2011. október 8., szombat

Szabó Magda: Pilátus

Már olvastam, rajta van régóta a kedvenc könyveim listáján is, mégis most gyakorolta rám a legnagyobb hatást, talán most értem meg erre a könyvre. Szíven ütött az, ahogy a (felnőtt)gyerek-szülő kapcsolatról írt, azt hiszem sok dolgot a csak most értettem meg ezzel a gyönyörű, de időnként konfliktusokkal terhelt kapcsolatról, Szabó Magdának hála. Évek óta változatlanul rajongok az írónő könyveiért, nagyon szeretem a stílusát, a történeteit, a szereplőit, a gyönyörű nyelvezetét, egyedi kifejezéseit.


A regény Szőcs Izának és szüleinek története. A szegény, nélkülözéshez szokott szülők és a remek orvossá váló, a fővárosban élő lányuk kapcsolatát mutatja be a könyv. Mindenki irigyli Szőcséket a lányuk miatt, vele példálóznak, hisz mindent megtesz a szüleiért, elhalmozza őket ajándékokkal, figyel az egészségükre, sőt apja halála után anyját magához költözteti Pestre. Ám az együttélés nem könnyű, hiába akar mindenki jót a maga módján, mégsem jó igazán senkinek.
Nagyon sokszor jutott eszembe a nagymamám, az ő takarékossága, az ő világfelfogása, amit mi már igazán nem értettünk, amihez át kellett élni mindazt, amit ő átélt, és amit átélt Szabó Magda és a szereplői is, itt például Szőcsné. De eszembe jutottak sokszor a szüleim is, h mennyire más a mi világunk is, mint az övék, h ők sem értenek sok mindent a mi életünkben, ahogy mi is így vagyunk néhány dologgal az övékben. Más generáció, más igények, más elvárások, más normák és mindezek ütköznek itt.
Minden eltűnt, amit a hajdani szegénységtől oly elmésen, oly ki nem fogyó leleményességgel megmentett, nem maradt tanúja, milyen könnyedén, mennyi fantáziával ellenállt a pusztító időnek. Szobája szép volt, s ha reálisan mérlegelte, éreznie kellett, nincs szüksége többre, mint amit ott talált, Iza pótolta is, amit kidobott, vadonatúj törölközők tarkálltak a polcon, új fehérnemű, nejlontasakban. Iszonyú élmény volt.

Szívba markoló olvasni Szőcsné vágyáról, amivel meg akarja könnyíteni Iza életét, le akarja venni a terheket a válláról, mégis bármibe fog, mellényúl. Szőcs Iza hideg-rideg teremtés, aki szereti a maga módján a szüleit, de aki sokkal inkább pénzzel, racionalitással intézi az ügyeit, sem mint egy-egy emberi gesztussal, öleléssel, őszinte szóval.
A címre a magyarázat, h a főszereplőnő felismeri az igazságot saját magával kapcsolatban, mégsem vállalja azt, innen a párhuzam Pilátussal.
Nagyon ritka, h még a fülszöveget is az író írta, de itt ez történt, némileg magyarázatul is szolgál, az írónő személyes véleményét is megtudhatjuk belőle. Legszívesebben ide másolnám az egészet, mert nagyon tanulságos, de maradok néhány részletnél, amik itt kell, hogy álljanak, mert Szabó Magdánál jobban senki sem tudná megfogalmazni ezeket a gondolatokat.
(A főszereplő Szőcs Izát)Elmarasztalnám, mert bűnösnek találnám naiv szeretet hiányában – a szó azt jelenti: alázatos és feltétel nélküli.

…a szülői szeretet valutája csak a gyermeki szeretet valutájával egyenlíthető, ami nem váltható sem öregek otthonára, sem luxuskörülmények közt biztosított magányélményre, szeretetre csak szeretet felelhet, s ha nem teszi, a gyermek karrierestül megbukott mint ember.

Azt hiszem azt akartam a könyvvel üzenni, hogy eszméljen fel, akire a történet ráillik, és valutát valutával egyenlítsen. Szőcs Iza sikerre született, nem differenciált érzelmi életre, az olvasó majd meglátja, mire megy vele.

…csak élőnek adható, visszafizethető, megköszönhető bármi, mert a temetők hallgatása egyértelmű és feloldhatatlan: a halottak nem felelnek.

Azt hiszem, szinte minden felnőtt gyerek magára ismer egy kicsit, vagy a nagyszüleire, szüleire és a velük való kapcsolatára. Nagyon tanulságos, mély történet.

1 megjegyzés:

  1. Az hogy Iza hideg és önző, az tényleg igaz, de én máshogy látom a dolgot. Nemcsak ő, hanem az anyja, Szőcsné is félelmetes módon önző. Hogy Iza hibája mi, az egyértelmű, de Szőcsné sem piskóta. Tipikusan az a nő, aki nem hagyja felnőni a gyerekét. Iza berendezi a lakást, ahogy neki tetszik, Szőcsné meg arról álmodozik, hogy Iza lakása majd pont olyan, lesz, mint annak idején volt az övé. Az egyiknek sem jut az eszébe, hogy a saját szobáját mindenki saját maga, a közös helyiségeket meg majd megbeszélik. Szőcsné úgy képzeli el az életüket, hogy majd "minden percet együtt töltenek, mint gyerekkorában". Mert nem veszi észre, hogy a lánya már nem gyerek, hanem felnőtt. Amelyik szülő ezt figyelmen kívül hagyja, az hatalmas önzést követ el a gyerekével szemben. És még végtelenül módon lehetne sorolni a példákat.
    Tudom, hogy az időseknek lehetnek "furcsa" dolgaik, mert máshogy szocializálódtak, de Szőcsné egy-két dolgára nem mentség a kor. (pl. amikor Teréz fürdik, ő meg be akar menni a fürdőszobába leellenőrizni a vízfogyasztást. Hogy valaki rángassa a fürdőszoba ajtót, míg bent egy nagyon felületesen ismerős fürdik, arra nem mentség a kor, ahhoz egyszerűen gyökérnek kell lenni.)
    A másik ,ami nagyon zavaró ebben az öregasszonyban, hogy többször is volt olyan mondat, hogy "- gondolta az öregasszony és nagyon jól érezte magát". Valami ilyesmi. És az előtte lévő gondolatok, mindig arról szóltak, hogy valaki (Teréz, Gica) milyen bénán csinál valamit. MÁr vártam, hogy ez a nő mikor tudja úgy is jól érezni magát, hogy nem szól le senkit sem.
    Számomra ez a regény nem érte el a kívánt hatást, nem tudtam Szőcsnét sajnálni, bármennyire is csúnyán bánt vele a lánya, mindig arra gondoltam, hogyha két ember nem tiszteli egymást, abból sok jó nem sül ki.
    És a végső gondolatom az volt, hogy akkor most Lídia szerencsésen megmenekült, mert Szőcsnének szerintem pár hét elég lett volna, hogy szétszedj Lídia és Antal virágzó szerelmét.

    VálaszTörlés