Ruth Berger: Eisweihnacht

Nagyon régen megvolt ez a könyv, most hirtelen felindulásból kezdtem bele és nagyon gyorsan a végére értem, kellemes meglepetést okozott.

1844-ben járunk, Frankfurtban. Az árva kisfiú, Josua utcára kerül karácsony előtt, ahonnan befogadja a gazdag kereskedő lánya, Elise. Neki is megvannak azonban a gondjai, apja üzlete csőd közelében van, neki pedig mielőbb férjhez kell mennie, az egyetlen jelentkező pedig egy idős pap. Egy igazi karácsonyi csodára van szükség, h mindkettőjüket kisegítse a bajból, de léteznek karácsonyi csodák? Ruth Berger történetében mindenképpen, hisz mindenki sorsa a lehető legjobban alakul és néhány csavarral még az olvasót is sikerül meglepnie. Bár itt is teljes a happy end a végére, mégis valahogy sokkal kedvesebb, kevésbé cukorszirupos, kevésbé felszínes módon, legalábbis nekem az volt az érzésem.

Susan Mallery: Man liebt nicht nur zur Weihnachtszeit

Egy nagyon egyszerű, meglehetősen sablonos karácsonyi limonádé. Mindig mosolyognom kell ezeken a karácsonyi regényeken, amikor a szerzők általában arra vállalkoznak, h kb. 1 hónapba, az adventi időszakba sűrítsék bele évek történéseit. Szereplőik december elején megismerkednek, néhány nap alatt kiderül, h halálosan szerelemesek, pár napig együtt vannak, majd nagy titkok/tragédiák stb. derülnek ki a múltból, ezek vagy más dolgok veszélybe sodorják a kapcsolatot, amit aztán épp karácsonyra mégiscsak sikerül megmenteni;). Ezzel nem csak ennek foglaltam össze a tartalmát, hanem nagggyon sok más könyvnek is;).

Camryn anyja halála után költözik a kisvárosba, iker húgai gyámjaként. Átveszi a családi vállalkozást, ami ajándékok csomagolásával foglalkozik főként, így persze karácsony előtt főszezon van. Meglepve fogadja el a városka gazdag és előkelő hölgyének meghívását, bár nem igazán tudja mire vélni. Kissé megdöbben aztán, h Helen azért hívta meg, mert épp feleséget keres sikeres és jóképű fiának, Jake-nek. Camryn látásból ismeri a pasit, tetszik is neki, de az anya akcióján felháborodik, közli is a férfival, aki persze nem tudta, miben mesterkedik az anyja. Helen azonban nem csak egy vasat tart a tűzben, egyrészről egy egész sor nőt talált a fiának, másrészről nem csak őt akarja kiházasítani, hanem fia legjobb barátját, Tylert is, akit szintőn ő nevelt fel, ezért elintézi, h ő legyen a „Hókirály” a városkában. Mellé a félénk, visszahúzódó, számítógépes zsenit, Rivert választják meg „Hókirálynőnek”. Camryn és Jake ill. River és Tyler el sem tudják kerülni egymást ebben a városkában a következő napokban – ahhoz képest, h eddig alig, vagy nem is ismerték egymást, khmmm, érdekes – mindkét páros szimpatizál a másikkal, sőt egyre inkább epekedni kezedenek a másik iránt, de Mallery csak húzza-húzza az egész történetet. Persze aztán nem csak egymásra találás van meg, hanem a bődületes problémák és a szenvedés is, ami miatt egyik páros sem lehet boldog. A szereplők a végtelenségig jók, abszolút egyoldaló, semmilyen karakterek. A problémáik meg…persze mindenkinek a maga gondja a legnagyobb mindig, de elég erőltetettnek tűntek nekem a párokat szétválasztó problémák… Na de mindegy is, a lényeg persze a karácsonyi happy end. Összességében kellemes volt a karácsonyi készülődés alatt amolyan háttérzajként hallgatni, több energiát nem igazán érdemes áldozni rá, szerintem.

Elena Ferrante: Das lügenhafte Leben der Erwachsenen

Jó pár éve olvastam Elena Ferrante Briliáns barántőm regényfolyamának első 3 részét és már régóta megvolt ez a szóló regénye is, amibe most belevágtam. Nem igazán számítottam rá, h ennyie meg fog gyűlni a bajom vele, pedig még csak azt sem mondhatom, h nem érdekelt, vagy nem tetszett, de valahogy mégsem tudtam ráhangolódni és sokáig tartott, mire végeztem vele (ami igazi megkönnyebbülést jelentett).

A 90-es évek Nápolyába csöppenünk, ahol a 13 éves Giovanna él művelt, jómódú szülei egyetlen gyermekeként. Hirtelen változik meg minden, ahogy ó maga is megváltozik és gyerekből kezd felnőtt lenni. Megváltozik a teste, a modora, a számára fontos dolgok és apja egy megjegyzése végképp lavinát indít el a család életében. Vittoriához, Giovanna nagynénjéhez hasonlítja lányát, akivel nem is tartják a kapcsolatot, de a lány kíváncsisága összehozza a nagynénit és az unokahúgot. Vittoria a lány apjának múltjából egy eddig ismeretlen fejezetet tár fel, ahogy Giovannában is. Egy másik Nápolyba vezeti, egy sokkal közönségesebb, harsányabb, szenvedélyes világba. A lány őrlődik saját magával, a felnőtté- és nővé válással, a szüleivel, a világok között, szülei válása és a felszínre kerülő történetek is mind-mind összezavarják, nem találja a válaszokat. Magyarul A felnőttek hazug élete címmel jelent meg, nekem nem lett a kedvencem.

Várólista 2026

Idén már 16. éve, hogy Lobó meghirdeti a várólista csökkentést, ezúttal is vele tartok. Eddig minden évben sikeresen teljesítettem a kihívást, aminek 2026-ban ezekkel a könyvekkel vágok neki:

Charles Martin: A szív kútja

Emma Donoghue: A rokon

Franz Werfel: Musa Dagh negyven napja

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

Iain Banks: A játékmester

Jack London: Martin Eden

Ken Follet: Die Leopardin

Laura Moriarty: Eines Tages vielleicht

Linda Belago: Die Blume von Surinam

Lisa See: A lótusz leánya

Melanie Raabe: Die Falle

Stephan Orth: Couchsurfing in Russland

Christian Pokerbeat Huber: 7 Kilo in 3 Tagen

Nem túl nehéz kitalálni a cím alapján (7 kiló 3 nap alatt), h ez már egy karácsonyi könyvecske. Eléggé meglepődtem, h ebből készült a pár éves német Netflix sorozat a Karácsony a családdal, amit láttam is – igaz kb. semmire nem emlékszem belőle. Azt kell mondjam, ezt meghallgatva sem kaptam kedvet, h újranézzem, sőt.

Bastian az ünnepekre hazamegy a szüleihez, akiket évente egyszer, karácsonykor lát egy pár nap erejéig. A nagyváros után újra a kisvárosban, ami tele van gyerek- és tiniévei történeteivel és valami szürke kilátástalansággal. Az ünnepek a saját maguk által megvett ajándékokról és főleg sok-sok evésről szólnak, ezekben a dolgokban szerintem sokan magunkra és a családunkra ismerünk. Van némi rokonlátogatás is, de a legbizarabb szituáció mindenképpen az, h Bastian volt barátnője, most a bátyja, Niklas párja, immáron vele érkezik meg karácsonyozni a szülőkkel. Sokszor humoros – de valahogy ez nem az én humorom – sok dolgoban magára ismer az ember, de valahogy mégis blődnek, túl karikírozottnak találtam, egyszerűen túl soknak, nem tetszett.

Kerstin Gier: Was man bei Licht nicht sehen kann

Egy újabb ifjúsági, fantasy trilógia a német sikerszerzőtől, az első részt a spotify-n hallgattam. Az uncool Mathilda már egy ideje bele van habarodva a menő szomszéd srácba, Quinnbe, de ő is tudja, h soha nem lesz közük egymáshoz. Egy este alatt azonban minden megváltozik.

Quinnt ijesztő lények veszik üldözőbe, amit alig él túl. Az események hatására nyilvánvalóvá válik, h mindez nem lehet evilági és az is, h senkiben sem bízhat. Lassan derül ki, h Quinn származása miatt keveredik ezekbe a kalandokba és az írónő felépít számunkra egy tündérekkel, vadászokkal, rímekben beszélő szobrokkal és vigyorgó csontvázakkal teli világot. Egy véletlen folytán pont a szomszéd lány, Mathilda siet a segítségére és válik a bizalmasává és lassan Quinn elkezdni „látni” a lányt. Nem az iskolában népszerűtlen nerdöt, akivel eddig szóba sem állt, hanem egy vicces, vakmerő, cuki csajt, aki mindenben mellette áll. Persze sokat kell még tanulniuk erről az új világról és sok tanulópénzt is kell fizetniük, a szerző őket és a kapcsolatukat is próbára állítja, de ez az első rész egyértelműen még csak a bevezetés, sok minden nem derül ki, Gier inkább csak lerakja az alapokat. Külön ki kell emelnem a könyvet olvasó nőt, aki nagyon jól hozza Mathilda részeit, Quinn fejezeteit egy pasi olvassa, szintén jól, de nem olyan magával ragadóan, szerintem a felolvasás mindig sokat dob egy-egy könyvön.

Szoboszlai Zsolt-Kálnoki Kis Attila: A Szoboszlai - sztori

Bár nem vagyok Szoboszlai rajongó és magamnak biztos nem vettem volna meg a könyvet, de mivel érdekelnek az életrajzi jellegű könyvek (gondoltam ez valami olyasmi) és elismerem a jelenleg magasan legjobb magyar focista kvalitásait és ereményeit, így, h hozzám került a könyv, szívesen elolvastam. Kicsit mást kaptam, mint amire számítottam, de igazából nem mást, amit a cím és a címlap ígér. Szerintem sokan gondolják a könyvvel kapcsolatban, h Szoboszlai Dominikról szól, de ez tényleg a Szoboszlai -sztori, ahogy a cím ígéri, Dominik és az édesapja, Zsolt története, amiben az apa és az utánpótlás akadémiája, a Főnix és az ő edzői hitvallása legalább akkora szerepet és teret kap, mint Dominik.

Az egész könyv egyes szám első személyben íródott, az édesapa, Szoboszlai Zsolt perspektívájából. Elég sokat és részletesn ír arról, milyen filozófiával tanítja focizni a náluk edző gyerekeket, amit nagyon érdekesnek találtam, azt, h 5 és 18 éves kor között 10.000 órát kell foglalkozni pl. a focival, vagy akár a kézivel, zongorával, hegedűvel, h annak a mestere legyen az ember/gyerek, pedig brutálisnak, főleg, ahogy felvázolja mennyit (és főleg mennyivel kevesebbet) foglalkoznak azok a gyerekek a focival, akik „csak” hozzájuk járnak és mennyivel többet tettek ők Domival. Aránylag részletesn ovlashatunk Szoboszlai Zsolt kemény gyerek- és fiatalkoráról, focista pályafutásáról is, amit én kicsit hiányoltam, h arról úgy igazán nem írt, hogy lett edző, főleg gyerekekkel foglalkozó. Nekem úgy tűnt, h nagyon profi, nagyon ért hozzá, nagyon kemény és következetes, de autodidakta módon sajátította el mindezt, ami egyáltalán nem probléma, de érdekelt volna a „hogyan” egy kicsit részletesebben. Egyébként nagyon jó példákkal szemlélteti a náluk folyó munkát és sajnos azt is, miért tart ott a magyar futball, ahol. A könyv 2. fele szól Dominikról, ill. nem is annyira róla, mint a karrierjéről. Hol játszott, melyik meccseken játszott nagyot, rúgott gólt, ami érdekes, de valahogy végig nem tudtam meg semmit az ember Szoboszlai Dominikról, nem hozta őt közelebb az olvasóhoz. Ez, főleg úgy, h a könyvet az édesapja írta, csalódás volt. Persze biztos vagyok benne, h fog még bőven születni könyv róla, talán olyan is, ahol az emberi oldaláról is többet megtudunk. Összességében szerintem a cím és a borító zseniális olyan szempontból, h hagy helyet az interpretációnak, a nagy többség valószínűleg Dominik sztoriját sejti a könyvben, ezáltal biztosan többen megveszik, mintha egyértelműen kiderülne, h nagy részben ez inkább az apa, Szoboszlai Zsolt – egyébként szintén abszolút olvasásra érdemes – sztorija. Még ha valaki csak belelapoz a könyvbe és megnézi a képeket, azokon is kb. mindegyiken Dominik van, a „teóriát” erősítve.

Christina Engel: Ein Koffer voller Schönheit

Az eleje nagyon semmilyen, nem keltette fel az érdeklődésemet és ez összességében sem nagyon változott meg. Szerintem teljesen indokolatlanul nagyon hosszú. A 60-as évek Németországában vagyunk, ahol Anne és Benno próbálnak boldogulni a háború és az azt követő nehéz évek utáni gazdasági fellendülésben.

A házaspár közti szakadék egyre nagyobb, amin nem segít az sem, h Anne tűzről pattant anyósa segítségével az egyik első német Avon tanácsadóként járja a környéket. A férjének ez egyáltalán nem tetszik, egyáltalán nem hisz a felesége sikerébe, sőt el sem tudja képzelni, miféle siker születhetne az ilyesmiből. Anne viszont gyorsan megnyeri a környékbeli nőket, sikeres lesz, de közben nem csak házasságát, hanem tinédzser ikreiket is kicsit elhanyagolja. A férfi üzleti és privát frusztrációja egy afférban csúcsosodik ki és a regény dramatikus zárórészében minden sötét felhő egyszerre érkezik meg a család fölé, csakhogy mindenben Annének legyen igaza. Nőként is kicsit soknak éreztem ezt a fekete-fehér ábrázolását a dolgoknak, alig vártam, h végre a végére érjek ennek, szerintem ez mindent elmond.

Czakó Zsófia: Távoli rokonok

Szintén egy kölcsönkönyv, ami bár csak 174 oldal, mégis egy három generációs családregény. A szerző ezt tömörítéssel, sűrítéssel éri el, nem ragad le a felesleges részleteknél. A nagymama, a ’30-as években született Margit egész életét szinte cselédként élte le. A férje, Gyula kényelmes, de korántsem boldog életet biztosított neki és lányának Jankának. Mivel őt sem szerette soha senki, így Margitnak fogalma sem volt arról, hogyan kellene szeretni. Úgy gondolta, az a legfontosabb, h lányából minél csinosabb és nőiesebb nő legyen belőle, egy jó házasság a legtöbb, amit egy nő remélhet.

Janka ösztönösen más életre vágyott, mint az anyjáé. Magánál képzetlenebb férjet választott, aki – h biztosítsa az anyagi jólétet - soha nem volt jelen, így hiába volt meg mindenük, de sem fizikailag, sem szellemileg nem voltak társai egymásnak. Janka egyetlen reménye a a majomszeretettel szeretett lánya, Zsuzsika, neki kell beteljesítenie az ő titkos vágyait. Margit, Janka és Zsuzsi bár vér szerint egymás legközelebbi hozzátartozói, a valóságban inkább távoli rokonoknak tűnnek, amire a cím is utal. Mindhármukat összekötő, közös élményük, h nem elég jók, nem elég szépek, ha kicsit szebbek lettek volna, akkor talán boldogabb életük is lehetett volna, de talán majd a következő generáció beteljesíti azt, ami nekik nem sikerült. Bár más és más karakterek, közös bennük még, h nem tudják szeretni egymást és a következő generációnak csak a saját feldolgozhatatlan traumájukat tudják tovább adni. Bármerre nézünk, Czakó kisregényében csupa diszfunkcionális kapcsolatot látunk. A szeretetlenség és a szeretetre vágyás regénye ez, amiben főszereplőink életét a szeretet hiánya teszi tönkre. Rengeteg fontos és érdekes női témát vet fel. Hogyan gondolkodunk a testünkről, az anyaságról, a lehetőségeinkről? És egyáltalán milyen lehetőségei voltak egy magyar nőnek a 60-as és a 90-es években és milyenek ma? Szerintem – sajnos – mindenki talál benne olyat, amiben magára, vagy az édesanyjára, nagyanyjára ismer, ezáltal még nagyobbat üt a könyv.