem jártak ott, más családtagok viszont már szívvel-lélekkel ausztrálnak vallják magukat. Mindez – lévén ellenfelek a háborúban – még bajba is sodorja őket, Sydneyben is megfigyelik őket, az ellenségeket. Ám a háború után végre összejön a nagy találkozás, Elsa meglátogatja a családtól 40 éve elszakított Carolát Hamburgban és bár az élet ott álomszerű és tele van luxussal, amit addig soha nem engedhetett meg magának, de a család, a testvérek és nagynénik, unokaöccsök és a munkája mégis visszaviszik Sydneybe.
Ezúttal is marad néhány ausztrál őslakos, vagyis aborigine a történetben és a helyzetükről ill. annak változásáról is képet kapunk, amit kimondottan érdekesnek találtam.
A 3 kötet főszereplője, Emilia 85 éves korában meghal, az őt története és ezzel a trilógia lezárul.

2019. június 13., csütörtök

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

Az egyik legjobb barátnőm kampányolt a regény mellett, majd kölcsön is adta és bár nem volt tervben, már másnap elkezdtem olvasni, mert annyira beférkőzött a fejembe.


A szerző nemzedékének egyik legjelentősebb költője, aki több verseskötet után először novellás kötetet írt, majd ezt a regényt, ami 2019-ben elnyerte a Libri irodalmi közönségdíjat.
A történet több szálon és idősíkon fut és eleinte elég lassan. Mégis, hála a szerző életszerű karaktereinek és olvasmányos stílusának ez nem zavaró. A főhős, Bálint harmincas online újságíró, aki épp magánéleti válságban utazik haza gyerekkora színhelyére egy esküvőre, így nem csak a családjával és a saját múltjával, hanem egykori barátaival is konfrontálódik. A történetek eleinte úgy tűnik egymástól függetlenek, de érezni lehet, aztán később már helyenként sejteni is, h össze fognak futni, ha van kapcsolat közöttük, így is lesz. Közben szó van mindarról, ami nélkül nem lenne kortárs ez a regény, aktuális kérdésekről és problémákról, a menekültektől kezdve a Bécsbe költözésig sok mindenről. Érdekes, h Bálint életének 3 különböző szakaszába csatlakozunk be és látjuk a személyiség fejlődését, döntései következményeit, az élete alakulását.
Bár tetszett a regény, de annyira nem tartottam letehetetlennek, annyira nem talált el. Kicsit csalódott voltam a végén, szerintem a barátnőm ajánlása miatt, többet vártam, valamit, amit más megvilágításba helyezi a történteket, vagy legalábbis jobban összekapcsolja, ami végül nem történt meg. Örülök, h elolvastam, mert mindenképpen egy értékes magyar kortárs regényről van szó, valódi szereplőkkel, történetekkel és problémákkal, jól megírva, pedig tartottam a „lila ködtől”.

2019. június 7., péntek

Ulrika Renk: Die australierischen Schwester

Az ausztrál trilógia 2. része volt ez, amivel eléggé meggyűlt a bajom, az első jó néhány fejezetben az volt az érzésem, h ugyanazt írja le – más szemszögből, részletesen – amit már az első rész végén megtett, mintha rájött volna, h erről több bőrt is le lehet húzni.


Emilia és Carl korán elhunyt második lányának, Minnie-nek a 3 lányára koncentrál ez a rész leginkább, az apai nagynénjéhez Hamburga került Carolára, valamint az Ausztráliában maradt Minára és Elsára. Az első kötet főszereplői, Emilia és Carl immáron nagyszülőkként kicsit a történet perifériájára szorulnak, de még minidg ők tartják össze és irányítják a családot. A szerző párhuzamba állítja egymással a nővérek által a századforduló eleji Európát (Hamburgot) és 3 nőAusztráliát, két teljesen különböző világot mutat be. A 3 nővér felcseperedik a nagynénik és a nagyszülők szárnyai alatt, majd mindhárman megtalálják azt, akiért érdemes megvívni a csatájukat a családjukkal. Közben felbukkannak a Lessing házaspár lányai, immáron nagynéni szerepben, ill. az ő gyerekeik, olyan névkavalkád volt ezáltal, h főleg az elején csak kapkodtam a fejem, nehéz volt követni. A végére jobban összeállt a kép és kimondottan élvezetes olvasmány kerekedett a regényből a kezdeti szenvedés után, kíváncsian várom, h a záró kötet hogy folytatódik.