Szerintem lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni a folytatás, mert úgy érzik, nagyon elhúzza az eseményeket, de nekem tetszett. Állítólag azért „kellett” megírnia a folytatást, mert az olvasók nem voltak megelégedve az 1. könyv befejezésével, ami szerintem a drasztikus vég után érhető. Itt is játszadozik az olvasókkal és a főszereplőkkel, de azért történnek is dolgok, fontos dolgok;) és nagyon ügyesen tartja fent végig a feszültséget, és ébren a kíváncsiságot. Nagy lépés az 1. részhez képest, h a virtuális kapcsolatból lassan tényleges kapcsolat lesz, nem szerelmi, nem baráti inkább valami furcsa, vágyakkal teli valami, amit férj, barát, barátnő, gyerekek színesítenek, míg nem aztán elérünk oda, ahova már az első e-mail után készültünk;).
Nagyon jól hozza továbbra is a két teljesen különböző karaktert, és a levél(e-mail)regényt, ami sokat bíz az olvasó fantáziájára, az ember sok mindent a sorok mögé képzelhet.
Amit még fontosnak tartok a könyvekkel kapcsolatban megjegyezni és az elsőnél kimaradt, h igaz, h egy e-mail levelezés lenyomata a könyv, de a stílus ennek ellenére nem igénytelen, pongyola, sokkal inkább meglepően üdítő, nem fennkölt persze, de kellemesen olvasmányos, igényesen játékos, olyan, amit jó és érdemes is olvasni.
A cím elsőre itt is elég fura, de a könyv ez alkalommal is magyarázatot ad. Minden hetedik hullám – ot jelent az én olvasatomban, aztán meglátjuk milyen címet kap a fordításban.
Ausztriában a regények igazi kultkönyvekké váltak, sőt már a színházat is meghódították, 2009 óta játszzák Bécsben teltház előtt az első részt, a másodikat 2010. májusában mutatták be.
