Kathryn Taylor: Die Entscheidung - Daringham Hall 2

A trilógia 2. része ott folytatódik, ahol az 1. befejeződött, a sikeres new yorki üzletember, Ben, aki valójában az előkelő Camden család és azzal Daringham Hall örököse, apja kérésére Angliában marad, h jobban megismerje a családot és a birtokot.

Mindeközben az eddigi örökös, David is új helyzetével próbál barátkozni és bár az ő sorsa is rendszeresen felvillan, a középpontban továbbra is Ben áll. Na meg persze az állatorvos Kate, akivel amolyan se vele, se nélküle kapcsolatban van. Igazából elég sokáig csendesen csordogál a történet és a viharfelhők egyre csak gyülekeznek, mígnem lecsapnak Daringham Hallra. Ralph, a család feje, Ben apja hirtelen meghal; majd Kate kinyomozza, mi is történt pontosan Ben anyjával (ez a történet már az első részben kezdődik és ordítóan átlátszó) és arra is fény derül, h a birtok csődben van és elárverezés fenyegeti. Az egyetlen megmentő Ben lehetne, aki üzletemberként elég vagyonnal és tapasztalattal rendelkezik ehhez, ráadásul ő a jogos örökös, de ő még mindig vergődik az őt és anyját ért bánásmód miatt, nem tudta teljesen elengedni a bosszút.

Emma Wagner: Glück mit Kürbiskuchen

Van németül egy Szerelem svédül (Liebe auf Schwedisch) című könyvsorozat, amiből már én is hallgattam 1-2 részt, ez is annak egy új, őszi darabja. Nem vagyok egy nagy ősz rajongó, pláne nem tök rajongó, mégis kb. az őszies cím miatt (Boldogság sütőtökös sütivel) és ezáltal az aktualitása miatt kezdtem bele a hallgatásába. Valami kis könnyed limonádéra számítottam, nem is kaptam mást.

Aránylag ritka, h két ember olvassa a könyvet, viszont itt ez volt a helyzet, a női főszereplő, Vera részeit egy nő, míg a férfi főszereplő, Viggoét egy férfi olvassa. Vera a romantikus szerelemről álmodik, amikről a kedvenc regényeiben van szó, miközben hol a pékségben dolgozik, hol a szülei fogadójában segít ki a svéd vidéken a kis Lillaströmben. Viggo Stockholmban él és egy reklámügynökségnél dolgozik, ahol viszont nem áll túl jól a szénája. Nem elég, h vége lett a kapcsolatának a barátnőjével, aki a kolléganője is volt, ráadásul a női még munkával kapcsolatos ötleteit is ellopta és Viggoról állította ugyanezt. Nyugalomra vágyik, ezért akar vidékre menni, de Lillaströmben azért köt ki, h fellendítse néhány jó ötlettel Vera apjának vendéglőjét. Ennyi bugyuta félreértést és egyáltalán bugyutaságot már rég hallottam egy könyvben. Nem túl nehéz kitalálni, hova fut ki a történet. Az eleje még egész jó volt, sőt összességében is elment, de a végén annyira rossz szövegek vannak benne, a teljesen irreális, nevetséges romantika, aminek a való élethez abszolút semmi köze.

Maros András: Két-három dán

Ez is egy kölcsönkönyv volt, nem is hallottam róla előtte. Három nagyon eltérő jellemű fiatalember a regény főszereplője, akik egyetem alatt közös albérletben laktak, de azóta elsodorta őket egymástól az élet. Néhány év után a viszontlátást Budapesten ünneplik, mikor az egyikük, Magnus kitalálja, h az országot nem ott, hanem vidéken ismerhetnék meg igazán, így kerülnek a Zala megyei csöpp faluba, Vöcköndre.

Viszont pont Magnus, aki ezt kitalálta, mégsem marad ott, így csak két dán fedezi fel a magyar vidéket és lesz áldozata többé-kevésbé a magyar simliskedéseknek, míg a harmadik, önmagával viaskodva visszamegy Budapestre, majd Dániába. Tulajdonképpen ezzel ketté is válik a regény, van egyrészről a kissé burleszkbe hajlóan Zalában kalandozó csapat és egy teljesen más történet, Magnusé. Ennek a stílusa is egészen más lesz, története már-már lélektani dráma. A regény végén újra egymásra talál a három dán és olyan szempontból talán mondhatjuk, h happy enddel zárul a történet, h az elmúlt napok történéseinek hatására barátságuk is kap egy új esélyt. Ez a könyv nem a dánokról szól, inkább talán rólunk, legalábbis a zalai részekben. Sok éve dolgozom külföldiekkel, persze ilyenek IS vagyunk, ilyen számítóak, simlisek, tudatlanok, nyelveket nem beszélők stb., de vannak azért jó tulajdonságaink is, amiből – itt sem – derült ki sok, pedig az itt élő külföldiek állítják, h szerethetőek – is – vagyunk, időnként én is alig hiszem;). Egyet kell értenem viszont a magyarok egyik nagyon kínos sztereotípiájával, méghozzá „a külföldinek van pénze, ki tudja fizetni” cíművel, az meg, h a külföldi az állítólagos pénzét erre akarja-e kiadni, kit érdekel. Összességében szerethető a regény, tetszett is, különösen üdítően hatott, h ezúttal Zala megye volt – az egyik – főszereplő.

Kathryn Taylor: Das Erbe - Daringham Hall 1

Ez a könyv az idei várólistám utolsó szereplője, ilyen korán talán még soha nem értem a végére. Ez egy trilógia első része és mivel egészen tetszett, már bele is kezdtem a 2. részbe.

A festői vidéki Angliában vagyunk, ahol az arisztokrata Camden család Daringham Hallban éli előkelő életét. A fekete felhők viszont gyülekezőben vannak fölöttük, hisz levelet kapnak egy amerikai IT-vállalkozótól, Ben Sterlingtől, aki a birtok és a bárói cím örököse, hiszen a jelenlegi báró elsőszülött fia. A levelet viszont egy ideig nem követi újabb, sem személyes látogatás, mert Ben már Angilában, éppen útban a birtok felé balesetet szenved, elveszti az emlékeztetét, azt sem tudja, miért utazott oda. Az emlékezete helyett először a szerelem talál rá, az állatorvos Kate pátyolgatja és gyorsan egymásra is találnak. A nő által, aki a Camden családot gyerekkora óra ismeri és szinte családtagnak számít, megismeri a birtokot és a családot, akik szimpatikusak neki. Mindenkit sokként ér, amikor hirtelen visszatér az emlékezete és rájön, h rajtuk akar bosszút állni, amiért az anyját és őt eldobták maguktól. A regény második felében már eléggé érződik, h túl sok mindent már nem akar a szerző, így azt, h a szerelem és a józan ész, vagy inkább a bosszúvágy győz-e, csak a második kötetből fogjuk megtudni, kétségeim azért nem nagyon vannak;). Azt azért nagyon remélem, h nem ennek a tisztázására kell a 3 rész.

Arnaldur Indriðason: Der König und der Uhrmacher

Ez a leghíresebb kortárs izlandi író legújabb könyve. Érdekesség, hogy Indriðason egyébként krimiket és thrillereket ír, ez az első történelmi regénye.

Koppenhágában vagyunk a 18. század végén, ahol Jón, egy izlandi órásmester a dán királyi palotában felfedez egy egykor híres, 1592-ből származó csillagászati órát, ami siralmas állapotban van. Jón azt a feladatot tűzi ki maga elé, hogy működőképessé tegye azt. Egy este a dán király, VII. Keresztély megjelenik Jón műhelyében, kérdőre vonja, h mi dolga az ő tulajdonába tartozó órával és az órásmester nem csak hogy meg tudja azt magyarázni, hanem még a király érdeklődését is felkelti, amikor Izlandról és a saját apjáról kezd mesélni. Amikor Jón, az órásmester még gyerek volt, apját a király apjának parancsára meggyilkolták paráznaság miatt és mert magára vállalta az apaságot egy fiú esetében, akinek nem ő volt az apja. Azokban az időkben Izlandon (ami Dániához tartozott akkor még), meglehetősen szokatlan és szigorú törvények uralkodtak, amint megtudjuk, de Jón mesél az izlandi életről, a sziget zordságáról és kopárságáról, de a kedves emlékekről is. A sokak által őrültnek tartott VII. Keresztély király sokszor dühösen, sőt erőszakosan reagál Jón történeteire és véleményére és lassanként kiderül, miért érdekli és zaklatja fel az uralkodót annyira az órásmester története. A két főszereplő találkozása egyébként fiktív, de mindkettőjüket valós személyekről mintázta a szerző. Alapvetően érdekesnek találtam, sok újdonságot megtudtam a 18. századi Dániáról és Izlandról, ami kicsit zavart, h többször volt az az érzésem, h feleslgesen hosszan ragozza a dolgokat, ezzel nagyon elnyújta a történetet.

Balogh-Kunst Nóra: Visszahoztam

Kölcsönbe kaptam ezt a könyvet, az egyik barátnőmet kértem meg, h hozzon már nekem néhány olyan könyvet, amik tetszettek neki az utóbbi időben, mert kicsit „válságban” vagyok, az utóbbi 1-2 évben nem sok kedvemre való könyvet találok. Ez viszont tetszett és rájöttem, h valószínűleg azért, mert abszolút mai, mai nyelvzettel, mai problémákkal, de – az engem riasztó – „lila köd” nélkül, ami számomra a kortárs magyar irodalmat sokszor jellemzi. Meg aztán arra is rádöbbentem, h talán még nem is nagyon olvastam ilyen könnyed hangvételű, de mégsem chick-lit kategóriájú könyvet magyarul, ez is tök jól esett.

A történet 2020-ban a covid közepette kezdődik, amikor a magyar Andi 10 év után épp ott hagyja Hollandiát és a holland pasiját. Majd gyorsan 2010-ben vagyunk, amikor ugyanő épp megérkezik a tulipánok földjére és ismerkedik a családdal, akiknél au-pairként kezd dolgozni. Innentől kezdve váltakozva olvashatunk múltról és jelenről – előbbiben 1-2 évet, utóbbiban 1-2 hónapot ugrunk általában – mígnem múlt és jelen összeér. Sok minden kerül felszínre Andi gyerek- és fiatalkorából, családi sebek és konfliktusok, szerelmek, útkeresés, önmarcangolás. Igazából a legtöbb olyan téma, amihez nem kell külföldön lenni, de persze azért a külfödi lét dillemmái és a tipikusan holland dolgok is bőven kapnak helyet. Érdekes volt, ahogy a könyv vége felé az egyik barátnő felveti főhősnőnknek, h valószínűleg ő ilyen típus, mindenhol keresi a helyét és önmagát és igazán sehol sem találja, ezt már Hollandiában is megfigyelte nála és Magyarországon is így van ez, szerintem ez is egy aktuális, nagyon mai probléma. Az elsőkönyves szerző egyébként valóban Hollandiában él, szóval bizonyára merített a saját életéből, élményeiből is. Szóval tetszett, tudom ajánlani, ha valaki valami könnyed, de mégsem bugyuta olvasmányra vágyik.